Andalúzia

Spanyolország

Ott-tartózkodás ideje: 2005. júl. 16.  - 2005. júl. 23. (7 nap)

5 hozzászólás I 23 315 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. jún. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar pp Beszámolója

Cimkék: Alpujarras  Andalúzia  Gibraltár  Grazalema  Jerez  Malaga  Ronda 

Kétszer jártunk Andalúziában. Az első alkalommal ismerősöknél laktunk Marbellan, ahonnan busszal is könnyen elérhető városokba látogattunk el: Ronda, Granada, Gibraltár, Malaga. Második alkalommal már sokkal jobban felkészülve, egy szenzációsan jó könyvből merítve az ötleteket a Fly&Drive megoldást választottuk, hogy eldugott, gyönyörű helyekre is eljuthassunk. A könyv a Spirál Andalúzia, csak ajánlani tudom.


Autóbérlés

Hosszan rákészültünk, sokáig böngésztem a neten. A spanyol Record rent a car-t választottuk, mert lényegesen olcsóbban dolgoztak, mint a nemzetközi cégek és részletesen leírták a weben, mit kapunk a pénzünkért. Nagy tumultus volt a pultjuk előtt. Nem csalódtunk bennük, bár ez nem sokon múlt. A legolcsóbb kategóriát foglaltuk le hónapokkal jó előre. Pici autót akartunk, amivel könnyen tudunk majd parkolni. Légkondit megspóroltuk, majd lehúzzuk az összes ablakot - gondoltuk. Szokás szerint vállalták, hogy ha nem áll rendelkezésre a választott kategória, ugyanazon az áron jobb autót adnak. Így történt, csak annyit szúrtunk el, hogy nem tudtuk, mi az a Kangoo. Kérdezte a nő, hogy jó-e, látta, hogy fogalmam sincs, mi ez a szó és mit akar vele. Mondta is rögtön, hogy magasabb kategória azonos áron. Mondtam, ja akkor rendben. Megkaptuk a kulcsokat, mentünk ki a parkolóba megkeresni. Naná, hogy nem találtuk, a kis furgonra rá se néztünk. Lassan leesett, hogy ezzel a leginkább áruszállításra szánt járgánnyal kellene végigfurikázni Andalúzián. Akkor nagyon utáltuk a Recordot. Végigvizslattuk az autót, néztük, ezzel mi a fenét fogunk kezdeni. Ekkor jött az újabb fordulat, megláttuk, hogy a hátsó ablaktörlő félig le van törve. Esküszöm, nem mi tettük :). Gyorsan szóltunk, hogy ezt mi nem tudjuk így elfogadni, adjanak másikat. Nem volt gond, kaptunk egy légkondis szép C3-at. Nagyon jól jártunk vele, a légkondi mégis csak elkelt egy-egy rövid időre, bár az 1.4-es motorja jó lomha, hegynek felfelé a légkondit ki kellett kapcsolni, mert képtelen lett volna legyűrni a szintkülönbséget.


Marbella

Szép-szép, minden igényt kielégítő tengerparttal. Az egész városból süt a gazdagság. Itt található Puerto Banus is, a kikötő csodálatos luxusjachtokkal. Nem a mi világunk, minket nem nyűgözött le. Az óvárosnak viszont jót tesz a gazdagság, tökéletes a szépsége.

Étkezés:
Az éttermek általában drágák, ezért közelebbről nemigen ismerjük őket. Három darabos merítésünkből – egyiket se mi fizettük :) – ajánlani tudjuk az El Timonelt, mindenféle tengeri étkek éttermét. Helyi viszonylatban megfizethető, emlékeim szerint kb. 8euróba került egy normál főfogás. A tengerhez közel található valahol a Ricardo Soriano és a part között egy Luis Oliver nevű utcában.


Ronda

Nem igaz. Gyönyörű. Nincs turista, aki Andalúziában járva fel ne keresné, minden útikönyv kiemelt látnivalóként említi. Első útunkkor busszal mentünk. Másodszorra pár napot mindenképpen ott akartunk időzni, aztán megvettük az útikönyvet és annyi szépséget találtunk még benne, hogy az 1 hetes útba már nem fért bele. Mély szakadék vágja ketté a várost, elképesztő kilátással. A szakadék széléről a környező dombok, hegyek igazi délspanyol sárgás, olívazöldes látványa festménytszerű díszletet rajzol a háttérbe. A szakadék egyik oldalán fekvő óváros magával ragadó, az eldugott apró terek, kis utcák andalgásra csábítanak. Ronda tökéletes hely a kikapcsolódásra. Amikor már kezdtünk teljesen elolvadni a látványtól meg persze a hőségtől, egy a szakadék szélén fekvő apró térre tévedtünk, ahol egy turista-zenész egy szem gitárral spanyol stílusu dallamokat játszott. Odáig voltunk.

Természetesen megkerestük a város másik közismert látnivalóját, a Plaza del Torost, a bikaviadalok színhelyéül szolgáló arénát. Csodaszép, látványos múzeummal.

Mély nyomot hagyott még bennünk Juan Bosco háza, talán egy euróért lehetett megtekinteni. Csóró egyetemistaként persze elgondolkodtunk, hogy bemenjünk-e, de kár lett volna kihagyni. Igaz, hogy fizetés nélkül a legszebb részéig, a csempékkel gazdagon kicsinosított előtérig el lehet jutni, azért a szurdok peremén fekvő, kúttal is ellátott udvar és az onnan nyíló kilátás megéri a pénzét.


Fehér falvak, Zahara de la Sierra

A tengerparttól eltávolodva, a szárazföld belseje felé haladva a rondai táj folytatásaként Rondától nyugatra található a természetvédelem alatt álló Sierra de Grazalema hegyvidéki táj. Nagy örömünkre többnyire kanyargós, szerpentines utak vezetnek a falvak között. Komoly forgalom nem jellemző, kevés ember, még kevesebb turista, sok természet. Az útikönyv külön részt szentel a fehér falvaknak a séta és kirándulások fejezetben. Nem pont a javasolt úton mentünk, nem kerestünk fel minden települést. Kihagyhatatlan Grazalema és Zahara de la Sierra. A két falu között vezető kissé félelmetes szerpentines út először felvisz a hegyoldal magaslataiba, különböző perspektívákból mutatva a Zaharai víztározót, majd onnan bukik alá a Zahara lábainál fekvő völgybe.

Grazalémában átutazóban álltunk meg, sajnos csak rövid időre, még sötétedés előtt el kellett jutnunk Zaharáig. A faluból kivezető út mellett található egy hegyoldalba elhelyezett úszómedencés apró strand, az El Tajo. Eredetileg szerettünk volna Grazalemában megszállni, de a kinézett szálláson (La Mejorana) már nem kaptunk szobát. Hetekig böngésztem a netet, aztán megpróbálkoztam az útikönyben lévő ajánlattal. A teljes nyaralás alatt három helyen szálltunk meg, végül mindhármat a könyvből néztem ki. Előtte azt gondoltam, ezek csak drágák és unalmasak lehetnek, különben nem hirdetnék útikönyvben. Nagy tévedés volt. Nem tudom, általában hogyan válogatják ki az ajánlott helyeket, de ezek mind bejöttek és mindet többé-kevésbé jó áron adták, a neten csak drágábbat találtam.

Zahara de la Sierrában végül is csalódottan foglaltam le a szállást, mert azt hittem, hogy egy kis porfészek lehet a falu és biztosan a közelébe se ér Grazalémának. Pedig a könyv a legszebbnek minősíti és leírja, hogy az 1980-as években nemzeti műemlékké nyilvánították. Hogy ez nem tűnt fel!? Hihetetlen hely. A fehérre meszelt falak adottak, de hol nem ennyire délen. Mindezt azonban hibátlanul. Valószínűleg a folyamatos felújítás a műemlékké nyilvánítással a lakók kötelessége lett, mert minden épülete tökéletes szépség. A falu fekvése is szédítő. Egy élénkkék színű nagy víztározó terül el a hegy lábánál, melynek lejtőin épült a falu. A település több pontján kis függő terek találhatóak, melyről gyönyörű kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre vagy a falu különböző részeire, ahol látható, hogy nem csak a falak, de a tetők is páratlanul hibátlanok. A nagy meleg enyhülésével esténként a helyiek kezdik ellepni az utcákat, megtöltik a tereket és persze a bárokat is. Jó érzés köztük ücsörögni és hallgatni a beszélgetésüket, még akkor is, ha egy szavukat se értjük. A falu felett magasan található egy vár. Szép program oda felmászni, de alacsonyabban még egy kilátó is található, ahonnan a táj szépsége a faluhoz képest egy kicsit magasabbról is megcsodálható. Lent a tóban lehet evezni és fürödni is. Egyetlen szépséghibája, hogy a két napban szinte senki nem volt a vízben, ami minket elbizonytalanított.

Szállás:
Hostal Marqués de Zahara 48 euró + emlékeim szerint fejenként 8euró reggeli, kiporciózott adagokkal és még valamennyi adó. Ezért az árért autentikusan bútorozott, tágas, a fő utcára néző, légkondival ellátott szobát kaptunk a gyönyörő belső udvarral rendelkező kis hotelben. A fő utca érdekessége, hogy mindkét végében, egymástól mindössze 100 méterre két különböző stílusú, a maga nemében csodaszép templom áll, a kettő között pedig a szállás. Az egyik templom a maga mályvás, vöröses színével talán az egyetlen igazán színes épület a településen. A szálló épülete a szépségéből ítélve palota lehetett korábban. Egyetlen baki volt csak, a vendéglátó kissé bizalmatlan volt velünk, folyamatosan a nyomunkban járt. Ha csak egy fél órára elhagytuk a szobát, mire visszatértünk, valamit biztosan máshogy találtunk. Nem mondom, hogy nem adtunk okot rá. Jerezből érkeztünk, több üveg sherryvel felpakolva. Féltünk, hogy a 40 fokos meleg megviseli az italokat és az ásványvízkészletünket is folyamatosan hűteni próbáltuk. Hűtőt nem tettek a szobákba, a légkondi viszont egy földre szerelt készülék volt, aminek a tetején tökéletesen hidegen tudtuk tartani az élelmiszereinket. Ez nyilván nem tetszett nekik, mire visszaértünk, mindig kikapcsolták. Én mindenesetre jobban örültem volna neki, ha szólnak, hogy a légkondit rendeltetésszerűen használjuk, minthogy bemászkálnak utánunk a szobába.

Étkezés:
Napi vegyes saláta adagunkat az egyik templom tövében található kis étterem és bár utcai asztalainál fogyasztottuk el. Megfizethető ár, semmi luxus, pont megfelelő. A vegyes saláta a nagy melegben tökéletes könnyű étel. Ha egy kicsivel fokozni akartuk, kértünk még egy spanyol sonkát (Jamon Serrano) tartalmazó tálat. Nagy és drága étkezések helyett érdemes a nap folyamán többször betérni egy-egy tapasra. Abszolút jól lehet lakni tőle. Útszéli talponállókban olcsón is jó minőségű válogatást tettek elénk, étlap ugyan nem volt, azt kaptuk, ami éppen volt, de az rendben volt.

Zahara annyira lenyűgözött minket, hogy el se mozdultunk innen. Letettük az autót és 2 napig végtelen sétákat folytattunk a faluban. Összességében biztosan visszatérünk még Zaharába és szállásnak is örömmel választjuk a Marqués-t. A látott fehér falvak közül még Ubrique hagyott bennünk szép emlékeket, míg El Bosque csalódást. Igaz, előbbit még Zahara előtt, a másikat utána láttuk.


Alpujarras

Ameddig lehetett, még időztünk Zaharában, majd Antequerán keresztül vettük célba a Sierra Nevadát. Antequera központjában egy-egy különleges épület hagyott emléket bennem, ahogy haladtunk felfelé a város magasan fekvő pontja felé. A legmagasabban fekvő tér természetesen itt is különleges hely, ahol kötelezően található egy templom. A Santa Maria templom azzal nyűgözött le minket, hogy tökéletes összhangot alkot a környező hegyek barnás lankáival, miközben az égbe törő méreteivel uralja is a teret, háttérbe szorítja a természet szülte hegyeket.

Az Alpujarras sok tekintetben Dél-Amerika, illetve az indián világ hangulatát árasztja, legalábbis a hozzánk hasonló turistáknak, akik még soha nem jártak odaát. Ez elsősorban a hegyvidéki táj és életmód, a szamáron a falu központjába leereszkedő helyiek, másrészt a turistáknak szánt szuvenírok, főképpen élénk színekben ragyogó bolyhos szőnyegek és különböző bőrből készült indiános cuccok látványából árad. Ebből valószínűleg sok az illúzió, nem vagyok meggyőződve arról, hogy sok áru helyben készülne, biztos importálják őket. Az otthoniaknak ezt nem kell tudniuk. A kötelező szuvenír vásárlást itt le is lehet tudni, vagy ajánlatos kilátogatni valamelyik városi piacra, ahol biztosan találunk kerámiaárust. A mediterrán színekkel készült fakanál-tartók vagy kancsók igazán szép ajándékok. Nekünk is van már otthon.

Az Alpujarras legismertebb része a magas Alpujarras és az ún. Poqueira falvak, Pampaneira, Bubion és Capileira. A domboldalakra felkapaszkodva a hegyek közti völgyekben fekvő lapos tetős fehér makettek lenyűgözőek. A mór hagyományokból táplálkozó jellegzetes lapos tetős építészet varázsa a bámulatos egyszerűségében rejlik. Az építkezés rejtelmei az Egy optimista Andalúziában (Driving over lemons) című könyvből megismerhetők. A könyvet az Alpujarras egy tanyáján letelepedett angol Chris Stewart jegyzi. A falvak kitűnő kiindulópontként szolgálnak a hegyek közti barangolásra, szerintem lightos bakancsosoknak is. Egy bizonyos Emma Thompson úgy kb. 10 útvonalat rögzített kis füzetekben, 1-1 euróért meg lehet ezeket szerezni. Játékot kedvelő turistáknak melegen ajánlottak ezek az angol nyelvű szöveges leírások, ugyanis turistajelzések híján mindössze egy skiccszerű rajzzal helyettesített térképpel ellátva számunkra komoly kihívást jelentett az instrukciók megfejtése. A 2 órásra kalibrált utat úgy 3 óra alatt sikerült félig teljesíteni. A három falun túl itt se jutottunk, elmerültünk szépségükben.

Szállás:
A bubioni Las Terrazas talán az egyik legjobb szállás a kategóriájában, amivel valaha találkoztam. Természetesen a helyi mór stílusban épült lapos tetős, de több emeletes épület fürdőszobás, autentikusan berendezett szobákkal és tágas közös teraszokkal. Mindezért talán 30-35 eurót kértek/nap összvissz reggelivel együtt. A lenti társalgóban még egy netezésre is alkalmas számítógépet is a vendégek rendelkezésére bocsátanak. Az útiköny természetesen ajánlja a helyet és minden leírt szava igaz. Kár, hogy itt is csak 2 éjszakát töltöttünk.


Sherry háromszög, Jerez de la Frontera

A Fly&Drive utunk első állomása volt. Mindenképpen meg akartuk ismerni a híres sherryt, előtte még nem volt szerencsénk hozzá. Miután hazaérkeztünk, láttuk, hogy ehhez nem kellett volna messze utazni, nagy tömegben exportálják ezt a különleges bort, az általunk is gyakran látogatott szupermarket polcán is ott vannak a legnagyobb termelők palackjai. Nem baj, így legalább őshazájában ismerkedtünk meg vele először.

A város jellegzetes andalúz település, a pincészeteken kívül sok érdekeset nem nyújtott. A Domecq bemutatójára és kostolójára fizettünk be. Jól éreztük magunkat a kb 1 órás gyönyörű udvarokon és pincéken át vezető programon. A sherry és a látvány sem volt utolsó. Egy éjszakát töltöttünk itt, ideális döntés volt. Ahogy már említettem, itt is a könyvből merítettük a szállást, a 2*-os El Ancla Hotelben éjszakáztunk. Nem emlékszem, mennyit fizettünk, de ez sem volt drága. Hangulatos tiszta szobát kaptunk, Tv-vel és fürdőszobával. Külön nagyra értékeltük, hogy idő előtt, már kora délelőtt elfoglalhattuk és nekivághattunk felfedezni a várost.
Az étkezéseink egyszerű tapaskból álltak, bárhová be lehet térni, nagyot nem lehet hibázni.

Granada és az Alhambra

Itt is busszal jártunk. A helyközi járatok korszerűek, tiszták és légkondisak. Marbellából sok szép helyre lehet egy napos kirándulásokat tenni. Granada még viselhető távolságban van, Cordobába és Sevillába már nem vállalkoztunk, egy nap alatt nem lehet rendesen körülnézni és még vissza is térni. Tulajdonképpen ez Granadában sem sikerült. A várost nem is láttuk, csak az Alhambrát. A mór örökségből koncentráltan jó nagy adagot nyújt ez a palota, vár és kert együttes, ez is kötelező része az andalúz turistáskodásnak. Érdemes előre jegyet venni a neten. Egyrészt nem ajánlatos helyben sorban állni, mert órákig eltarthat és egy ponton el fognak fogyni a jegyek. Mi úgy két órát vártunk, mire eljutottunk a pénztárig, illetve csak a várakozáshoz kijelölt vonalig. Már azt néztük, melyik pénztárhoz lépjünk, amikor lehúzták a rolót. Szó szerint. Elfogytak a jegyek, lehet hazamenni. Szerencsénkre annyira le voltunk sújtva, hogy nem akartuk elhinni és jó pár percig értetlenül álltunk. Egyszer csak újra kinyitották a pénztárakat és eladtak még jó pár jegyet. Ezek az Alhambra legszebb palotájába már csak a zárás előtti – lehet, hogy utáni – utolsó fél órájában engedték a belépést. Minden belépővel ugyanis csak a jegyre nyomtatott meghatározott fél órás időszakban lehet belépni a Palacio Nazarinesbe, így kerülik el, hogy a nagy tömegektől élvezhetetlenné váljon a látogatás. Ez egy tiszteletreméltó megoldás. Nekünk azonban a kapott fél óra már a busz indulásába belecsúszott. Ezzel értelmetlenné vált az alhambrai út, a lényeg maradt volna le. Persze nem adtuk fel, különböző nemzetiségűekkel próbáltunk alkudozni. Senki nem akart cserélni, a biztonságiak hallani sem akartak a korábbi bebocsátásról. Végül a földről szedtünk fel egy elszórt, fél órával korábbra szóló belépőt. Ezzel meg a két későbbre szóló jeggyel már meg tudtuk győzni a biztonságiakat, mindkettőnket beengedtek. Végigvágtáztunk a palotán és futva az állomásig még pont elértük a buszt. Ha előre foglalunk jegyet, nyugisabb lehetett volna a kiruccanás, a látvány maradt volna meg bennünk, így inkább csak a rohanás.
Általános tipp: az erőszakos javas asszonyokat még időben kergessük el, különben semmi jóra nem számíthatunk. Sok szépet képesek látni a jövőben, mi ezt komoly 1 euróval honoráltuk. Kevesellte, nem adtunk többet, mire hosszú átkot szórt a fejünkre. Alig győztünk menekülni. Úgy fél óra kellett az átok kiteljesedéséhez. Egyszer csak pontosan egyidőben a párommal kezdett elnehezedni a lábunk és kezdtünk fokozatosan összecsuklani. Nem bírtunk továbbmenni egy bő negyedóráig. Nem vicc, átok.


Malaga

Állítólag hangulatos belvárossal rendelkezik, sajnos ezt nem találtuk, így erről nem tudunk nyilatkozni. Egyetlen szépségét a főút melletti parkban fedeztük fel. A csempékkel kirakott padok gyönyörűek. Picasso szülőháza sem ejtett rabul, itt is biztosan elszúrtunk valamit, nem találtuk azt az állítólag 180 darabos képgyűjteményt. Valami volt, de nem sok és rém unalmas. Na jó, nem szeretem Picassot, nem tudom, miért mentünk oda.


Gibraltár

A Gibraltári-félszigetre La Lineából lehet átjutni. Az átlépéskor oda kell figyelni, mert a gibraltári repülőtér kifutó pályáján halad keresztül az út. Érdemes nem csak a levegőbe tekinteni, engem egy tűzoltó autó ütött el kishíján, miközben a kifutópályán bohóckodtam.
Gibraltár épületei, utcái jellegzetesen angol stílusúak, még igazi britt Tescó is van, kis abc változatban, Tesco gazdaságos cuccok nélkül. A város fölé a Gellért-hegyhez hasonlatos szikla magasodik. Libegővel könnyen fel lehet jutni. Fent a majmok társaságában egészen Afrikáig lehet bámészkodni, és otthon el lehet mondani, hogy láttuk Afrikát. Nekem ennyi elég is volt belőle. Tériszonyom miatt a himbálózó felvonóra nem voltam képes mégegyszer felülni, ezért gyalog jöttünk le. Kb. egy órás meredek út. Egyik oldalról egy katonai bázis árammal feltöltött kerítésétől, a másik oldalon a szakadéktól kell távol tartanunk magunkat. Az aranyközép sem megoldás, az úton a turistákat szállító, rossz arcú amatőr sofőrök száguldoznak.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
kardkovacsi - 2012.11.12. 01:11

Ha már fly and drive...mi idén nyáron Malagára repültünk és Madridból jöttünk haza. Így kiesik néhány autóbérlő cég(mi a Sixttől béreltünk, a Record Carról sok rosszat olvastam, vannak ügyes lehúzásaik), de a nagyobbnál ingyen lehet a Malagán felvenni és Madridban letenni az autót. Érdemes 10 napot rászánni és 7 nap Andalúzia után egyet Granadán tölteni, Madrid előtt pedig beugrani Toledóba. Az egyszerűen gyönyörű.

mpann - 2012.05.03. 14:51

Nagyon tetszik a beszámoló. Ronda és környéke tényleg fantasztikus. Mindenkinek aki a Costa del Sol-ra megy nyaralni rá kellene szánni legalább két napot, hogy kimozduljon. Egy nap Ronda, egy nap pueblos blancos (ez még mindig nagyon kevés, de ha az ember csak a tengerpartot látja, akkor fogalma sem lesz róla, hogy milyen az igazi Spanyolország).

mpann - 2012.05.03. 14:50

Nagyon tetszik a beszámoló. Ronda és környéke tényleg fantasztikus. Mindenkinek aki a Costa del Sol-ra megy nyaralni rá kellene szánni legalább két napot, hogy kimozduljon. Egy nap Ronda, egy nap pueblos blancos (ez még mindig nagyon kevés, de ha az ember csak a tengerpartot látja, akkor fogalma sem lesz róla, hogy milyen az igazi Spanyolország).

pp - 2008.08.11. 10:04

Szia, örülök neki. A Well Press kiadó adja ki. Pár éve jelentek meg 5-6 könyvvel, aztán azóta is szinte csak azok kaphatók. Az író Des Hannigan. Szép sárga színe van, nagyobb könyvesboltokban folyamatosan látom. Írjál te is beszámolót:)

Elpi - 2008.07.22. 15:55

Nagyon jó a beszámoló! Többször voltam Andalúziában, de még nekem is mondott újat. Szeretném tudni a Spirál Andalúzia könyv szerzőjének a nevét és a könyv kiadóját. Szertném megvenni a könyvet. Köszönöm: Elpi


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina