Izland - jég-láva-gejzír-kombó

daci Beszámolója

Cimkék: izland  thingvellir  világörökség 

Augusztus első hetét volt szerencsém tizenharmadmagammal Izlandon tölteni, az élmények tehát még nagyon frissek, szinte le sem ülepedtek. Az út előzményei még tavaly tavaszra nyúlnak vissza, amikor cimborámmal felvetettük, hogy, hejj, de jó lenne megnézni ezt a szigetet. Neki gyermekkori vágy, nekem meg - földrajz szakosként- az élő tankönyv. Leokéztuk, indulunk. Jópár utazási iroda ajánlatát végigpötyögtük, egy tanárom ráadásul többször járt kint, megszállottja, s végül az ő ajánlata mellett döntöttünk; várjunk egy évet, s jöjjünk ki vele jövő nyáron.
A repjegyet már tavaly októberben megvettük, így valamivel olcsóbb volt, de így is súrolta a 140.ezer forintot - stornóbiztosítással együtt. A gép Schwechítról indul, papíron Austrian Airlines, gyakorlatban pedig Niki Lauda cége vitt minket, fullos ellátás, kaja-pia-plazmatévé.

Az eddig megjelent izlandi beszámolókhoz hasonlóan én sem szeretnék elveszni a részletekben, csak pár érdekességet írok le. Útikönyv hasznos, de sajnos igazán alapos, témába vágót nem találtunk. A Lonely Planetnek van egy összefoglaló Skandinávia könyve, benne Izland fejezet, de ez az ország pont nem az, ahol ipari turizmusra vágyik az ember, olyan szájbarágós könyvvel, ami inkább reklámgyűjtemény a szálláshelyek és a vendéglők címével. Szóval béna, felejtős könyv, de sajnos általános trend, hogy az új útikalauzok már így épülnek fel.

2 bérelt, tuningolt, 4*4-es, megemelt kisbusszal vágtunk neki a szigetnek, úgy, hogy csak egy nyers programváz volt a fejünkben, hogy, mit is akarunk megnézni. Ezt egészítette ki a rengeteg spontán érdekesség, amit a sziget nyújtani bír. Szállásunk sem volt előre lefixálva, ott kerestünk kempinget, ahol ránk esteledett. (augusztusban is majdnem éjfélig világos van, tartalmasan ki lehet tölteni az ilyen hosszú napokat) Forintra válta max 3000 ft-ér lehet kempingben sátrazni, de ez nem mindenhol foglalja magába a zuhanyhasználatot is. Helyenként ez akár +200 korona is lehet. (jelenleg durván 3 FT 1 ISK) Főzni mindenhol van lehetőség, van kemping, ahol ingyen mikró, kenyérpirító, vagy teafőző is van, a melegvizet azonban nem érdemes használni gyorskajákhoz, mert tisztítatlanul jön fel a mélyből, jó sok oldott fémet tartalmazva.
Faházban fejenként 12.000 forinttól lehet megszállni, így az olcsóbb sátrat választottuk. Kényelmetlenebb, jóval hidegebb, de kalandnak mindenképpen megfelelő, a táj meg kompenzálja a "fájdalmakat". A hideg gyakran tényleg nagyon tud fájni, folyamatos eső, erős szél és 4 fokos nappali hőmérséklet mellett nem mindig volt kedvünk sátrat állítani:) Volt azért 14 fokos napsütéses idő is, kegyes volt a természet.

Mehettünk volna fullos szállodába is, csak ott nem lát az ember bálnát, vagy jéghegyek közt lavírozó fókát. Aki Izlandra megy/jön, az nyilván számol ezekkel a lehetőségekkel, s tudja mire vállalkozik. Összességében megér minden fáradtságot, vagy esetleges kellemetlenséget, mert itt olyat lát az ember, amit máshol aligha. Gyakorlatilag minden megvan, ami vulkanizmus, legyen az utóvulkáni tevékenység, bazaltorgona, riolit, lávacseppkő, vagy bármi, amit a természet megalkothat. S az egész olyan hihetetlen színekben, formákban és együttállásokban jelentkezik, hogy csak tátod a szádat. Jégbarlang, előtte egy kis iszapfortyogó, az elképzelhetetlen barna színekben vegyülő riolit hegycsúcsokon hófehér gleccserek, a völgyekben kénes gőzölgések, estébé, estébé.
Annyi vizezés, hogy az ötödiknél már elveszted a fonalat, passzívan nézed a hatodikat, miközben tudod, hogy, ha csak egy ilyen lenne Magyarországon, az verné látogatottságban az összes nemzeti parkot. Ja, és persze Izlandon minden természeti csoda ingyen van, sehol sem kérnek belépőt!

Ezt valószínűleg a sörön kompenzálja az állam, az ugyanis, nem csak szar, hanem drága is. 1800-2000 forintért nem erőlteti az ember a piálást sem. Alkohol kijelölt üzletekben minden nap 17-18-ig, a szombat lazább, aznap már 16-kor kinyit a bazár.
Sima boltban, vagy benzinkúton light sör, az eladó nem győz elnézést kérni, hogy ez csak 2,25 procent, az első után megfogadod, hogy soha többé, a túra végén meg már jól is esik. A letompított sör jóval olcsóbb, ára szinte imponál, 250 forint alatt ki lehet hozni boltban.


Akinek lehetősége nyílik Izlandot átélni, ne hagyja ki, tény, hogy drága, de hatalmas élmény, s jóval többet ad bárminél, ha egy kicsit is vonzza a természet, vagy a földrajz. Mondom ezt annak ellenére, hogy minden másban is sok újat, felejthetetlent tud nyújtani. pölö Rejkyavikban találkoztunk egy őshonos izlandi fickóval, aki 56`ban Pesten volt egyetemista, a koleszba zárva élte ár a forradalmat, ami önmagában is meglepő Izlandon, az meg főleg, hogy ő fordította izlandi nyelvre a Gyertyák csonkig égneket és a Sorstalanságot is. Elég pozitív kritikákat kapott kint-állítólag.

Útközben felmerült a gondolat, hogy meg kéne nézni egy hőforrással fűtött -kint elég gyakori- üvegház farmot is, mert hát nem hétköznapi dolog a paradicsomtermesztés a sarkkör közelében. Fék, tolatás, csöngetés, illedelmes kérés, nagyon tudományos munkatársak vagyunk, nagyon érdeklődünk, nagyon hálásak lennénk, stb. Simán, kedvesen körbe is vezettek minket, ott éppen a paradicsom mellett kígyóuborkát és paprikát is nevelnek, töviről hegyire elmondott mindent a kertészmérnök amit tudni kell a termálzöldségekről, okosodás, szájtátás, a soron meg lengyel melósok szedték a zöldséget. (Sokan vannak kint, majdnem 4000 fős kolóniájuk a tájföldi mellett a legnagyobb kisebbség Izlandon)

Geotripp a javából.