Párizs tavasszal - kisgyerekes szemmel

Franciaország Párizs

Ott-tartózkodás ideje: 2007. feb. 24.  - 2007. márc. 04. (8 nap)

2 hozzászólás I 6 070 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. aug. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar hieronymous Beszámolója
Télen el akartam menni pár napra a családdal a Mátrába, de a röhelyes szállodárak és a hó nélküli tél miatt kicsit messzebb tekintettem és feleségemet meglepve úgy döntöttem, ha már lúd, akkor legyen kövér, menjünk el Párizsba. Egy hetet tartottam reálisnak, hogy 4 hónapos terhes feleségemmel és majd' 4 éves gyerekemmel, különösebb fáradtság nélkül jól érezzük magunkat. Egy hónap előkészületem volt, repülőjegyet persze már csak jó drágán tudtam venni, szállodát pedig egy hasonló oldalon - sok ezer, turisták által feltöltött értékelés között - kerestem. Bár a külvárosokban gyönyörű hoteleket lehetett találni nagyon olcsón, de nem akartam a fél napot metrózással tölteni, így a belső kerületekben kerestem valami normálisabb megoldást. Végül is a Republique-n találtam egy háromcsillagos, szép, tiszta, fürdőszobás szállót, ahova faxon foglaltam is. Továbbá beszereztem egy útikönyvet, azt böngészgettem a hátralévő időben, hogy ne tök kukán álljak ebben a nagy városban. Elérkezett az indulás, a SkyEurope vitt minket, mert ez volt a legjobb időbeosztású járat Párizsba: kora reggel ment és késő este jött, tehát több időnk maradt a városra. A reptérről busszal és metróval jöttünk be, a metrópénztárban vettem magunknak 4zónás hetijegyet, azzal mindent meg tudtunk nézni, amit akartunk. Az első dolog, ami feltűnt, hogy a párizsi metró babakocsival gyakorlatilag járhatatlan. Fiamnak ugyanis - kora ellenére - vittünk babakocsit, mert azért ő még nem tud olyan sokat sétálni. Szóval a metró beléptető rendszere hasonlít a régi bp-i combonvágós rendszerre, itt kis kapukat kell belökni. Megoldás az volt, hogy gyereket felkaptam, feleségem a babakocsit hozta és így be tudtunk jutni. Ez a közlekedési mód nagyon praktikus volt, bár a végén már utáltam ülni az alagútban. Itt jegyezném meg, hogy fiam először jár külföldön, ráadásul ilyen világvárosban, szóval nagy szemeket meresztett a rengeteg fekete-sárga-vörös-barna stb. színű emberre. Bp-hez szokve tényleg fura, hogy ennyi féle nép éli itt életét. Szóval a szállodában bejelentkeztünk, nagyon kedvesek voltak, család lefeküdt az ebéd utáni alvására, én meg elindultam egy rövid körre, hogy hova is jöttünk. Nagyjából fejemben volt Párizs felépítése és az érdekesebb látnivalók, de azért zsebemben mindig ott volt a térkép, biztos ami biztos alapon. Persze sokszor használtam. Első nap délután hova is menjünk, hát az Eiffel toronyhoz, mint az egyik leghíresebb épülethez.
A Mars mező felöl közelítettünk, útközben megálltunk egy játszótéren, hogy fiam is jól érezze magát. Elég jók ezek a terek, nagyon puha a talaja, aminek a későbbiekben még lesz jelentősége. Utána irány tovább, a toronyba. Mivel kora tavasszal voltunk, nem volt nagy tömeg, viszont szél igen, így csak a második emeletig lifteztünk fel. Szép volt a kilátás, de a torony leginkább alulról, középen állva volt gyönyörű.
Mivel már sötétedett, átsétáltunk a Trocaderora, majd metróval haza. Család elfáradt, lefektettem őket, majd éjszaka irány a belváros. Suttyomban megnéztem a Notre-Dame székesegyházat (furcsa volt a tér, ahol állt, teljesen másmilyennek képzeltem - régiesebbnek), de az egész Cité sziget nagyon szép. Sétáltam a latin negyedben is, majd visszafelé a kis utcákat érintve mentem a szállodába. Második nap már családostul mentünk a Notre-Dame-ba, majd megnéztük az Invalidusokat és a Hadtörténeti múzeumot. A dolgokhoz hozzátartozik, hogy fiam imádja a múzeumokat, Pesten is láttuk már az összeset, valamelyiket 5x is. Szóval nem féltem, hogy unatkozni fog és ebben nem is csalódtam. Párizs minden percét élvezte a gyerek. A párizsi hadtörténeti múzeumban végigörömködte a kismillió páncélt, fegyvereket. Ettől kifáradt, elaludt a babakocsiban, mi addig sétálgattunk a rakparton, egészen a Maraisig, ott a Vogézek terén ismét játszótereztünk, fiam próbált ismerkedni, úgy láttam a nyelvi eltérések nem jelentettek akadályt. Estefelé hazaindultunk, még a Republique-n ismét egy játszótérnél megálltunk. Gyerek csúzdázott, majd másfél méter magasról hanyatt lebucskázott és totál függőlegesen fejreesett. Hát kétségbeesés ezerrel, fiamat felkapom, üvölt ezerrel, nézem a fejét, semmi különöset nem érzek, odajött két parkör is segíteni, de végül úgy nézett ki, hogy kis szédülésen kívül semmi baja nem lett, köszönhetően a tényleg rendkívül puha játszótéri burkolatnak. A szívinfarktus határán haza a szállodába, árgus szemmel figyeljük a gyereket, este még egy kicsit szédült, de hál' Istennek semmi komoly nem lett. Ha kicsit is romlott volna az állapota. akkor futottunk volna vele kórházba, pénz nem számít alapon (persze nagyon jó biztosítást kötöttem az útra, szóval ez sem lett volna probléma). Harmadik nap délelőtt lazulós, kicsit sétálós napunk volt, a déli szállodai alvás után meg irány a Louvre. Hát, gyönyörű és hatalmas ez a múzeum, nem győztem betelni vele. Párizsban végig az volt az érzésem, hogy a magyar múzeumokban a párizsiakhoz képest csak maradékok vannak. Louvre egész estig kitartott, majd miután leraktam a családot, visszajöttem este a múzeumba, mert szerdán és pénteken hosszú nyitvatartással 1/2 10-ig vagy talán 10-ig (?) nyitva van. Sikerült mindent megnéznem, amit akartam, és a Mona Lisát is úgy, hogy egy lélek nem állt előtte :))
Negyedik nap sok helyen jártunk, Diadalív, Champ Élisées (gyönyörű sugárút baromi drága üzletekkel), lesétáltunk a Concorde térig (monumentális), megnéztünk egy babamúzeumot, aznap kimetróztam a La Défense-be, klassz a hely, tetszett, ahogy a végén a metró kint megy a föld fölött, szép volt a város. ötödik nap Versailles volt soron, a RER-er mentünk ki, hamar kint voltunk, bár befele kb. 5x annyi ideig tartott az út. Szóval hát, Versailles volt az egyetlen csalódás, nagyon le vannak pukkanva az épületek, bár egész napos programnak csináltuk, de inkább a hatalmas park volt élmény. Fiam délben jót aludt a babakocsiban, nagyot sétáltunk, de asszem először és utoljára láttam ezt a palotát. hatodik nap délelőtt elmentünk a Montmartre-ra, szokásos dolgok megnézése, itt aztán nem volt hiány bevándorlóból, a turistákon kívül szinte csak ők voltak jelen az utcákon. Meg persze útba esett sok templom, látnivaló is a séta során + játszótér is. utolsó nap délelőtt kimetróztunk+buszoztunk a De Bourge reptérre, ahol egy hatalmas, Repülés- és űrhajózástörténeti múzeum van. Aki gyerekkel megy Párizsba, mindenképpen ajánlom, hihetetlen anyag van jelen, 2 db Concordetól kezdve űrhajók, első- és második világháborús repülőgépek és millió más, érdekes dolog. Aztán délután haza, majd ki a repülőtérre rohanva, mert késésben voltunk. Hazafelé jobban nyomta a gázt a pilóta, mert fél órával rövidebb idő alatt megjártuk az utat. Hát, ennyi lett volna a hét nap, hamar vége lett. Összefoglalva, nagyon szép város, ide vissza fogok menni, talán még idén. Velünk mindenki kedves volt, talán azért, mert nem voltunk tipikus turista fazonok. Segítségkérés nélkül is segítőkészek voltak. Rengeteg a motoros és kerékpáros, nem ritka a nercbundában és tűsarkúban tekerő hölgyike sem. Sok étteremben voltunk, egyik sem okozott csalódást, persze evésnél elkerültük a turista-frekventált helyeket, inkább a latin-negyed, Marais, Grands Boulevards környékét részesítettük előnyben. Ettünk kinaiban, koreaiban, olaszban, törökben, görögben, és persze franciában is, ha esti sétára mentem, akkor 4-5 Euróért jó kis szendókat lehetett enni. A kaja nem olcsó, egyáltalán nem az, nekünk általában 40-50-60 Euró volt egy étkezés, de az állapotos feleségemet mindig jól kellett lakatni legalább három fogással. Sok minden érdekes kimaradt, de láttunk nagyon szép középkori utcákat, gyönyörű épületeket, még hangversenyre is bejutottunk (azt is kajolja a gyerek) egy hatalmas világvárost, ami mindenkinek érdekes látnivalókkal szolgál. A metró praktikus és gyors közlekedési eszköz, de aki ráérős, vagy egyszerre akar sok mindent látni - kívülről - annak érdemes buszre ülnie. A forgalom még éjfélkor is nagy, lámpánál a motorosok nem feltétlenül állnak meg, mindig résen kell lenni. Egy dolog okozott csalódást, az Versailles, egyébként csak pozitív benyomás ért minden tekintetben. Eléggé közvetlenek az emberek, amikor tudtam franciául szólaltam meg, onnantól már át lehetett térni az angolra, aki tudott, váltott. Többször megszólítottak "koldusok" akik nem látszottak annak, csóró diákok, akik cigit próbáltak kérni vagy csak simán pénzt, aztán mikor látták, hogy nem vagyok helybéli, akkor angol nyelven ők is eldiskuráltak velem.
Szóval ide vissza kell menni, tuti a hely.
Értékeld az élménybeszámolót!
1 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Byk001 - 2008.09.19. 09:49

Metró babakocsival: szólni kell a fülkében ülő emberkének, és nyitja az ajtót oldalt. Ettől a lépcsőkön még cipelni kell a kocsit a gyerekkel, a bejutás legalább megoldott.

TundeK62 - 2007.12.28. 00:17

Kedves "hieronymous"!Háromszor olvastam el, becsületemre mondva elejétől a végéig! Nem bántani akarom, de nem olvasná el Ön is még egyszer? Néha nyomjon egy-egy entert a szövegbe (ezt mint magyartanár javaslom), talán a többiek számára is fogyaszthatóbb lesz! Bocsika!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina