Macedóniát hülyeség kihagyni

Macedónia

Ott-tartózkodás ideje: 2007. ápr. 25.  - 2007. máj. 01. (6 nap)

8 hozzászólás I 10 648 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. máj. 08. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kidface Beszámolója

Cimkék: balkán  hegyek  jugoszlávia  macedónia  ohrid  szkopje 

Meglepő keveredés, elképesztő hegyek, nyugalom, nagyon kedves emberek és nagyon sok saláta - ezt tudja kínálni Macedónia azoknak, akik tudják, régen véget értek a balkáni háborúk és valami kevésbé ismertre, felfedezésre vágynak.

A legutóbbi négynapos ünnepet kihasználva és kicsit kibővítve ketten vágtunk neki a Balkánnak. A körülbelül egynegyed Magyarországnyi volt jugoszláv tagköztársaság volt a cél. Nekünk is, ahogyan sokaknak, az Eső előtt című 1994-es macedón film volt az egyik indítékunk.

Mivel szerda este indultunk, ezért az első állomás Belgrád volt, ahol sikerült találni egy értelmes árú és korrekt ifjúsági szállást, a városközponttól nem is olyan messze. A TIS Hostelben 15 euró volt egy főre a szállás úgy, hogy kétágyas szobát nem kaptunk, de a hatágyasban csak mi ketten aludtunk. Másnap délelőtt kicsit körülnéztünk a szerb fővárosban (én eddig egyszer, tíz éve voltam ott), amin már a már nem látszik, hogy az egykor irigyelt Jugoszlávia fővárosa volt. A Kalemegdanra érdemes elsétálni, ez az egykori nándorfehérvári erőd területe. Az árak hasonlóak, mint nálunk, olcsóságra nem érdemes számítani és a sétálóutca nem sokkal marad el a Váci utcától sem.

Innen haladtunk tovább Szkopje felé az autópályán. Erre ugye érdemes mindenkinek készülnie: odafelé 6,6,14 és 4 eurót kértek el tőlünk, az összegek visszafelé már változtak. Megtörtént, hogy egy euróval átvertek minket (négyet kértek el és a kapott számlán csak három volt, de ezt csak később ellenőriztük), a legtöbb esetben azonban korrekt volt a számla és a visszaadás is. Még azzal sem volt gond, hogy euróban fizettünk, a visszajáró is abban érkezett.

Estére érkeztünk Szkopjéba és azonkívül, hogy az első pillanattól egyértelmű volt, a várakozásunkkal ellentétben kevésbé szegény a város, az első sokk a müezzin esti imára hívó éneklése volt. A város egykori részébe érkeztünk meg, amit most jobbára az albánok laknak.

Folytatódtak a meglepetések azzal, hogy az este hátralévő részében majdnem mindenki beszélt angolul: szálloda recepción a 65 éves asszonyság ugyanúgy, mint a kiszemelt étterem huszonéves személyzete. A szállás nem volt kifejezetten olcsó: 50 euróért találtunk egy szobát a város délnyugati, nyugodt, kertvárosias részében. Ez a Hotel Kapistec (+389-2-3081424) volt, a Popjordanov utca eldugott, nehezen megtalálható részében, ahol másik két szálloda – mondjuk inkább panziónak – is van a sorházban. A mellette lévő Nikembe foglaltunk szobát, ami csak 35 euró lett volna, de ott akkora volt a vécével egybeépített fürdő, hogy megfordulni is alig lehetett. A Kapistecben kaptunk reggelit is, bár a szoba meglehetősen eklektikus, sőt elsőre bántóan díszített volt, de ezt sikerült gyorsan megszokni.

A következő másfél napot töltöttük Szkopjéban. A város tényleg felülmúlta a várakozásainkat, puccos boltok, kávézók a város déli részében. Szkopjéről fontos tudni, hogy 1963. július 26-án földrengés döntötte romba a várost, az épületek 80 százaléka megrongálódott, csak a török városrész, a Csarsija úszta meg a pusztítást. Ennek a jele a félig összedőlt régi vasútállomás: hat óra után állt meg a mutató, amikor a földrengés történt, és ezt azóta is mozdulatlanul hagyták.

A déli részben tehát csak új épületek vannak, nem túl kedvesek, de nem is zavaróak. Érdemes azért megnézni a parlament épületét, ami nálunk vidéki tanácsházának sem menne el.

Egy nagy térre értünk ki, a Macedónia térre, ami klasszikus szocialista városrészlet, a jó idő mégis kellemessé tette ezt a helyet. Innen vezet át a Vardar folyón a kőhíd, a Kameni most, amit a 15. században építettek és az útikönyvünk szerint a legutóbbi, 2001-2002-es konfliktusban megrongálódott. Hosszas huzavonával sikerült mára felújítani a 214 méteres hidat.

Átmentünk és egy teljesen más világban találtuk magunkat. A többemeletes betonkockák után földszintes bazárban, keszekusza utcákon bolyongtunk, egészen addig, amikor déli egy óra tájban egy sarkon befordulva 50-60 albánnal találtuk szemben magunkat. Éppen imádkoztak, ácsorogtak az utca teljes szélességében. Nem ijesztő, mégis sokkoló volt a látvány.

Már nem használt fürdők, dzsámik, kávézók és éttermek, főleg olcsó dolgokat áruló, szegényesebb üzletek töltik meg a Csarsiját, mégis érdemes itt egy órát elsétálni. Azt jó tudni, hogy ha egy utcaszéli étteremben eszünk, a teraszon, az ebédünket kétpercenként fogja egy koldus vagy árus ellenőrizni.

A vacsorákat egy nem szorosan belvárosi, de nagyon kedves étteremben, az Oracsban (Ivo Ribar Lola út, nem messze a vasútállomástól) költöttük el.

Ha autóval vagyunk, Szkopjéből érdemes a félórás utat megtenni a közeli Matka-tóhoz. Ez mesterséges tó egy szűk szurdokvölgyben – tele van ilyenekkel Macedónia – sajátos hangulattal és kolostorokkal szegélyezve. Ugyanígy kihagyhatatlan - szintén autóval – a Sutka néven (a térképen Suto Orizarit kell keresni) ismert cigánynegyed. Ez öt kilométerre, északra van a városközponttól és onnan tudtuk, hogy megérkeztünk, hogy az út egyszer csak egy piaccá alakult át, ahonnan szinte képtelenség volt haladni. Csúnya dolog az előítéletesség, a gyanakvás, de, látva a káoszt, a tömeget, mi nem mertünk kiszállni az autónkból. Mindenféle áruk, mindenhol lovak, más állatok és persze szegénység fogadott itt minket. A szintén a város északi szélén található, elvileg római, vagy inkább bizánci vízvezeték az elszántabbaknak ajánlott, mert le kell térni egy földútra és ott döcögni vagy egy kilométert.

Mi szombat délelőtt Tetovo felé vettük az irányt, az autópályán, északnyugatra, a leállósávban beszereztünk olcsó epret (megmostuk és semmi bajunk nem lett tőle), fizettünk 60 eurócent pályadíjat és az ország egyik legmagasabb hegye, a Tito-csúcs alatt az albánok legnagyobb városába értünk. Tetovo tényleg semmi különös, kedvesek a boltjai, viszont három dolog miatt érdemes itt megállni: a környező hegyek, a Sarena dzsámi és a Bektesi teke miatt. Előbbi díszítése volt megragadó, utóbbi pedig egy iszlám szerzetesrend „kolostora”, ami nagyon kellemes környezetben van. Itt kiderült, a 90 után visszatért dervisektől 2001-ben erőszakkal elvették a helyi muzulmánok az udvaron álló dzsámit.

Tetovóból kifelé szokásunktól eltérően felvettünk két stoppost: a hippiforma párról kiderült, hogy svédek és Fokvárosból jönnek. De ez egy külön sztori lenne.

Így négyen folytattuk Ohrid felé, de útba vettünk egy mesterséges tavat, Mavrovónál – ahol, akárcsak az erdélyi bözödi tónál, éktelenkedik egy templom a vízben –, majd egy csodálatos falut, az 1500 méter magasan fekvő Galicsnikot. Ide egy 1700 magasan fekvő fennsíkon át jutottunk el, a falu pedig a hegyoldalban fekszik és fantasztikus innen a kilátás.

Újabb 1500-2000 méter magas hegyeket, Debart és két másik víztározót érintve jutottunk el az Ohridi-tóhoz estére. Ez a hely olyan a macedónoknak, mint nekünk a Balaton: tengerpart híján ez a tenger nekik.

A hangulat mediterrán, a hegyek persze itt is lenyűgözőek, de ezen a hétvégén talán kicsit zsúfolt volt a város. Ha bárki megérkezik, és látják rajta, turista, akkor házinénik, -bácsik lepik el és kínálják a szobákat. 15 euróért már lehet kapni szobát, de mi foglaltunk előre. Nem a belső részben, amit bántunk, amikor az autóval végig kellett kínlódnunk a város legszűkebb utcáit, majd amikor kiderült, hogy a parkolóból lépcsőznünk is kell, kezdtünk csüggedni. Azonban ház, ahol szobát kaptunk, öt méterre volt a tóparttól, saját kis terasszal, a szoba tóra, illetve az emlegetett Eső előttből ismert Szveti Jovan Kaneo templomra. Onnan áll ugyanis a nagyméretű családi ház legfeljebb ötven méterre. (A szállás tíz euró volt fejenként, reggel nélkül, de egy kávét, teát szívesen adtak és az angolul beszélő Dimcse Kanevcsét kell hívni: +389-46-262928, +389-70-579539.)

Kicsit tényleg turistás a hely – aki volt már Bulgáriában, Neszebár zsúfoltságban finomított, de legalább olyan látványos változatára számítson. Romantikusak az utcák, kihagyhatatlan a Kaneo templom, Szent Szófia székesegyház, de talán egy kicsit egyedibbre számítottunk. Ohridból érdemes elmenni a harminc kilométerre, már majdnem az albán határon fekvő Szent Naum kolostorhoz, bár a sok turista és kirakodós árusok miatt talán ez sem az igazán hangulatos élmény. De innen volt talán a legszebb a kilátás, vagy a következő megállótól, az 1500 méteren fekvő Livada-hágótól. Innen nemcsak az Ohridi-, hanem a Preszpa-tó is látható, ott meg a 2600 magas Peliszter-hegy.

Hétfő reggel hagytuk el Ohridot, azzal a céllal, hogy Bitolát és Krusevót útba ejtsük. Előbbi az ország második legnagyobb városa, nyolcvanezres (Szkopje több mint félmilliós) és az emlegetett Peliszter alatt fekszik. Itt is egyértelmű a keveredés és az elkülönülés: a folyócskától délre a felújított, 19. századi polgári épületekkel a macedón, ortodox rész, északra a török-albán bazár. A kettővel ezelőtti században az európai országoknak nagykövetségei voltak Bitolában és ebből a hangulatból egy kicsit meg tudott őrizni a város.

Innen a számunkra utolsó macedón városba, Krusevóba indultunk. 1200 méter magasra, amivel a helyiek szerint a legmagasabban fekvő város a Balkánon és arról is ismert, hogy 1903-ban itt tört ki a legjelentősebb macedóniai lázadás a törökök ellen. Megalakult a Krusevói köztársaság az akkor 14 ezres, most tízezres városkában, de csak tíz napot ért meg. A városka nagyon hangulatos hegyoldalba épült házakkal, de különösebb látnivalót nem ígér, ha csak nem a forradalom igen fura, egybeillesztett tömlőket idéző múzeumát nem. A helyiek barátságosak, rögtön megkérdezték, honnan jöttünk, beszélgettek velünk. Az egyikükről kiderült magyar és 45 éve él a városban. Vajdasági származású lévén jól beszélt magyarul, sőt azt állította rólam, hogy nem beszélek olyan tisztán, mint ő.

Krusevo után egy óra alatt a Szkopje-Szaloniki autópályán voltunk, este fél nyolcra pedig Szerbiában. Ezért úgy döntöttünk, nem Dél-Szerbiában, hanem Belgrádban szállunk meg és éjfélre ugyanabban a szállóban voltunk, mint pár nappal korábban.

Még néhány praktikus szempont:
Pénz: mindenhol elfogadják az eurót (Szerbiában kevésbé), a macedón dénár az euróhoz van rögzítve, 60 dénár egy euró. Bankautomatákkal találkoztunk, pénzváltókat is lehet találni.
Árak: aki olcsóságra számít, csalódni fog, mert nem lényegesen olcsóbb Macedónia, mint Magyarország. Persze 10-20 százalékkal azért alacsonyabbak az árak, de nem mindenhol érezhető ez. A 95-ös benzin 65 dénárba, tehát több mint egy euróba került.
Étel: a konyha eléggé hasonlít a többi balkáni országéhoz, a bolgárhoz, a szerbhez és a göröghöz is. A saláták és a grill (szkara) dominál és mi Ohridban hiába üldöztünk egy levest, ki kellett ábrándulnunk, nem nagyon találtunk az étlapokon. Persze kihagyhatatlan a sopszka saláta, a csevap, a joghurtos uborkasaláta, a taratur.
Boltok: Szkopjéban kifejezetten színvonalas boltokkal találkoztunk és élelmiszerboltokból is vannak az itthonihoz hasonló színvonalúak. Szkojéban a vasútállomás közelében egy igényes plazát találtunk.
Nyelv: ahogy utaltam rá, az angollal nagyon el lehet boldogulni Macedóniában, akinek ez nem megy és tud egy szláv vagy esetleg délszláv nyelvet, az szintén könnyű helyzetben van. Aki nem tudott angolul, a franciával próbálkozott nálunk, hiába.
Könyv: állítólag még angolul is egyedül a Bradt nevű cég adott ki könyvet Macedóniáról. Azt sikerült beszerezni, 6300 forint volt a Vistában lévő Térképkirályban, ami, tekintve, hogy az eredeti ára 14 font, nem is volt kifejezett átverés. A könyvet egy Macedóniában élt amerikai írta és ifejezetten hasznos volt. Most jelent meg a második kiadása, én még az előzőhöz jutottam hozzá. A Lonely Planet Eastern Europe és Western Balkans kötetei is egy-egy fejezetben tárgyalják az országot, de jóval kevésbé részletesen.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
papparazza - 2007.08.21. 16:19

Én már 3szor voltam Makedóniában, egy itt élő makedón srác vitt ki minket.Igazából szavakkal nem elmondható, milyen nyomott hagyott bennem mindhárom út. Mindhárom alkalommal ugyanazokon a helyeken szálltunk meg, de mindig más volt a program.Az első szálláshelyünk egy piciny falu az ország közepén, a srác ott élt sokáig, a mamája házában is megszálltunk, de ezt hosszú lenne elmesélni. Nemsokára felteszek én is élménybeszámolókat mindhárom útról.

vix - 2007.06.26. 21:13

Sziasztok!Én októbertől készülök egy picit huzamosabb ideig kint tartózkodni Macedóniában.Várom a jó tanácsokat és keresek olyan Magyarországon élő macedónokat, akik szívesen beszélgetnének velem a hazájukról:-D

mia - 2007.06.21. 16:42

nagyon tetszik a leírás. félig-meddig mondhatnám, hogy a Balkán szerelmese vagyok, de Macedóniában még csak átutazóban voltam. engem tavaly Bosznia varázsolt el, nagyon - erről írtam is, oda tervezünk egy hosszabb utat, de nem fog kimaradni Macedónia sem, már látom. köszönöm a kedvcsinálót. :)

jankomoj - 2007.06.07. 23:22

Klassz :)Nakünk tavaly nem sikerült eljutnunk ide - maradt Cr. Splittel és környékével. Köszi a beszámolót,tetszett. Talán az idén kipróbáljuk mi is :)

fertox - 2007.06.07. 07:56

Üdv Srácok! Most láttam az Index-en egy bannert, az ONGO-ról... tök jó..az embernek kedve lesz Macedóniába menni az alapján amit írtatok. Lehet forgatok róla egy filmet!(Menetrend, RTL Klub)

kidface - 2007.06.06. 00:05

Köszi a hozzászólásokat. A lelkesedést valóban nem öntöttem szavakba, azt hiszem a terjedelem és a cím érzékelteti. Valóban nagyon tetszett nekünk ez az ország, ha megint elmennénk Macedniába, kisebb falvakat néznénk meg.

tomikj - 2007.06.05. 18:40

Elég jó ez a leírás, én egy évet éltem pár éve Macedóniában, (Maciban) a lelkesedés nem annyira jön át, mint amennyire dukálna! A skopjei török városrészen kívül, amit most leginkább albánok laknak, tényleg nem sok minden van, városhatáron túl viszont a sípájáktól kezdve a hegyi patak mellett futó fantasztikus autóúton (mármint nem az aszfalt No1:), csodaszép monostorokon (monasztir), Tetovoban a kívül festett mecseten át a tavi pisztrángig és törkölyig (sztara zsolta, öreg sárga) sok minden fantasztikus. Ohirdi tó extraszuper tiszta (350 m mély), ott rendezik az egyik úszómaratont minden évben. hát így hirtelen ennyi...És az is elég jó feeling, ha jet ski-t bérelsz és Albánia felé robogsz a tavon.

hvickey - 2007.06.01. 19:33

Egyetemista koromban 5 hetet töltöttem el Szkopjéban, nyári egyetemen (1997nyarán).El kell mondanom hogy életem egyik legszebb élményei közé tartozott ez a pár hét. AZ Ohridi tó gyönyörű, vizének tisztaságát nem is lehet egy lapon említeni a balatonéval. Az emberek igen barátságosak, nagyon szeretik a magyarokat és tényleg beszél mindenki valamilyen idegen nyelvet (sokan vendégmunkás múltjukból adódóan).AZ ország tényleg egy történelmi színdarab szinte, amely megelevenedik előttünk.Én is csak ajánlani tudom mindenkinek, remélem még nekem is adódik majd alkalmam valamikor visszatérni oda és felkeresni egykori szállásadóimat.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina