Zakynthoson nyaraltunk

Görögország Zakynthos

Ott-tartózkodás ideje: 2007. júl. 13.  - 2007. júl. 28. (15 nap)

2 hozzászólás I 12 121 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. aug. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar thalassa1 Beszámolója
Zakhyntosról és az utazásról:

A szegedi átszállás ellenére kifogástalan ututnk volt, a legszupibb 2007-es évjáratú emeletes Setrával mentünk. Kényelmes utunk volt, és szenzációs sofőrjeink.
Maga az út is nagyon szép volt. A szokásos macedóniai útvonalon mentünk, majd délnek végig a Katerini autópályán. Peloponészra az új Rion-Antirion hídon keltünk át, amit az olimpia évében nyitottak meg. Mielőtt azonban odaértünk is gyönyörű volt a táj! Végig a Korinthoszi öböl partján vitt az út, ami csupa szerpentin volt, mert a hegyek az öböl mindkét partján a tengerig húzódnak.Körülöttünk magas hegyek, alattunk a tenger csillogott. A túlodal tán még szebb volt ! Alagutakon keresztül szeltük át a parti hegyeket, elhaladva Patras városa mellett mely megközelíti Szaloniki méretét.

A kompunk Killini kikötőjéből indult. Hatalmas tömeg gyúlt össze, és a nap legmelegebb óráit éltük. Aggódni kezdtünk, mikor megtudtuk, hogy a legközelebbi kompra nem biztos, hogy felférünk.Aztán szenzációs sofőrjeink elég meggyőző "rábeszélésére" végül mégis sikerült.
Így az 1 órás komppal átkeltünk az álomszigetre .Maga a kompút is felért egy fakultatív programmal ! Hatalmas két soros mozgólépcső vezetett az utastérbe, aminek mindegyike klímás volt. Ennek ellenére mi kint álmélkodtunk a fedélzeten.

Csak néztem, hgy az a rengeteg autó, teherautó, meg busz hová fér el!
Egy óra tíz perc elteltével megérkeztünk Zakynthos városba. Messziról láttuk már a gyönyörű teplomokat-melyek velencei stílusban épültek-és a városi forgatagot. Halványan kirajzolódtak a hegyvonulatok, amelyeken később autóztunk.


A kikötőben ismét szupi buszunkra szálltunk, amely a szállásunkhoz vitt. Laganas mellett, Agios Sostisban, a Nikos apartmanban volt a szállásunk.
Az idegenvezető már megérkezéskor "nyomult", hogy menjünk meetingre, mert nagyon jók a programok.
Mi már -elmondhatom, öreg motorosok vagyunk, így a tengerpartot választottuk a meeting helyett. Gondoltuk, megtalálunk mi is magunk mindent , fele árért. Így is lett !
A jobbnál jobb programok úton útfélen ki vannak plakátolva, az árakkal együtt.
Nem mentünk készletlenül, mert a megfelelő fórumot, még itthon szorgalmasan olvasgattam. Így aztán autót béreltünk, és azzal jártuk be a sziget olyan részeit is, ahová másképp nem is juthattunk volna el.


Csodálatos eldugott sziklás öblökre bukkantunk, hihetetlenül kék és zöld, kristálytiszta vízzel, a vakítóan fehér sziklák közt bújtak meg. Ilyen volt Porto Limionas is, varázslatos volt. Félelmetesek voltak a szerpentinek, mert nem csak kanyarogtak, hanem lejtettek, illetve, emelkedtek is. Sokszor látszott úgy, hogy az útnak vége, repülünk a tengerbe...
Láttuk Porto Roxa holdbéli táját is-sehol egy fa , a sziklák pedig, minha olvadtan folytak volna a tengerbe. Lyukacsosak és feketék voltak, mint valami vulkáni megdermedt maradvány. Itt fürödni nem lehetett, mert a tengerben ugyanilyen sziklák voltak. Az üregekbe viszont felszivattyúzták a tengervizet. Volt is, aki abban lelte örömét. A nap persze perzselt, több is lehetett 50 foknál a napon, így gyorsan beszálltunk a jó hűvös kocsiba .


A Navaggio öblöt először autóval néztük meg fentről a "kosárból"

Nekem Navaggio volt a csúcs!!!

Amikor a kilátóból lenéztem abba a hatalmas mélységbe, elállt a lélegzetem, de szó szerint!!! Most értettem meg miért született meg ez a kifejezés egy szépség láttán, hogy "lélegzetelállító" Az az iszonyatos mélység!!! És azok színek!!

Hát a Jón tenger most sem hazdudtolta meg önmagát! És a hajóroncs körül az emberek, gombostűfejnyi méretűek, vagy még kisebbek voltak. Beleszédültem a látványba, és hiába szóltak hozzám utána, nem találtam szavakat a válaszra! Mint akinek elment az esze!!!!


Hajóval is elmentünk a roncsos öbölbe, mert a szárazföldről nem lehet az öbölbe bejutni.

Porto Vromi eldugott sziklás öblös kristály tiszta vízű kikötőjéből szálltunk kis hajóra.
Maga az út is fantasztikus volt! Besiklottunk Vromi barlangjaiba, amelyek valószínűtlenül kékek voltak!! Hatalmas függőleges hófehér sziklák közt hajóztunk, alatta a tintakék, és világoskék színekben játszó tenger.Mindenütt barlangok, és apró , sziklák által védett öblök. Az egyik szikla olyan volt, mint egy arc, sajnos az csak videón van meg, később megtudtuk róla, hogy el is van keresztelve: Poszeidon arcára .

Néhol jahtok horgonyoztak a végtelen magas hófehér sziklafalak tövében. (Ennél romantikusabb édeskettest el sem tudok képzelni)


Aztán végre elénk tárult AZ öböl!!!! Lenyűgöző volt! Ahogy közeledtünk, a víz egyre világosabb kék lett, és a hajóroncs is annyira misztikus volt!

Végre kikötöttünk, és megmártóztunk az opálos színű hófehér, és világoskék színekben játszó kristálytiszta vízben. Elég hideg volt, mivel nagyon- nagyon mély volt azon a részen. A Navaggio öböl 1000 méter mély! Tengeri méretekben ez valószínüleg nem sok.

Felnéztünk a sziklákra és kerestük a kilátót, amiről előző nap lenéztünk. A Hatalmas magasság miatt csak nehezen pillantottunk meg! Alulról is szédületes volt, hogy ott álltunk!
A part nem homokos az öbölben, hanem hófehér gömbölyű kavicsos, de nem kellemetlen, mert kerekre csiszolta a tenger.
Nem tudom fokozni az élményt, mert nincs hová!


Másik hajós utunk az Agios Sostis-szal szemközti teknős sziget, (az erkélyünkről jól láthattuk) vagyis Maratonissi volt. Ennek a szigetnek is olyan a déli oldala, mint a Navaggio öböl. A hajóról beúsztunk egy barlangba, ahonnan kis alagúton át másztunk ki a hófehér aprókavcsos partra, felettünk a hófehér meredek sziklák, alattunk a világoskék mélység! A fehér kavicsos részen fehér halak úszkáltak, a mélyebb részen nagy kék halak! Gyönyörűek voltak! Sokan vittek búvárszemüveget, hogy jobban megcsodálhassák őket. Maratonissi után megint hajóra szálltunk, és megnéztük Keri szikláinál lévő barlangokat, nem csak néztük, be is úsztunk, ugyanaz az élmény fogadott!



Teknősles:

Agios Sostis kikötőjében találkoztunk a Caretta carettával, a cserepes teknőssel, Zakhyntos védett, és szimbólummá vát állatával.

Olvastam a Zayinthos G-portálon, hogy a tekik minden reggel, amikor befutnak a halászhajók a laganasi kikötőbe jönnek reggelizni. Ígyhát összeszedtük magunkat, és reggel 8-ra ott is voltunk , kamerával fényképezővel felszerelkezve.
És tényleg egyszercsak ott volt!!! Kidugta a fejét a vízből, középen úszkáélt, nézett kifelé a tenger felé, minta várakozna. Hatalmas levegőt fújt ki-érdekes hangja volt-aztán lebukott megint a víz alá. Eltelt néhány perc, mikor meghallottuk a halászhajó motorjának a berregését.

A kikötőbe érve a halász lejjebb kapcsolta a motort, és nagyon óvatosan jött befelé kikötni, mintha vigyáznia kellene valakire a vízben...
A hajót pont előttünk kötötte ki, majd nekilátott a hálóba szorult halak kiszabadításába. Ekkor ismét megjelent a teki! De akkor már ott, a lábunk előtt. Hatalmas volt-később tudtuk mrg, hogy 100 kilót nyom egy ilyen teki. A halászhajó alatt úszkált fel, le, kereste a vízbe hulló finom falatokat. Még válogatott is! Képzeld! A páncéljára volt szerelve egy nyomkövető antenna, úgy nézett ki, mintha autó hátulján lenne :-)) Szegény sokszor beleakadt vele a hajókötelekbe.
Aztán még egy alkalommal láttunk tekit, őt is a laganasi kikötőben, mikor hajóval kifutottunk a Keri barlangokhoz való kirándulásra. Akkor már csak rövid ideig láttuk, pedig a hajó motorját leállították, és igyekezett a kapitány a hajót a megfelelő irányba fordítani. Mégis csak annyit láttuk, hogy kidugta a fejét, aztán alámerült megint, többet nem volt hajlandó megmutatni magát.




Néztünk naplementét Keri világítótornyánál. A fehér sziklákat most vörösre festette a lenyugvó nap, és félelmetes mélység tátongott alattunk. Nagyon misztikus látvány volt !

Jobbra tekintve a hófehér szaggatott meredek sziklás part végtelenjét láttuk.

A tüskés bozótos hegyoldal ahol mi is álltunk, tele volt emberekkel, akik némán bámulták a csodát, amint a nap alábukik a tengerbe.

Csodálatos volt, amint a tűz és víz színei egyesültek! Olyan volt , mint egy szerelmes pár: a nap és a tenger. Miután a nap "egyesült" a tengerrel a vörös és kék színek csodálatos játékában gyönyörködhettünk a tengevizet nézve.

Néma csend volt, csak a tenger zúgása hallatszott fel, amint a szikláknak vágódtak.



A bámészkodó emberek, akik velünk együtt emiatt a látvány miatt autóztak fel odáig, a végén, mint egy előadás végén megtapsolták a látványt !


Ezen a helyen építették egyébként a sziklákra azt a tavernát, ahol Görögország legnagyobb zászlója lobog a tenger feletti sziklákon, 60 négyzetméteres!!! Valamint ugyanebből a tavernából látszik a sziklafalak mellett a a két hatalmas szikla a tengerben, ami közt el is hajóztunk később.

Az apartmanról, és a tengerpartról.


A tengertől 50 méterre fekvő apartmanunk, hatalmas teraszú tengerre néző kilátással. Pont szemközt voltunk a Teknős szigettel. Ráláttunk a hegyekre, amelyek kb. olyan messze voltak tőlünk, mint ahogy Sartin is voltak. Rengeteg pálmát sűrű, több színben pompázó leanderbokrokat láttunk a teraszunkról. És mögötte a tenger kéklett! Ez volt az első, hogy tengerre néző apartmanban volt a szállásunk.


A strand: Gyönyörű, finomhomokos! Nem véletlenül szeretik a tekik ezt a helyet, pont tojásrakásra való! Bár elég keskeny a part Agios Sostisnál, nem zavaró, mert nem lejtős, hanem teljesen lapos. A kávézók és apartmanok majdnem a víz szélére vannak építve, a parttal párhuzamosan futó magaslaton. Egyébként Laganas tengerparti tavernasora is közvetlenül a homokra van építve, semmi aszfalt, a homokon mennek az autók, amik úgy ledöngölték a finom homokot, hogy gond nélkül közlekedhetnek rajta. Egyébként Laganast és Agios Sostist a kis kikötő, és a diszkó sziget választja el (utóbbit kis fahídon lehet megközelíteni)



Autókázás közben láttunk helyes kis apró falvakat, mint pl. Kiliomenos, árnyékban áldogáló csacsikat, birkákat, kecskéket, csontsovány teheneket, kafenionok előtt üldögélő férfiakat, velencei stílusú templomot, régi megkopott tornyot ( ki tudja micélból építették anno ) l,és olajfák tengerét, amiken a kabócák kórusa szólt mindenfelé. Láttuk Exo Chora 2000 éves olajfáját, mézárusokat, akik mandulával ízesített mézet árusítottak..



Láttuk a hatalmas bozót-és erdőtüzelet, melyek a partról, és az erkélyünkről is látszottak. Volt, hogy 3 helyen is lángolt a hegyoldal, mi csak a vastag füstöt láttuk, és a repülőket, amik előttünk ereszkedtek az öböl vize fölé , majd eltüntek a füstfelhőben oltani a tüzet. Egy alkalommal mögöttünk égett az erdő. Ekkor olyan füst ereszkedett le, hogy az apartmanunk is teljesen tele volt. Attl féltünk meg fogunk fulladni.

Strandolás közben Peloponészosz felől is gyakran láttunk füstcsíkot kúszni a tenger fölé.


Laganasról viszont nem sok jót tudok írni. (szerencsére mi messze voltunk tőle, mivel a Laganasi öböl 9 km hosszú) Sajnos az angol tinik éjszakai örjömgőhelye Laganas. Elképesztő dolgokat lehetett hallani róluk. Mindez nem zavarta a nyaralásunkat, nekünk nem sok dolgunk volt Laganasban.



Delfint nem láttunk most sem sajna..:-(



Ennyi jutott eszembe, életem egyik legcsodásabb nyaralása volt!
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
isanko - 2008.07.02. 23:12

Szia!Én ugyan 2006 júliusában voltam a szigeten, de ahogy elolvastam a beszámolót, mintha újra ott jártam volna! Köszönöm szépen az élményt, majdnem minden így történt velem is csak a tűzről lemaradtam (hála Istennek)!Bejártam már fél Európát, de ilyen csodálatos helyet még nem találtam! Csak ajánlani tudom minden utazni vágyónak!

Rencsi - 2007.09.19. 17:42

Szia!most utazom zakynthoszra.mennyi az autóbérlés és letétet kell hagyni?úgy hallottam,h nem éri meg befizetni kirándulásra,hanem egyénileg olcsóbban és több mindent lehet megnézni.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina