Mennyunk Kulso-Tibetbe

Kína Tibet

Ott-tartózkodás ideje: 2005. ápr. 06.  - 2005. ápr. 20. (14 nap)

0 hozzászólás I 2 133 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. aug. 31. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kinaisarkanykacsa Beszámolója
Igazi tibeti hangulat vár az utazóra az 1959-ben kijelölt és 1965-ban hivatalossá tett autonóm régión kívül rekedt alacsonyabb fekvésű tibeti lakosú városokban, falvakban. Sőt, kisebb településeken az autonóm régió központjainál etnikailag egységesebb a kép. A turisztikailag alig érintett falvakban az eredendő felfedezés örömét is átélhetjük. A Qinghai tartománybeli Tongren egyik kolostorában, a szerzetesek aggodalmaskodás nélkül függesztették ki az egész Kínában betiltott dalai láma arcképét. Ilyet Lhászában nem látni.
A következő, északról dél felé haladó útvonalnak kisebb, lehetőleg kínaiul beszélő útitárssal vagy tolmáccsal bíró csoportok vágjanak neki, akiket nem csüggeszt, ha a kényelmet néha fel kell áldozni az élményekért.

Ha Pekingből indulunk, Qinghai tartomány fővárosába, Xiningbe váltsuk meg az első repülőjegyet. Xining alapvetően muzulmán város - egzotikus a kínai iszlám világa is. Az érdeklődők keressék fel a Nagymecsetet. Tibet-szempontból az innen másfél órányi buszútra lévő Kumbum-kolostor az érdekes. A kínaiul Ta Er Sinek nevezett épületegyüttes azon a nevezetesen helyen épült, ahol a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb ágát, a sárga föveges lámaista "gelukpa" szektát alapító Congkapa született 1357-ben. Zarándokok áradata és sok turista keresi fel a helyet, úgyhogy a rejtettebb templomok iránt érdeklődők forduljanak Kumbum után Repkongnak vagy kínai nevén Tongrennek. Közben érinthető a madárrezervátumos Kuku-nór tó - kínaiul Qinghai hu -, mely hagyományosan Mongólia és Tibet határának számított. Az óriási sós tó partján adományozta 1578-ban az aktuális kán - Altan - a dalai láma nevet az aktuális főlámának, Sonam Gyatsónak.

Tongrenbe érve két bensőséges hangulatú kolostort találunk. Érdemes itt betérni egy csésze jakvajteára vagy a momónak nevezett vízben kifőtt töltött tésztatáskára a kis vaskályhával fűtött éttermek egyikébe. Ezek a helyi közélet fő fórumai szerzetesekkel, lókereskedőkkel. Merthogy ez itt már a távol-keleti vadnyugat. A falvakon túl nomád pásztorkodás: jakcsordák, lóval vagy motorral közlekedő fekete arcú pásztorok, a hegyi síkságokon póklábszerű kötegekkel ideiglenesen felállított sátrak, kócos kiskölykök, vastag bundás kutyák - és valószerűtlenül kék ég.

A zöldes-barnás végtelen legelőket fehérre meszelt vagy agyagszínben meghagyott szögletes egyszintes tibeti házak és fehér kemenceformájú csörtenek (sztupák) törik meg. Valamint a domboldalakba emelt fehér kolostorok a mélyvörös palástban vagy lepelben vonuló szerzetesekkel. Az élénk, jellemzően tibeti színvilág a kolostorokat körbemasírozó barna, barázdált arcú öt és nyolcvanöt év közötti zarándokokkal, és az általuk hajtott fénylő sárgaréz imamalmokkal lesz teljes.

Ez a kép fogad a dél felé eső Xiaheben a tibeti lámaizmus egyik legszentebb helyén a Labrang-kolostoregyüttesben, és a tőle nem messze fekvő Langmusiben is. A kis, alpesi tájra emlékeztető települést, Langmusit, kettészeli Gansu és Szecsuán tartományi határa. Langmusiben - a kínai viszonyok ismeretében meghatóan tiszta - hegyi patakok erednek a szent barlangok között, és ez az egyik olyan ritka hely a Kínai Népköztársaságban, ahol újra gyakorolhatják a tibetiek a hatvanas években betiltott égi vagy pontosabban égbe temetés szertartását. Maga a ceremónia - a holttest szakrális feldarabolása és felajánlása az ég küldötteit megtestesítő keselyűknek - érthető módon nem turistalátványosság, úgyhogy erről le kell mondani, de a hegytetőn imazászlókkal körbekerített temetkezési hely körbejárása is élmény.

Tibet keleti országrészét Kham tartománynak nevezték, ez most jórészt a kínai Szecsuán területét teszi ki. A történelmi Kham szempontjából Kangding, a lófesztiváljairól híres Litang és Ganzi keresendő fel - de itt szinte bármelyik félreesőbb, főleg a tibeti határhoz közeli település bejárása különleges élmény. És némelyek nemcsak az utazónak, hanem egyelőre a helyieknek is, mivel általában turisták által alig látogatott területekről van szó.

Ha egészen el akarunk menni a hivatalos tibeti autonóm régión kívüli, a Kínai Népköztársaság területére eső, legdélebbi jelentős tibeti helyszínekre, akkor a Yunnan tartománybeli Zhongdiant se hagyjuk ki - bár a bájos buddhista falvacskát, melynek határában fekete malacok dagonyáznak, már egy ideje felfedezte magának az utaztató ipar.

Szállás: több helyen a kolostorokban is meg lehet aludni, de ilyenkor fel kell készülni a folyóvíz hiányára, és ajánlatos vinni saját hálózsákot. Igaz ez az olcsóbb szállodákra is, ahol gyakran nincs meleg víz. Legpraktikusabb, ha bőven viszünk magunkkal nedves törlőkendőket. Érdemes a szállásokról előre informálódni, foglalni is lehet, de semmiképp se fizessünk előre látatlanba egy internetes fotó alapján.

Étel: minden településen található egy-egy megbízhatóbb külsejű étterem. A helyi specialitásokat érdemes megkóstolni - a jól átfőtt, átsült étel nem jelenthet gondot, de fertőtlenítőnek jó, ha van egy kis tömény szesz a mellényzsebben.

Időjárás: Tavasztól kora őszig kellemesebb az utazás, de ilyenkor is nagy a napi hőingadozás: nappal póló, este kesztyű-sapka. Télen kényelmetlenebb, de szintén gyönyörű utunk lehet.

Nyelv: angolul szinte sehol sem beszélnek. Érdemes egy kínaiul tudót magunkkal vinni, így több információ gyűjthető be a helyiektől is.

Pénz: a jüan itt sokkal többet ér, mint Kína keleti nagyvárosaiban. Kétfős szobát 400 és 5000 forint között, meleg ételt 100-200, sört 30 forint körüli értékben kapunk.
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina