Egy csodálatos hét Tunéziában

Tunézia Sousse Tour Khalef

Ott-tartózkodás ideje: 2005. jún. 23.  - 2005. jún. 30. (7 nap)

0 hozzászólás I 6 796 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. szept. 02. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar splat Beszámolója

Cimkék: Khalef  Sousse  Tour  Tunézia 

Tour Khalef értékelése
splat értékelése:

4.8

Az értékelések összesen:

4.6

Eddig 2 utazó értékelte.

Habár a nyaralás már 2 éve volt, mégis megosztom, hátha kedvet ad azoknak akik választás előtt állnak.
Rengeteget kutakodtam én is az út előtt, ezért tudom milyen jól jön 1-2 infó az adott helyről.
Sokan rémisztgettek is az elején. Mivel ez egy európai ember számára egy kissé szokatlan eleinte.
Mások a szokások és picit fura ezzel találkozni.
Először a kiszemelt hotelünk után kezdtem el nyomozni, hogy mire lehet számítani. Azt kell, hogy mondjam, hogy a sok negatív kritikát - erre a hotelre vetítve - teljes mértékben cáfolni tudom.
Igaz, ott létünk előtt újítottak rajta és tudommal a korábbi 3+ csillagos besorolás után megkapta a 4-eset.
Amit tulajdonképpen jogosnak is érzek.
Egy rendkívül impozáns, gazdag díszítésű hallba lépünk be érkezésünkkor, ahol a recepciónál kapunk némi eligazítást a lehetőségekről.
Azt hallottuk, hogy kisebb ajándék vagy némi "aprópénz" ellenében tengerre néző szobát is lehet kérni, de ezzel kapcsolatosan az a tapasztalatom, hogy kissé borsos az az "aprópénz", amit ezért a kényelemért kérnek. (kb. 10 ezer Ft az ára 1 hétre)
De nem kellett panaszkodnunk, - ha nem is tengerre néző - remek szobánk volt. Az szobában található elektromos dolgok, úgy mint tv, klíma, lámpa, mind a szobakulcson található fém táblával müködtek, amit a szobába lépést követően egy szerkezetbe helyeztünk.
Ez aztán a spórolás csúcsa. Magyarán a klímával lehűtött szobát felejtsük is el, amint magunk mögött hagyjuk lakosztályunkat.
Mivel sok rémhírt is olvastam különféle fórumokon, esetleges (takarítónős)lopásokról, úgy döntöttünk, hogy széfet bérelünk. Az emlékek már kissé megkoptak az áráról, de nem vészes, és legalább nyugodt az ember, hogy az útlevele és esetleg pénze is jó helyen van. Nagyobb dolgokat nem is nagyon lehet belehelyezni, mert ezek vékony szekrények. Végülis nyugodtan állíthatom, hogy sem velünk, sem a hotelben megszálló magyar társainktól nem tűnt el semmi.
Ha már a takarítónőkről beszéltem, ebben a hotelben is jellemző szokás, hogy ha elhagyjuk reggel a szobánkat, akkor hagyjunk 1-2 dínárt a párnánkon. Meglepő látvány fog fogadni visszaértünkkor. Mindenkinél más fordult elő, nálunk legyezőbe igazították a takarónkat az ágyon.
EZz jó érzéssel töltött el.
Sőt, toalettpapírban sem volt hiányunk. Ami ugye nem utolsó szempont.:) Főleg ha valaki elrontja a gyomrát.
Erről is sokat olvas aki nyomoz Tunéziáról és azt mondom, talán fogadjuk is meg. Én mondjuk magamból indulok ki, mert elég gyenge gyomrú vagyok és nem akartam semmit a véletlenre bízni. Magunkkal vittünk egy kis üveg pálinkát is, ha gond lenne, de nem kellett szerencsére. Ha lehet, a vízből ne igyunk. Úgy értem a csapból. Nem úgy fertőtlenítik a vizet mint mi és ezért okozhat némi gubancot, ha nem vigyázunk. De ugyanígy belefuthatunk ebbe a problémába egy sima koktél vagy jeges ital megivásánál is, mivel az abban található jékockákat szintén ebből készítik. De viszont teát vagy dinnyét már nyugodtan fogyaszthatunk, illetve a palackos vizet.
Mi vacsoránál előszeretettel rendeltük, mivel nagyon kellemes hideg volt. Igaz nem olcsó, de nem volt más lehetőség. A hotelek nem szeretik, ha kintről hozzuk be a vizet, de mivel szó mi szó elég drágán árulják, mi hátizsákban csempésztük be. Csak egy példa: A hotelben kb. 1 dínár volt 0,75 liternyi víz, mi viszont a hoteltől kb. 3 perc sétára található marketben 0,25-0,35 dínárért vettünk másfél literes vizeket. Nem mindegy. Igaz, azokat nem tudtuk hűteni, de attól még jól jött!
A Tour Khalefnek van egy belső medencéje is ami nem rossz, ha valaki már csömört kap a sós tengertől. És még késő este is nyugodtan használható. A parton ingyenes a hotelhez tartozó napozóágyak használata.
Egy, talán nagyon jellemző dolgot tudnék elmondani Tunéziáról. És ezt független melyik városban vagyunk.
Élő pénztárcának néznek minket turistákat, akiknek még majdnem a levegőt is el akarják adni. De komolyan!
Szóval vigyázzunk. Ha csak egy kicsit is érdeklődést mutatunk valami iránt, akkor már nem, vagy csak nagyon nehezen szabadulunk. Mindenre be akarnak bennünket palizni. Akár egy szál virág, amit szinte akár az út mentén is találhatunk vagy pálmafalevelet, amit egy karnyújtással szedek le magamnak a erkélyünkről kihajolva. Szóval nevetséges. A legfontosabb, a határozottság és a kitartás! Ha ezt nem látják rajtunk, akkor ránk szállnak.
A másik: az alku. Az szinte kötelező. Ha előtte nem is, itt alkudjon mindenki. Szinte sértésnek veszik, ha nem alkudunk. Igaz, majdnem, hogy ők alkudják le saját maguk a számukra még megfelelő árat. De merésznek kell lenni és ha olyan, úgyis odaadják nekünk.
Egy olyan kalandunk volt, hogy egy medinában jártunk (ottani piac), ami európainak picit ijesztő lehet, mert tele van sikátorral és fura tekintetű árusokkal. Az egyik helyen megláttuk azt a táskát, amit párom előző nap egy belvárosi üzlet kirakatában látott. Meg is kérdeztük, hogy mennyibe kerül. Viszont ha már kérdezel, akkor nem engednek el addig, amig nem veszel valamit. Egyből behívott az ürge minket is a bolt belsejébe, ahol leültetett és tárgyalásba kezdett velünk.
Tudni kell, hogy mi csak a táskát akartuk, ami a belvárosban 30-35 dínár volt. Az árus egy ugyanolyan mintájú cipőt is hozzátett, mint a táska, melyre együttesen 220 dínárt kért. Mi persze egyből felálltunk heves elköszönéssel, hogy: "- ne nézz már madárnak bennünket barátom!", de ő ennek láttán, hogy menni akarunk, elindult lefelé az árral. Hiába mondtuk neki, hogy nekünk amúgy is csak a táska érdekel, mind a kettőt ránk akarta sózni. Ez viszont már olyan ellenszenvet váltott ki bennünk, hogy már az sem érdekelt volna ha ingyen adja, csak menjünk már onnan és hagyjon minket békén. Persze a licit egyre lejjebb süllyedt. Mi pedig csak menni akartunk tovább. Az árus folyamatosan mondta-mondta a magáét! Már kb 20 méterre jártunk, mikor még hallottuk, hogy 30(!!) dínárt ordibál! (nem érdekelt már minket) Szóval 220-ról 30? Kicsit durva igaz? Pedig ez így volt. És ezért írtam, hogy legyen mindenki óvatos. Ne hagyja magát lóvá tenni!
Volt olyan is, hogy egy ajándéktárgyat az eredti 25 dínár helyett 10 dínárért vettem meg. Szóval nyugodtan alkalmazhatjuk a "mennyit enged a feléből?" szokást.
:)
Az az igazság, sok minden van amit még írni tudnék, de félő, hogy nagyon hosszú lenne ez a baszámoló. Sok-sok apróság van.
Ha valakinek kérdése van, nyugodtan tegye fel és ha tudok válaszolok.

Egy szó mint 100, remek 1 hét volt és csak jót tudok mondani. Minden tökéletes volt! A szállás is és a programok is. Csak ajánlani tudom. És nem kell megijedni, csak azért mert ez egy más kultúra, egy más világ.
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina