A brumoggó-hátúak és a bacchusi vigasságok hazája

Magyarország Balatonfőkajár

Ott-tartózkodás ideje: 2006. okt. 26.  - 2006. okt. 26. (1 nap)

0 hozzászólás I 2 048 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. szept. 05. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar lucullus Beszámolója

Cimkék: balaton  balatonfőkajár  lucullus 

A brumoggó-hátúak és a bacchusi vigasságok hazája

Balatonfőkajár települése több évszázados borkészítési hagyományaival, csodás, illatos, felfedeznivaló környékbéli dombjaival, a „brumoggó hátúakkal”, és remek balatoni halételeivel hívja fel magára az ideérkezők figyelmét. A település emellett arról is híres, hogy Bacchus Istent megszégyenítő vigasságaival is bőven megállja a helyét a világ mulatozó helyei között.

A hajdani Pannonia provincia legjelentősebb útvonala is érintette a Veszprém-megyei Balatonfőkajár területét, amelyen Sopianae (Pécs) irányába haladhattak át valamikor a békés polgárok és a kevésbé békés katonai alakulatok. Nem úgy viszont a mai M7-es autópálya, ami csak Lepsényt és Polgárdit jelöli meg lehajtásként a 80-as kilométerkőnél, Budapest felől. Pedig ha a sztrádakészítők tudták volna, miket rejteget a település…
Főkajár első említése - Villa Quaiar néven - 1086-ra tehető. A falu jelentése ("kiáltó", "összehívó") egy ősi hivatalra, a király vagy a bírák ítéletének kihirdetőjére utal. A török hódoltság idején Balatonfőkajár többször elnéptelenedett, bár a XVII. század második felében ismét felvirágzott. Ekkor a Zichyek és Batthyányiak Kajár általuk birtokolt területeit telepesekkel népesítették be, akik többéves adókedvezmények fejében felvirágoztatták a háborúk során romlásnak indult szőlő- és borkultúrát is. A következő évszázadban a falut már zömmel módos, református gazdák lakják: az ő kezük munkáját dicséri az 1794-ben későbarokk és kora-klasszicista elemekkel díszített hatalmas templom, amely a község közepén egy jó nagy dombra épült, és impozáns méreteivel ma is lenyűgöző látványt nyújt. A XX. század viharai során a falu legalább nyolcszor cserélt gazdát, és tombolt a kilátástalan szegénység is. A Falumúzeumban található II. világháború-korabeli újságok szerint Balatonfőkajár volt a legjobban lerombolt település ekkor az országban. A háborús idők azonban elmúltak, az emberek békére leltek, és végre megindult a várva-várt fejlődés.

Sajnos az idegenforgalom még csak most kezd kialakulni az 1,510 főt számláló településen, pedig minden megtalálható itt, ami az aktív, illetve kevésbé aktív pihenéshez szükségeltetik. A legextrémebb explórerek számára a település egyik büszkesége, a sportrepülőtér nyújthat kikapcsolódást. Pazar látvány, ahogy a „brumoggó hátúak” szinte nekiütköznek a gőgösen az égbeemelkedő templom tornyának, „elütik a Napot”, majd egy-két légbéli hurok megtétele után gyorsan továbbszáguldoznak (persze ez csak képletesen értendő, hiszen a „brumoggó hátúak” magasan az égben fejtik ki a tevékenységüket.). A kevésbé extrém ideérkezők viszont bebarangolhatják a környék lankáit, például az erre a célra kijelölt sárga jelzésű túraútvonalon. A túra a falu főteréről indul és egy keletre kiemelkedő magaslatra, a Somlyóra visz fel. Derűs időben minden irányba messze ellátni a természetvédelmi területnek kikiáltott Szőlő-hegy fő dombjáról, majdnem 360 fokban. A távolság oda-vissza mintegy 5 km, de ez lehet sokkal több is, feltéve, ha az ember elkóricál a különböző szőlőültetvények és dombok között. Ami annyira nem is nehéz. A túra az I. világháborús emlékmű és a református templom érintésével folytatódik, majd lassan kikecmergünk a környékbéli dombokra, ahol immár egy szűkebb földúton baktatunk felfelé. Útközben szép mezőket és gondos nyaralókat hagyunk magunk után, a levegő súlyos és zöldnövényektől illatos. Útközben szedhetünk vagy tízféle bogyót, szagolhatjuk a zsíros föld szagát, és hallgathatjuk a néma csendet. Persze, amíg ránk nem kiabál valamelyik helyi pincegazda, hogy ’ugyan kóstoljuk mán’ meg az ő borát’. Ennek pedig csak örülhetünk, hiszen így betekinthetünk a helyi olaszrizling évszázados titkaiba is.
A faluban már szinte hagyomány, hogy a vidám szüreti napot egy löszdombba vájt, ötvennél is több borpincét egybefűző, az országos rangú hajósi pincékhez hasonlítható Karika-soron tartják, főleg szeptemberben. Ha viszont nyáron van dolgunk errefelé, akkor mindenképp augusztus 19-én, a ’Falunapon’ jöjjünk, ugyanis ilyenkor vigad a legjobban a kajári, ilyenkor fogy a legtöbb egybe-ökör, tejfölös-lángos, meg sör, valamint ekkor lehet reggelig mulatni a vidám, lakodalmas nótákra. A fíling felér egy időutazással.
Ha pedig megfáradtunk a borkóstolásban és a vigadalmakban, mehetünk a helyi ’Present’ vendéglőbe, ahol juhtúrós-galuskás harcsapaprikás, legalább hétféle halból készülő, friss balatoni halászlé, ropogós fogas, grillezett tarja, és még vagy ötvenféle helyi különlegesség várnak ránk. Miután pedig jól belakmároztunk, akár az innen három kilométerre található tizennégymillió éves szubsztanciát, nevezetesen a Balatont is megtekinthetjük, sőt, akár fürödhetünk is benne!
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Az itthon.blog.hu ajánlásával
könyv A medál titka - könyvajánló
Korábban már találkozhattatok az blog hasábjain könyvajánlókkal, most ezt a listát szeretném...
látnivaló A Balaton északi kapuja
Felsőörs, Veszprém felől érkezve a Balaton északi partjának egyik kapuja. A völgyekkel szabdalt...

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina