Tunéziában járt a család

Tunézia Sousse Dar Selma

Ott-tartózkodás ideje: 2005. okt. 25.  - 2005. nov. 04. (10 nap)

1 hozzászólás I 6 695 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. szept. 23. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar farkasdine Beszámolója
Dar Selma értékelése
farkasdine értékelése:

2.3

Az értékelések összesen:

2.3

Eddig 1 utazó értékelte.

1. nap: okt. 25. ( kedd )

Nálunk aludt mindenki, mert reggel fél 3-kor volt ébresztő. Pali fél 4-re jött, bepakoltunk és indultunk Budapest, Ferihegyre. 7 után érkeztünk meg 2/A terminálra. Fél nyolckor elkezdték kiosztani a rep.jegyeket és a szállodai vochereket. Kevés várakozás után be lehetett chekkolni., majd VÁM vizsgálat stb….A gép a B terminálról indult. Úgy elment az idő, hogy pár cigarettányi idő múlva elkezdődött a beszállás. Pontosan 9.40-kor indult a gép. A repülés a gyerekeknek óriási élmény volt, már a gépen azt mondták, hogy mindig repülővel kellene utazni. Sima utunk volt, ettünk, ittunk, kicsit nézelődtünk (szép napos idő volt, tehát mindent nagyon szépen lehetett látni lent a földön) aztán 11 órakor landoltunk Monastirban. Azért 11-kor mert ott nincs nyári-téli óraállítás. Az ottani VÁM vizsgálat hamar meg volt, átvettük a csomagjainkat, kint az előtérben vártak a Kartagós idegenvezetők, lejelentkeztünk, megmondták, hogy kint hányas buszra szálljunk, melyik megy a mi szállodánkhoz. Kb.13 óra körül érkeztünk a Dar Selma-hoz. Bejelentkeztünk, megkaptuk a szobakulcsokat és elfoglaltuk a szobákat. A 4.emeleten a 409-412-ig
voltak a szobáink. Szerencsére volt lift. Az ár érték arány itt tükröződött. Egyszerűen berendezett szobák. Ami viszont pozitívum, hogy kis konyhasarok és hűtő volt minden szobában. Na meg légkondi is, bár ezt nekünk nem kellett használnunk már.
Miután kipakoltunk és berendezkedtünk elmentünk sétálni a tengerpartra és felderítettük a környéket. Nagyon jó idő volt kb.30 fok mindig trikóba, rövidnadrágba és papucsba lehetett mászkálni. Esténként esetleg egy vékony inget kellett felvenni. Végig a 11 nap alatt ilyen időnk volt ezért külön nem térek ki naponta az időjárásra. Még annyit ehhez, hogy kb.du.3 körül a tengerparton mindig feltámadt a szél és fürdőruhában már egy kicsit hűvös lett, trikót kellett felvenni, és általában ha a parton voltunk felmentünk a szállodába. Ott már megint nem érződött a szél. Azt csak lent a parton lehetett érezni. Na ennyit az időjárásról.
Szóval hazaértünk a sétából, de még volt idő a vacsoráig. Már rohadt éhes volt mindenki, mert nem tudtunk venni semmi kaját. A gyorsétkezdék és kávézók mind zárva voltak, csak este 6-kor nyitottak ki a Ramadan miatt. Ez sajnos minden nap így volt Marci és persze mindenki nagy szomorúságára. Ez volt az egyik hátulütője a Ramadannak. A boltok nyitva voltak itt vettünk innivalót, rágcsát esetleg.
Néhány ár: Ásványvíz: 0,500 TD/1,5 l Magazin General: 0,250 – 0,350 TD/1,5 l
Cola, narancs…stb.(Virgin) 1,200 TD/1,5 l M.G.: 1,100 TD
Alkoholos italok csak Port el Kantaoui-ba a Magazin General-ban voltak kaphatók:
A sör 240 cl-es 0,800-1,000 TD/doboz
3 dl-es a szállodába, kávézókban : 2,000 TD/üveg
6,6 dl-es a szállodában (csak egyszer sikerült venni, mert elfogyott): 3 TD
Csapolt sör: Brauhausban (Port el Kantaoui) : 4 TD / 0,5 L
Mellettünk levő sörözőbe : 2,2 TD / 4 dl
Bukha (fügepálinka) : M.G.: 28 TD/L reptéren: 10 Euró (16 TD)
Thibarin (datolyalikőr,gyógynövény): csak a reptéren láttunk 7,5 Euró / 0,7 L
Shisha (vizipipa): általában 2,5 TD / db
Shisha dohány: 1,5 TD / 40 gr ( 1 doboz) Rep.téren: 7,5 Euró / 1 kg
Aztán a bazárban minden alku kérdése:
Vizipipa nagy, használható: 45 TD (induló ár: 185 TD )
Ezüst ékszerek 2-3 TD / gr (6-7 TD / gr )

Jebala (ruha) : férfi 17 TD (80 TD )
női 12 TD (50 TD )
Bőr táska: 22 TD (120 TD ) Bőr pénztárca: 10 TD (25 TD )
Bőr öv 4-5 TD ( 20 TD )
Bőr kalap 6 TD Fűszerek: 1,5 TD / 100gr
Kerámia hamutartók 1-3 TD Sáfrány: 4,0 TD / 100 gr
Kerámia dob kicsi 1 TD Parfüm 125 ml 10 TD
Tőr 20 TD ( 220 TD )
Kendő ( “selyem” ): 4,5 TD ( 20-25 TD) Arab kendő 3,5 TD (15 TD )
Sivatagi rózsa ( Szaharába ): 1 TD / 6-10 db (kicsik)
Ejtőernyőzés 25 TD / 2 fő (30 TD)
Taxi Medina 3 TD (4-5 TD) Port elKantaoui: 1,5 (2-3 TD)
Busz Medina 0,410 TD Metró Monastir 1,92 TD oda-vissza
Múzeum, erőd belépők: ált. 2,100 TD fotójegy mindenhol: 1 TD

Ezeket azért írtam most, hogy a továbbiakban ezekre nem térek ki.
Szóval aztán eljött a vacsora idő fél 7. Ez csak az első két napban volt így, mert megtapasztaltuk saját kárunkon (nem jutott hús) hogy 6-kor kirakják a vacsit. Itt is leírom a nagy általánosságot, mert a 11 nap alatt semmit sem változott. Szóval :
Leves: 1 fajta paradicsom leves, sűrű hol csirke hússal, hol hallal, hol rizzsel. (Chorba a neve )
Saláták általában 3 féle (paradicsom, káposzta, vegyes) ezzel is igyekezni kellet mert hamar elfogyott és nem töltötték utána (mintha az olyan nagy meló lett volna ).
Na jön a hús ami mindig és kizárólag csak csirke. Minden nap babos, paradicsomos szószban. Talán egyszer vagy kétszer volt curry-s vagy sáfrányos csirke. Ha nem időben mentél akkor már csak háta jutott ha egyáltalán volt. Ja és párszor volt valami “sült” hal, akkorák mint a snecik. Aki kóstolta ( Pista, Viktor) főtt volt, ízetlen, és tele szálkával. Ezért csak egyszer próbálták ki. Néhányszor volt sült paradicsom, padlizsán, cukkini……zöldségek, ez néha paradicsomos szószban. Ez senkinek nem volt az esete, ezért mindenki a csirkére hajtott. Ja és egyszer volt tojásrántotta is.
Köretek: Tészta általában simán vagy paradicsomosan esetleg egy kis darált hús is rajta (ez egész jó volt). Rizs: simán, sáfrányosan. Krumpli: főve simán egyszer sajtosan. Kusz-kusz: talán kétszer. Ez nekem és Pistának nagyon bejött.
Desszert: Sárga dinnye, alma, körte, narancs, gránátalma, datolya felváltva. Egyszer volt puding (akkor mi nem voltunk) és csoki torta (nagyon édes).
Hát ennyit a vacsoráról. Az egésszel csak az volt a bajunk, hogy sótlan és ízetlen de ezen segítettünk sóval, borssal.
A legnagyobb probléma, hogy minden nap ugyan ez.. No comen….
Aztán kiültünk a szálloda elé sörözni a teraszra. Megismerkedtünk Judittal és Andrással ( Piliscsévről ) a továbbiakban nagyon jókat dumáltunk és iszogattunk esténként. Mi “forgalom számlálásnak “ neveztük el ezeket az estéket a Marci csak tömören bandázásnak hívta, a teraszt pedig klubnak.
Ezen az estén hamar ágynak dőltünk.


2. nap: okt. 26. ( szerda )

Kb. 7 ébresztő, kávé főzés és ivás a szobában. (Vittünk vízforralót és 3:1 kávét).Ez minden reggel volt és néha napközben is. Mentünk reggelizni. Ezt is most leírom, mert ez sem változott semmit a 11 nap alatt.
Kávé, tea, kakaó, ivólé (valamilyen porból készült cukros lé)
Egy fajta cukros kukorica pehely.
Kockasajt (egy fajta), vaj, lekvár (egy fajta nagyon édes), halva (darált olajos magvak karamellával összekeverve) főtt tojás, paradicsom.
Bagett és mindig melegen tartott croiassan.
Na hát ennyi a reggeli. Az elején még tettünk el croiassant, sajtot, főtt tojást a nap folyamára de egy idő után már ezt sem kívánta senki napközben.
Reggeli után elmentünk megint sétálni a környékre, kisebb üzletekben ( ajándék boltokban ) körülnéztünk.
½ 12-re jött Anna-Maria az idegenvezető a szállodába felvilágosító órát tartani. Mindent elmondott sok mindennel kapcsolatban, akinek volt kérdése arra válaszolt. (Megismert bennünket, pedig két évvel ezelőtt találkoztunk és azóta jó pár ezer vendég megfordult már előtte!) Most lehetett befizetni a fakultatív programokra. Mi is befizettünk a Tunisz-Carthago-Sidi Bou Said (35 Euro), és a 2 napos szaharai túrára ( 108 Euro ). A Marcinál tudtunk egy kicsit alkudni, hogy ha már ennyien befizetünk akkor őt vegyék már gyereknek (12 évesi volt a gyerek jegy ), így utána csak fél árat fizettünk.
Ezután betaxiztunk a Medinához. A délutáni program ez volt. A többiek (mert mi anyuval már tudtuk) ismerkedtek az alkudozás minden fortélyával és az arabok mentalitásával. Ez nagyon tetszett nekik, igaz a harmadik-negyedik alkalommal már ők sem röpdöstek annyira. Ezt nehéz lenne leírni, ezt mindenkinek meg kell tapasztalni, aztán tud így vásárolni vagy nem. Ha ez nem fekszik neki akkor irány a fix áras bolt. Ez a Soula Center kint a medina bejáratánál, vagy bent a medina mélyén a La Grotte. A Soulában szerintem csak az ezüstöt érdemes megvenni, az korrekt, de minden más szerintem drága. A La Grotte-ben mi is többször vásároltunk, itt az apróbb ajándék tárgyakat volt érdemes megvenni. Olcsó és nem kellett alkudozással fársztani magunkat. Egyébként alkudozással egy db tárgy megvétele kb. 20-30 perc volt. Nagyon fárasztó már a végén. Itt aztán volt minden, “szabotázs, Ali mama, Rambó, Zsuzsi, Szabina mama-papa, szeretlek magyar, gyere be csak megnéz nem vásárol, csak 2 dinár, szerbusz vizibusz Friderikusz, csá csumi csá Majka papa, magyar pici kapitaliszt, csóró , királylány “….stb. Ezek az elején nagyon jópofák voltak, de aztán! A Juditék az utolsó nap mondták, ha még egyszer valamelyik hozzáér pofán nyomják. A Viktor a végén nagyon meg volt elégedve magával, mert nagyon belejött az alkudozásba és nagyon ment neki. Csak mondtam neki, hogy itthon vigyázzon, mert ha bemegy a Tescóba akkor ne kezdjen el alkudozni, hanem hozza el annyiért a kenyeret amennyiért ki van írva.
Ötkor haza taxiztunk, mert minden zárt be.( Ramadan. ). 1/2 6-kor megszólalt az ágyú (vagyis lement a nap, sötét még nem volt) és kezdődhetett számukra az eszem-iszom. Mi is megvacsoráztunk aztán átmentünk a szomszéd szálloda sörözőjébe a Café Net mellé, ahol söröztünk egyet és kipróbáltuk a vizipipát. Nagyon tetszett mindenkinek, és ebből kifolyólag elhatározták, hogy egy ilyen kell nekünk is otthonra. A Marci és az Eszti mentateát rendeltek, mondván annyit emlegették már, hát akkor próbáljuk ki. Hát mit mondjak , nem aratott sikert. A két kicsi pohár nem fogyott el, pedig mindenki megkóstolta. Úgy döntöttünk, hogy ez nem lesz a mi italunk. Az itt lévő “Ali “ pincér nagyon jópofa manus volt, Eszti tetszhetett neki mert egy csomót bohóckodott neki. Végül még egy kis arab sütit is hozott kóstolónak grátisz.. Hajbókolva kikísért bennünket és hogy jöjjünk máskor is. ½ 10 körül “haza” mentünk, aztán olvasás, alvás.


3. nap: okt. 27. ( csütörtök )

Ébresztő ¾ 6-kor mert ma van a Tuniszi kirándulás. Reggeli, aztán 7-kor jött értünk a busz. Nagyon jó idegenvezetőnk volt ezen a túrán, Mohamed. Őt hallani kell. A videón elég sok felvétel van az ő előadás módjáról. Röviden hatalmas egy ürge. A kirándulás nagyon jó volt, sok mindent láttunk. Tuniszba kb 10-kor tett le minket a busz nem messze a medinától, itt volt kb.egy-másfél óra szabadprogram ( itt vettük a vizipipát 45 TD-ért ). Aztán a találkozó után irány a Bardó – Múzeum. Itt el kell mesélnem, hogy egy idősebb hölgyet itt hagytunk Tuniszban. Történt ez aképp, hogy találkozóra nem ért oda ( a barátnője szerint elment gyümölcsöt venni ), vártunk rá kb. 15-20 percet. Ekkor a busz mivel tilos helyen várakozott tett egy kört a városrészben, visszamentünk de akkor sem volt ott. Mindenki tudta, hogy a következő megálló a Bardó – Múzeum odajöhetett volna taxival (és persze a többi megállóhoz is, mert ezt pontosan felsorolta Mohamed az elején és még többször is) , de nem volt ott sem és később sem. Későbbi napokon megtudtuk, hogy végül rendőri segítséggel vonattal ért vissza Sousse-ba valamikor nagyon késő este. Na ennyit a kis közjátékról, de Mohamed megmagyarázta, hogy nem tud mást tenni, mert ha erre az egy személyre várakozunk, akkor neki 53 ember felé kell elszámolnia, hogy a befizetett pénz ellenére miért nem nem tudja esetleg megnézni a társaság Carthagót (amit kár lett volna kihagyni, ha már egyszer ott jártunk). Erre megvolt az esély, mert a Ramadan miatt ¾ 3-kor zárta kapuit Carthago mi pedig ½ 3-kor értünk oda. De ha már egyszer bent voltunk senki nem zavart ki bennünket 3 órakor. Na szóval visszatérve még Tuniszba a Bardo – múzeumba. Nagyon szép volt , és még hozzáadódott Mohamed előadása, felejthetetlen élményt nyújtott. Ezután aztán ebéd kb. ½ 2-kor. Ez nagyon pazar volt, svédasztalos és szerintem nagyon jó. Sietni kellet, ahogy az egész kirándulás alatt. Mohamed hajtott minket, de hát csak így jutott mindenre idő. “ Gyerünk, gyerünk, nem sétálunk, haladunk, Mamika is. Utánam az én nyugdíjas tempómmal!” szokta mondani. Na ebéd után irány Carthagó. Sokat nem töltöttünk itt el, csak fél órát. Ennyi elég is volt mert csak az Antónius termáit néztük meg. Kellett volna legalább fél nap ha mindent ( 7 helyszín ásatások ) meg akartunk volna nézni. Ezután irány Sidi Bou Said. / A helyszínek nem voltak egymástól messze (Tunisz-Carthago…stb.) kb. 15-20 km./ Sidi Bou Said egy dombra épült kék-fehér kisváros , mindenki csak Szentendréhez hasonlítja. Van is benne valami. Csodálatos kilátás nyílik a fenti kávézóból. Itt is kb.1 órát töltöttünk el, aztán fáradtan de élményekben gazdagon indultunk haza. Kb. este ½ 7-re értünk haza és elkölthettük a “fenséges” vacsoránkat. Dumcsi Juditékkal, olvasás, alvás.

4. nap: okt. 28. ( péntek )

Ébredés, kávézás, reggelizés, és irány Port el Kantaoui. Ez Sousse-nak a luxus negyede és jacht-kikötője. Nagyon szép. Körülnéztünk, bevásároltunk néhány apróságot, a Magazin Generál-ban is, aztán irány vissza a szállodába és le a tengerpartra. Nagyon jót fürödtünk, napoztunk ( a víz kb.23 fokos volt, mint Horvátországban. Szokni kellett aztán már jó volt, legalábbis nekem.) A “gyerekek” fürödtek, kártyáztak és elásták a Marcit nyakig a homokba. Szóval mindenki nagyon jól érezte magát. 3-kor jött a szél aztán irány a szálloda. Itt megmártóztak a bátrabbak az első emeleten lévő teraszon a medencében. Hát szóval nem sokáig tartózkodtak benne ( olyan hideg volt ). Zuhanyozás, mint mindig, mert minden csupa homok lett a tengerparton mint mindig. Vacsora várás, mert megint csak roppant éhes lett a banda de sajnos megint csak nem ért bennünket semmi meglepetés.
Vacsora után a megbeszéltek szerint , Judittal és Andrással egyetemben irány Port el Kantaoui a Brauhaus. Itt rendeltünk 3 l barna sört, amit mi csapoltunk és egy vizipipát is ismét elszívtunk közösen. Utána bementünk a főtérre (P.e.K) és megnéztük a zenélő szökőkutat, amit mindig este kapcsolnak be. A Judit itt mesélte, hogy előző nap látta a Gergényit (Budapest rendőrfőkapitánya).
Aztán haza taxiztunk. Ekkor próbáltak bennünket az arab taxisok megvezetni de hát sajna nem sikerült neki, mi már rutinos alkuszok voltunk.
Olvasás, alvás.


5. nap: okt. 29. ( szombat )

Ébredés, kávé, reggeli és irány a Medina, bazár újfent. Mama már be sem jött a bazárba, kint a fák alatt leült egy padra, olvasott és ott várt meg bennünket. Először is mi a Viktorral felmentünk a Ribat (erőd) tornyába, és készítettünk egy pár felvételt fentről. Klassz volt a kilátás. Aztán megint bevetettük magunkat a bazárba. Kemény alkudozások és vásárlások történtek. Itt csak annyit megjegyeznék, hogy egy üveg pezsgőt sikerült elcserélnünk a Marcinak egy hosszú ujjú Puma pólóra, két üveget meg a Sziszinek egy vastag ezüst karláncra. A “bartell” nagyon nehézkesen ment, talán a Ramadan miatt, ezért úgy döntöttünk, hogy ezzel vége a csere-berének, a maradék 2 üveg pezsgőt és az 1 üveg wiskyt a későbbiekben majd megisszuk. Én itt egy kicsit elvesztem de aztán egy SMS-sel megoldottunk mindent. Kint volt a főtéren egy motoros felvonulás, mint este kiderült aznap meccs volt az egyiptomiak ellen. Itt egy meccs miatt hatalmas felfordulás van. (Ezt két éve is tapasztaltuk, akkor az Afrika Kupa döntője volt, és Sousse csapata nyerte. Na hát el lehet képzelni mi volt akkor éjjel. ) Most is az volt, és még este is kilobogózott autók mentek és kürtöltek.
Na szóval bazározás után besétáltunk a városban lévő Magazin Generál-ba kicsit feltankoltunk, aztán irány a parti sétány. Már reggel elhatározták, hogy aznap megtörténik a nagy dolog, kipróbálják az ejtőernyőzést. Gyalogoltunk egy kicsit a parton aztán már jött is a kuncsaft, leszólított minket, megalkudtunk az árban ( 30 helyett 25 TD / 2 fő) aztán még egy “kis“ séta az kiindulási ponthoz. Itt lepakoltunk és már öltöztették is be a Sziszit és a Marcit ( mentőmellény, heveder ). Elmagyaráztak nekik mindent, hogy melyik sípszóra mit kell csinálni, aztán észbe sem kaptak már fenn is voltak a levegőben. Eszti nem merte kipróbálni, ezért Szabina repült a Viktorral tandemben. Ők is ugyan úgy túl voltak rajta, és amikor leszálltak mindenki egybehangzóan azt mondta, hogy ez király volt és kár lett volna kihagyni. A Marci azért annyit megjegyzett, hogy azért szerencse, hogy nem egyedül kellet neki repülni. Eszti ekkor már bánta, hogy nem ő ment a Viktorral.(Pedig eleget lett győzködve.)
Ezután fürdőzés, napozás következett, aztán 3-kor megint jött a szél mi pedig mentünk. Pista kitalálta, hogy gyalog menjünk vissza a parton, a víz szélén a szállodába. Mamának kb. ¾ óra előnyt adtunk, mondtuk, hogy csak induljon el, majd megyünk utána. Hát kb. félúton szegényt utolértük (innentől a Viktorral és az Esztivel jött). Hát így utólag is nem semmi volt ez a kis gyalogtúra. Kb.1 és ½ órát mentünk csak mentünk…….A Mamáék kb.2-t. Rohadtul elfáradtunk. Lefürödtünk, ejtőztünk, vacsoráztunk aztán “bandáztunk”. Sziszin már ekkor este jelentkeztek az első tünetek, hogy valami nem stimmel. Nem evett vacsit, és elkezdett fosni. Na hát szegény innentől kezdve elég oda volt, szedte a Lopediumot, Aszpirint és nem evett. Ha evett is valamit az zöldség volt, de az gyorsan “elhagyta”.
Ez kb. 4 napig tartott aztán úgy szerda magasságában mondta először, hogy talán enne valamit. De az is csak üres bagett volt. Az innivalót tuszkoltuk belé, hogy legalább a folyadék bevitel meglegyen, nehogy kiszáradjon, és nagyobb baj legyen, mint szegény Marikával (az egyik utastársunk a szállodában) akihez az orvost is ki kellett hívni kedden reggel, mert akkor már 2-3 napja felkelni sem tudott, alul felül jött belőle minden. Az orvos injekciót adott, gyógyszert írt fel neki aztán már 1 nap múlva jobban is lett (50 Euróért). Na ennyi kis közjáték még. Itt még megemlíteném, hogy szerintem a Sziszit azért kapta el ennyire, (tulajdonképpen enyhébb tünetek /fosti/ majdnem mindenkin jelentkeztek, de egy-két szem Lopedium hatott) mert eleve úgy indult otthonról, hogy előtte két hétig bőrgyógyászt látogatott és antibiotikumot szedett, mert csúnyán megcsípte valami. Valószínű, hogy az immunrendszere eléggé le volt gyengülve. Na ennyi.
Este még átmentünk a Café Netbe, mert a fényképezőgép memória kártyája megtelt, le kellett menteni CD-re. Majdnem nem sikerült, mert kiderült, hogy a gépek közül csak a szerver gép képes CD-írásra, és az ezt kezelő srác meg éppen nem volt ott. Az ott lévő csaj pedig még annyit sem értett a számítógépekhez, mint én. De aztán szerencsére átengedte Viktornak a szerver gépet, hogy írja csak meg magának a CD-t, miután megmagyarázta neki, hogy nekünk még aznap muszáj lementeni a képeket, mert másnap üres kártyára van szükségünk.
Aztán hamar alvás, mert reggel ½ 6-kor ébresztő, mert indul a Szahara túra.


6. nap: okt. 30. ( vasárnap )

Korán reggel kelés, kávézás (amíg volt mézes pálinkánk azt is egy kortyot ivott akinek kellet, egyik fertőtlenítő szerünk ez volt. Hogy használt-e, ki tudja ), kevés reggeli. ¼ 7 – ½ 7 körül aztán ott volt a busz értünk, és indulás a 2 napos Szahara túrára. Szilvi volt az idegenvezetőnk (két évvel ezelőtt is vele voltunk). Nagyon felkészült volt, sok mindenről beszélt az út során. Először az El Djem-i amfiteátrumnál álltunk meg. Ez a világon a harmadik legnagyobb amfiteátrum, a római mintájára épült. Itt kb. 1 órát voltunk. Minden zegét-zúgát be lehetett járni. Mentünk tovább, rövid megálló egy kávézónál ( technikai szünet ). Sfax és Gabes érintésével irány a kősivatag Matmata. Itt megálltunk egy barlanglakásnál és megnéztük ( kb. még 200-ban élnek). Fatima néni a lakója aki 90 vagy 80 éves (nem tudni, mert 1960 óta van csak Tunéziában anyakönyvezés ) és testvére. Hát mit mondjak, a gyerekeknek mondtuk, hogy csukják be a szemüket, ne nézzenek rá, mert megállnak a fejlődésben, olyan csúf volt szegény asszony.


A vasorrú bába is elbujdosott volna tőle. Igazi berber bennszülött volt, berber tetoválással az állán. Maga a barlanglakás nagyon érdekes volt. Itt már nagyon meleg volt. Lehetett kb.35 fok.
Aztán végre ebéd. Már mindenki rohadtul éhes volt. Ez a szálloda és étterem is egy barlanglakást szimbolizált. Nagyon ötletes volt. Mint utólag megtudtuk egy echte tunéziai ételsort ettünk végig. Volt először a paradicsom leves bagettel (azt hiszem chorba a neve ) aztán brick-et kaptunk (nagyon vékony lángos tészta közepébe beleütve egy tojás egészben, megszórva mindenféle zöld fűszerrel, összehajtva és forró olajban kisütve az egész.).Ezután kusz-kusz marha hússal, paradicsomosan és néhány szem krumpli benne. Végül jellegzetes arab aprósütemény ami nem igazán jött be sokunknak. Nagyon édes volt és olajos. De az ebéd összességében nagyon jó volt.
Ezután a “lovak közé csaptunk” és irány most már az igazi sivatag és Douz. Kb.1/2 4 körül értünk a teveállomásra.
Itt aki akart beöltözött ( 2 TD fejében ) beduin ruhába és irány a tevék. Itt mindenki megkapta a saját jól bejáratott
tevéjét ( kinek barna kinek verseny S – XXXL-es méretezésűig ). Kb. 1 órát tevegeltünk a sivatagban. A mi családunknak nagyon tetszett és élvezte mindenki az egészet. A társaságban nem mindenki volt így ezzel. Nekünk nagyon bejött. A mama többed magával lovas kocsival jött utánunk. Itt megmerítettük műanyag flakonjainkat homokkal. Jó lesz ajándéknak. Nagyon finom szemcséjű a homok, olyan mint a liszt vagy a púder. Aztán itt vettünk sivatagi rózsát a berberektől. 6 db-ot adtak 1 TD-ért. De volt amelyik 15 kisebbet is beletett a táskába.
Ezután a fiúk kipróbálták a “szöcskét”. Ez olyan go-kart féle homokfutó. Három 1,5 km-es kör a sivatagi homokban 20 TD. Ez is nagyon tetszett nekik. Azt hiszem ezen a “nyaraláson” nagyon sok újdonságot kipróbáltak és nehéz lenne nekik rangsorolni. De hát egyszer élünk. Én már sajnos “kiöregedtem” ebből így csak felére voltam kapható. Ha ezelőtt 20 évvel adódik ugyan ez, akkor biztosan én is vevő lettem volna rájuk (ejtőernyő, szöcske ).
Ezután aztán elfoglaltuk tranzit szállásunkat egy nagyon szép bungaló jellegű 3* szállodát. Gyönyörű virág özönök, pálma fák, és medencék a kertben. Nagyon pazar volt. A szobák is szépek voltak. Még világos volt, ezért vacsora előtt a “gyerekek” kipróbálták a medencéket. A fedett “termál” is volt vagy 18 fokos. A kinti úgy szintén. Így nem sokáig élvezték a fürdőzést, annál inkább a forró zuhanyt. Közben besötétedett. Mentünk vacsorázni. Itt szigorúan ültetés volt. Svédasztalos volt, de hát mit mondjak ez sem volt sokkal különb a mi szállodánk bélinél. Talán annyi, hogy itt még volt hagymás sült virsli, és két fajta süti. De többel nem különbözött. Aztán mégis majdnem mindenki újból csak csirkét evett.
Vacsi után kiültünk a szobák elé a kertbe a medence mellé a pálma fák alá és megittunk egy üveg pezsgőt közösen.
Megint csak hamar alvás, mert hajnali 4 - kor ébresztő.


7. nap: okt. 31. ( hétfő )

Telefonon tényleg fel is ébresztettek bennünket hajnalban. Amennyire tudtunk megreggeliztünk, ez sem volt különb a mienknél, aztán indulás Chott el Djerid (Sós-tó) felé. Elég hűvös volt még így korán reggel, de mihelyt felkelt a nap úgy a meleg is megérkezett. Na szóval megálltunk a sós-tónál, bevásároltunk friss datolyából (ezt a Mohamed idegenvezető készletéből sikerült is) 5 kg 15 TD. De nagyon finom.
Tovább buszoztunk egy kicsit és mihelyt látszott, hogy nem sokára felkel a nap megálltunk, hogy le tudjuk fényképezni és kamerázni. Nagyon szép volt és pillanatok alatt megtörtént. Talán 2 percbe ha bele tellett az egész.
Aztán mentünk még egy kicsit és átszálltunk a dzsippekre. Mi az elsőbe kerültünk a Szilvi mellé. A Sziszi és a Szabi a 6. dzsippbe került. Hát ez megint egy élmény volt. Az első óra a sivatagba volt a homok dűnék között. Hát nem semmi volt. Azt el felejtették közölni velünk, hogy a vidámparki hullámvasút kutya füle ehhez képest. Minél jobban sikogattunk annál jobban vigyorgott a sofőr ( Sokri ). A gyerekek persze mondták, hogy még egyszer, még egyszer. Na hála istennek megérkeztünk a Star Wars díszlet falujához. Érdekes volt. Itt forgatták még 1978 körül az egyik jelenetet. Aztán most már sima úton tovább indultunk az Atlasz-hegység felé a hegyi oázisokhoz. Első megállónk a Chebika-i volt. Nagyon szép. Itt a mama és én kivételével a többiek egy vezetővel elmentek fel egy kilátóponthoz körülnézni. A fickó tudott magyarul, és kifejtette, hogy ő a király és királylányt keres magának. Úgy látszik a Szabinát ki is nézte magának, mert végig ő volt az ő kis királylánya. Itt volt egy jó kis sztori. Én a kis vízesésnél voltam, amikor néhányan akkor értek oda a hegymászásból. Hallom fél füllel, hogy fent a tetőn valakinek milyen szerencséje volt, mert amiket lent árultak kristályokat és pattintott metszeteket jó pénzért, talált egy szép nagy zárványt és jó pár metszetet. Na gondoltam, hogy ide a rozsdás bökőt ez csak a Farkasdi Pista lehet.
Hát így lenne ötös találatom a lottón. Megjelent kis családom tele marokkal. Hát ennyi.
Ezután dzsippbe be, indulás tovább. Fel egy nagyon gyönyörű szerpentines úton az Atlaszba, az Algír határ mellett. Megérkeztünk Mildes-be, vagy a Tamerza-i hegyi oázisba. Ez is gyönyörű volt. Itt vettünk az árusoktól gránátalmát 10 db 1 TD.+ 1 db grátisz.
Aztán már csak egy jó kis dzsippezés a műúton és megérkeztünk Gafsa elé, ahol átszálltunk a buszunkba. Sajnos az Atlasz- hegységbe nem tudtunk többet dzsippezni úgy mint 2 éve, mert a Turisztikai Hivatal lezárta ezt a hegyi utat, mert nagyon balesetveszélyes és életveszélyes lett a kőomlások miatt. Pedig az is nagyon szép volt akkor, ezért lett most helyette a dűnék közti kocsikázás, és a Star Wars falu.
Gafsa-ban megálltunk ebédelni. Itt felszolgált menü volt. Nem volt rossz. Gránátalma volt a desszert.
Ebéd után indultunk Kairouan-ba. Ez az iszlám vallás negyedik szent városa. Mekka, Medina és Jeruzsálem után.
Megnéztünk egy szőnyeg szövő műhelyt és boltot, felmentünk a tetejére, ahonnan be lehetett látni a mecsetbe. Bemenni nem lehetett, mert hitetlenek nem tehették be a lábukat. Ekkor már ½ 6 volt.
Lent az egyik árus addig fűzte a Marci fejét, hogy cserélje el a szilikon gumi karkötőjét (fekete-narancssárga), míg ráállt a boltra. Ő volt kb.8. aki el akarta cserélni. Nem tudom mit ettek rajta. Végül elcserélte egy berber merev karkötőre amire azt mondta az átok, hogy ezüst, de pár óra viselet után merő kiütés lett a csuklóm, így hát bebizonyosodott, hogy nem ezüst. De azért nagyon szép, és így megkapta a Viktor, ő nem allergiás a nikkelre.
Ezután már csak az volt hátra, hogy irány Sousse és a szálloda. Kb. ½ 7 körül értünk haza. Megvacsoráztunk, aztán mindenki ágynak dőlt a fáradságtól. Én még egy kis élménybeszámolót tartottam Juditéknak a “klubban”.
Aztán én is lefeküdtem.


8. nap: nov. 01. ( kedd )

Reggel nagy nehezen felkeltünk és a szokások műsor után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Monastirt. Ezt a helyi metróval (Ganz-Mávag HÉV) közelítettük meg. így megtapasztaltuk a helyi tömegközlekedést. Egy kicsit bazároztunk, na nem sokat, bevásároltunk a Magazin Generál-ban, aztán megtaláltuk Burgiba elnök Mauzóleumát.
Hát mit mondjak, ez pazar volt. Mindenkinek nagyon tetszett. Gyönyörű. Minden csupa márvány, arany és hegyikristály. Marci szavaival élve ő is nagyon meg lehetett elégedve magával, úgy mint a mostani elnök. Egy helyi asszony körbe vezetett bennünket, megmutogatott mindent. Nagyon lelkes volt. Ezért a végén kapott 4 TD baksist.
A mauzóleum mellett körbe-körbe volt egy hatalmas iszlám temető. Ide is bekukkantottunk. Ez is érdekes volt a maga nemében. Ahogy a Szilvi mesélt róla tényleg egyszerű sírok, semmi díszítés, virág semmi. Tiszta fehérre meszelve az egész, esetleg egy-kettő csempével kirakva. Amelyik zöld volt (talán pár darab) ez azt jelentette, hogy megjárta Mekkát. Ennyi megkülönböztetés volt. Nevek is csak kevésen voltak, ez is az 1960 óta működő anyakönyvezésnek köszönhetően. Így voltunk temetőbe is, mivel ma van nov.01. halottak napja.
Itt megemlíteném, hogy Mohamed az idegenvezető mesélte, hogy ennek a Burgiba elnöknek ( ő volt az első államelnökük ) két “nagyon rossz” döntése volt. 1./ Eltörölte a többnejűséget. 2./ A nők is szavazati jogot és egyéb jogokat kaptak.
Ezután kívülről megnéztük az erődöt, ez olyan volt kb. mint a Sousse-i. Aztán lesétáltunk a tengerpartra, lepakoltunk és ejtőztünk egyet. Fürödtek, kártyáztak, felfedezték a sziklákat. Aztán három után irányba vettük a Metró megállót és elvonatoztunk haza. Sousse-ban a Medina felé kíséreltünk meg eljutni a központba, de belekeveredtünk a helyi piacba, ahonnét aztán igyekeztünk minél előbb kiszabadulni. Ennek megint csak volt egy fillingje. Nagy nehezen kiszabadultunk, taxit fogtunk aztán irány a szálloda.
Megvacsoráztunk, aztán kiültünk bandázni. Közben benyakaltuk Juditékkal egyetemben az üveg wiskyt. A Café Net idő előtt bezárt ( csak azt vettük észre, hogy sötét van ott ) így a képek mentése másnapra maradt.
Itt elmesélte Judit, hogy van egy magyar anya meg a lánya akik nem semmik. Ezeknek kár volt ide jönni. Nem készültek semmit az arab világból, és rettegtek elhagyni a szállodát. Azt mesélték, hogy állandóan “zaklatják” őket. No commen…. Ott verték át őket ahol tudták. De hát az ilyen tényleg ne jöjjön az arabok közé, aki még arra sem veszi a fáradságot, hogy egy kicsit utána nézzen, hogy hová utazik. Úgy kell az ilyennek. Azt meg végképp nem értem, hogy az anya elkísérte lánykáját a kávézóba, mert “társalogni” akart és ott hagyta egyedül arabokkal az “oroszlánbarlangba”. Akkor nem féltette? Hát ez nekem magas. Én még a gyerekeket sem engedtem volna el egyedül így este. Biztos ami biztos.
Itt még elmondanám, hogy így a bandázás közben volt módunk megtapasztalni, hogy, hogyan fognak maguknak fiatal arab fiúkat a német, orosz….. “vén picsák”. Hát ez sem volt semmi. Ehhez már gyomor kell. De hát ilyen is van itt. Néhány, nem, jó sok arab fickó ebből él, amint látszik.
Hát ennyi történt ma.


9. nap: nov. 02. ( szerda )

Felkeltünk ma is, mint mindig a reggeli műsor a szokásos.
Egyébként a négy szoba egymás mellett kész átjáró ház volt egész idő alatt.
409.Szisziék szobája: kártya és társalgó szoba,
410.Miénk:kávézó, dumcsizó szoba,
411.Viktorék szobája:”szex”szoba,
412.Mama-Szabi szoba: alvó és olvasó szoba.
Reggeli után Viktorék átmentek a Café Net-be lementeni a képeket. Végül nekem is át kellet menni, hogy olvassam el az e-mail-met és válaszoljak rájuk. Aztán irány a medina Juditékkal együtt.
Az eurókat mindig apránként, reggelente váltottuk be, hogy ne maradjon meg sok TD.
Na szóval a bazárban még megvettünk mindent amit akartunk ( ajándékok, fűszerek….). Már messziről megismertek bennünket az arabok. Emlékeztek ránk, nem volt nehéz hisz mindig ilyen sokan voltunk. Azzal akivel elcseréltük a 2 üveg pezsgőt, már messziről integetett, hogy van-e még pezsgőnk. Mondtuk, hogy van még 1 üveggel de a szállodába, majd holnap hozzuk. Még szerencse, hogy találkoztunk vele és mondta, hogy az nem jó, mert holnap zárva a bazár és minden bolt meg minden egyéb, mert ma este vége a Ramadannak és ünnepelnek ( ez a “Kis Ünnep”, 2 napos, és olyan nagy ünnep végül is mint nálunk a karácsony, egész nap esznek-isznak és egymás rokonságát látogatják. A gyerekek ruhákat és játékokat kapnak. Szóval hatalmas ünneplés ). Még szerencse, hogy az ürge ezt elmondta, így megtudtuk, hogy el kell tapsolnunk minden pénzünket és meg kell vennünk mindent amit akarunk, mert holnap már nem lesz rá módunk. Hát így tettünk. Aztán visszamentünk a szállodába helyijáratos busszal. Hát ez se volt semmi. Szerencsére először és utoljára próbáltuk ki. Azt hiszem ezzel elmondtam mindent. Kalauz, tömegnyomor, lökdösődés, sofőr vállon veregetése, hogy hol óhajtunk leszállni.
A szállodába összeszedtük magunkat és lementünk a tengerpartra fürdeni és ejtőzni.
Sziszi ma egész nap a szobában olvasott, ki se mozdult. Látszott, hogy nincs jól és semmihez sem volt kedve. De mikor megjöttünk a bazárból kérdezte, hogy hoztunk-e enni valamit, mert hála istenek kezdett éhes lenni. Szerencsére vettünk arab lepényt, olyan kenyér féleséget.
Du. 3 óra, szél jött, mi mentünk.
Rendbe tettük magunkat, ejtőztünk, bandáztunk egy kicsit, aztán vacsora. Utána megint csak “forgalom számlálás”, megittuk a maradék üveg pezsgőt és Juditék borát.
Olvasás, alvás.


10. nap: nov. 03. ( csütörtök )

Szokásos reggel. Ahogy tegnap megbeszéltük, mivel minden zárva, nem megyünk sehová, csak le a partra és egész nap fürdés, ejtőzés. (Sziszi ma sem jött velünk, olvasott - aludt a szobában.) Na azért egy kis fürdés után a mamát és a cuccokat ott hagytuk a parton ( a lelkére kötöttük, hogy ne ismerkedjen meg senkivel, hagyja a fiatal fiúkat másnak, maximum valami jó gazdag sejket fogjon ha véletlenül sétál arra egy ) és elindultunk gyalog a parton Port el Kantaoui-ba. Ez is azért jó kis séta volt. Ott szerencsére fele bazáros nyitva volt és Juditék meg tudták venni azt a papucsot amit múltkor kinézett, és nem akart anélkül hazamenni. A “harci topogó” ( Marci ) megvétele után még egy kicsit nosztalgiáztunk, kövér macskákat néztünk, sétáltunk és elindultunk vissza a mamához. Egyedül találtuk “sajnos”. Semmi gazdag pasi. Folytattuk a fürdést, a napozás.
A Szabi, Viktor és az Eszti elmentek, ( du.2 körül ) hogy utoljára bepizzáznak. Hát nem volt szerencséjük. Mert ami eddig nyitva volt napközben étterem vagy pizzéria most a Ramadan vége miatt vagy zárva volt, vagy a szakács nem volt ott. Nem kellett őket félteni, feltalálták magukat, vettek 10 db tojást, bagettet és fent a szobában megsütötték vajjal. Hogy ez előbb miért nem jutott eszükbe, amikor olyan éhesek voltak. Igaz napközben talán egyszer sem tartózkodtunk a szállodában.
Du.3-kor aztán szél jött, mi mentünk. Akkor láttuk, hogy ezek javában falatoztak fent a szobában. Hát ennyit a pizzáról.
Rendbe raktuk magunkat és elkezdtük a “legrohadtabb” kötelességünket az út folyamán, a pakolást hazafelé.
Egész hamar végeztünk vele. Kisúlyoztuk a bőröndöket, hogy mindenki beleférjen nagyjából a 20 kg-ba. A hátizsákokba került minden törékeny. Ez lehetett akár 10 kg is.
És eljött az “utolsó vacsora” ideje. Megettük.
Jött a tulaj az étterembe és kérdezte, hogy OK.-e a vacsora. András ( 190cm / 125 kg ) rávágta rögtön, hogy no OK! Megyünk ki a lifthez, jön oda a tulaj, hogy holnap majd süttet omlettot. Mondjuk, hogy nem OK., mert mi holnap reggel már repülünk haza. Ekkor magyarázza, hogy menjünk vissza az étterembe, mert akkor most fog a séf omlettet sütni. Andrásék visszamentek én felmentem a szobákba és riadóztattam a népet, hogy irány az étterem. Pista, Marci, Szabi lejött. Na volt omlett kb. 30 tojásból. Hozták a csokis sütit is és egy nagy tál gránátalmát is. Megjegyeztük, hogy ezt már a második napon így kellett volna csinálni. Épp, hogy a fenekünket ki nem nyalták. Hát ezzel sikerült elérniük, hogy mégse olyan rossz emlékekkel távozzunk a szállodából.
Na aztán este ez után a fergetegesre sikerült vacsora után, ahogy már korábban megbeszéltük, elmentünk mindannyian ( Juditékkal együtt ) sörözni. Átmentünk a szomszédba ( “Alihoz” ) és meglepődve tapasztaltuk, hogy totál tele van arabbal. Hová üljünk le? Láttuk, hogy van minden féle csapolt sör is, ami a múltkor nem volt. “Ali” próbált nekünk helyet csinálni, de aztán kiderült, hogy mi vizipipázni is akarunk ez bizony most nem lehetséges. Múltkor lehetett, mondtuk. Akkor Ramadan volt és kávézó a funkció, most, hogy vége a Ramadannak vissza alakult sörözővé és igaz, hogy van csapolt sör, de nincs vizipipa. OK. mondtuk ,és kimentünk. Az utcán fut utánunk a tulaj, hogy fent van a külön bár helyiség, fáradjunk oda be, de aztán tisztáztuk, hogy mivel nem tudunk vizipipázni bocsi de megyünk egy házzal odébb. Szembe aztán egy másik kávézóba nagy nehezen de csináltak nekünk helyet és volt vizipipa is.
Rendelést felvették, készítették elő a pipákat amikor jön a pincérgyerek, hogy bocsi de rendelt 6 sör helyett csak 3 van. Na hát ilyen csak a mesébe van, mondtuk. De azért megegyeztünk, hogy kié lesz a 3 sör és rendeltünk helyette mást. Pista igazi arab kávét rendelt. Megkóstoltam én is, nagyon finom volt és méreg erős, a belecseppentett rózsavíz pedig csodákat művelt tényleg. Igaza volt az idegenvezetőnek.
Aztán adódtak egy kis problémák a pipákkal is, itt hívtuk a vizipipa felelős fiút, aki elismerte próba után, hogy tényleg nem oké, megcsinálta mindkettőt, kicserélte a felső részt és végre nyugodtan neki lehetett állni kártyázni. Ezt is az ott lévő araboktól láttuk, hogy majdnem mindegyik asztalnál kártyáznak. Erre elővették a mienkek is a paklijukat és nekiálltak először römizni, aztán pókerozni. Mikor elfogyott minden fizettünk és elmentünk. Ekkor a társaság egy része úgy döntött, hogy neki vége az estének elmentek aludni. Judit, András, Viktor, Eszti, Marci és én pedig visszatértünk “ Ali” sörözőjébe, hogy akkor is megkóstoljuk a csapolt sört, hátha ez jobb lesz mint a Brauhaus-ban. Hát így is volt. Mert annak semmi ereje nem volt. De ez finom volt. Itt is barna sört ittunk. “Ali” csinált nekünk helyet, mert az még mindig nem volt. Közben láttunk egy igazi utcai arab bunyót. Hát szegény gyereket nagyon összeverték és rugdosták vagy 20-an és otthagyták ájultan a földön. Elfutottak, aztán mások páran mentek oda, élesztgették és betették egy taxiba mikor egy kicsit magához tért. Egyébként napközben annyi rendőrt mint itt még nem láttam sehol. Most egy sem volt a közelben, vagy csak jól elbújt. Állítólag nagyon jó a közbiztonság, igaz mi sem tapasztaltunk semmi rosszat. Ha valakit elkapnak zsebtolvajláson, nem viszik be a rendőrőrsre, hanem ott a helyszínen jól elveri a rendőr. Még ha gyerekről van is szó. Szóval ennyi kis közjáték ma estére is jutott. 11 körül csak azt vettük észre a nagy beszélgetésben, hogy mindenki szállingózik el, “Aliék” nagyon pakolnak. Na akkor menjünk mi is, mondtuk, ha már egyszer így bezár a bazár.
Hazamentünk és eltettük magunkat holnapra, ami sajnos eljött. A hazautazás napja.


11. nap: nov. 04. ( péntek )

Reggel 7-kor kelés, reggeli utoljára itt, és lehurcolkodás a szálloda elé ( a klubba ) mert 8-kor jött értünk a busz. Szokás szerint már hét ágra sütött a nap és mindenki trikóba, szandálba ki pedig még rövid nadrágba volt felöltözve. Ennek azért van jelentősége, mert tudtuk, hogy pár óra múlva a télbe érkezünk. Hát persze, hogy pontosan megérkezett a busz! A soros szállodáknál még megálltunk, felvettük a népet és irány Monastir a repülőtér. Csak az a szerencse, hogy mi nem a hajnali géppel mentünk, mert azoknak ½ 4-kor volt az indulás a szállodából. Szóval megérkeztünk a reptérre, rögtön lehetett is bechekkolni. Minden rendben volt, mi nem léptük át a súlyhatárt ( volt aki igen, +15 kg + 60 TD ). Aztán azt a kemény 5 TD elköltöttem üdítőre, aztán VÁM “vizsgálat” ha annak lehet nevezni és lepakoltunk a tranzit váróban. Bőven volt még időnk. Bementünk a Duty Free-be körülnézni és vásárolni. Itt vettünk Bukha-t ( 10 E / 1L ) és Thibarin-t ( 7,5 E / 0,7L) 2 üveggel. Ez utóbbi mint később kiderült jó választás volt, mert nagyon finom. Olyan mint a Jagermaister.
Aztán eljött az idő a beszálláshoz. Minden percre pontosan ment. Szépen felszálltunk ( ez a pilóta nagyon szépen szállt fel, mert amikor Pestről indultunk szerintem túl meredek volt a felszállás, és rögtön utána kanyarodtunk is. De ez biztosan nem a pilótán múlott, hanem ilyenek voltak a feltételek.) Na szóval fájó szívvel búcsút intettünk Tunéziának. Szép utunk volt, tiszta idő, megint látni lehetett lent a földön mindent. Szicíliát, az Etnát, Trogírt, Splitet, a horvát autópályát végig a tengerparton. Szóval nagyon szép volt. A kaja a gépen ugyanaz mint amikor jöttünk, Sziszi megjegyezte, hogy már megint nem szóltam, hogy ő is a gépen van ( kevés volt a kaja neki ). Ettünk, nézelődtünk aztán már csak azt vettük észre, hogy mindjárt leszállunk. A monitorok a fedélzeten ezért voltak jók, hogy végig figyelemmel tudtuk kísérni, hogy éppen merre járunk. Persze Magyarország felett párás volt a levegő annyira, hogy semmit sem láttunk, csak amikor már elég közel voltunk a földhöz. Pest előtt egy “harci kunkort” írt le a gép, valószínű, hogy nem engedtek bennünket leszállni egyből. Esztergom felé kerültünk egyet (lehetett látni a párkányi hidat ) aztán szépen landoltunk. Mindenkinek nagyon tetszett újfennt a repülés. Leszálltunk, VÁM “ellenőrzés”, majd átvettük a csomagjainkat, aztán kint a váróban várt bennünket Pali. Átöltöztünk hosszú ujjú ruhákba, mert hát egy kicsit furán néztek ránk, amikor leszálltunk rövid nacikban és pólókban.
Hazaúton a mamát és a Szabinát letettük Székesfehérváron, mert úgy döntöttek, hogy onnét ők vonattal mennek Kanizsára, úgy előbb hazaérnek. Mi pedig Veszprém felé húztunk haza. Útközben még megálltunk valami büfé szerűségnél, mert már nagyon ki voltak éhezve valami hazai ízre. Itt benyomtak a fiúk mindanyian egy szál hazai füstölt, sült kolbászt és egy korsó sört (a Marci sör helyett Colát ), mi az Esztivel pedig egy-egy hamburgert.
Este 6 óra ½ 7 körül értünk haza. Viktor megjegyezte, hogy ha igyekszünk akkor a 21 órás Tunéziai járatot még elérjük. Már ment is volna vissza ( megjegyzem én is ).
Hát ennyi volt a nyaralásunk Tunéziában. Úgy érzem nagyon jól sikerült. Nagyon jó hangulatban telt el az egész.
Jó, hogy már a gyerekek is ilyen “nagyok” voltak, bárhová és bármikor lehetett menni velük. Szerintem ők is nagyon jól érezték magukat. Így volt kerek ez az egész. Talán ez volt az első és az utolsó ilyen nagy volumenű nyaralásunk.







The End ( Game over )
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Rote - 2007.09.23. 23:02

Nagyon élveztem az olvasást, köszi.S miért ne lennének még ehhez hasonló élménygazdag útjaitok?! Már várom arról is a beszámolót.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina