Obidos vára és városa - Középkori gyöngyszem

tizma Beszámolója

Cimkék: Estremadura  Obidos  Portugália  Vár  Város 

Obidos városa Portugália nyugati partvonalának középső részén az óceántól néhány km.-re, Estremadura tartományban Leiria kerületében található.
Mi Nazaréból érkeztünk az N8-as autópályát követve, majd letérve az N114-es útra. Sajnos csak pár órát töltöttünk itt, mert késő délután volt és még sötétedés előtt szerettünk volna elérni Oeirasba.
Miután lehajtottunk az autópályáról folyamatosan kapkodtam a fejem, hol az utat, hol az egyre közelebb kerülő várat néztem. Az óceán felé ereszkednek a környék lankás dombjai, a parthoz közeli, lapályosabb részről emelkedik ki 80 m magasan a hosszúkás mészkőgerincre épült település. A város lábánál a zöldellő facsoportok egészen a szürkés-sárga várfalakig érnek, látszanak a házak fehérre meszelt oldalai és a vörös és barna színű cserepekkel fedett tetők. A városka északi csücskén a tetők szintjénél valamivel magasabb a vártorony. A távolból olyan, mint egy kis ékszerdoboz. (Érdemes az oldal térképén is megnézni, egészen jól kinagyítható a szatelitkép.)

A város neve a feltehetőleg a latin „oppidum” (erődítmény vagy erődített város) szóból származik. Az első falakat a mórok építették, de a várat a XII-XVI. sz folyamán többször átépítették. 1148-ban hódították vissza a móroktól. 1282-ben Aragóniai Izabella és Dénes király itt tartotta az esküvőjét. Izabellának annyira megtetszett a városka, - hogy megkapta nászajándékul, - királyi birtok is maradt 1833-ig.
Ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy a turista hadak már felvonultak és ostromolják a várat. A XVI. sz.-ban épül vízvezeték közelében lévő parkolóban kicsaptuk legelni az autót és csatlakoztunk az ostromlókhoz. A „várdomb” déli részén lévő, célzottan zegzugosnak épült kettős városkapun belépve, egy szép XVIII. sz.-i barokk azulejo kép látható – Krisztus békéjének allegóriája. Kicsit ellentmondásos, hogy a betörő ellenség kedvezőbb szögű halomra lövéséhez épült kapu árkádjának díszítéséhez ezt a témát választották, bár a csempe elkészültekor már béke volt.
A kapu alól a Rua Diretia-ra (főutca) bukkantunk ki. Az utcaszerkezet a XIV. századi állapotot őrzi, tehát itt is csak két kisebb szekérnyi szélességű az út. A házak sarkának élei sárgára vagy kékre festettek. Szinte minden házban árulnak valamit, - a 400 lakosra legalább 4000 turista jut, úgyhogy lehet is Az utca kivezet a Praca de Santa Maria térhez, ahol egy szép állapotban megmaradt pellengér áll (amit kivételesen, a szokásomtól eltérően nem próbáltam ki), valamint a Santa Maria templom.
Átvágtunk a város központjához, itt található a régi városháza, ami ma múzeum. A legtöbb régi épületen látszik az eredeti gótikus vagy reneszánsz alap, de a felszín az már legtöbbször barokk stílusú. Északnak haladva elértünk a belsővárig, - amely ma luxus fogadó, 1950-ben első ilyen volt a maga nemében. A portugál állam szerintem követendő nagy ötlete volt az, hogy a szállodának alkalmas, rossz állagú történelmi épületeket célzottan hoteleknek újítják fel.
A vár mögötti téren a „középkori napok” rendezvényének díszletei álltak, - és itt másztunk fel a várfalra. A falak teljes hosszban járhatók, mi végig gyalogoltuk a nyugati oldalt. A belső oldalon korlát nincs, noha sok helyen 5-8 m a mélysége. Az óceánt nem lehet látni a falakról, pedig a látóhatár közelében van, - de a megemelkedő partvonal eltakarja. Hajdanán, a XV. sz.-ig még az egyik lagúna ide is elért (a szatelitképen látszik, hogy melyik), de azóta iszappal már feltöltődött.
Az északi rész kicsit magasabban van, szép látvány volt innen a sok kert, a színes virágok, az utcák kusza hálója…

http://www.cm-obidos.pt