Tomár a templomosok vára-kolostora, a hatalom és a hit igézete

Portugália Tomar

Ott-tartózkodás ideje: 2006. aug. 28.  - 2006. aug. 28. (1 nap)

0 hozzászólás I 8 455 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. márc. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tizma Beszámolója

Cimkék: építészet  kolostor  Portugália  Ribatejo  templomosok  Tomar  vár  világörökség 

Tomár városa Portugália középső részén, Ribatejó régiójában, Santarém kerületében található, a Nebeo folyó partján. Ezen a vidéken van a középkori Portugália legtöbb és legszebb emléke, ezért választottuk körutunk egyik állomásául.
Mi Coimbrából érkeztünk, az A1-es autópályán haladva egy darabig. Szerencsénk volt, amikor letértünk az A1-ről az N113-as útra, a tűzoltók még nem zárták le teljesen a forgalom elől, - a terjedni készülő erdőtűz miatt. Az út szélén látható volt egy fekete, már megégett csík, de a tűzoltó-helikopter jelenlétéből és a tűzoltóautók számából következtetve veszélyes erdőtűz lehetett. (Másnap az újságok írták, hogy „csak” az erdő égett, települést nem érintett.)

Kisebb-nagyobb dombok között kanyargott az út, forgalom nem nagyon volt, pár kis településen hajtottunk keresztül. Nagyon tetszett az a portugál forgalom-biztonsági megoldás, hogy a települések szélére kiraknak egy közlekedési lámpát, amely a járművek közeledtére (bármilyen sebességnél) piros lesz, majd kb. 20 mp. után zöld…Egyébként lakott területen nagyon udvarias a portugál vezetési stílus. A gyalogosokat pedig különösen tisztelik, - ha már csak egy is közelít a zebrához, megállnak és átengedik, legyen akár a legnagyobb forgalom...
Elhaladtunk a Fatimához legközelebb eső vasútállomás mellett, és nem sokra rá beérkeztünk Tomárba. Addigra már kialakult bennem a „pavlovi reflex”, - a „centro historico” tábla vagy szűk kis utcák láttán már kerestem is a parkolóhelyet. Az ilyen területekre való behajtás a városnézés különös változata, - csak egyfelé lehet menni (jó esetben, - jó ha egy idő után még lehet) és a helyszűkén kívül nem sokat látni. Egyszer csak egy ház belső udvarán találja magát az ember autóstul és lehet tolatni, mert annyi hely sincs, hogy megfordulhass:-)

Így rögtön a városhatár közelében lévő parkolóházba álltunk be, amely a várost uraló várhegy lábainál volt. Felkapaszkodtunk a hegyre a 32 fokos melegben, az ősi, kavicsokból kirakott úton, amely a falak mellett vezetett. Tíz perces kaptató után felértünk a Konvent de Cristóhoz, a Templomosok hajdani központjához, - az első ami feltűnt, hogy ide kocsival is fel lehet jönni, és teljesen üres a parkoló…
Áthaladtunk az impozáns kapu alatt, ami egy komoly XVIII. sz.-i várnak is becsületére vált volna. A kolostor tulajdonképpen csak erődített, - az erődítményen belül:-). Az 1159-60-as alapításakor valószínűleg a védelmi funkció lehetett a fontosabb (1190-ben a mórok sikertelenül ostromolták is a várat), de a XV. századra, mikorra az épületek mai napig is látható formája kialakult, inkább a lakhatási praktikum és a monumentalitás ill. az esztétikum volt a hangsúlyosabb.

A Templomos Lovagok Rendjének eleinte Portugáliában is, - akárcsak a Szentföldön, a „hitetlenek” elleni harc volt a fő „profilja”. Azonban miután a Szentföldet vissza foglalták a muzulmánok, ill. Portugáliából kiűzték a mórokat a XIII. század elejére, az addigi „mellék tevékenységek” váltak meghatározóvá. Konkrétan a „banki tevékenység”, gazdasági hatalmuk erősítése és a királyi hatalommal való konkurálás. A francia király leszámolt a rend francia ágával és elérte, hogy V. Klement pápa 1312-ben mindenütt betiltsa a rendet. Portugáliában a templomosok szerencséjére ez nem olyan radikálisan zajlott mint Franciaországban. Itt nem voltak kínzások, kivégzések, máglyahalál, „csak” a birtokaikat kobozták el, majd pár év múlva 1319-ben beléphettek a Dénes király által alpított Krisztus Lovagrendbe.
Az 1418-ban a lovagrend nagymestre, az akkori király testvére, Tengerész Henrik herceg lett. A herceg a rend és a saját anyagi forrásait is navigátor iskolájára és a felfedezések szervezésére - finanszírozására fordította. A tomári központ kibővítésére is figyelmet szentelt, a rossz nyelvek szerint a batalhai katedrális többek között azért nem lett befejezve, mert a tomári építkezések elnyelték előle a pénzt...

A kolostor középpontjában a nyolc szögletű „körtemplom” (templom-imaterem)áll, ami leginkább egy bástyára emlékeztet. Az épületek eredetileg jeruzsálemi Szent Sír és Salamon templomának mintájára készültek (a Templomosok ottani „főhadiszállása”), XII. sz.-i román stílusban. A kolostor főépületének mánuel stílusú bejárata gyönyörűen faragott homokkő. Több kerengő van az épületegyüttesben, amely fénykorában legalább 6-7000 ember elhelyezését és kiszolgálását biztosította. A kerengők a XV-XVI. században épültek, többnyire más-más stílusban. Teljes bejárásuk kb. úgy 4-5 órát vesz igénybe és érdemes térképet is vinni…
A kerengők két emeletesek, több lépcsőház és csigalépcső biztosítja az átjárást. Érdekes, ahogy a különböző építészeti stílusú épületek illeszkednek egymáshoz. A régebbi még katonai-védelmi célú épületek román stílusa nem üt el nagyon a reneszánsz stílusú építményektől, - talán mert ugyan olyan anyagú kőböl épültek...
A nyolcszögletű templom központja például érett román stílusú, a híres ablakot magában foglaló, később hozzáépített kápolna késő gótikus - korai reneszánsz, a kisebb oldalkápolna pedig gótikus stílusú. Kívülről elég szabálytalan az alakja, - de belül lenyűgöző.
A legtöbb épület kívül díszesebb mint belül. A hajdani lakórészek dekorációját a festett mennyezeti árkádok, az ajtók faragott keretei és a sok helyen megtalálható kék csempék adják, - a reneszánhoz képest elég puritán módon. Inkább laktanyára emlékeztet (mint ahogy sokáig az is volt) mint kolostorra.
Nekem a Viasz terasz fölött lévő híres mánuel stílusú ablak, valamint a „Két Fülöp” kerengő tetszett a legjobban. (A portugál történelem legsötétebb korszakának kezdete, amikor II. Fülöp spanyol királyt, I. Fülöp néven 1581-ben ezen a helyen portugál királlyá „kiáltotta ki” az összehívott országgyűlés).
A Viasz teraszon rekkenő hőség volt, a belső termekben viszont egész hűvös. A teraszról megtekinthető ablak mása szinte minden Portugáliával foglalkozó kiadványban megtalálható, - valóban a mujadér (v. mánuel) stílus egyik reprezentatív emléke, - a faragványait kicsit ellepő moha láthatólag kedveli a kvarcos homokkövet:-).
A főépületek viszonylag jó állapotban vannak, a hajdani melléképületek, istállók már romosabbak. Észrevehető, hogy törekednek az állagmegóvásra, de az biztos, hogy euró milliókat lehetne még az épületekre költeni. A több ezer négyzetméter alapterületű épületegyüttesnek a kihasználása is komoly kihívást jelent, mert a renovált termek nagyrésze üres.. viszont így is nagyszerűen szemlélteti a XII-XVI. századi portugál építűművészetet, - ami ma már a Világörökség része.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina