Évora vára - Gerald lovag szerencséje

Portugália Évora

Ott-tartózkodás ideje: 2006. aug. 23.  - 2006. aug. 23. (1 nap)

0 hozzászólás I 8 909 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. márc. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tizma Beszámolója

Cimkék: Alentejo  Évora  katedrális  Portugália  Vár  világörökség 

Évora városa Portugália déli részén található, Alentejo régió központja. Az ország szinte minden történelmi korszaka nyomot hagyott a településen, valamint jó konyhája van a vidéknek, ezért választottuk portugáliai körutunk egyik állomásául.
Évorába Lisszabon felől, Almendres Cromlech érintésével érkeztünk az A6-os autópályán és az N114-es úton autóval, de vonattal, busszal és repülővel is jól megközelíthető.

A lisszaboni csúcsforgalom után, késő délelőtt alig volt forgalom az autópályán. Alentejo először kicsit dimbes-dombos, majd sík vidékén vezetett az út a rekkenő hőségben (31-34 C fok). Kezdtük értékelni az autóspihenők napellenzőponyvás autó-beállóhelyeit. Ahol nem volt öntözésre lehetőség, ott szinte félsivatagos volt a vidék és az életnek nem túl sok nyoma látszott.
Ahogy közeledtünk, az alföldi mezőgazdasági vidékek tipikus jeleivel találkoztunk. (A főúton keresztben áthajtó traktorok, terménytárolók, istállók az út közelében, mezőgazdasági gépjavító cégek, műtrágya reklám stb.:-). Az útikönyvek javaslatait követve a kül és belváros határán (a várfalak mentén)a nagy számban található ingyenes parkolók egyikében tettük le az autót és gyalog vágtunk neki a városnak. Viszonylag könnyű a tájékozódás, a város szerkezete körgyűrűs, a központból sugár irányban induló utakkal.

A belváros tulajdonképpen a máig álló várfalakon belül található. A falak alapjait még a rómaiak emelték időszámításunk kezdetekor, majd a mórok építették ki a mai is látható formájukban. A mórok 715-ben foglalták el a várat a nyugati gótoktól és egészen 1165-ig a kezükön maradt. 1165-ben ugyan „Szerencsés” Gerald lovag egy rajtaütés szerű támadással elfoglalta a várat, de csak 20 évig sikerült a keresztényeknek megtartani, mert a mórok újra elfoglalták.
A rajtaütés a legendák szerint, egészen sajátos volt. Gerald lovag állítólag egyedül mászott fel a falakon, -az abba vert dárdák segítségével. Miután így felkapaszkodott a falra, egyedül lekaszabolta annak őrségét, kinyitotta társainak a kaput, és szinte ellenállás nélkül elfoglalták egy éjszaka leforgása alatt a várat. A mostani várfalak legalább hat méter magasak, úgyhogy egész szép falmászó teljesítmány lehetett...

A várfal külső része szépen parkosított, a hajdani kapuk boltíve alatt vezetnek be az utak a város központjába. A falakon belül fizető parkolás van, de parkolóhely az nem nagyon volt. A falak belső oldalának közelében lévő házak közül sok XVIII. sz.-i építésű, az újabbak is ebbe a képbe illeszkedtek. A központhoz közeledve egyre szűkebbek az utcák és egyre régebbiek a házak. Földszintes ház nem sok van, a legtöbb az 1-2 emeletes polgárházakból, - valamint régebbi palotákból található.
Besétáltunk a Giraldo térig, ez a történelmi belváros központja. A legtöbb szép árkádos ház a XVI. században épült, a szabad területek nagy része kávézók és éttermek terasza, itt található a városi turista hivatal is. Megcsodáltuk a tér végében álló Szent Antal templomot és a reneszánsz szökőkutat. Itt találtunk egy nagyon jó éttermet, ahol 20 EUR-ból ketten igen jól megebédeltünk, - ráadásul a "tanulónak látszó" felszolgáló még borravalót sem akart elfogadni. Nagyon hangulatos az egész tér, - pedig a XVIII. század közepéig itt zajlottak az inkvizíció autodaféi...

Az enyhén emelkedő kövezett kis utcák egyikén tovább sétáltunk a város katedrálisa felé. Évora már a VI. századtól püspöki, majd a középkortól érseki székhely. A Szűz Máriának szentelt katedrális eredetileg román stílusban épült a XII. század végén, majd a XIII. században átépítették és egy gótikus stílusú kolostorral kibővítették. A XVI. században egy manuel stílusú, a XVIII. században egy barokk stílusú kapolnát építettek még hozzá. Kívülről egyébként szinte egységesen gótikus stílusú, különösen szépek a kapu faragott oszlopai és szobrai. Érdemes felkapaszkodni a katedrális tetejére, a környező sík vidéken messze elláthatunk és jó kilátás nyílik a városra is. (A katedrálisban egyházi múzeum is van, valamint szép a kolostor kerengője is).

A város fénykora a XIV-XVI. századra esik. Az Avis dinasztia adta ekkoron portugália királyait és Évora volt a „Korona központja”. Ők alapították az egyetemet, valamint a királyi udvar tagjai több palotát is építettek. A város vízellátását III. János király modernizálta a 9 km. hosszú „Ezüstvíz vízvezetékkel”, amely nagyrésze még mindig áll.

Érdekes, hogy a középkor vallásos világa részben megkímélte a katedrálstól nem messze található római „Diána” templomot is, amely az I-II. században épült. Ez a város egyik legmagasabb pontja, - a hajdani „Akropolisz”, innen is jó kilátás nyílik a városra. A templom pár korinthoszi oszlopa még áll, - a múlt század folyamán bontották ki a maradványokat, - addig mészárszékként is funkcionált. Látható a falakon túli modernebb városrész, az egyetemmel és az újabb lakóparkokkal.

A város hanyatlása Sebestyén király halálával kezdődött. Amíg a spanyol király volt az uralkodó addig Toledó és Madrid, majd a portugál Braganca ház trónraléptével Lisszabon lett a királyi székhely. A középkorias városkép ennek „köszönheti” a megmaradását, Évorát a XVII. századtól a XXI. századig elkerülték a modern idők. Pombal márki 1754-ben az egyetemet is bezárta, ipar nem települt ide, a kereskedelem sem fejlődött.... ezért se a várfalakat se a régi házakat nem kellett elbontani. A napóleoni háborúkban a franciák ugyan megostromolták és elfoglalták, majd kifosztották a várost, - de szerencsére nem rombolták le...

Változást már csak a legutóbbi idők hoztak. 1973-ban újra megnyitották az egyetemet, majd az idegenforgalom is egyre inkább beindult. Ma Évora az egyik (külföldiek által is) leglátogatottabb város, sőt a „Publicó” újság ill. a Minho-i Egyetem által szervezett szavazás szerint, a harmadik legélhetőbb város Portugáliában :-). (Egyébként a Diana templom körül ottjártunkkor is mindenféle gyanús közvéleménykutatók ólálkodtak).

Kedves kis utcáival, középkoriasan emberléptékű házaival, kultúrális eseményeivel (mi a bábszínházat néztük meg) és múzeumaival még az egyszerű „félnapos” ipari-turistáknak is kihagyhatatlan, -aki pedig mindent be akar járni annak legalább egy hetes program...
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina