NYÓCKER - Grund - A 100 éves Pál utcai fiúk nyomában 2.

Magyarország Budapest

Ott-tartózkodás ideje: 1950. jan. 01.  - 2007. okt. 11. (21102 nap)

0 hozzászólás I 9 017 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. okt. 13. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar szindbad Beszámolója

Cimkék: ezerszer_áldott  Grund  Molnár_Ferenc_tér  nyócker  Pál_utcai_fiúk  Tömő_utca 

Nem Pesten lakom, de sűrűn járok fel részben munka, részben ügyes-bajos dolgaim intézése végett, de ahogy múlnak az évek a terjeszkedése folytán egyre közelebb jön ő is, "fejlődés"-be csomagolva hozza gondjait, bajait is hozzám, mintha a közmondás igazát igyekezne bizonyítani: - Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a Hegy megy Mohamedhez... Az agglomeráció határán élek...

Legutóbb tegnapelőtt jártam a központban és szembetaláltam magam a hétköznapi "nyóckerrel", a mai Józsefvárossal! Ahogy eddig nem ismertem... Leesett az állam. A kosz és a piszok a szokásosnál is nagyobb volt, de ez nem zavart volna, mert én ezzel együtt szeretem a városnak ezt a részét. De a piszok nagyrészt most a bontásokból és az építkezésekből adódik. Nagyon turbózik az építőipar! Építkezés, építkezés hátán. Anyagszállító teherautók tucattjai a szűk kis utcákon. Mindenütt zaj, kopácsolás, gépek dübörgése. Mivel pedig ez az egész úgy megy, hogy közben az üzleteket nem zárták be, a hivatalok, kisüzemek továbbra is működnek az emberek pedig ott laknak a környező házakban, és élik, élni próbálják addigi életüket, csak sajnos sokdecibellel hangosabban, hát szinte letaglózott a látvány és a hallvány, amibe vidékről belecsöppentem, amint a Kőbányai út felől a Baross utca irányába behajtottam a Kálvária térre, majd a Práter utcába... Mert hát a fővároshoz képest mégiscsak falu az én kisvárosom!

Szóval ami eddig állt, most gőzerőre kapcsolt. Valami ilyen történhetett a múltszázad elején is... Ez a nagy gerjedelem vitte el akkor a Pál utcai fiúk grundját is... A mérnökök mindent felmértek, akkor is most is, terveket készítettek, szoroztak és osztottak és eldőlt sok minden sorsa... A régit ledózerolják most is. Mintha ott sem lett volna... Új idők, új embereinek új háztömböket, üzleteket, hivatalokat építenek... a modern kor követelményei szerint... A múlt már nem kell az utánunk jövőknek. Akik jönnek, helyet követelnek maguknak és nem kicsit, nem érik be kevesebbel, nekik a Minden kell és most azonnal... Mit zavarná őket, hogy mi még itt vagyunk? Hát bizony nem is zavartatják magukat. A Jelen gőzhengerként rombol le most, és gyűr maga alá mindent. A kis utcákon gyalog közlekedtem és csak forgattam, forgattam, forgattam... Pedig nem is ide készültem! Én a Práter utcai iskolához indultam, a szoborcsoporthoz hogy végre megörökítsem őket. Látva az építkezések és főleg a bontások őrült iramát, természetes, hogy felmerült bennem a félelem, ha én most nem az öreg épületeket fotózom, akkor mire legközelebb jövök talán már hűlt helyüket sem lelem. A szobrok pedig nem szaladnak el, várjanak a fiúk még egy darabig! Így jutottam el a Molnár Ferenc térre, a Leonardó utcába, aztán a Tömő utcába a Grundhoz is.

Félreértés ne essék, nem a szegénységet, a nyomort siratom. Remélem nem! A szegényekkel legfeljebb együttérezni tudok... Siratni őket, ennek nem sok értelme lenne. Tudjátok én még ebben a lepusztult állapotukban is szépnek látom ezeket az utcákat... Emlékszem harminc, negyven évvel ezelőtti állapotukra, és elképzelem őket fénykorukban. Jó lenne legalább mutatóba megőrizni egy-egy házat, szépen felújítva, kívül, belül, vagy Uram bocsáss egy egész utcát régi épületeivel, macskaköveivel... A benne élőkkel együtt.

Mert magamban látom még ma is Józsefváros régi lakóit... Még emlékszem arra is, hogy a jeget lovaskocsikkal szállították ezeken az utcákon. Hosszú bőrkötényben izmos legények hordták szabályos tömbökben a jeget, zsákot terítve vállukra. Nagy horgas vaskampóval húzták le a bádoggal borított kocsiról a jeget. Azzal egyensúlyozták a vállukon is a tömböket, de ezt használták a daraboláshoz is. Mi meg gyerekek vödörrel szaladtunk le a ház elé, hogy vegyünk a tömbökből egy-egy kisebb, vagy nagyobb darabot, mikor meghallottuk, a víg legények harsány kiálltásait. - JEGES!, ITT A JEGES!!! .... Vagy meghallottuk a kolompjuk hangját. Ilyenkor megálltak a kocsival a ház előtt, aztán amíg egyikük előre darabolni kezdte a jeget a kocsin, a másik legény belépett az udvarra, megállt a körfolyosós udvar közepén, megrázta néhányszor kezében a kolompot... felkeltve a figyelmet, majd égbekiálltotta a a hírt, hogy itt van, megjött... Ezeknek az embereknek csak a kezük volt hideg...

Emlékszem a kíntornásra is, aki behozta egyszer-egyszer az udvarunkba a sípládáját, hogy eljátsza a nótát, amivel megkeresheti az aznapi betevőjét. Sem mi gyerekek, de talán még az öregek sem tekintették ezt koldulásnak. Nekünk ünnep volt, látványosság. Mindíg sötét öltönyben járt a kíntornás fején keménykalappal. Húzta-vonta, meg tolta is a kerekeken guruló alkalmatosságot. Amikor játszott rajta, kézzel tekerte, lábbal meg pumpálta, hogy legyen levegő, ami megszólaltatja a hangszert. Voltak még sima tekerősek is, amik ugyancsak szépen szóltak... A sötétre festett, öreg masinákon már kopott volt az aranyozás, de mi akkor is szépnek láttuk a csempre szobrokkal díszített szekrényszerű szerkezeteket. Volt bennük valami meseszerű... Zengett az egész ház, amikor eljátszotta a nótát ott az udvar mélyén. Olyankor igazi színház voltunk. A színpad ott lent, körben pedig a többemeletes nézőtér a páholyokkal. Mi kihajoltunk a korláton és az emeletről néztük az előadást... Amíg a nóta szólt, kis papírdarabokba csomagoltuk a honoráriumot, néhány aprópénzt. - Mert így illik. Mondta nekünk nagynéném és Elemér bácsikám... Amikor pedig elhalt az utolsó akkord is és a kíntornás meghajolt, majd levett kalapját maga elé tette a kőre, mi ledobhattuk neki a kis papírgalacsint a pénzzel. De csak ekkor és nem előbb! - Mert így illik. Tanítottak bennünket a felnőttek. És így tett a ház minden lakója. Pedig mindenki szegény volt azokban az időkben, de szégyen lett volna nem adni pénzt a kíntornásnak...

Félek, hogy ha végleg eltünnek ezek az ütött kopott, málló vakolatú házak, mint ahogy eltünt a jeges, a kíntornás, a házmester és Elemér bácsikám is, egyszer majd itthagy magamra nyolcvannyolc éves nagynéném is, pedig már csak őbenne láthatom halott anyám vonásait... Ilona néném ma is ott él az egyik négy emeletes öreg házban az ezerszer áldott nyolcadik kerületben. Hát én ne szeretném ezt a környéket úgy, ahogy van, minden szennyével együtt?

Talán egyszer azt is meg tudom majd mutatni, hogy milyen lesz az új Józsefváros. De most még nincs itt az idő. Most még csak siratni tudom. A régit. A tegnapi nyóckert, és a mégrégebbi ezerszer áldottat... Ami már örökre az enyém marad.

Aztán megtaláltam a Tömő utca végén a Grundot... Illetve azt, amit grundnak szánnak. A munkások az utolsó símításokat végzik éppen ezen a huszonegyedik századi uniós és magyar szabványok szerint megépített játszótéren, ahol nincs lövészárok, homokdomb, és guruló fahasábok, mert ezek túl veszélyesek lennének. Ennek okán nincs illúzió sem, csak gumiőrleményből készült burkolólapok, és szálkanélküli impregnált keményfából készített műfarakások. Mert nehogy lehorzsolja a térdét, vagy eltörje a karját az a gyerek, de még szálka se menjen a kezébe annak a gyermeknek, aki pedig csak egyszer és éppen most gyerek...
No itt ment el a kedvem az egésztől, és ekkor jutott eszembe Honore Balzac, meg az ő Elveszett illúziói...

Úgyhogy Emberek! Aki szeretné még egyszer utoljára látni azt az igazi "ezerszer áldottat", vagy azt az újabb keletű, elhíresült "nyóckert" az mihamarabb szánja el magát erre a kirándulásra, mert lehet, hogy holnap már késő lesz... Az idő nem vár, kegyetlenül rostál! Szembesítsük hát régi emlékeinket a jelennel és őrizzük meg pusztuló értékeinket, ha máshol nem megy, hát a szívünkben...
Feltöltve: 2007. okt. 13.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az itthon.blog.hu ajánlásával
étterem Vegetáriánus ebéd egy steakhouse-ban
A KNRDY az Október 6. utcában az óriás steakek hazája ? most azonban a húsmentes vagy kímélő...
gasztronómia HelloHal - tiszai halbisztró Budapesten
 Amit a magyar konyha képes előállítani csirkéből vagy sertésből, az halból is elkészíthető.  ...

Magyar  Română  Slovenčina