Albertkázmépuszta - Falu a senki földjén

Magyarország Albert kázmér-puszta

Ott-tartózkodás ideje: 2004. nov. 01.  - 2004. nov. 01. (1 nap)

4 hozzászólás I 8 999 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. okt. 19. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar daci Beszámolója
Az itt olvasható írás a Jánossoromorja Televízió néhány évvel ezelőtti, azonos címen megjelent, Albertkázmérpuszta történetét bemutató filmjének kivonata.

Volt egyszer egy falucska, megbújva magas erdők és másfelé vezető utak között. Idegen alig téved ide. Egyetlen, hosszú utcáján olyan egyforma házak álltak, hogy a tehenek csak a házszám alapján találtak haza. Egyforma házaikban pedig bizonyára egyforma emberek laktak.
Történt egyszer, hogy új országok keletkeztek a vidéken, s az utca egyik végén az egyik húzta meg a határát, az utca másik végén pedig a másik. A falucskát a senki földjén felejtették a térképészek.
De a szögesdrótokkal körbekerített falu lakóira az elzártsággal a béke időszaka is ráköszöntött. Nem csatangolhattak el a gyerekek, sőt, akárhol érte a dél az embert, itt is ott is kapott egy tányér ebédet, mintha mindenhol rokona lett volna. Nem járhatta idegen a földeket sem, és ha elejtette valaki a kalapácsát, másnap reggel a küszöbére téve találta meg. Nem zárták az ajtókat, nem kerítették el az udvarokat. Furcsa hely volt, úgy is nevezték: a falu, ahol nincsen kerítés.

Valahogy így kezdődne egy mese Albertkázmérpusztáról, ha valaki, valaha mesébe szőtte volna ezt a mesébe illő falucskát.

Albertkázmérpuszta a mai Várbalogtól északkeleti irányban, közvetlenül az osztrák határ közelében fekszik. Jánossomorjáról autóval alig negyed óra alatt megközelíthető, ám negyvenévnyi elzártsága miatt kevesen látogathatták,
így története is ismeretlen sokak számára.

A terület valaha királyi birtok volt, majd a XVIII században nászajándékként Mária Krisztina és férje, a birtok névadója, Albert Kázmér herceg kezébe. Ebben az időben kezdődött a település fellendülése. Albert Kázmér szívén viselte a birtok és a mezőgazdaság fejlesztésének ügyét, és az 1800-as évek elején mintagazdaságot alakított ki Albertkázmérpusztán. Telepeseket hozatott ide, saját költségen házakat építtetett nekik, s a házhoz fél hold földet adományozott. Ennek fejébe a telepeseknek előre megszabott vetésforgó szerint kellett földjeiket megművelniük.

A herceg meglátta a magyar mezőgazdaság modernizálásának szükségességét, és érezte, hogy a nyugathoz képest milyen elmaradásokkal küzd. Nem véletlen, hogy az ő nevéhez kötődik a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia megalapítása is.

Halála után a gazdaság továbbra is az uralkodó Habsburg család kezében maradt. Ebből az időszakból egy egészen pontos leírás is fennmaradt az utókor számára. Fényes Elek 1851-es, Magyarország településeit leíró könyvéből vett részlet a tudatos gazdálkodást is jól tanúsítja:

„Albert Kazimir puszta, Mosony vármegyében, nem rég népesített Féltoronyhoz ½ órányira, 290 katholikus lakossal, kik 46 csinos házban laknak. Az uraság földjei ezelőtt a lakosok közt úgy osztottak föl, hogy minden termésből fele részt tartoztak az uraságnak adni, s váltógazdaságot űztek, most azonban a földek mind visszaváltattak. Földesura: Károly főherczeg örökösei”

1895-től a magyaróvári nagybirtok tulajdonosa, Frigyes főherceg vette át a birtokot. Az ő irányítása alatt állt a környék legtöbb majorsága is. Rohrerföld, Császárrét, Szajda, és még számtalan más kisebb gazdaság mind a tulajdonába tartozott. Az egymással vasúti összeköttetésben álló, a munkákat egymás közt megosztó birtoktestek jól működő agrárgépezetet alkottak. Az ő vezetése alatt épült fel Albertkázmérpuszta egyik leglátványosabb ékköve is. 1897-ben ugyanis az addigi nyolc lány után a hercegi családnak kilencedik utódként fia született. A szülők abbéli örömükből, hogy férfiágon is tovább örökíthető a birtok, rögtön emléket is állíttattak a kis Albrechntnek.

Az ifjú örökös érkezését a bécsi Fogadalmi templom mintájára épített Szt. István kegytemplom felépítésével köszönték meg a Mindenhatónak.
Az ide látogatónak furcsa meglepetés a puszta közepén álló neogótikus stílusban épült templomot, amit 1897. októberében szentelték fel. Átadóünnepségén a népes főhercegi családon kívül a megye előjáróságai, is megjelentek. Felszentelési ceremónián a győri püspök mellett a környékbeli települések egyházi képviselői, valamint a mosonszentjánosi is részt vett. Az esemény nagy szenzációnak számított a megye életében. A család nem sajnálta a pénzt, hogy emlékezetes, és rendhagyó ünneppel kápráztassa el az itt élőket. Ezt bizonyítja, hogy a zenét a pozsonyi gyalogezred fúvószenekara biztosította, valamint hogy a szentelő ünnepség keretén belül adták át az új féltoronyi óvodát is, melyet szintén a herceg építtetett.

A főhercegi család birtokai a trianoni békediktátum után megcsappantak. A főherceg nem tette le az esküt az új osztrák alkotmányra, így ausztriai területeiről kénytelen volt lemondani. 1921-ben Fétorony is Ausztriához került, a család ekkor Magyaróvárra települt át. 1945 után a magyarországi területeiket is elvesztették, ezután már csak a féltoronyi kastély maradt tulajdonukban. Albrecht unokaöccse, a 80 év fölött járó Waldbott Pál báró jelenleg is ott él.
Az uradalom megszűnése után, az államosításig önálló gazdaságok művelték a földeket. Az 1949-ben alakult Szabadság Termelő Szövetkezet 1962-ben egyesült a várbalogi József Attila, majd 1974-ben a jánossomorjai Kossuth TSZ-szel. A gyáraktól, ipari üzemektől való nagy távolság miatt fontos volt, hogy jól működjön a mezőgazdaság, hiszen munkahelyet csak az biztosíthatott a lakosságnak.

Bár a húszas években a terület még magántulajdonban állt a falu, az első világháborút követően Hegyeshalomhoz csatolták. Az albertkázmériak ügyes-bajos dolgait ekkor már négy környező falu látta el, így a mindennapi élet igencsak nehézkessé vált. A közigazgatási teendőket a 14kmre fekvő Hegyeshalomba kezelte, egyházi ügyeit az ekkor még Őrcsütörtök nevet viselő Várbalog intézte, az orvos Mosonszentjánosról, a rendőrség pedig Mosonszolnokról járt ki a településre.

Hegyeshalomba csak nehézkesen lehetett eljutni, míg Őrcsütörtökkel kiépített út kötötte össze, kedvezőbb volt tehát ide csatlakozni. A két település egyesülésével Őrcsütörök mondhatni megerősödött, lakossága 1500 fő fölé emelkedett, területe 4300hektárra nőtt. Az egyesülés miatt felmerült egy új név választása is. Ekkor a belügyminisztérium több lehetőség közül a történelmi, XIII. századi Váras Bolog névre hivatkozva a Várbalog nevet fogadta el. Ám a település ide-oda tologatása ezzel még koránt sem ért véget. 1970-től a jánossomorjai közös tanács alá tartozott, majd a rendszerváltást követően 1990. január elsejétől újra Várbaloghoz került.

Az 1800-as évek végén az ország egyik legszebb majorjának tartották Frigyes főherceg birtokát. Az uradalom kovács és lakatos műhelyei visszaemlékezések, beszámolók szerint valóságos gépgyárként működtek. Ezt tetézte, hogy 1904-ben itt hozták létre az uradalom központi gépjavító és szerelő üzemét is. Az ehhez szükséges energiát a GANZ gyár készülékei szolgáltatták. Számos munkafázist gépesítettek, a morzsoláson, cséplésen kívül a vízszivattyú és takarmánydarálás is elektromos meghajtással oldották meg
A telepes, vagy mérnökfalu jellegzetessége, hogy a telkeket is szabályosan mérték ki. A nyílegyenesen futó utca két oldalán csak egymás mellett fekvő, hátrafelé hosszan elnyúló épületekkel találkozhatunk. E házak egyformák voltak, sőt belsejük is megegyezett. Az utcán a gazdasági hierarchiának megfelelő sorrendben álltak az intéző és különböző vezetők fényűzőbb, és a cselédség szegényes házai. Egy-egy épületet egykoron két család lakott, s a közösen használt konyha választotta el a ház két végében kialakított lakásokat. Ez a beosztás még ma is jól megfigyelhető a házakon. Ma, ezeket az épületeket többnyire egyedül élő idős emberek lakják, így a valaha két, ha a szükség úgy hozta három családra jutó épületek Csak emlékeznek a régi zsivajra, pezsgő életre.

A nem ritkán kétszáz éves házak azonban, mint a település régi fénye, lassan eltűnnek.
A vastag vályogtéglából épült falak könnyen átnedvesednek, összedőlhetnek. Közülük sokat lebontottak már, nagy részük pedig rossz állapota miatt van halálra ítélve. Bár az egykori település arculatának megőrzését ma törvény védi: minden újonnan épülő ház homlokzatának, valamint az épület első 6 méterének ugyanis meg kell egyeznie a régi épületek formájával, stílusával, ennek ellenére az eredeti állapotban való felújításra nem jut pénz. Így egyre gyakrabban üt fel fejét a régi parasztházak helyén egy-egy modernebb kirívó épület.

.

Abertkázmérpusztának a XX század első felében saját, majd később Várbaloggal közös papja volt. 1985-től haláláig a szentpéteri Pápai József főesperes járt ki alkalmanként misét tartani..
Évtizedekig senkinek nem állt érdekében az eldugott falucska templomának rendbehozatala, karbantartása. Így nem csoda 1987-re, a felújítások idejére a templom állaga jelentősen megromlott, az épület pedig szinte kérte már a restaurálást.

1930-as adatok alapján Albertkázmérpuszta virágzó kistelepülés volt. Lakossága 420 fő, anyanyelvét tekintve az itt élők több mint, fele magyar, 153 pedig német. A már említett, uradalmak közt futó lóvasút napi négyszer, menetrendszerűen szállította az embereket. A helységet fiú és leányiskolával látták el, ennek köszönhetően az itt élők közül 348-an tudnak írni, olvasni. A település elsorvadását az iskolások létszáma is jelzi. 1956-ban még 58 tanulója volt az intézménynek, ugyanakkor alig tíz évvel később, 1965-ben már csak 41.

A birtok felszámolása 1937-38-ban kezdődött el. A folyamat nem egyik napról a másikra zajlott még évekkel később is volt élet az épületek között. Az utolsó feljegyzés szerint 1949-ben még 50 lakója volt a pusztának, a későbbi évtizedekből származó adatok viszont már nem tesznek róla említést. A falu hanyatlása már 1946-ban megindult, kitelepítés során ugyanis másfélszáz sváb lakosának kellett búcsút mondania. A leépülés másik kiváltó oka pedig a szögesdrót volt. Az Albertkázmérpuszta közvetlen közelében futó műszaki zár elzárta a települést az eddig szorosan együtt élő Féltoronytól, s Ausztriától. Ezt az itt élők még csak-csak elfogadták, ám azt, hogy Magyarországtól irányából is bezárták őket, már nem tudtak elfogadni

A határ közelsége miatt a falu veszélyesnek bizonyult az államhatalom szempontjából, így 1966-ben újabb vasfüggönnyel vették körül - ezúttal Magyarország felől zárták le. Aki tehette, elköltözött, elhagyta otthonát. Az egykori több száz lakóból a rendszerváltásra csupán 27 maradt szülőfalujában. Bár a műszaki zár 1989. augusztus 1-i felszámolása óta újra megnyílt a település, azóta sokan vásároltak itt telket, egykori lakói tömegestül nem valószínű, hogy visszatérnének.



Az elvándorlást és elnéptelenedést a temetőben járva a legmegdöbbentőbb. Azok a sírok, amiknek hozzátartozói még Albertkázmérpusztán, vagy a szomszédos településeken élnek, rendezettek, ápoltak. A szülőfalujuktól messze kényszerülőkhöz, a kitelepítettekhez tartozó sírok lassan az enyészet martalékává válnak. A temető nagy részét benőtte a gaz, a burjánzó növénytakarótól a sírok megközelíthetetlenek. Mintha az idő és a természet gondoskodott volna róla, hogy az itt pihenők nyugalmát senki se zavarhassa meg.

A 80-as évekre a falu helyzete kilátástalannak tűnt, lakossága 40 fő alá csökkent. A rendszerváltással azonban kibővültek lehetőségei, a szögesdrót lebontása kedvezőbb feltételeket teremtett. Új lakók érkeztek. Bár ők többnyire csak hétvégi házat, nyaralót tartanak fenn, érkezésük mégis a falu szépülésével, felújításával járt. A szép számú –főleg a környékről elszármazott- osztrák befektető mellett magyarok is vásároltak itt földet, ingatlant, hiszen a település nyugalma, csendje ritka különlegesség.

Évente újabb jövevények érkeznek ide, emelnek házat egy-egy elhagyott telken, hiszen a ma rohanásában és zajában az egyik legkeresettebb szolgáltatás a csend és a nyugalom. Abból pedig Albertkázméron van bőven. Még, egyelőre.

Hogy mi lesz e kis falucskával, nehéz megmondani, de talán majd az Uniós belső határok megszűnésével, kinyílva Ausztria felé, melyhez közelsége miatt talán jobban is kötődött volna, az eddig ismeretlen átutazókat is megismeri a falu főutcája.

Az egyetlen bizonyos tehát, hogy vagy így, vagy úgy, de változás köszönt majd Albertkázmérra. Egy kis idő múlva, amit még ki kell várni, mert lassan érkezik.
De a falu születésétől álló gesztenyefák sora szemtanúja volt a történelem furcsa, kegyetlen játékának, megszokta már a várakozást.
Az óriások látták a fényes uradalmi éveket, de érezték magukon az utca végén álló, idegen őrtorony puskáinak szigorú tekintetét is. Búcsúztatták az elköltözőket, és búcsúztatták azokat az öregeket is, akik már nem akartak elmenni idegenbe, itt hagyva apjuk, nagyapjuk portáját, és ahonnan csak egyetlen helyre költöztek el, a temetőbe.

Albertkázmérpuszta sokáig harcolt az eltűnés ellen. Sokszor vereséget szenvedni is látszott. Most azonban lassan, mint téli álmukból majd a főutca százéves gesztenyefái, életre kelni látszik, hogy a szülőföldbe még jobban kapaszkodva új, még termőbb ágakat hajtson a jövőnek.

Nézzétek meg élőben, vagy a google earth-ön!
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
tito64 - 2009.12.05. 11:01

Én is voltam ott,átjárható a határ,nagyon szép vidéken van.

tito64 - 2009.12.05. 11:01

Én is voltam ott,átjárható a határ,nagyon szép vidéken van.

tito64 - 2009.12.05. 11:00

Én is voltam ott,átjárható a határ,nagyon szép vidéken van.

kfewif1 - 2009.12.02. 10:53

Erdekes! Az egyatlen ami magyar nyelven talalhato a neten Albertkazmerpusztarol. A napokban jartam arra, örvendetes, hogy a hatar atjarhato ismet több evtized utan. A hatar a ket haboru között nyitva volt, a Halbturni bortermelök jartak tojasert, husert etc, a mondak szerint volt egy hölgy aki tojas csempeszessel foglalkozott, majd lebukott....egy burgenlandi forumon talaltam ra erre a törtenetre.Kfewif1


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina