Jajj(ce), avagy irány Horvátország Bosznián át..

Bosznia-Hercegovina Jajce

Ott-tartózkodás ideje: 2006. aug. 22.  - 2006. aug. 23. (1 nap)

0 hozzászólás I 7 072 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. nov. 04. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Csocsa Beszámolója
Mottó:
Bosznia-Hercegovinában sok olyan hely van, ahol érdemes hosszabb időt eltölteni (Mostar, Neum, Medjugorje). De szép élményeket gyűjthet az is, aki a horvátországi monoton (és néha dugókkal teli) autópálya helyett Bosznián át, utazik Dalmáciába, Montenegróba, s egy-két órára, vagy egy éjszakai pihenőre megáll.

Tavaly nyáron, mint aki mindig utazgat elindultunk családi alapon Horvátországba, és mivel kiszámoltuk (illetve egyik ügyfelem is biztatott) így lesz a legolcsóbb Bosznián keresztül. Nyíregyházáról hajnal 03.00-kor indultunk, gondoltuk hosszabb-rövidebb pihenőkkel délután Trogirban leszünk. Nos a hosszabb pihenőt már Budapest után kivettük, mivel a kocsikaravánunk második (és egyben utolsó) tagja elkalandozott és kb. két óra múlva (köszönet egy bunkó pesti taxisnak, aki beszólt a cb-be) Érd után egy benzinkúton állt össze megint a családi csapatunk. Innen Barcsig semmi sem történt, sőt mondhatom Horvátország turisztikailag nem frekventált részén sem volt semmi gond, így értük el a horvát-bosnyák határt, bár azért a szétlőtt házak és templomok, iskolák látványa nem kifejezetten turista látványosságok..

A határnál már azért érződött, hogy nem egy „unios rutin vizit”, lesz Okucani - Bosanska Gradiska határszakaszon léptünk be Boszniába simán. Egy gyors tankolás után, Banja Luka felé vettük az irányt az E661 úton, feltűnő volt a sok új építkezés, panziók egymás mellett. Mindenki mondta, hogy készüljek, mert Boszniában cirill betűkkel írnak, és az útvonal táblákon is, de hála a nyolc év orosz tanulásnak semmi gondom nem volt, sőt kicsit még büszke is voltam. Banja Luka egyébként egy gyorsan fejlődő, modern város benyomását keltette, bár nem mentünk be a városközpontba, mert nagyon jó volt az elkerülő szinte autóút.

Utunkat a már a címben is említett település Jajce felé vettük kb. félúton aztán „bátorságunk” elnyerte jutalmát, már ha azt bátorságnak nevezzük, hogy Bosznia felé utaztunk Horvátországba. Itt el kell mondani, hogy sok helyen van traffipax és rendőr (Boszniában), de ha nem száguldozunk, akkor nem büntetnek meg ok nélkül (bár idén megbüntettek Mostár felé félúton).

De vissza a jutalmunkhoz, aki olvasta már mostári beszámolómat (Egy nap a Neretva partján..) az gondolhatja, hogy nagy hatással van rám Csontváry művészete és láttam már egy-két képét, de élőben látni a Vrbas folyó tiszta vizét az maga a JUTALOM csupa nagy betűkkel. Éppen szakadt az eső, amikor megláttuk a folyót, de rögtön (ahogy az út engedte) megálltunk, mert ilyet itthon nem lehet látni. Ez a szakasza az útnak amúgy is olyan volt mintha egy nemzeti parkban lennénk gyönyörű hegyek, életem legkékebb folyója és 100% természet. Mikor beteltünk a látvánnyal és utunkat folytattuk arra gondoltam, hogy mi történt a mi folyóinkkal (Duna, Tisza stb..) hova lett kékségük és kik ezért a felelősek, de ekkor megérkeztünk Jajcéhez és megint megálltunk, mert ezt látni kell.

Jajce neve magyarul azt jelenti, hogy tojás és bár több monda is van nevének eredetéről a legvalószínűbb, hogy a tojás alakú hegyről kapta, amin fekszik. A városnak sok magyar kötődése van (túl a már említett Csontváryn), pl. 1463-ban Mátyás királyt, mint felszabadítót ünnepelték, aki elüldözte a törököt és létrehozta a Jajcei bánságot.

Sajnos mivel időnket elpazaroltuk és vártak minket Trogirban nem mentünk be a városba, csak néhány képet készítettük és haladtunk tovább. E gyönyörű táj egyetlen hibája az volt, hogy kb. 50-60 km/órás sebességgel lehetett haladni.

Így több mint egy évvel az utunk után úgy gondolom, hogy Jajce mellett meg kellett volna állni, és egy napot itt tölteni (ismerőseim, akik így tettek gyönyörű dolgokat láttak) és megnézni például a Pliva vízesést (itt ömlik a Vrbas folyóba több, mint 20 méter magasból a Pliva folyó hatalmas víztömege) amit Csontváry Kosztka Tivadar is megfestett, a félig megmaradt várat, a török időkből megmaradt kútat és a várostól kb. 5-6 km-re levő Kis és Nagy Pliva-tavakat a vízimalmokkal.

Mi azonban mentünk tovább küzdöttünk az igencsak leharcolt buszokkal és a helyenként kisebb sziklákkal, kövekkel, gödrökkel tarkított úttal, így érkeztünk meg Livnóba sajnos már szürkületbe, és amikor egy gyors pizzázás után tovább mentünk már nem láthattuk a város melletti tavat és a környéket.

Majdnem éjfél volt, amikor megérkeztünk Trogir-Vranjicába, így nem láthattuk az Adriát erre még várni kellett egy napot, de ez már egy következő történet tele kalandokkal..

A Jajcei képek többsége nem az én fényképem, készítője Kömőcsy Tibor, külön köszönet a képekért.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina