Bicós álomtúra 1997 VIDEÓ1

Svájc

Ott-tartózkodás ideje: 1997. aug. 01.  - 1997. aug. 17. (16 nap)

0 hozzászólás I 4 591 látogató olvasta. Rögzítve: 2011. jún. 23. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Avignon  Berchtesgaden  Bibione  Chamonix  divany_budget  Füssen  Garda-tó  Interlaken  La-Ciotat  Monte-Carlo  Nice  Riegersburg  Velence  Világörökség 

Már januárban tervezgettünk, összejöttünk, álmodoztunk. Nagyon megterveztük tehát. Minden pillanat, méter, helyszín precízen állt már indulás előtt előttünk...nem csalódhattunk s nem is csalódtunk. Hihetetlen, mesébe illő, irígylésreméltó és felejthetetlen...Most hirtelen ezek a jelzők jutnak eszembe!!!

1. nap: Hatan indultunk el azon a reggelen Európa hódító körutunkra, de csak 5 bicikli „figyelt” a tetőn, mert Kin művész úr már akkor jobban bánt az ecsettel, mint a bicikliszarvval...Kicsit szemerkélt az eső, de mi vidáman hahotázva csaptunk a lovak közé! Riegersburg volt az első „állomáshelyünk”! Gyönyörű környék, gyönyörű várral! Persze be is cserkésztük, s az egész napos ülés után végre lekerültek a bicók is a tetőről!!! Mikor már régen lement a nap, elégedetten tértünk nyugovóra egy kukoricatábla mellett – a kivilágított vár szomszédságában- lágy esti szellő és ciripelő tücskök égi zenéje kíséretében…(Már ha Raga érti mire gondolok...)

2. nap: Aki még nem sátorozott nem tudhatja, hogy az első éjszaka nem igazán szokott tetszeni a testnek és léleknek…Na de Európa legszebb tájai megértek ennyi szenvedést! Gyors reggeli után jöhetett a Salzkammergut. Bad Aussee-nél gurultak a cimborák egy kacifántosat. ( Én csak azért nem, mert általában felváltva vezettünk olyan esetekben, amikor bicózni is lehetett. Most éppen én voltam a soros...)A Wolfgangsee-nél megfürödtünk, Salzburg most kimaradt, s meg sem álltunk Königssee-ig. Nos, szavakat nehéz itt találni…Este volt már, így a Szentély megtekintését elhalasztottuk másnapra. Tekéztünk egy órácskát az egyik kuglejozóban, ittunk finom bajor sört, aztán elkergettünk táborhelyünkről egy 2 szemű szemtelen rókakomát, majd szunya a burgyingosban…

3. nap: Nagyon jó ötlet volt, Balu! Korán ébredtünk, gyorsan levettük imádott paripáinkat a tetőről, s mi ketten felderítettük az ébredező Berchtesgaden csodáit gurulva. A friss alpesi levegőt szinte harapni lehetett. Az oszladozó gyenge köd között be-be köszönt az éltető napsugár. Később-már verőfényes napsütésben- megcsodáltuk a hatalmas hegyek közé szorult Königssee-t az alsó kilátóról, majd a sóbánya következett. A Chiemsee-nél megebédeltünk, majd haladtunk nyugati irányba. Füssen előtt a senkiföldjén vertünk tanyát aznap. Then...jéghideg zuhatag volt a tisztulásé, tábortűz a telt hasé, a Nagy medve milliárd csillagáradata a szellemé…

4. nap: Kellemetlen hidegre ébredtünk itt a hegyek között, így kissé morcosan indult a nap. Persze ahogy megtelt a has s ahogy bolygóztunk a Nap felé, kerekedett a száj is egyre jobban. Na meg csodákkal találkoztunk már délelőtt: Hochenschwangau és Neuschwanstein kastélyok és aranytárgyaik kerültek lencsevégre. Egyébként Neuschweinstein és a Hochenschwangau kastélyok Alsó-Bajorország, de talán Európa legszebb építményei. Lefelé sétálva Raga bemutatta a robot járást, később még bicikliztünk is egy keveset Attilával,majd később
már „orrvérzés melegben” csobbantunk egy kétségbeejtően hideg hegyi patakban, majd gurultunk vidáman Liechtenstein felé. Sajnos már későn érkeztünk, így csak lentről fényképezgettük a kivilágított kastélyt, s mivel szálláshelyet kellett még találnunk, átgurultunk Svájcba. Sokat nem laca-facáztunk, egy pajtánál megálltunk s van aki benne (a bogarak társaságában), van a ki mellette a kocsiban és sátorban álomra hajtottuk fejünket.

5. nap: A korai indulásnak 2 oka volt. Kissé paráztunk a gazdától (bár még a füvet sem tapostuk le) a másik, hogy nem mindennapi csodák vártak ma ránk. First felkapaszkodtunk 200 méterre a Walensee fölé, ahol a tátott száj éppen megfelelt a reggelizéshez…Majd következett a Glarus kanyon, aminek a tetejéről 40 percen keresztül száguldoztunk paripáink sörényébe kapaszkodva 60-70 km/h-s sebességgel. Azt hittük ezt nem lehet fokozni! Tévedtünk! A sustenpass-i kinyír-kanyar és a Stein gleccser látványa mindent tarolt, pedig még hátra volt az Aareschlucht, a Giessbachfalle és egy mezítelen fürdőzés szakadó esőben…hogy a megtisztult lélekhez megtisztult test párosuljon. S eme csodák után boldogan ültünk be mi barcikai világjárók Svájc egyik legelragadóbb falucskájában- Brienz-ben – törzshelyünkre, ahol rögtönzött párbeszédekben ecseteltük, hogy bizony az élet szép…

6. nap: Van valami fenséges abban, ahogy a sátorból kilépve - beszűkült szemekkel - ott állsz a nagy hegyek közé szorult szelíd víztükör partján, apró kacsák vívnak őrült versenyt a feléjük dobott tegnapi vacsora morzsáira, a fenyőillat mézédes, a csend megfogható, a lágy szellő simogató, s ha alant veted tekinteted, önnönmagad köszön vissza - mosolyogva - a kacsák által keltett kicsiny hullámokon…A Jungfrau régió felderítése gyalogosan!- szólt mára a haditerv. Ideális ötlet ez olyan helyen, ahol a természet ennyi szépséget terít eléd! El is indult a hatosfogat felfelé, de kicsit később a szemerkélő eső miatt kettészakadt a társaság. Persze este ismét találkoztunk, majd valahol a Thuner See közelében egy kukoricás mellett élménybeszámolók után jöhetett a szunya.

7. nap: A korai kelés ilyen helyen természetes. Ráadásul van egy hihetetlenül nagy előnye: nincs hátránya! Spiezt tízperces kocsikázás után elértük, s olyan jó volt az ébredező ékszerdobozban sétálgatni, ellazítani a tegnapi túrától égő izmainkat, hogy fülig érő szájjal indultunk majd érkeztünk Gruyeresbe várat nézni (mellesleg nyomtunk bicóval egy gyorsasági szakaszt). A Genfi-tó partján lemostuk az út porát, a feszített víztükörből bámultuk némán a hegytetőn futó új autópálya és az alant több száz éve büszkén álló vizivár kontrasztját. Aztán fájó szívvel elköszöntünk Svájc csodáitól és 1 biciklis száguldás után meg sem álltunk Chamonixig, a Mont-Blanc alatt. Késő volt már mikor ideértünk, a fáradtság tarolt, de a kivilágított Midi látványa ( 3800 m) kárpótolt mindenért…

8. nap: Gondolhatod, kedves olvasó milyen feszült pillanatokat éltünk át addig, míg a sátorból kidugott fej verőfényes napsugarakat nem talált…De mivel talált, némi tolakodás után hipp-hopp máris a felvonóban toporogtunk türelmetlenül. Na az a feeling, ami innen lentről a csúcsig, majd a tetőn fogadott, nem volt gyenge! 3 órát nézelődtünk 3800 méteres magasságban, de kb. 2 percnek tűnt. Meglestük Mont Blanc uraságot, a csúcsra törő túlélőket, a 3200 méteren elterülő sátortábort stb. Itt fent 0 fok volt, lent 40. De menni kellett tovább! Kiérve a nagy hegyek fogságából – vízeséses fürdőzés után – egy homokbányában vertünk sátortábort…

9. nap:Egy majdnem balul elsülő defektszereléssel nyitottuk a napot. Elhajlott ugyanis az emelőnk, s így nem sok hiányzott ahhoz, hogy a hátunkon vigyük haza masinánkat. Avignonig –az ellenpápák városáig- futottunk (már új keréken) s itt szétnéztünk kissé.(Amúgy a Világörökség része) Küzdöttünk a hőgutával, éhséggel, kezdődő honvággyal, de valahogy túléltük. Aztán haladva a Riviéra felé az arlei amfiteátrumban csináltunk egy másfél órás programot, majd hirtelen a kábulattól felriadva –mivel felkavart bennünket a sok élmény- a tengerparton találtuk magunkat. La Ciotat , morajló hullámok, sirályok vinnyogása, büdöskés kagyló és finom száraz fenyőillat, lágy tenger felől érkező, hűsítő fuvallat…A fél csapat a szabad ég alatt aludt…

10. nap: Szerencsére az ébredés ma sem maradt el…Bár kissé bosszantott, hogy a tegnapi kék eget gonosz , szürke fellegek lepték el, de megpróbáltunk reménykedni. A Francia-Riviéra nem akármilyen csodákkal halmozza el az ide látogatót. Persze szakadó esőben más a helyzet. Mindenesetre ha már itt voltunk nem bújtunk a föld alá s Le Lavandounál szemerkélő esőben röplabdáztunk 1 órácskát, közben meg-meg mártóztunk a sós hidrogénbuborékok között. St. Tropez most kimaradt -bár állítólag Lütyő felügyelő várt bennünket-de Frejus és Cannes nem. Sovány vigasz, hogy estére egész jó idő kerekedett…

11. nap: Nagyszerű időjárásra ébredtünk. A tegnapi pocsék idő a múlté, viccelődve szeltük a Riviéra kanyarjait tehát hol a part mentén, hol 100-150 méterrel fölötte. (Szerencsére alá nem kerültünk...)Monte Carlo-ban nagy volt a forgalom s így elég sokáig cikáztunk mire találtunk szabad helyet. Az aszfalt izzott, de a kikötőben ringatózó jachtok és a ferrarik, bentlik, jaguárok látványa valahogy feledtetni tudta homlokunkon gyöngyöződő izzadságcseppjeinket. Később megnéztük az őrségváltást a hercegi palotánál, eljátszottunk 5 frankot a Casinóban és megcsodáltuk Kusztó kapitány óceániai csodáit. Mentonnál lubick, majd Genoa és a gruyeresi sajt elfogyasztása következett…

12. nap: Hamar kellett ma indulnunk, ugyanis hosszú út állt előttünk. Genoa és Piacenza között némileg frissültünk egy kolostor mellett –régi eltévelyedésem színhelyén- majd egészen a Garda-tóig vágtattunk. Fürödtünk egy jót, de aztán egy hirtelen elhatározással elindultunk Velencébe. Ennek az 5:1-es szavazati arány volt az oka. Persze az esti Velencének is megvannak az előnyei. Olyan mintha színházban sétálnál. Gyönyörű fények, mámorító hangulat, a gondolákon szentjános bogárként pislákoló lámpicsek, a St. Marco téren szabadtéri koncertek, stb. Éjfél lehetett mire visszabotorkáltunk autónkhoz. S hogy az éjszakát hol töltöttük, már nem is emlékszem rá talán…

13. nap: Erős traktorhangra ébredtünk, s ahogy kidugtuk fejünket tapasztalhattuk, hogy bizony a nap magasan tanyáz, ideje indulni. Kifejezetten rühellem egyébként a fullasztó meleget, de most mégis áldásnak éreztem, amikor Bibione-ba érkezve, egy gyors fürdőnaciba ugrás után rohantunk a homokos tengerparton a sósan édes, tajtékzó hidrogénbuborékok felé. Jó volt. Szemeim delfinek után kutattak a horizonton a tengeri foci alatt, de hiába. Az egész napos aktív pihenés –röpi, foci, lubick- a sok élmény, annyira felkavarta a társaságot, hogy késő este valahol a burgyingosban, mindenki a szabad ég alatt-most először és utoljára, egy nagy nejlonon, bivakolva -vertünk tanyát…

14. nap: A mai nap nem sikerült olyan jóra, mint a tegnapi. Bár kétszer szaladtunk bele a part mentén elbújó nudista táborokba –ami végső soron nem lett volna rossz, csak nem vállaltuk be. Triesztnél dél felé kanyarodtunk s az Isztria félsziget nyugati oldalán nézelődtünk egész délelőtt. Porec gyönyörű, de inkább Pulát választottuk a sétára. Az amfiteátrumnál 3 részre szakadtunk, majd mikor ismét együtt volt a banda meg sem álltunk rakalji fjordig. Később az esti szürkületben Fiume előtt megmártóztunk az Adriában, majd egy határozott többségi döntés alapján elindultunk hazafelé…

15. nap: Hajnali 5 órakor azt a konklúziót kellett levonnom, hogy a horvát tengerpartról bizony teljesen a magyar tengerig szaladt velünk a „szekér”. Mivel még sötét volt, gyorsan kivackoltunk az egyik bokor tövébe s visszaaludtunk. Sajnos nem sokáig, mert 7 körül betereltek bennünket a Coca-Cola Beach-re ,azt mondták, ott aludhatunk nyugodtan. De ott meg már nem akartunk. Országos ifjúsági röplabda torna volt szép lányokkal, Erobic Norbi is bontogatta szárnyait, na meg a vizi-foci is élénkítőleg hatott elgörnyedt testünkre. Szóval az osztrák-német-svájci-francia leányok után tiszta felüdülés volt szétnézni. Csak kapkodtuk a fejünket milyen csinos leánykák szaladgáltak itt mindenfelé. Aztán mikor a hormonok beindultak, mi is beindultunk…és este 8-kor megpillantottuk a Barcika táblát…
Feltöltve: 2010. ápr. 25.
tantras kapcsolódó élménybeszámolói:
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina