A Kantonok meghódítása 2001 VIDEÓ1

Svájc

Ott-tartózkodás ideje: 2001. júl. 14.  - 2001. júl. 27. (13 nap)

1 hozzászólás I 4 083 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. márc. 29. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Aareschlucht  Alechgleccser  Brescia  Brienz  Desenzano  Eiger  Feldkirch  Gmunden  Grindelwald  Königssee  Lugano  Luzern  Matterhorn  Melk  Rapperswill  Salzburg  Velence  Verona  Világörökség  Walensee  Zermatt  Zug 

Olyan nagyszabású túra volt, olyan hihetetlen áradata a történéseknek, olyan meseszerű, egyben nagyszerű, kalandos de ezer éves rutinunknak köszönhetően oly hibátlan lefolyású, hogy ezt elmesélni kérve és kéretlenül is kénytelen vagyok!

De mielőtt elvarázsolnálak szebbnél-szebb történeteimmel, melyek nap mint nap százával találtak reánk, kénytelen vagyok először a 20 éves kalandozásom legkellemetlenebb fél órájáról számot adnom: Az Úr 2001. évének egyik gyönyörű júliusi napján, kissé felelőtlenül belátom, mindenesetre időhiány miatt kénytelen-kelletlen Zug városának szinte a kellős közepén vertünk sátortábort...Én próbáltam kedves Barátaimat meggyőzni, hogy talán lenne jobb hely is, de 2/3 -os törvény lévén -ugyanebben az arányban- leszavaztak. Azért alvás előtt még betekertünk az óvárosi részbe "szájtátni", de ekkor már oly mértékben kavart fel bennünket a nem ily mértékben várt egész napos élménydózis (meg a fáradtság súlyos terhe is nyomasztott kissé), hogy gyors visszagurulás után ukk-mukk-fukk-horpasztás vette kezdetét ezerrel...Nem sokáig...Fél 3 körül járhatott az idő. Elég gyorsan végezte Földünk "szokásos" bolygómozgását a Nap körül, de mi ebből mit sem érezve nyugodtan álmodtuk szebbnél-szebb álmainkat vidám, kacagó leányokról, akik gyöngyöző hajjal s mezítelenül szaladtak utánunk. Mintha még Ali Baba és a 46 ló is ott lett volna, de erre már nem igazán vennék mérget... Szóval jól elvoltunk s mikor az egyik nyálcsorgás után a "Szezám, nyílj meg!" végszót véltük felsejleni, és a nagy morajjal kilendült mázsáskő mögül az arany megbabonázó fénye kápráztatott, sújtott le az iszonytató, rémisztő valóság: "POLIZEI!!! POLIZEI!!!" -hangzék, s reflektorokból szemet vakító fényáradatot láttam, ahogy kitekinték...
Vallató lámpának nevezném őszerénységüket (több is volt...), mert ahogy kibotorkáltunk -amúgy egy szál semmiben- a sátor elé, a kialvatlanságtól összeszűkült, résnyire zsugorodott szemeinket ez a fény oly mértékben bántotta, hogy bevallani minden bűnünket nem lett volna nehéz, csak szabaduljunk már ettől a megpróbáltatástól...De az még csak most jött..."Kezeket, lábakat szét!!!"-jött friccül a vezényszó! Ma sem értem hogyan értettük meg, de mint a kisangyal úgy terpesztettünk...Bevallom kissé csiklandós vagyok, de most valahogy nem tudtam röhögni. Szerencsére a „fegyvert” és a 2 golyót nem találták meg :), ellenben -már nem hittem benne- a végsőkig fokozták megkínzásunkat, ugyanis németül kezdtek hablatyolni. Mint tudjuk, stressz helyzetben az ember mindenre képes, így anyanyelvi szinten vágtam nekik a rizsát, hogy „Mű nyet Partizan, nyet Partizán! Meg amit ilyenkor szokás, hogy "Ne tessék már haragudni!" Meg hogy "Ha annyit keresnénk hárman összesen, mint Önök közül valaki egyedül bizonyára hotelben éjszakázunk!" Aztán mikor kifogytam a szóból (hamar eljött az idő)végre Balu is közbevágott angolul, ezzel kissé megzavarva a processzorukat:"Felvehetném a papucsomat, mert k-ra fázik a lábam?!". Ekkorra már kezdett oldódni a hangulat, a kezüket levették a géppisztolyokról (…), már a recycle elem is kezdte megadni magát, tehát –gondoltam- lassan pezsgőt bonthatunk…De ők még nem akartak inni. Inkább az autónkat szerették volna átvizsgálni. Reméltem, így zöld kártya előtt összeköthetem a kellemest a hasznossal, vizsgálják csak, még hátha papírt is adnak róla ingyen! Kopogtatták is szorgosan a kárpitot, mondták :”Sóhajtson!”, civilizált, európai polgárokhoz méltó módon letörték a kesztyűtartó akasztóját, - már majdnem rájuk szóltam, hogy na akkor itt nem lesz pezsgőzés- aztán mikor a szennyes tartóhoz értek, hirtelen befejezettnek tekintették a „kivizsgálást”. Visszasétálás közben a skacokhoz még a vércsoportomat is megtudták valahonnan: beleszóltak a rádióba, hogy „Negative!” És a csattanó: hatalmas gesztust tanusítva megengedték, hogy visszabújjunk vackunkba és 6-óráig horpasszunk tovább...És mi így tettünk…

Na de vissza az elejére!

1.nap Az első nap első 70%-áról tulajdonképpen nem lehet mit írni. Autópályán ugró szarvas táblát nem igazán talál a szem, benzinkutat annál inkább. Aztán Hegyeshalom után feltűnnek a szélkerekek, és ez annyira elvarázsolja az embert, hogy máris Melknél találja magát. Itt aztán már elgondolkozhatunk, hogy merre indulunk tovább. Mi Schörfling-ig szerettünk volna eljutni, de valahogy Gmundenben kötöttünk ki. Azonban úgy megtetszett ez a városka, hogy megelégedetten vackoltunk le a tó keleti strandján s mivel szikrázó napsütés fogadott még, csobbantunk is az egész napos ülés után. Aztán természetesen paripáink is lekerültek a tetőről, végül friss, üde, alpesi pázsiton bivak-szállás csillagos ég alatt. Óh, be mennyei volt!!!

2. nap A korai ébredés ilyenkor kötelező. Reggeli után sétáltunk a lenyűgöző látványt nyújtó sétányon, majd elindultunk az Attersee felé. A hágóúton Barátaim gurultak egy jót, majd már az Attersee körül is, és egészen Unterachig vonult a biciklis karaván. Itt fürödtünk egy jót, még búcsúba is keveredtem, de menni kellett. Gyönyörű tájakon haladtunk, jött Salzburg, Berchtesgaden és Königssee. Felsétáltunk a kilátóhoz, ámultunk-bámultunk, aztán robogtunk tovább. Érdekes tanulmány volt a tavalyi eltévelyedésünk helyszíne. Rekonstruálni tudtuk a végzetes történések minden egyes pillanatát. Loferben történt mindez. Kitzbühelt sajna kihagytuk időhiány miatt és egészen a landecki kempingig robogtunk. Itt az eső miatt kénytelen-kelletlen befizettük magunkat, bár nem nagyon tetszett az ár, de legalább kultúrált körülményeket találtunk.

3. nap St. Anton híres hágóútja következett, de elég lassan tudtunk haladni, mert kőkeményen dolgoztak a projekten. Lehet, hogy bicikli utat építettek. Aztán Bludenz, Feldkirch és Liechtenstein következett. Na itt már nem bírtuk a tétlenséget s így felkerekeztünk a hercegi várig s vissza. Persze visszafelé nem kellett sokat pedálozni. Aztán ismét kocsikázás következett, de itt már nem lehet unatkozni. Ráadásul felfedeztük a ’97-es szálláshelyünket, ami jóleső nosztalgiázást engedett meg nekünk. Walensee következett, ami –ha már jártál itt, kedves Olvasó, tudod- hihetetlen szép panorámával kecsegtet. Na mi ezt kiélveztük rendesen. Megebédeltünk itt, falatoztunk finomságos vadmálnát és meglestünk egy modellező világbajnokot, aki röptette gépét a fenséges tó fölött. Innen a gurulás sem maradhatott el, bár csak én vállalkoztam rá. Rapperswill édenkertjét már mind a hárman kétkerekűinken jártuk be ezer örömmel. Aztán jött az ominózus zugi éjszaka.

4. nap Nos tehát 6 óráig kaptunk „kimenőt” s mivel hűek akartunk maradni a „negative”-hoz jobbnak láttuk tartani a pontos időt. Irány Küssnacht- szólt mára a haditerv. Csodálatos biciklizés következett a felkelő Napocska sugarainak éltető melegében égészen Weggisig. Luzernben –Brahms városában- nem töltöttünk sok időt (azért egy kempingben lefürödtünk), majd következett a brünigpass, amelyről Tamással ismét gurultunk egy hatalmasat teljesen a Brienzersee-ig. Hihetetlen jó volt. A Giessbachfalle most is a csodálatos arcát mutatta, ráadásul Balu ragyogó ötlete nyomán lesétáltunk az itt található palotához, ahonnan lélegzetelállító a panoráma. Az Axalp-kihagyható. Este beültünk a brienzi törzshelyünkre. 4 év telt el, de a pincér kisasszonyt még megismertem…Aztán a tóparti vadkemping természetesen működött…

5. nap Sajnos nekem a tegnapi terv alapján korán kellett kelnem, így egy gyors mosakodás után elkötöttem Heavy Toolsomat s meglátogattam a városkában magára hagyott autónkat. Szerencsére minden rendben volt, visszamentem tehát a srácokhoz s visszacuccoltunk. Érdekes módon azonban a sátrakat ott hagyták a tóparton mondván: itt úgysem nyúlnak hozzá! Megreggeliztünk s nagy várakozással indultunk a Jung Frau Régió felé! (Már csak azért is, mert a Világörökség része!) Nem volt azonban valami jó idő, de azért reménykedtünk. Az a szó, hogy Grindelwald minden „nagy hegymászó” első 5 szava között szerepel, hiszen innen lehet elérni a híres Eiger északi falát. Azon az úton haladtunk tehát, amelyiken a „nagyok” haladnak (sokan minden évben) a nagy cél felé! A zsákutca legvégén leparkoltunk s megfelelő technikai eszközök kíséretében útra keltünk. Sajnos nem jártunk szerencsével az időjárás tekintetében, mert nagy hegyeinket szinte egyáltalán nem lehettet látni s végül még az eső is eláztatott bennünket. Alpiglennél meghúztuk magunkat egy turista házban, és mivel reménytelennek látszott a helyzet –néhány csodás söralátét elcsórása után – visszafordultunk. Mire leértünk Interlakenbe már félig-meddig kitisztult az idő, így gyorsan bicóra pattantunk és a másik oldalról jól kielemeztük csalóka mivoltát. Este ismét sikerült a brienzi tervet megvalósítani.

6. nap A „szokásos” biciklizés Brienz szívében már szinte jólesett kipihent testemnek s kalandra éhes lelkemnek. Én ébresztettem a várost. A kempinghez érve biccentettem a tulajnak, elismerően köszönt ő is (azt hitte versenyre készülök), a vasúti átjáró alatt Lukréciát riasztotta meg sebességem ma is (és tegnap is!). A nagy elágazásnál vigyázni kellett, mert jött jobbról a kenyérszállító s a friss, lágy, meleg kenyérillat a gyengém. A parkolónál éppen kinyitó újságos ékszerdoboz látványa a brienzi expressz befutása miatt még csábítóbb volt (s a „kicsilány” is benne) , de inkább robogtam vissza a fiúkhoz. Hosszú út állt még előttünk. Megreggelizünk a hihetetlen panoráma étvágygerjesztő hatását kihasználva. Majd búcsút vettünk imádott városkánktól és elindultunk dél felé. Sokáig azonban nem haladtunk, mert Meiringen után nem sokkal ismét összefutottunk az Aareschlucht ámulatbaejtő vadságával.
Később a Grimsel-pass következett néhány mormota fényképezgetése kíséretében, majd lefelé eszeveszett száguldás vette kezdetét egészen Gletsch falucskáig. Na itt Balu kitalálta, hogy nézzük meg a Gleccsert. Miért ne?!- jött a válasz, így felkapaszkodtunk a Furkán a Rhone-grleccser nyúlványához. Ők itt bementek a folyamatosan mozgó jégfolyam belsejébe én pedig megebédeltem, mert már nagyon gyötört az éhség. Lefelé ismét felpattantam a „Svájci Hágók Legyőzőjére”, „Királyára”, s vad kéjjel indultunk mi ketten újult erővel csatába. 70-80 km/h sebességgel gurultam Ulricherig. (Félelmetes, eufórikus, felejthetetlen, leírhatatlan száguldás volt!!!) Később Fiesch-nél az Aletch-gleccsert kihagytuk, de csak azért, hogy 2 év múlva legyen miért erre járni…

7 nap Attermensen-ben, Zermatt alatt találtunk tegnap egy igényes kempingben szálláshelyet. Az éjszaka jól telt, a reggelt kolbászos tojásrántotta nyitotta, majd összepakoltuk 2 napos hegymászóculánkat s nagy várakozással indultunk a Matterhorn irányába. (Sátrainkat ott hagytuk a kempingben felállítva!) Miután megérkeztünk Tasch-ba, megkerestük a nagy parkolót s mivel innen tovább autóval nem lehet menni, „lehorgonyoztunk”! Ekkorra azonban számomra egyértelművé vált, hogy a bicóm nélkül nem megyek sehová, így a srácok felültek a Zermatt-Bahn-ra, én pedig feltekertem Zermatt-ig. Bent a városban találkoztunk s egy rövid keresgélés után megérkeztünk a templomnál lévő Web kamerához. Meg volt beszélve az idő, mosolyogtunk is szépen az otthoniaknak s miután jelezték, hogy hitelesítik itt tartózkodásunkat elindultunk felfelé. Igaz, itt megint szétváltunk s már csak a felvonó 1 állomásánál találkoztunk ezen a napon. Mivel nagyon nehéznek bizonyult hátizsákom, olyan nagyon sokat már nem mentem felfelé. Az első (és egyetlen) viaduktnál még lefényképeztettem magam s tartalékolva holnapra az erőmet leszáguldottam Zermattba. (Idegenforgalmi látványosság lehettem megrakott bicómmal egyetemben, mert tátott szájjal néztek, mint aki még nem látott fehér embert.) Ezután Tasch-ig gurultam, befizettem magam a kempingbe, kajáltam s könnyített felszereléssel visszatekertem a Szentélybe. Egész este bóklásztam, szívtam magamba a jót. Miután teljesen megteltem az esti Zermatt hangulatával visszagurultam (koromsötétben-lámpám nem volt..) szálláshelyemre. S hogy barátaimmal eközben mi történt? Mászták a nagy hegyet…
Feltöltve: 2008. márc. 29.
Értékeld az élménybeszámolót!
7.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
tantras - 2009.12.25. 20:13

persze-persze...


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina