Párizsi koratavasz

Franciaország Párizs

Ott-tartózkodás ideje: 2007. feb. 28.  - 2007. márc. 08. (8 nap)

2 hozzászólás I 5 020 látogató olvasta. Rögzítve: 2007. okt. 22. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
Iwiw
avatar merjub Beszámolója

Cimkék: bleu-blanc-rouge  főváros  francia  Louvre  Párizs  Szajna 

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege
Egy 24 éves szerelem talán ;-) viszonzásra talált idén




Bleu-blanc-rouge - lámpákból szőve... Először 30 évesen láttam a Fény Városát . Amikor 6 év sötét kádári reménytelensége (igazságtalanul elkobzott kék/nyugati útlevél miatt) után végre 1983-ban beparkoltunk piros Ladánkkal a Halászó macska utcájába - ami picike rue a Notre Dame-mal szemben és címe egy híres magyar regénynek is - én bizony elvesztem egy életre. Ezt a párizsi hajnalt látva, érthető nem?! ;-))

Ötödször jártam idén ott, remélem nem utoljára. Ideöntöm hát egy kupacba élményeimet, benyomásaimat, összekapart tudásmorzsáimat: mások talán okulhatnak belőlük. Képáradattal, mert a férjem csodaszép egyedi fotókat csinált erről az iszonyúan érdekes, emberi, élhető, nagyon szerethető és elképzelhetetlenül gazdag helyről. Szeretettel ajánlom minden már Párizs-rajongónak és összes eljövendő hódolójának....

Valamikor szeptember tájékán beesett e-mail-ládánkba a Wizzair kihagyhatatlan ajánlata ingyen repjegyekről azonnali megrendelésre a világ városaiba: Londonba, Rómába, Párizsba ... Auuuu! Párizs! Nem jártam arra 12 éve, ezért drága Lennonommal szólva: Let it be! Megrendeltük rögvest koraősszel tehát - mit se tudva arról, milyen lesz majd ott 2007 február vége, március eleje - így koratavaszra. O forint volt, csak a reptéri illetéket - kettőnknek oda-vissza 26 ezer forintba fájt - kellett befizetni napokon belül.

A Wizzair Ferihegy 1-ről indult február 27-én, sajna egy órás késéssel, amiért ötször is elnézést kértek. Viszont a Sky-jal - pláne az Air Berlinnel - ellentétben az innivalót is nehéz pénzekért adták... Szigorú intézkedések vannak tényleg a légikikötőkben: Ferihegyen kézi motozásom volt, mert besipolt a csizmám fémsarkantyúja. Beauvais-n - ott száll le a Wizz: ez Párizstól két órányira van, busz visz be oda fejenként 13 eurórért - hazafelé már ki is ugrasztottak a lábbelimből... Az út kellemes két óra volt kb., full tömve az Airbus 200 ülése. Érdemes tehát sasolni az ajánlatokat - a hátrány csak az, hogy hónapokkal előre kell lefoglalni -, hiszen amúgy fejenként 40 ezer forint lett volna illeték nélkül ez a kiruccanás repülővel. A busz Beauvais-ból a Port Maillot-ra érkezett meg Neuilly-n - ez a legelegánsabb negyedük, kb. az ottani Rózsadomb: az államelnök Nicolas Sarkozynek is arrafelé van villája, amit most fikáznak az ára miatt - át; innen metróra lehet szállni.
A metrójegy 1,3 euró (egyszerre tíz db jegy csak 9, 3 euró, azzal buszra szállhatunk, vagy a felszínre bukkanás nélkül bolyongahatunk a szövevényes metróban: 14 fő és két szárnyvonala van, fel-le vezetnek a lépcsők, számok jelzik az irányokat: elsőre nem a legkiismerhetőbb, de vannak térképek). Amúgy hétfőtől vasárnap estig lehet váltani hetes fényképes bérletet 13,75 eurórért, ami buszra is érvényes. Zónákra van osztva a közlekedés, Párizs az első zónába tartozik, ehhez vannak az árak is viszonyítva. Másfél percenként járnak a szerelvények; a régieket még a belső-külső kallantyúval kell kinyitni. Mi sokszor buszoztunk - az lassabb a dugók miatt, de szebb -, hiszen az ablakok tiszták, ha ülni lehet, városnézésnek sem utolsó. Apró betűkkel az is ki van írva, hogy milyen sorrendben lehet leülni (amire persze mindenki tojik): először a hadirokkantak (ez akár lehet a franciák ellen harcoló német is, by the way), aztán a munkában sérültek, aztán a vakok, aztán a kismamák, aztán a nyugdíjasok, stb. De aranyosak: átadták öregasszonyok is a helyet, hogy együtt ülhessünk; szépen elmagyaráznak mindent türelmesen és kedvesen.

Sok a biciklis. Elegáns nő, öltönyös pasi így tud gyorsan haladni vagy robogóval. Van személyszállító kényelmes motor/taxi is. Éjjel kb. fél egyig járnak a buszok, a metró, aztán - már éjszakai járatok vannak külön feltüntetve. Vasárnap is változik a forgalmi rend, sok busz nem közlekedik, ezt jelzik a megállókban. A külvárosokba - Versaillesba is - a hévszerű kétemeletes vonat jár külön 2,7 eurórért. A BoulMich-en (Szent Mihály útja) lehet felszállni rá többek közt. Kocsival nehézkes a közlekedés az állandó dugesz miatt, délután rendőrök irányítják a csúcsforgalmat, ami befonja az egész várost késő estig. A járdáról bárki bármikor lelép, ha piros, ha zöld a lámpa: nincs anyázás, de azért jobb kivárni a szabályos átkelés lehetőségét, mert mennek, mint az állat dudálva. De odafigyelnek a gyalogosra is!! A buszoknak van külön sáv, amúgy aki előbb van ott, azé az elsőbbség és sok az egyirányú utca (mindegyiknek egységesen tevezett, királykék-zöld táblája van, ezerféle formában hazavihető emlékbe). Nade a sok közlekedés után érjünk is haza Párizsba végre! ;-))

Mivel 24 éve már voltunk kettesben kis szállóban a Latin negyedben, aztán a körgyűrűn túli elegánsban gyerekekkel külön lakosztályokban, vertünk sátrat is velük a város határában, ez a téma már nem adott volna sok újat; tehát önálló lakásban gondolkoztunk elejétől fogva. Hisz a hotel rohadt drága ahhoz képest, hogy mennyiért lehet kényelmes lakást bérelni! (Ezt Rómában három éve megtapasztaltuk: a Vatikán közelében egy csodásan fellinis hangulatú, hatalmas békebeli lakásért annyit fizettünk, mint amennyit a közeli kismocskosban egy svábbogarasnak kinéző lukért kértek pofátlanul.) Tehát Gábor elkezdte vizslatni a kégli-ajánlatokat. Nézegette - hiszen jól beszéli a franciát - a Le Monde http://www.lemonde.fr/ hirdetési oldalát, mivel az a legautentikusabb, napi ajánlatokat tükrözte, bár végül nem onnan merített... De aki magyarul akar kurkászni, az a http://parizsiszallas.lap.hu/ oldalon is talál sok lehetőséget. Mi végül hosszú hónapok keresgélése után megleltünk egy jónak tűnőt, olyant, mint Rómában, csak kisebbet... Tehát: a központban de csendes helyen, gyalog elérhető műemlékek közelségében, , viszonylag olcsón de kellemes és mindenképpen biztonságos jó környéken, nyüzsgő utcákkal, jó metro- és buszközlekedéssel, színvonalasan berendezve. Sikerült! :)) Ezt Párizsban a hetvenes években lebontott régi vásárcsarnok, a Les Halles, a Saint Eustache templom - szép öreg, felújítás alatti isten háza: anno a környékbeli kofák, "bótosok" temploma volt, most egy hatalmas szoborfej hever előtte, fiatalok találkahelyeként - vidéke volt, a Montorgeuil-negyed. Az Étienne Marcel (ő volt az első párizsi polgármester) sugárútról nyílt a Montorgeuil utca, abból pedig a miénk: a Rue Greneta. Sarkán a hangulatos régi, Balzac által is látogatott kocsmaszerűség, maga az osztrigafellegvár: az Au Rocher de Cancale - falába beépítve eredeti tengeri kagylómaradványok (hiszen neve Cancale-i sziklát jelent: ez a szépséges normandiai Saint Malo kikötőjéhez közeli hely).

Állandóan sürgő élettől zsizsegő volt minden napszak ott: millió pék - a mennyei foszlós, habkönnyű bagettjeik, corissantjaik, sütijeik íze-illata ódákat érdemel, a festői gyümölcsöspultokkal teli zöldséges, halas, táskás, ékszeres, boros és egyéb boltok, kiülős kajáldák mozgatták rendesen egész nap a forgalmat a fekete-fehér márványkövekből kirakott úton. De a mi Grenetánk, ami átvitt a szintén ódon és patinás Marais-negyedbe http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=122, már csendes és békés volt. Türkizszínű, kanyargós, kétszáz év kikoptatta falécsőkön - 97 db!! - vezetett utunk a tíz napra 450 eurórért bérelt mennyországunkba: fel a felhők közé épült ötödik emeleti manzardba./(Mansard XVII. századi francia mérnök volt, aki az ilyen tetőket kialakította). A pénz egy részét -150 eurót - interneten átutaltuk előlegbe, ezt csak elmenetel után kaptuk vissza, mert ez volt a letét is egyúttal; a többit megérkezésünkkor adtuk át a tulaj megbízottjának, az elegáns, édes kis szenegáli srácnak. (Jár ezért heti törülköző, ágyneműváltás is, de mi nem kértük két napra.)
Nos, a 23 négyzetméteren mindent megleltünk, ami kellett: három franciaerkélyes ablak ontotta a fényt - másnap már teliraktuk virágzó primulákkal - romantikus kilátást nyújtva a gyöngyszürke párizsi tetőkbe illesztett mesebeli kis erkélyekre - tiszta Bohémélet-díszlet! - a virágzó balkonládákra, a reggeli napra. Hajópadló recsegett lábunk alatt; IKEA-bútorok, jól felszerelt (rezsó, mosogató- mosógép, edények, grillsütő, stb.) teakonyha, kellemes, modern, nyers kővel bélelt fürdőszoba tusolóval-vécével, 200 csatornás tévé, ADSL-internet (gépet nem vittünk, én, a függő nélküle tengődtem) várt minket a pénzünkért. (mivel fűtési szezon volt, felírtuk a villanyóra állását, és az elhasznált energiát kifizettük: ez fűtéssel, mindennel együtt volt kb. 9-10 euró.) Napi 45 eurórért a legszakadékabb garnihotelben sem kaptunk volna egy fürdőszoba nélküli lukat...

Így viszont úgy éltünk Párizsban, mint a párizsiak: férjem minden reggel mesésre sütött langyos péksüteményekkel trappolt fel, hozott paté-kat (isteni pástétomok), sonkákat, pásztorbotnak nevezett kolbászt, pizzákat, halakat, zöldségeket, borokat, sajtokat, gyümölcsöket meg ami még kell a jóléthez. Kb.az otthonihoz képest másfél-kétszeres árak voltak a supermarché-kban, kis üzletekben. De ezért mindenhol zseniális tálalásban volt részünk: elegáns csomagolásban adták a kenyeret - néha történelmi leírások voltak a csomagolópapíron, zacskón - odafigyelve kedvesen szolgáltak ki mindig. Esténként öntudatosan és hanyagul vállunkra vetve vittük haza az újabb baguette-zsákmányt, mint minden ottani bennszülött ;-)). Sokat lehet így spórolni éhezés nélkül - a kezdő menük 12 eurótól indulnak, mi egy finom mélyhűtött pizzát 3-4 eurórért vettünk /étteremben kiszolgálva 14 körül jár az olcsója)- és az sem mindegy, hogy az ember bármikor hazamehet, ha kedve tartja. Nem nézi ki a takarítőnő, mint a szállodákban, hogy feltartja a melóban - elnyúlhattunk egy szál tréningben a tévé előtt, hogy rápihenjünk az újabb mászkálásra. Belebambultam az arab adásokba is: hiszen mikor láthatok itthon katari, ománi, dubai, szaudi, marokkói, örmény műsort? Kétféle Al Jazeerát??? A tévécsatornák tematikusan voltak felfűzve, rengeteg rap-et láthattunk: öklömnyi strasszos fülbevalóval átlőtt feka gengszterek danásztak gyönyörű luvnyáikkal, hol franciául, hol angolul; itt, a helyi adásokban szinte csak színesek énekeltek nagy nyomorukról avagy fájó szívükről. Abszolút pozitív diszkriminációt élveztek az etnikumok a könnyűzenében... De a párizsiaknak ez sem lehetett elég jó választék, mert a házban lévő automata videókölcsönző állandóan teltházas volt. Az üzletek reggel fél kilenckor, tíz körül nyitnak. Apropó idő: minden templomtorony, műemlék órája hajszálpontosan mutatja... Úgy indítják a verklit naponta(!), hogy elkezdik sikálni a bolt belsejét, külsejét ezerrel. A viszonylag szakadtabbnak számító Montmartre környékén olyan cipőüzletet láttunk, ahol a nagydarab feka srác bőszen porszívózta a belépő kókuszszőnyegét. Ezt Pesten látta valaki valaha egy eladótól, tulajtól???? Itt mindennapos gyakorlat. Kiállnak ugyan az ajtóba bagózni - 2008-tól közterületen ez is tilos lesz ott, ma már a kocsmákban éttermekben sem szabad - de nem a járdára hajítják a csikket...

Szóval élik az életüket; ez a cikk is erről szól majd, hiszen a divatról http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=131, a történelméről, a meseszép épületeiről, templomairól, programjairól majd külön is zengedezek. Kedves népek lakják tényleg: meg aztán már nem is tapasztaltam azt, ami először, másodszor annyira lebénított: a ruházkodásban, megjelenésben eltűnt a nagy ordibáló különbség köztünk. A csajok-hölgyek nem szebbek, (sőt!), mint itt. Az a követnivalóan elegáns párizsi nő egy olyan mítosz, aminek sok alapja mára már nincs, azok az újságírók mantrázzák, akik nem személyes tapasztalatból szedik infóikat ;-)... A fiatal lányok eléggé trehányan járnak, kifestetlenül, összefogott hajjal, csőnaciban (hidegben is néha harisnya nélkül, brrr!!!), csizmában, trencskóban, pufikabátban, kardigánban. Srácok is ugyanolyanok - letolt, alsót villantó gatyák, tornacipők - mint itthon. Az idősebb hölgyemények ugyan drága cuccokban járnak, ha adnak magukra: viszont nagyon megrágott bőrűek, mondhatni romosak. A feketék, arabok, vietnámiak, kínaiak között vannak gyönyörűek, de a nagy átlag tényleg olyan semmilyen. Pedig irdatlan mennyiségű, választékú és jó minőségű cucc - ruházati holmik, kozmetikumok, stb. - várja őket a pultokon, nem tudom miért nem pazarabbak...

Meg hát az életük is igen kellemes; nagy divatja van a Fidesz által mocskos tömeggyilkosnak tartott Che Guevarának, őrzik a kommunista vezetők - pl. Maurice Thorez pártfőtitkár -emlékét, a Pére Lachaise-temetőben szoborral tisztelegnek a szovjet katonák előtt - de mindez érthető: őket nem tépte-rázta meg a szocializmusnak nevezett emberkísérlet 40 valahány éves kínja, nem kell veszetten tagadni semmit. Van Sztálingrád metrómegállójuk, utcáik neve nem változik az évekkel...

Kajáik isteniek és millióféle-fajta helyen, árban, ízben elérhetőek; nem csövidinkát vedelnek, hanem jófajta borokat, söröket, konyakokat, a város viszonylag tiszta és a sok zöldnek, víznek köszönhetően kellemes levegőjű. Bár a motorok és bazinagy autóforgalom ront ezen...Vannak hajléktalanok - a híres-nevezetes clochard-ok, mint az öreg francia Diogenesz az ő komfortos ládikójában, de nem olyan irgalmatlan számban, mint már sajna otthon. (24 éve még elszörnyedve bámultam a földön, boltajtókban nyugvó szerencsétleneket. "Hálnak az utcán!" - sikoltottam fel József Attilát idézve, annyira szokatlan volt ez nekünk akkor még. Ma ez már inkább nálunk mindennapos... :((

Párizst pár évvel ezelőtt - a múlt században a nagy forgalom okán is - a sötétszürke szín jellemezte, mert minden régisége feketére volt füstölve. Most nagyon sok értékes épülete középkori vagy későbbi születésének fényében ragyog hatalmas, drága munka után: vajszínű, testárnyalatú kövekből csipkézi ki a várost a sok műemlék: kivehető arcokkal, mesés részletekkel gazdagítva a turista élményeit. Aztán azok a jellegzetes Szajna-parti könyvárusok, a bouquiniste-k!
Ők a minimál-boltproject megtestesítői, de az igazi üzletportáljaik fenomenálisak. Vad-élénk színekben tartják régi, ápolt bejárataikat. Türkiz, mélybordó, harslila, bíbor, megejtő királykék, lápiszlazuli-árnyalat, zöld, sárga... Vannak graffittik, de módjával hálisten, az is randa viszont... A boltbelsőik is édesek: mindegyik meghitt kuckó, ezer ötlettel feldobva: csillogóra vikszelt famunka, mindig ragyogó rézdíszek kint-bent. Ezenkívül festmények, szobrok, üvegkelyhek, drapériák fokozzák még a pici beugrók luxusát is. Mindenre odafigyelnek, hihetetlen érzékékük van a szépre!!

Mondjuk volt honnan tanulniuk ezt: a város nyitott, önként feltáruló történelemkönyv egy dúsgazdag, harcos, öntudatos, sok vérben tapicskoló de mindig a szabadságért-egyenlőségért-testvériségért küzdő országról. Lutetia volt a neve római időkben, innen származik jelképe, a hullámok dobálta hajó és jelmondata:"Fluctuat, nec mergitur" (Hánykolódik de nem süllyed el.) Frissen aranyozhattak minden díszt: a Bastille helyén álló gömbön lebegő angyalt , a III. Alexander orosz cárról elnevezett híd lovait és szobrait: a Néva és a Szajna szimbóumait, a kerítések vasdárdáit (ilyen nyársalta fel Romy Schneider tizenéves fiát), az Opera vágtató paripáit , a kupolák csúcsait.

A hússzínű kövek és a szürke bádogtetők, a Haussmann báró elrendelte városrendezés idejéből való egységes házkülsők, a régi negyedek girbe-gurba, ilyen-olyan toldott foldott házikói, a szobrok, a Szajna szalagja valami mesés gyöngyragyogásba vonják a várost. Most még áprilist játszott velünk a február vége-március eleje: ebbe a puhán sejtelmes színbe játszott bele a növények üdezöldje, vad élénkségű koloritja.Magnóliák roskadoztak halványlila, rózsás öklömnyi virágoktól, primulák tízezrei, aranyesők, fűzfák, cseresznyefák kibomló díszei színezték a képet. A fű ápolt, kutyáikat nem oda szaratják(!) és sok szökőkútja beindult - sajna Versailles-ban csak áprilisban nyitják ki a csapokat, májusban lesznek virágok a csodaparkban. A Les Halles lebontott helyén is kert virul, alatta pedig bevásárló-labirintus és uszoda, pálmaház van: üvegpiramis enged oda belátást. De megtették azt is, hogy február utolsó napján még ingyenes koripályát üzemeltettek iglukkal (bennük snowboardozók) a csodálatosan elegáns Városháza előtt. Őrzik büszkén értékeiket de élettel töltik meg.

A gigászi Louvre - http://hu.wikipedia.org/wiki/Louvre -egy hatalmas hangvilla alakú épületegyüttes,ami királyi palota volt hajdanán és máig a világ legnagyobb múzeuma (most részben kitelepül majd a kőgazdag Dubaiba is a most aláírt szerződés szerint) - turisztikai nagyüzem egész évben. Kedden szünnap van, egyébként 7,5 euró a beugró de délután 3 után és vasárnap csak 5. Szemben vele fut az árkádos, drága üzletsoros Rue Rivoli, buszmegállókkal telipöttyözve. Metro is megáll itt: csodás földalatti kiállítás van a peronon...
A palota udvarán csillogó, japán építész tervezte üvegpiramis - sok vita volt húsz éve róla, de az Egyiptom-fan Mitterand keresztül nyomta a párizsiak torkán - alatti előtérben motozás, táskavizsgálat, ruhatár várja a belépőt. Aztán a lenyűgöző lépcsősor tetején ott lebeg a Szamothrakéi Niké fejetlen szárnyas szobra. Isteni arányú, szinte élőn lüktető csoda! Mindenki - főleg Dan Brown könyve, a Da Vinci kód óta - Mona Lisa után törekszik; átrendezték emiatt az egész emeletet. Csak neki szántak egy egész termet: kettős golyóálló üveg alatt védik, négyméteres kordonnal. Még így is megrázó szembenézni vele. De azért Botticelli, Giottó, Leonardo - istenem az a Sziklás madonna! - , Raffaello, El Gréco, Murillo, Caravaggio és a többiek munkái is bénítóan gyönyörűek.

Vannak hivatalos másolók is, akik egész nap festik kicsinyített vásznaikra a hajszálpontos utánzatot. Kb. negyedmillió forintért adják el, megrendelésre bármit lefestenek iszonyú hűséggel és műgonddal. figyeltük egy darabig az egyik hölgyet...
A Milói Vénusz is máshol áll, mint régen: saját külön "szobát" adtak neki, körbejárható, fotózható. (a vakut tiltják!) WC sajnos igen visszafogottan üzemelt épp akkor (by the way: utcán vannak ingyenesek, a vendéglőkben fogyasztás esetén használhatók és áruházakban is találunk párat) csak lent volt egy nyitva. Liftek állnak mozgássérültek rendelkezésére. Hatalmas terek járhatók be, ez alapján az épület arányai megdöbbentőek. Az az igazság, hogy nem lehet mindent egy-két nap alatt felszívni, mert sokkot kap az ember ennyi tömény szépségtől. Én elácsorogtam Niké, Vénusz és Lisa előtt hosszú percekig, na meg kedvenc Botticellim hamvasan bájos lánykái előtt - nem jutva szóhoz, még lélegzethez is nehezen ;-). És akkor még hol vannak az asszír kincsek, a többi festő, szobrász alkotásai???? (épp akkor készültek megnyitni a görög Praxitelész szobraiból egy giga-tárlatot). De szelektálni kell :(, hacsak nincs az embernek korlátlan ideje itt lenni...

Ugyanez volt érvényben számunkra a Museé d`Orsay esetében. Ez az impresszionisták kegyhelye. Valaha a Párizs-Orléans vasútvonalon járó vonatok állomása volt és húsz éve le akarták bontani. Jack Lang, Mitterand sármos kulturális minisztere megmentette múzeumnak berendeztetve. Most pucoválják le ezt is; iszonyú hiba lett volna eldózerolni nemes és míves tömegét! Srégen szemben áll a bal parton a Louvre-ral a Szajna mentén. Előtte elefántszobor; az épületben átvilágítás, táskavizit, stb.: nagyon nagy az éberség - az áprilisi elnökválasztásra készültek és féltek a terroristáktól! - mindenhol hármasával járőröző rendőrök, csőre töltött katonák. A többszintes hajdani pályaudvart célzottan rohantuk meg - felnőtteknek 7, 18-25 év közöttieknek 5 euró, gyerekeknek meg általában mindenhol ingyenes a belépés. Hétfőn szünnap, csütörtökön este háromnegyed tízig van nyitva. Mi Van Gogh-hoz, Monet-hez, Manet-hez, Cézanne-hoz, Degas-hoz trappoltunk fel egyből. Az ötödiken vannak. Lehet, hogy igazságtalan és sznob dolog, de spórolni kell az erővel és a szemmel: Renoir elomlóan finom női, Monet Rheims-et különböző évszakok és napszakok derengéseiben megörökítő képei, mesebelien mélykék Tavirózsái, Van Gogh lenyűgöző türkiz önarcképe vagy a Degas megszoborta táncosnők pontos ércmozdulatai mellett a többiek - ezek nem tehetségtelen de hozzájuk képest mégiscsak másodvonalbeli emberkék - festményei már nem hatottak annyira ránk.

Sokat gyalogoltunk, mert közel laktunk a fő csapásokhoz: a Notre Dame-hoz, a szigetekhez, a Latin és a Marais-negyedekhez, a rakpartokhoz. Voltak olyan meghitt alkonyi pillanatok - crépuscule-nek hívja ezt a francia -, amik szürkés-rózsás árnyalatúra festették a vidéket; és ha az eső is szitált, tisztára egy régi Marcel Carné-filmben érezhettük magunkat Jean Gabin-nel, Yves Montand-nal. Ha pedig ragyogott a szeszélyes nap, az a vakítóan kék mennybolttal maga volt a csoda. A másik csoda, a Notre Dame a Cité-szigeten áll, amely a hajdan kétszer olyan széles Szajna egyik kiálló darabja volt. A rómaiak Kr.e. 52-ben elfoglalták, és leigázták őslakóit, a Parisii nevű törzset. Ahogy Bajomi Lázár Dávid írja útikönyvében: ezután laza 500 évig ideiglenesen ott is tartózkodtak ;-)), és kinőve e helyet a bal part - mai Quartier Latin - felé terjeszkedtek. A Notre Dame helyén az ő, Jupiternek szánt templomuk állt. 1330-ban évszázados marakodás, botrány után elkészült a gótika eme fellegvára, amit aztán a történelem rendesen megcibált: a forradalmárok kifosztották, szétkapták szentszobrait királyoknak hívén ezeket. Napoelon koronázása alatt már szőnyegek takarták a templom lyukas falait; csak Victor Hugo A Notre- Dame-i toronyőr regénye hozott olyan drámai változást, hogy végre pénzt gyűlt össze a renoválására. Aztán az autóforgalom tett be neki, de ez már megszűnt, és 2000-ben letisztogatták csipkés falait is.

Fel lehet mászni a toronyba is 5,5 eurórért, 18 és 25 közöttieknek 3,5-ért. Páratlan az a látvány és élmény (én `88-ban voltam): a vízköpők - melyeket 3 eurórért a Saint Chapelle-ben meg lehet venni hűtőmágnesként - ezerféle rémpofát vágnak Párizs tetői fölött.
A bejáratnál a híres gótikus ólomüveg-rózsa a beáradó fényben a többi kaleidoszkópnak tűnő ablakkal együtt valaha a szegények bibliája volt, hiszen akkoriban kiváltság volt az olvasnitudás. Így a berakott, mélytűzű üvegtáblák meséltek a híveknek a bibliáról. Csodálatos fríz szalad körbe az oltárnál Krisztus életét bemutatva. Sort ülve, mint az sztk-ban lehet három nyelven gyónni. Mikor mi voltunk, egy öreg, ősz pap lila ornátusban misézett, énekelve, szelíden; nem az itthon megszokott bősz nyálhabzó kirohanást űzve. Fekete fiatalka is tartott "műsort", koreai apáca énekelt: multikulti felső fokon! Mécsesek százainak lángja kérleli a Fentvalót az odafigyelésre; van tehát egy olyan lelket megérintő hangulata, amit nem szabad elmulasztani! Kertjében lila díszkáposzta virul a többi szépséggel együtt.

A Citén kívül a Szent Lajos király szigete a nyugalom kis fészke: csak egy busz jár, intimen hangulatos üzletek, régimódi vendéglők fűződnek föl főutcájára. Van egy virágpiac is - ilyen még található a rakparttal szemben a városban madárpiaccal együtt - és itt van az Igazságügyi Palota is, (emiatt itt nagyon komoly beléptetés rendszer van) benne a Saint Chapelle-lel és a Conciergerie(börtön volt hajdan) épületével. Egyben adják ide is a belépőket 11,5 eurórért. . A Saint Chapelle Szent Lajosuk (én a millió Lajcsit képtelen vagyok követni, sajnálom) parancsára két év alatt épült fel 1246 és 1248 között, hogy a krisztusi kereszt ereklyjéit méltó módon őrizhessék. Alsó szintje turistabazár, de érdemes megnézni oldalt a szentek képeit: mindegyik kerete drágakövekkel van kirakva, a mennyezet mélykék alapon csillagokkal megszórva, mint egy kinyitott esernyő borul fölénk. Hossza és magassága majdnem egyezik - ez a fenti teremben jobban látszik, hiszen ablakai is szokatlanul nagyok. Berakott, festett üvegei maguk az ólomüveg felső fokát megtestesítő csodák. Mi borús időben voltunk, de akkor is átjárta a fény, színkavalkádot borítva ránk. Hát még napsütésben milyen lehet!!!

A Conciergerie (házmesterséget jelent) kivilágítva a párizsi éjszaka dísze; itt van az ország legnagyobb gótikus terme. Gens d`armes azaz a fegyveres emberek termének hívták régen: ebből alakult ki a ma is használatos gendarme= csendőrség(zsandár) kifejezés. Ez a forradalom alatt kivégzettek - több, mint 2700 ember! - tiszteletére berendezett múzeum, mert itt raboskodtak a nyakazásra váró királyok, grófok, márkik sőt a forradalom egymást felfaló vezérei (Danton, Saint-Just végül Robespierre) és maga Marie Antoinette is. (Róla forgatott filmet- némi botrány kavarva vele tavaly Cannes-ban - Sofia Coppola is, látható itthon is) Élethű bábukkal mutatják be a sanyarú rabsorsot - de a márkik egyedül sínylődhettek! - a vasnyársakkal fedett levegőztető udvart, a komor cellákat. Olyan nagyüzemben folyt akkoriban a gyilkolászat - a köznépnek az erről híres Gréve téren - , hogy a Guillotine mérnök aprító műszere alig állhatott le vércsatakos munkájában... Amúgy a lerombolt Bastille - gyönyörű karcsú oszlop áll a helyén az 1838-as forradalom áldozatainak emlékét őrző aranygömbön táncoló angyallal - köveiből épült az egyik hídjuk is.
Amelyek egyébként nagyon szépek, átívelve a fél Dunányi Szajnán: 8-11 euró magasságában egész nap megcsodálhatók alulról is a folyón cirkáló városnéző hajókról. Este kivilágítja mindegyik vízijárgány erős reflektorokkal a rakpartokat; jópáron enni is lehet. Bateaux Mouche-nak hívják ezeket, egy órás idegenvezetést adnak menetközben. Sokan laknak uszályokon, nagyon hangulatos lehet! Van olyan hídjuk is, ahol két szinten zajlik a közlekedés: felső útján a metró zakatol, kijutva a napvilágra...

A hidak közül a legrégibb a neve szerint az Új: a Pont Neuf 1607-ben avatták fel miután 29 évvel előtte III. Henrik lerakta alapkövét; szép munka valóban. Férfiarcok követik mindkét oldalán a domborulatait, amelyek lepucolva várják a rajongókat. Más-más nyolc illetve négy pofa figyel felváltva, ha a Szajnáról szemezünk velük... Modernnek számított, hiszen nem voltak rajta házak - pedig akkoriban ez szokás volt: lásd a firenzei Arno-hidat, a Ponte Vecchiot - és járdát is építettek rá. Átvisz a mindig lüktető diákvilágba, a nyüzsi-büzsi Quartier Latin-be.
Itt áll a Sorbonne, a legrégibb egyetem: 1257-ben alapították, majd fejlesztették egészen a mai napig. Az egyetem kifejezés a tudós emberek céhes tömörülésére utalt, mellyel egyesítették erőiket és meg tudták védeni az egyházi befolyástól magukat. Az első püspökmentes iskolát Abélard alapította. Bemenni nézelődni nem lehet, de ösztöndíjjal sok magyar fiatal tanulhat itt. A patinás Rue Saint André-des-Beaux-Arts-on sok üzlet + kocsma van, pezseg az élet későig. Errefelé vannak a grand boulevard-ok, a legendás körutak.Elsősorban is a BoulMich, a hatalmas Szent Mihály szoborral-kúttal, ahová az ősz nesztelen szökését csak Ady vette észre ;-) és a rá merőleges Saint-Germain-des-Prés, ahol a nagyok: Apollinaire és a többiek lófráltak, kávéztak, váltották meg a világot, majd utánuk Sartre, Juliette Grecó, Simone de Beauvoire...

Itt van drága üzletek között a róluk is nevezetes Flore és a Deux Magots kávéház. Utóbbiba beültünk egy este fáradtan; én speciel épp Apollinaire réztáblával jelölt helyére. (Na, ott találkoztunk az egyetlen francia vérbunkó barommal, egy pincérrel. Míg elénk csak odalökte a rendelést: juice-t és kávét, addig az amerikai családnak násztáncot járt...) Két kínai szoborról kapta a nevét e cukrászda, ami gyönyörű: századelős, szecis, megkapó légköre van. (Kb. 6 eurótól indult itt a lé, tizenvalahánytól a sütik, de ez a hely drága világ még itt is. Amúgy a croissant és a bagett egy-egy euró, kettőtől már egyéb finomságok vehetők édesben-sósban egyaránt. Pl.: libamájhabbal töltött valami, stb. Vendéglők adnak 12-18 eurótól napi menüt, mi a Leonban - belga kagylós vendéglőlánc - tatárbifszteket, nagy adag moule-t=fekete kagyló, sört kb. 35 euróért faltunk. Kávé helytől függően 1,5 eurótól a csillagos ég lehet ;-). Üldögélhetünk a teraszokon ennyivel is, bambulva a zajló párizsi létet. A borravaló már benne van az árban)

Folyt. köv. Versailles-ről http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=129 meg más ínyencségekről újabb cikkben http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=122, hiszen ide már semmi sajnos több nem fér :(
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
rothman - 2009.01.02. 10:52

Most van szervezés alatt első párizsi utunk, tényleg hónapokkal előbb kell foglalni.Ettől a 10 pontos élménybeszámolótól csak még jobban megjön a kedvem. :)

Byk001 - 2008.09.19. 09:19

Két dolog: az egyik az, hogy amikor a Szent Lajis szigetről írsz eg fél mondatot, úgy tűnik, mint ha ott lenne a virágpiac, az Igazságügyi Palota, meg a többi, pedig azok is a Citén vannak.A másik a Grands Boulevards nem a Quartier Latin-ben vannak, hanem a másik parton a Madelaine-től az Operán át a Place de la République-ig.Egyébként tetszett a leírás, és új ötletet adott ez a lakásbérlős megoldás. Elsőre borsosnak tűnik a 450 euro, de aztán tényleg belegondol az ember, hogy egy szállodában napi 45 eurórért max. nézelődhetsz.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Hotelscombined
Hotel Croix De Malte
Párizs, 5 Rue De Malte - Franciaország
Iliade Paris 18 - 60 EUR / éjtől
Párizs, 51 Rue Letort - Franciaország
Hotel Saint-Louis Bastille - 59 EUR / éjtől
Párizs, 114 Boulevard Richard Lenoir - Franciaország

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina