Maliban a csapat - Berta és Benedek játékai jó helyre kerültek

BamakoOngo Beszámolója

Cimkék: ajándék  Bamako  csapat  futam  katonák  Mali  Mauritánia  sivatag  szavanna 

A tegnapi reggel Kiffában köszöntött még ránk, ahol újra találkoztunk Attilával és Ferivel, a két kecskeméti sráccal. Sikerült megint egy a szervezők által ajánlott, mint utólag kiderült: lehúzós kempingben tölteni az éjszakát. 30 Eurot hagytunk ott.

Nekivágtunk aztán az útnak Mali felé. 170 km-t tudtunk csupán megtenni (hasznosan), mert csak földutak vannak a szavannán ezernyi útelágazással, és ha rossz utat választunk az onnan derül ki általában, hogy kb. fél óra múlva elfogy az út és mehetünk vissza az elágazáshoz. Az éjszakát a szavannán töltöttük miután átléptük az elméleti határt Mauritánia és Mali között. Semmi jelzés nem volt, egyszer csak láttunk egy táblát, hogy ez bizony már Mali földje.
Ma beértünk egy faluba, ahol 60-an laknak összesen, megkerestük az iskolát és az ottani tanárnak átadtuk azokat a játékokat és ruhákat, amiket otthon a gyerekek, Berta és Bendek készítettek össze. Nagy volt az öröm!

Bár már egy ideje szavannás a táj, azért előbukkanak a sivatagosodás jelei, jól látni, ahogy a homoktenger harapja ki a részét a természetből. Ez a táj 50-100 évvel ezelőtt még vadállatok (oroszlánok, zsiráfok stb) helye volt, ma már csak házi állatokat (kecske, teve) látni.

Mauritániában egyébként végig fegyveres katonák őrizték a mezőnyt és a csapatokat, a határ felé közeledve már 100 méterenként állig felfegyverzett katonák álltak és dzsipekkel is követték a Bamakosokat. Útközben megálltunk a Ayoun kanyonál, amint nethez jutunk képeket is küldünk róla! Csodálatos volt!

A kocsik és versenyzők állapotáról annyit még, hogy nagyon sokan küzdenek továbbra is technikai gondokkal, egy angol Pajero generátor-, akku- és hűtőcserére szorult, egy norvág kocsinál is a hűtőt kellett kicserélni. Legtöbbeknek ezzel van gondja, úgyhogy nyomatják a fűtést ezerrel a kocsiban, hogy ezzel elkerüljék a víz felforrását. Szerencsére nekünk hűtős gondjaink nincsenek most, a jó a futómű is, egyedül a tetőcsomagtartótól kellett megválnunk, a pótkerekeket bezsúfoltuk az utastérbe - összességében nagyon jó vételnek bizonyult ez a Toyota.

Most megyünk egyre beljebb Maliban, reméljük, hamarosan elérünk valami városszerűséget.