Karavánúton Tibet felé Negyedik rész

Tibet Lhasza

Ott-tartózkodás ideje: 1956. szept. 28.  - 1956. okt. 02. (4 nap)

0 hozzászólás I 3 209 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. feb. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kinaisarkanykacsa Beszámolója
Kínai házigazdáink jóval indulás előtt figyelmeztették kollégáinkat akik repülővel érkeztek a világtetejére, Tibetbe, hogy megérkezvén ne virgonckodjanak, s különösen az első órákban tartózkodjanak a fölösleges testmozgástól, sőt a hangos beszédtől is.A ritka levegő ugyanis alaposan megterheli a szervezetet, fejfájást, kábulatot és nagyfokú idegességet okoz. Már a repülőtérről Lhászaig vezető úton észrevették, hogy nem volt megalapozatlan ez a figyelmeztetés. A rozoga buszban, amely három óra alatt tette meg a körübelül száz kilométeres utat, kezdtük úugy érezni magunkat, mint akit főbekolintottak és most kezd magához térni. Talán hozzájárult az út göröngyössége is.
Lhásza ( Lhasa) a dalai lámák székhelye. A százezer lakosú város 3600 méter magasan a Lhásza-folyó északi partján terül el.
A nagy magasság okozta problémák miatt keringési és légzési bántalmakban szenvedők számára nem javallott hely, csak külön orvosi vizsgálat után szabad ide utazni, ahol a légzőkészülék is a turisták elengedhetetlen kisérőeszközei közé tartozik.
Tibetet legmelegebb időszakban, juliusban és augusztusban érdemes felkeresni. Ilyenkor hull a legtöbb csapadék. Nyáron sem árt meleg ruhát vinni, mert bár 20-21℃-ig is felmelegszik a levegő, egy-egy zápor idején tíz fokkal is lehűlhet.
A nagy magsság más furcsaságokat is okoz, pl.a víz 80℃-on forr, a 100℃-os forralást csak túlnyomáson tudjuk bisztosítani. A tiszta levegő és az erős ibolyántúli sugárzás miatt,ha a fénymérők adataira támaszkodunk, túlexponáljuk a filmjeinket.A kapott adatokhoz képest egy rekeszegységgel kissebbet kell használnunk.
Lhászat kölönben nem hiába hívják a „ napfény városánal”, évi 3005 órán át süt itt a nap. ( Igaz, Sigacéban a napsütés időtartalma eléri a 3233 órát, a tibeti rekord pedig 3370 óra! )
A Lhásza hídjától nyugatra húzodnak a tibeti építészet remekei, a Csokhang-templom, a Potala-palota, a dalai lámák téli tartozkodási helye, majd a Norbu Lingka, ahol a nyarat töltötték. Szrong-brcan szgam-po király kínai feleségét bízta meg a hely jelölésével. Az ő választása erre a völgyre esett, amelynek közepén akkoriban egy tó terült el. Ezt kiszárították illetve gerendákra építkeztek. A vizes, mocsaras eredet még ma is meglátszik a városon. A Csokhang-templomot Szrong-brcan szgam-po király építette 647-ben abból az alkalomból, hogy sikerül Tibetet egyesítenie.Az építkezés szorgalmazói között ott volt a kínai és a nepáli felesége is, mindketten hívő buddhisták.
A ma 25.100m²alapterületű templomot a késöbbiek során többször is átépítették. Négyszintes főcsarnokának aranyozott teteje, és maga az épület belső szerkezete is a Tang-kori kínai építészeti stilusjegyeit mutatja. Falfestményei bemutatják Ven-cseng hercegnő Tibetbe vezető útját és a templom építését. Itt látható az aranyozott bronz Buddha- szobor, amelyet állítólag még a kínai hercegnő hozott magával Csanganból, valamint a király és két felesége szobra.
A nyugatra néző főbejárat előtt áll a hercegnő által ültetett ezerháromszáz éves fűzfa és a 823-ból származó „ nagybácsi és unokaöcs szövetségének emléktáblája ”.
Lhásza legfőbb nevezetessége azonban a Vörös-hegyre épült, azt szinte teljesen betakaró Potala-palota.
A 41 hektáros palota négy részből áll:a középső Vörös Palotából, amelyben halott dalai lámák nyugszanak, az azt körülvevő Fehér Palotából, amelyben a mindenkori dalai láma lakott, az Alsó Palotából, ahol a kormányhivatalok, börtönök, istállók kaptak helyet, valamint a Sárkánykirály-tónak nevezett hátsó parkból.
A palotában több mint kétszázezer kissebb-nagyobb szobor található. Egyedül a nyugati szárny képes folyosóját 698 hatalmas, öt-hat méter magas falfestmény díszíti.
A szent palota ma turista látványosság. Régen a nők nem tehették be ide a lábukat.
Lhászát a tizenhárom emeletes, 110 méter magas Potala-palota uralja. A hatalmas, erődnek is beillő palota tibeti stílusban épült, falai befelé dőlnek, ablakai felfelé keskenyednek, legfőbb építészeti jellemzője az egyszerűség, a piramisra emlékeztető ívelés. Mintha csak az egész palotát a sziklából faragták volna ki, azonosul a szikladombbal, amelyre a VII.században épült. Az emberi tervezés és a természet remekművű harmoniája. Aranyozott tetői alatt nyugszanak az egykori dalai lámák. Ezer szobája közül a leghíresebb, amely az alapjául szolgáló sziladomb csúcsán helyezkedik el, s amely a palotát építtető Szongsztan Gambo király nepáli és kínai feleségének kápolnája volt.
A Potala-palotát törzsi háborúk és természeti csapások csaknem teljesen elpusztították, s a XVII. században épült újjá, az ötödik dalai láma uralma alatt. Egyetlen eredeti és éppen maradt része a csúcson levő kápolna, amely a nepáli és kínai hercegnő, valamint a nagy tibeti király, Szongsztan Gambo életnagyságú szobrait, illetve a két feleség legkedvessebb főzőedényeit őrzi.
A palota sosem szolgált szentélyül. Mindig a dalai láma téli szállás helye volt, s kizárólag az ő kényelmét szolgálta. Már amennyire kényelmesnek nevezhető a fűtés és víz nélküli vár, amelyet minden oldalról meredek lépcsők közelítenek meg. Ezeken a lépcsőkön hordták fel nap mint nap a vizet, az élelmiszert a dalai lámát kiszolgáló lámaszolgák, akik lényegében semmiben sem különböztek a közönséges rabszolgáktól.
Az egykori főpapokat és arisztokratákat hordszékeken cipelték fel a palotába...
Régebben a dalai láma és az őt kiszolgáló személyzet, valamint a rendre és bisztonságra felügyelő lámarendőrség tagjai tartozkodtak a Potala-palotában. Most a palota csak nem teljesen üres. Ezer szobájára ( vajon mikor számolta meg valaki? ) a műemlékvédelmi bizottság 24 embere ügyel.Az általunk meglátogatott termek, szobák tiszták, az egész palotát renoválták. A rendhez és tisztasághoz az is hozzátartozik, hogy nem égnek többé a szobrok és egyébb ereklyék előtt az avas jak-vajat fogyasztó mécsesek, és ezek kormos füstje nem szennyezi be a páratlan értékű rekliviákat és a selyemre, vagy falra festett képeket. Mindezeket a kínai szakemberek megtisztították, restaurálták és most teljes pompájában élvezhetők. A hatalmas festmények elénk vetitik a dalai lámák egykori életét, utazásaikat és ezen keresztül bepillanthatunk nemcsak Tibet, hanem a kínai császárság történetébe is.
A Patala-palota legértékesebb relikviái közé tartoznak az előző dalai lámák holtestét tartalmazó stupák, azaz óriási méretű koporsók. A legnagyobb ezek közül az amely az ötödik dalai láma nyugvóhelye. A koporsó csaknem tizenöt méter magas, s megépítésének költsége történeti forrésok szerint nem kevesebb, mint 3721 kilogram szín arany volt. Az ötödik, s egyben a leghatalmasabb dalai láma teste az arannyal, drágakövekkel díszített hatalmas koporsó központi részében van elrejtve. Aranyba, ezüstbe, vasba öltöztetve alussza itt örök álmát.
A Keleti Buddha Termének falán látható az a helyre állított falfestmény. Amely jegyzőkönyvszerű pontossággal számol be az ötödik dalai lámának a kínai császári udvarnál tett egyéves látogatásáról. Erre a vazallusi látógatásra 1652-ben került sor, a Csing-dinasztia uralma alatt. A kínai császár előtt térdet hajtó dalai láma falra festett képe meggyőzően bizonyítja azt a bizonyos nagybácsi és unokaöcs közti viszonyt, amelyre a kínai kísérőink feltűnő gyakorisággal utalnak...
A második legnagyobb koporsó a tizenharmadik dalai lámáé, vagyis a jelenlegi dalai láma elődjéé. A stupát 1934-ben építették, s a lámaista egyház csökkent anyagi helyzetét, vagy takarékosságát tükrözi, hogy mindössze 590 kilogramm aranyat tartalmaz. Mellette helyezték el azt a kisméretű pagodát, amelyet kínai művészek 250.000darab gyöngyből készítettek... Egy másik falfestmény azt tanusítja, hogy a tizenharmadik dalai láma is megtette a hagyományos zarándok utat Pekingbe, mégpedig 1908-ban. A falfestmény egyik részén a ritkaságszámba menő jelenet, talán történelmi pillanat látható, amikor a dalai láma első ízben ült autó kormánya mellé.
Megtekinthetjük azt a termet is, amelyben látható az az oltár, amely előtt a tibeti újév napján jelképesen térdet hajtottak a dalai lámák az egyáltalán nem jelképes hatalom, a háromezer kilométerre székelő kínai császár előtt. Az oltár fölött több nyelvű felirat ” Tíz- és tízezer évig éljen a kínai császár! ”
A távolban élő császár nagyon is reállis hatalmat jelentett Lhászában.
A palota emeleti termeiben helyezték el azokat a kegytárgyakat, ajándékokat, kínai császári pecséteket és leiratokat, amelyek ismét csak Kína és Tibet egységét hivatottak biyonyítani. A legérdekesebb köztük az aranyból és fából készült Bompa váza, Csien Lung kínai császárnak, a Csing dinasztia uralkodójának kétes értékü ajándéka.
Ebben a vázában helyezték el azoknak a jelölteknek a nevét, akik közül aféle lottóhúzási módszerrel kiválasztották a dalai láma, vagy pancsen láma utódját. Vagyis a reinkarnációt , azaz az elhunyt dalai láma újjászületését a kínai császárok által jóváhagyott személyek közül lehetett csak kiválasztani, illetve megvalósítani. Újjászületés ide vagy oda, dalai láma csak az lehetett, aki elnyerte a pekingi császári ház támogatását és megfelelt a császári ház lhászai helytartója által támasztott követelményeknek.
A kínai idegenforgalom igyekszik minél nagyobb hasznot húzni a látogatókból: a saját géppel készített felvételekért is fizetni kell. Egy képért húsz jüant kérnek.
A sorrendben a hetedik dalai lámától kezdve a legfőbb tibeti egyházfők októbertől márciusig a Potala-palotában, márciustól otóberig pedig a hatalmas parkban elhelyezkedő nyári palotában, tibeti nevén Norbu Lingkában laktak. A Norbu Lingka ( Kincses Kert) a Potala-palotától jó egy kilométerre nyugatra terül el fehér falal vették körül. Ma nyilvános park. A nyári palotát 1755-ben építették, fokozatossan bővítették, jelenlegi nagyságát ( alaterülete 360.000m²) 1954-ben érte el, a ma száműzetésben élő 14. dalai láma jóvoltából. Minden valószínűség szerint az utolsó dalai láma modernizálásiérzékére vall, hogy fürdőszobáját Angliából importált, korszerű fürdőkáddal és valodi angol wc-vel szereltette fel. Arra ayonban már nem futotta idejéből, hogy a folyóvizet is bevezettesse.
A csaknem teljesen újjáépült nyári palotának a dalai láma a Tadan Nincsiu Pucsuan ( Örökké Tartó Palota ) nevet adta. A nyári palotában csak egyetlen nő tartozkodhatott a dalai láma édesanyja.
Ha a park épületeinek belseje kívánnivalókat is hagy maga után, külsejük elbüvölő: „a Potala-palota ridegsége után a Norbu Lingka valóban nyári laknak hat. Stílusa könnyed és színes. Egyszerű vonalaival szinte lebeg a hatalmas park felett. A nyári palota most kiránduló hely, a parkját hétvégi piknikkek tartására használják Lhásza lakói, főleg a fiatalok. ”
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina