Afrika egyik közepe

Burundi

Ott-tartózkodás ideje: 2008. jan. 20.  (1 nap)

4 hozzászólás I 5 452 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. feb. 03. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Valamihorvath Beszámolója

Cimkék: bujumbura  burundi  gitega 

Burundi ugyan nem a világ közepe, de némi promóciós aktivitással könnyen kedvelt célponttá válhatna. Egyelőre azonbana helyiek sokkal inkább annak örülnek, hogy vége a 12 éves háborúnak és országuk helyreállításában, az emigránsok hazatelepítésében segédkezhetnek.
Pedig Burundi nagyon sok tekintetben kielégíti a kalandvágyó turisták elvárásait. A szegénység ellenére az emberek hihetetlenül kedvesek (igaz, sok helyen tényleg nagyot néznek a fehér ember láttán), az ország tiszta, a természet lenyűgöző, európai viszonylatban leginkább Szlovéniához hasonlítanám. Hatalmas, zöldellő hegyek, tiszta vizű tavak, változatos élővilág, jó minőségű utak várják a látogatót - igaz, ez utóbbi oka a becsléseim szerint nagyjából 100 lakosra jutó négykerekű jármű. A turista pedig errefelé nem pénzeszsák, hanem ritkán látott, védett állatfaj.
A főváros, Bujumbura amolyan kellemesen kaotikus, ám átlátható. Sok emberkéz által épített attrakciót itt ne keressünk, de érdemes kirándulni a város melletti természetvédelmi területre (ahol az "Attention Crocodiles" tábla nem viccel) vagy meglátogatni a helyi állatkertet. A Tanganyika-tó az ország vízellátásának nagy részét tökéeletesen biztosítja, épp ezért védelme mindenki érdeke - és ezt be is tartják.
Burundi második legnagyobb városa, Gitega már lestrapáltabb, a közvilágítást például nem érdemes keresni, ezért sötétedés után a szomszéd kocsmába is érdemes kocsival menni. Itt a világ legkisebb múzeumának titulusára nyugodtan pályázó Nemzeti Múzeumban meglepő módon rengeteg hasznos dolgot tudhatunk meg az ország történelméről és hagyományairól, a másik kulturprogramot pedig a híres helyi dobosok produkciója szolgáltatja. Burundi leghíresebb művészei már bejárták a fél világot, mégis, szemmel láthatóan a helyi közönség - voltaképpen családtagjaik és alig pár fős csoportunk előtt - érzik igazán lábukban a boogiet.
Az ország déli részén egymás mellett négy kiváló vízesést is találunk, tőlük nem messze pedig nagy meglepetés ér, ha a Nílus déli forrásának nyomába eredünk. A híres "csap" vízhozama ugyanis nagyjából 5 liter/óra, és ha nem lenne tőle 100 méterre egy ágaskodó piramis, biz'isten csúnya átverést sejtenénk. Kárpótlásul inkább merülünk egyet a közeli meleg vizes forrásban, a természetes jacuzzit szerencsére még elkerülik a turistahordák, így nyugodtan ejtőzhetünk benne.
Északon kedves kisvárosok és a civilizációtól egyelőre még megmentett tavak találhatók, amelyeken közlekedni főként a helyiek fatörzsből kivájt csónakjain lehet.
Burundi legfőbb exportcikke a kávé és a tea, bár a helyiek nem igazán isszák őket. Szerencsére az alkoholhoz nyitottabban állnak, a kocsmákban számos nemzetközi márka kapható, ám a legnépszerább mégis a helyi Primus, 720 ml-es üvegekben mérve.
Burundi egyébként keresztény ország, számos helyen találni templomot. És bár a lakosság átlagfizetése nagyjából 100 dollár, a termékeny földnek köszönhetően az ételellátásra nem lehet gond.
Minőségi szálláshelyet csak Bujumburában láttam, az ország többi részén inkább a családias panziók dominálnak, amelyek ugyan tiszták, ám eléggé lepukkantak.
A vásárlás azonban rutinos shoppingolóként is nehezemre esett. A legfontosabb ajándéktárgyak itt a faragott fa dísztárgyak, amelyek némelyikét akár még az AIDS-ellenes kampányhoz is fel lehetne használni, az óvszerrel kiegészített Kama Sutrát idéző jelenetek okán. Az élelmiszerekből a kávén és a teán kívül a Piri-piri szószt ajánlom, de csak a hozzám hasonló chilli-addiktoknak, gyengébb idegzetűeknél könnyen sírás lehet a tesztelés vége.

Némi haszno infó:
Közlekedés: Burundiba Európából egyedül a Brussels Airlines repül, heti kétszer, de más afrikai légitársaságok közlekednek ide.
Vízum: ha a repülőtéren veszed, 40 dollár, a közúti határon csak 20. Nem kell előzetes regisztráció, de a helyben adott vízumkérő lap igen széleskörű információkat követel meg-
Pénz: nagyjából 1100 burundi franc felel meg egy dollárnak (és ezt valamivel jobban váltják, mint az eurót). De vigyázat, csak a 2003 utáni bankjegyeket fogadják el!
Telefon: jelenleg egyetlen magyar mobiltársaságnak sincs roaming-megállapodása a burundi szolgáltatókkal. A kongói határ mentén (vagyis a Tanganyika-tó partján) azonban rácsatlakozhatunk a szomszédok hálózatára, egyébként pedig célszerű kártyafüggetlne készülékkel útnak indulni, amelybe helyi kártyát veszünk és viszonylag olcsón hazatelefonálhatunk.
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
saboltch - 2013.05.09. 12:26

Óóó, a piri-piri... mi Szenegálban voltunk így télen, ott pili-piliként ismerték, az is igazi kaland volt! (Nem reklámként, de az ilyen kalandozni vágyóknak ajánlom az utazzafrikaba.hu-t!)

kalubu - 2008.09.04. 20:42

ez azert tulzas:"hatalmas, zöldellő hegyek"Se hatalmas hegyeket, se zold erdoket nem lattam. Sajnos olyan, mint Madagaszkar: ameddig a szem ellat csak letarolt/meguvelt (ez valoban zold, de nem termeszetes) foldek. Erre az utikonyvek is kulon felhivjak a figyelmet. Ne feldjuk, hogy a haboru idejen tobbmillio menekult ingazott Rwanda-Burundi es DRC kozott, akik aztan mindent megettek, felegettek es szettiportak...

miloven - 2008.04.07. 22:46

Szerintem ez egyéni vállalkozás volt :) Hasonló őrüteket keresek én is, akik bevállalják Afrikát kalandos verzióban :)

kisssnora - 2008.02.05. 07:27

jó hogy ilyen helyre eljutottál. Burundiba egyénlieg mentetek vagy utazási irodák is visznek már ebbe az országba?kisssnora


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina