Megmasztam

Románia Urdele Hago 2141m Ranca

Ott-tartózkodás ideje: 1999. aug. 21.  - 2004. aug. 19. (1825 nap)

0 hozzászólás I 1 030 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. feb. 06. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar bandvox Beszámolója

Cimkék: ranca  urdele 

Ranca értékelése
bandvox még nem értékelte!
Még senki sem értékelte ezt a szálláshelyet.

Légy
te az első!

Az Urdele csúcs 2141 métere

1999 augusztus 21 szombat

Reggel amint a távolba néztem, kerestem a hegycsúcsot mely felhőbe burkolva még pihent. Misztikus mivoltában ott a messzeségben várt reám, hivogatva. A Napsugarakat még jóval előttem, felfedező útra küldtem. Da az Urdele csúcs nem óhajtotta felhőruháját levetni, domborulatait megmutatni.
Halkan rámordultam... - Hmmm! -, és elhatároztam, hogy úgyis megmászom.
Gepida Asgardomon közönyösen megfeszült a lánc, mintha azt mondta volna:
- Mindegy már nekem, még egy csúcs ide vagy oda?!
Üdülőházak mellett haladtam el, és a Cerbu nevezetű radio-tv átjátszó állomás előtt, meg a Rinca turistaszálló mellett. De mindezekre ügyet sem vetettem. Csak felfelé tekintettem, arra a hegyre melybe, göröngyös utam belevész.
Már két órája tolom gépemet. A tájat milliószor megbámulom. Mindenütt sziklák, kissebb csúcsok, fűvel borított domboldalak.
Hatalmas kőmosások állják utamat. A hegyvonulat mintha jelezné nemtetszését, meghódítására vonatkozó gondolatommal kapcsolatban.
Már nem is köveken kinlódok hanem kissebb sziklákon. Hátranézek.
Muszál ledöntsem biciklim. Semmit sem látok. 100 méteres látótávolság és a többi szürke felhő. Egyedül mint élő szervezet ezen a vidéken. Nameg cipelő társam. Szél fúj. Hideg van. De a kerékpártolástól csorog rólam a víz. Előre nézek, ködfátyolba belevesző utamat szemlélem. Még madarak sincsenek. Csak sziklák, és kövek, egy-egy elszáradt fűcsomó.
Megragadom gépem és beletolom az előttem lebegő ismeretlenbe.
Újabb kőmosás. Két kézzel tolom Gepidát, fékkarokon az újjaim. Tolok rajta, fékezek, lépek egyet, tolok rajta, fékezek, lépek egyet. Csak így lehet haladni. Egyre sűrűbb a kőd. Magam előtt pár méterre éppen az „utat” lesem. Hirtelen a szél arrébb fújja a felhőt ami körülöttem van. Feltárul a mellettem lévő domboldal és szakadék.
Szinte két méterre sem vagyok a szélétől. Megborzongok. Jobban megragadom a kormányt. A fékkart annyira szorítom, hogy újjaimban nincs vér. Előre tekintek. Még van egy kicsi a kőmosás tetejéig. Nem akarok újra lenézni a szakadékba. Eljátszadozom a gondolattal...Mi lenne ha...?
Errefel megszédülök. Az erő kiszalad a kezemből. Ez pedig éppen elég arra, hogy nehéz rakományom kifelé megbillenjen....
Század másodperc töredéke. Magam felé rántom biciklimet, mire az rámdől.
Én egyensúlyomat vesztve a kövekre huppanok. Behunyom a szemem és mélyeket lélegzem.
Átfut az agyamon, hogy Gepida Asgard Team feladta? Itt akar maradni az ismeretlenben? Sőt engem is maga után húzna...
Na nem, ezt nem engedem!
Nyögök egyet és felállítom a biciklim. És magam felé döntve elindulok tovább. Csak egy cél lebeg előttem. Túl lenni ezen a hegyen, túl lenni mindenen. Csak előre nézek. Taszít, fék, lépés, taszít, fék, lépés. A kőmosást elhagyva, sziklás úton haladok tovább. Kimerültem, elfáradtam.
Nem emelem fel a fejem csak magam előtt viszem a látószöget. Kortyolok kulacsomból. Jó lesz spórolni, mert ki tudja hol a csúcs? Csúcs? Hát még emberek lakta település?
Fúj a szél. Néha erősebben belémkapaszkodik, bicajostól szeretne ledobni.
Felülök az ülésre, lábammal kitámasztom magam és reáfekszek a kormányra. Relax.
Eltelt életem képei villannak fel.
Nem tudom mennyit pihenhettem így, de arra lettem figyelmes, hogy a két karom perzselődik.
Felnézek.
Sehol egy felhő csak tiszta kék égbolt és körülöttem a végtelen hegyvonulat. Ez gyönyörű. Ez az érintetlen természet. Nem győzök betelni a látvánnyal. Fényképeket készítek. Majd nehéz sziklákon, de elérem azt a bűvös 2141 métert. Egy kicsit lejjebb, két kékszínű tóbol nevet rám a Nap.
Leülök egy sziklára és csak nézek ki a fejemből . Elindulok lefelé, de itt még sziklásabb a hegyoldal. Szikláról sziklára kell lépkedjek, a kerekeket is feltolom, leeresztem, persze mindíg fékezni. Madarat még mindíg nem láttam de még legyet sem ami zavarna.
Tűző napsütésben, izzadva kinlódtam lefelé. De lassan a sziklákból kövek, a kövekből kavicsok, a kavicsokból posos földút, majd aszfalt lett. Maxigázzal hajtottam a végén.
A megelégedettség mely örömöt váltott ki belőlem, és a sikerélmény késztetett arra, hogy mosolyogva tekintsek vissza az Urdele csúcs felé. Természetesen szürke felhők körgyűrűvé alakított csapata vette körül, márcsak azért is, hogy azok akik már innen szemlélik nehogy meglássák a tetejét.
De én szép emlékkel magamban, elraktározott képek ezreivel agyamban elmondhattam, hogy 2141 méter magasban voltam. Ahonnan épen, egészségesen jöttem le, és velem volt kedvenc kerékpárom is Gepida Asgard Team is.

2004 augusztus 19 Csütörtök

...A mai napon megmásszuk Románia legmagasabb hágóját...
Novaci faluban uzsonnáztunk. Almáspite után pizzaszelet, sörrel lenyomatva. Telcsi töltés, sziesztázás után újult erővel indultunk neki a 12% emelkedőnek. Tomi még ilyet nem látott. Na akkor induljunk Románia első számú hágója az Urdele 2141 méteres meghódítására. Én ugyanezt megmásztam 1999 ben is. Felfelé toszogatva a gépeinket a távolban már feltünik a Cerbu nevezetű rádió-tv átjátszó/erősítő állomás. Itt voltam őrbaka ’95-ben, négy hónapot. A táj szépsége ihletett meg 99-ben, hogy eljöjjek ide. Szerencsésen átmentem rajta. Most Tomit elhívtam mert ennek a meghódítása nagy kihívás. Toszítva haladtam addig amíg egy cement szállító kamion berregése hallatszott a hátam mögül. Galád módon nem hagytam ki, mely 3 km-t húzott 8-as sebességgel.
A térképen szereplő Rinca falut mely már átalakult turista szálló épületsokaság hellyé elértük délután 2-re. Innen szépen látszott a Nagy Paring hegység.
És innen mászás 2 km/h sebességgel, köveken keresztül. Az Urdele hágó felhőbe burkolódzva várt minket 2141 méter magasan. 8 után kezdtünk ereszkedni.Megtett kinlódás 78 km. Az idő magáért beszél. Amit tekeréssel / tolással töltöttünk 9 óra 21 perc. Érdekességként: az átlagunk 8.3 km/ó


U.I. Dolj megye 67C útján haladtam. Targu Jiu után Novaci városkából indul a mászóka.
Majd én a Vidra tónál rátértem a 7A jelzésű útra, mely az Olt völgyéig visz.
2004 nyarán Csepregi Tamás barátommal újra megmásztuk. De már ekkor valamivel jobbak voltak az útviszonyok. Nem voltak köves átmosások.
A www.youtube.com oldalon ha rákeresel az „urdele” szóra, vannak apró videók, fotók.

Ha minden jól megy, ebben az évben is (2008) szeretnénk elérni oda, igaz már digitális cuccainkkal, megörökítendő, úgy mint videó és fotó.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina