Búcsúztatás toradzsa módra

Indonézia Tana Toraja

Ott-tartózkodás ideje: 2007. aug. 23.  - 2007. aug. 26. (3 nap)

2 hozzászólás I 8 375 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. feb. 19. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar J.Andras Beszámolója

Cimkék: bennszülöttek  kultúra  kultusz  népszokás  temetés 

Utazásaim során számomra mindig is az jelentette a legteljesebb kikapcsolódást, ha igazi „kultúrsokkot” élhettem át. A nagyon szokatlan, megrázó szellemi-lelki élmények teljesen elszakítanak a hétköznapjaimtól és olyan érzésekkel, tapasztalatokkal gazdagítanak, amelyek révén talán a világra is más szemmel kezdek nézni. Legutóbb ilyesmiben az Indonéziához tartozó Sulawesi (Celebesz) szigetén volt részem, a toradzsa népcsoport halotti kultuszával való „találkozás” során.

A toradzsák a furcsa alakú, „négyujjú” sziget délnyugati nyúlványának egyik magaslati részén laknak, egy zöldellő hegyek által közrezárt völgyben (a vidék neve Tana Toraja). Az indonéz népesség túlnyomó többségétől eltérően keresztények. Igaz, viszonylag nemrég vették fel a vallást (csak a kései gyarmati időszakban), és talán épp ezért tűnik erőteljesen pogánynak néhány szertartásuk. A holtak tisztelete köré a toradzsák látványos kultuszt építettek fel (bár a „látványos” szó nyilván csak a kívülállók szemszögéből értelmezhető). Ennek nyomait sokfelé látni a falvak környékén: a koporsókat nagyobb sziklákba vagy természetes barlangokba temetik, a sziklafalakon pedig falifülkéket alakítanak ki, ahová a halottat megszemélyesítő, az ő ruháit viselő bábut (tau tau) helyezik el. Torokszorító látványt nyújtanak a csecsemősírok: az elhunyt kisdedeket hatalmas élő fák törzsébe „temetik”, hogy lelkük tovább éljen a fában. Felettébb bizarr élményt jelent a temetkezési barlangok megtekintése: ezekben ugyanis a holtak csontjait sokszor mintha dekorációnak használnák, kirakva őket a sziklák kiszögelléseire.

A leginkább megrázó élményt mégis egy toradzsa temetésen való részvétel jelenti. E nagyszabású halotti ünnepeket a számos bonyolult előkészület – meg a hozzá szükséges pénz összegyűjtése – miatt sokszor csak hónapokkal, esetleg évekkel a haláleset után rendezik meg (addig a halott a ház egy félreeső zugában „vár”…). A halotti ünnepséget, amelyen rengeteg meghívott jelenik meg (akár 2-300 ember is), egy külön e célra kialakított téren tartják. A téren a vendégek elhelyezésére szolgáló ideiglenes házakon kívül egy kétszintes építményt emelnek, melynek felső szintjére teszik a díszes koporsót, míg az alsó szinten az ünnepség ideje alatt a halott özvegye és gyerekei foglalnak helyet. A több napig tartó ünnepség fontos mozzanata az áldozati bivalyok levágása, majd a jelenlevők között a hús szertartásos szétosztása. Minél jómódúbb a család, annál több bivaly feláldozására kerül sor. A bivalyok szarvát később a család lakóházán helyezik el.

A három nap alatt, amíg Tana Toraja-ban tartózkodtam, alkalmam nyílt végigjárni néhány temetkezési helyet és részt vehettem egy toradzsa temetési szertartáson is. Talán furcsának hangzik, hogy kikapcsolódás címén valaki egy ilyen programba kapcsolódik be, számomra azonban ez nem egy gyászos esemény volt, hanem egy különleges és emlékezetes élmény. Hisz nem túl sok hely van a világon, ahol az ember hétköznapi utazóként (és nem mondjuk néprajzkutatóként) részt vehet egy ilyesféle szertartáson. És ha netán kegyeletsértőnek tűnne az „élmény” szó, vegyük figyelembe, hogy a toradzsák mindennapjaiban is a holtak méltó elbúcsúztatása jelenti az egyik legmeghatározóbb élményt. Amelyet ők – bizonyos feltételek mellett – hajlandóak megosztani a kívülállókkal. Mit mondhatnék, kultúrsokk volt a javából…


Gyakorlati információk, tanácsok

Sulawesi legnagyobb városába, Makassarba (másik nevén: Ujung Pandang) könnyű eljutni Baliról vagy Jakartából: naponta több repülő is közlekedik mindkét helyről (és más nagyobb városokból is). A belföldi légiközlekedés Indonéziában nagyon olcsó, alulmúlja az európai fapadosok árait (8-10 ezer forintnak megfelelő összegért is lehet jegyeket kapni egy kevés utánajárással). Makassarból Tana Toraja turisztikai központjába, Rantepao városába elvileg repülni is lehet, gyakorlatilag azonban csak a busz jár menetrendszerűen (minden éjjel több járat, az út kb. 8 óra).

Rantepaóban van néhány kulturált és olcsó szálláshely, illetve étterem, de azért a Balin megszokott színvonalra ne számítsunk. Maga a város nem igazán szép és érdekes, de innen kiválóan be lehet járni a környéket. Erre két mód van: motorkerékpár bérlésével vagy egy idegenvezető járművén utazva. Én az első napra béreltem idegenvezetőt, aki a saját motorján (!) vitt el egy temetésre, a másik két napon egyedül motoroztam. Ez utóbbival nincs semmi gond, a forgalom csekély, a közbiztonság nagyon jó, csak a kitáblázottság hagy némi kívánnivalót maga után. De mindig akad valaki, aki készségesen útbaigazít.

A temetésekre kísérő nélkül nem érdemes, de nem is nagyon lehet menni. Ezeket ugyanis nyilvánvalóan nem turisztikai látványosságként rendezik, ezért nincsenek sehol róluk közzétéve információk. A helyi vezetők továbbá általában az elhunytak szélesebb rokonságába vagy ismeretségi körébe tartoznak, ami elfogadhatóbbá teszi az általuk kísért külföldiek jelenlétét is. Utóbbiaktól egyébként pénzt nem várnak el a „háziak”, csak valamilyen ajándékot, ahogy a többi meghívottól is (a szokásos „tarifa” két személyre egy karton olcsó helyi cigaretta). Ezen felül illik sötétebb színű, a végtagokat is fedő ruhában lenni és persze némiképp meghúzódó módon viselkedni. A temetési szertartáson egyébként nem kifejezetten gyászos a hangulat – attól eltekintve, hogy viszonylag komorak az emberek, az egész inkább egy nagy lakomára hasonlít. Nem árt azonban egy kis óvatosság, ha valakinek könnyen felfordul a gyomra: az ünnep alatt szinte folyamatosan vágnak, illetve darabolnak állatokat, és nem nagyon alkalmaznak eközben kíméletes módszereket. Nekem akkor volt egy igazán „nehéz pillanatom”, amikor az egyik sátorban hagyott hátizsákomra úgy találtam rá, hogy egy még gőzölgő bivalygyomor volt nekitámasztva…
Értékeld az élménybeszámolót!
6.8 (11 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
joogy - 2018.08.23. 16:07

Kedves András!Tapasztalásod reális...hitviláguk megkapó.Lesz az élménybeszámolónak folytatása is? Mi voltunk vizibivaly harcon, vendégfogadáson és bivalyáldozaton két különböző faluban, egy piros és egy fekete koporsós temetési ceremónián.ÜdvJooGy

szakacsjozsefne - 2009.01.02. 16:32

Érdekes lehet egy tőlünk távoli, teljesen idegen kultúrába bepillantást nyerni.Köszönöm a beszámolót. Sz-né Marika


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina