Nem professzionális paradicsom

Morzsa Beszámolója

Cimkék: csillag  exotikus  luxus  mauritius  meridien  óceén  öt  strand  tenger 

Kezdem ott, hogy bármennyi kritikát is fogok megfogalmazni a szállodával kapcsolatban, tényleg nagyon jól éreztük magunkat, szóval, ne tévesszek meg senkit, ez a hely tényleg szép, és jó ;-)
A hosszú repülőút után nagyon hosszúnak tűnt a buszút a reptérről a szállodába. Ez nem annyira a nagy távolság miatt volt (Mauritiuson talán nincs is olyan), hanem annak, hogy az ottani csúcsidőben át kellett vágnunk Port Louis-on meg a rengetek környékbeli körforgalmon.
A szálloda, ahogy sok-sok másik luxus hotel is, a semmi közepén fekszik. Ne csodálkozzunk, hogy az „autópályáról” lekanyarodva itt is vékony kis mellékutakon (egyre kisebbeken) jut el a busz a szállodához. A szálloda előtt, kicsit messzebb a főbejárattól egy taxiállomás, ahol a szállodával szerződött (és általuk ellenőrzött??) taxisok várakoznak a vendégekre. Megéri őket igénybe venni rövidebb túrákra, de esetleg hosszabbakra is lehet velük alkudni. Minket pl. 25 EUR-ért vittek be Grand Baiara. A taxis nem csak leszállítja valahová az embert, hanem meg is várja, és haza is hozza a szállodába, ha így kérjük (ez a 25 EUR pl. ez volt: a taxis ráérősen megvárt minket egy parkolóban, míg mi sétáltunk, iszogattunk egy bárban, és hazahozott minket. Sőt, odaúton megállt szerinte szép strandokon (tényleg azok voltak), szóval, a taxis kicsit idegenvezető is, ha hagyjuk, gondot is visel ránk.
A taxisokon túl van a környék egyetlen boltja, itt érdemes ásványvizet venni, de rengeteg ajándék is található. Hasznos dolgokat is árul (naptej, alapgyógyszerek), de ezekről úgy láttam, nem igazán olcsóbbak, mint a szálloda shopjaiban. Van itt egy pénzváltó is, de rosszabbul váltottak, mint a szállodában! (a legjobb rate-et a reptéren, érkezéskor kaptuk, aztán Port Louisban)
De vissza a hotelhez ;-)
Sajnos, az érkeztetésünk sem ment teljesen simán. Ugyan a személyzet nagyon kedvesen egy koktéllal fogadott a gyönyörű tengerparti bárban, azonban hiába volt mindenki számára névre szóló borítékban kikészítve a szobakulcsa és a tudnivalókat tartalmazó üdvözlőlevél, egy technikai malőr miatt (legalábbis akkor elég hosszúnak tűnő) várakozásra kényszerültünk. Az ok vicces volt: a bárban futó zenét nem tudták lekeverni, hogy aztán név szerint szólítsanak oda mindenkit a boríték átvételére, az útlevélszámok és egy bankkártya szám megadására. Ezért nem kiabálva szólítottak minket, netán, a mi bemondásunk alapján kikeresték volna az éppen eléjük járulókat, hanem rohangálni kezdtek valakiért, aki ért a keverőpulthoz, és elnémítja a zenét…
De aztán végül persze a szobánkba jutottunk, szerencsére, de ez a fajta kedves, jóindulatú, de kissé idegesítő hozzáállás később, másban is megmaradt (részletek később).
A szálloda elrendezése nagyon jól ki van találva: középen az impozáns fogadó rész, recepció, reggeliző és vacsorázó hely, medence, bár, a főépülettől jobbra és balra pedig három-három három emeletes épület, a tengerpart vonalát követve. Ezért minden szoba tengerre néző (senki ne fizessen felárat ezért!!! Kivéve, ha a legszélen elhelyezkedő új „Nirvana” részbe foglalt szállást, de, ha jól tudom, ide utazási irodán keresztül nem is jönnek magyarok)
A szobák tehát elől a tengerre nyílnak, a bejárati ajtajuk meg egy nyitott folyosóval a hátsó kertbe, azaz, még itt sem kell hangulattalan szállodai folyosón sétálnunk, hanem egy gyönyörű buja és zöld mauritiusi kertben juthatunk el a főépületig.
A földszinti szobák hátránya, hogy a teraszuk közvetlen a kertbe nyílik, annak ellenére nem mertünk nyitott ablaknál aludni, hogy a szállodában biztonsági őrök járkáltak nappal és éjjel egyaránt. Viszont mindkét oldalról, még az ajtó felől is hangos madárdalra ébredtünk minden reggel.
Igaz, néha bekúszott valami nagyon rossz szag is, mert időnként mintha valami trágyás vízzel locsoltak volna.
Ha jól láttam, egy épületben a legfelső szinten van egy kétszintes lakosztály, a középső mellett 4-4 keskenyebb szoba (ezt az alaprajzon nem igazán láttam, de a teraszajtó csak három táblából állt szemben a mi négy táblánkkal) Talán ez lehetett a standard szoba, a szélesebb a deluxe? Nem tudom. Mi mindenesetre nem fizettünk deluxe felárat sem, mégis ilyen nagyobb szobába kerültünk.
De a szobák mindenképp hatalmasak és kényelmesek, gyönyörűen berendezve. A bejárathoz közelebb van a hálószoba rész, hatalmas lcd tévével (a tévén szerény és a felsoroltakkal egyáltalán nem egyező programválasztékkal), ezt egy polcrendszer választja el egy nappali részről, ahonnan egy kanapé és egy íróasztal van, innen lehet a teraszra vagy a kertbe lépni.
A szobák légkondicionáltak, illetve azzal felszereltek, de mi nem igazán szeretjük a légkondit, illetve az első napokban a szobánk nagyon penészszagú is volt, és az volt a tippünk, hogy a légkonditól. Nos, ettől vagy sem, néhány nap alatt kiszellőztettünk, és a szoba tkp. elég kellemes hőmérsékletű volt nélküle is. De a nappali rész plafonján található ventilátor szinte egész nap és éjszaka ment.
A fürdőszoba is hatalmas alapterületű, nagy pult a mosdóval, nagy zuhanyfülke és kád is van külön. Bidet nincs, csak a wc mellett egy zuhanyfej, de ez majd mindenütt így volt a szigeten.
De, vissza az élményekhez:
Első nap korán feküdtünk le (ugye, egész éjjel repültünk, minimális és igen kényelmetlen bóbiskolással), mégis sikerült kétszer is felzavarniuk a „donot disturb” tábla ellenére. Ahogy fent már írtam, mindkétszer jóindulatból: egyszer, hogy fogadást adnak a bárban az új vendégeknek, menjünk, másodjára meg valami minibáros témában jöttek. A pár nap alatt még kétszer sikerült tévedésből felverni minket este (bár kétségtelen, nem vagyunk igazán későn fekvők): mindkétszer összetévesztettek egy másik szobával.
A személyzet mindezek ellenére hihetetlenül kedves, tényleg versenyezni kellett, hogy akár a kertésznek, biztonsági őrnek előre tudjunk köszönni.
A szobákról még annyit, hogy tiszták, de ugye, mivel trópusokon vagyunk, ne lepődjön meg senki ha rovarokkal találkozik bent is. Hiszen, elől-hátul közvetlenül a kert van, és nem csak a vendégek szeretnek nyitott erkélyajtónál üldögélni (szúnyogháló, meg ilyesmi nincs, csak a függöny), hanem a szobaasszony is tárt ajtóknál takarít. Tehát, bármennyire is vigyázunk, valami úgyis betéved. Mi ennek ellenére csak egy tenyérnyi pókkal és két csótányszerű vörös bogárral találkoztunk… És rengeteg léggyel, no meg a csípéseinkből ítélve jó pár szúnyog is lehetett a szobánkban.
A szálloda gyenge pontja szerintem az étkezés volt.
A reggeli persze kitűnő: hatalmas gyümölcs választék, külön szakácsok sütik az omlettet meg az egyéb tojás ételeket meg még ezer dolgot (pl. vm magyar lángosra emlékeztető, de talán indiai eredetű lepényt), felvágottak, kenyerek sok-sok fajtája, de vannak meleg ételek (bab, húsragu), joghurtok, gabonapelyhek, gyümölcslevek, az obligát kávé, tea, ásványvíz, pezsgő(!!!! Ez azért nevezetes dolog, mert egyébként (más időszakban) tizen euróért adtak egy pohárral. Igaz, nem kóstoltuk, ez ugyanaz-e.
A többi étkezés viszont maximum erős közepes.
Nagyon fontos, hogy vacsorához az uraknak KÖTELEZŐ a HOSSZÚ NADRÁG, bármilyen meleg van is, és bármennyire is kultúrált a bermuda vagy short. (persze, a hölgyek bármilyen rövid miniben mehetnek)
Ami szintén kötelező volt, akár akartuk, akár nem, az az asztalhoz kísérés (reggelinél is), és leültetés, szalvéta ölbe terítéssel. Még akkor is, ha ezután az illető rögtön összehajtotta a szalvétát, és indult a büfé pulthoz. Ez egy kötelező rituálé volt, és nem csak itt, méás "kinti" éttermekben is. (egyszer pl. szó nélkül leterítette a pincérnő az ölemben tartott fényképezőgépem, ahol pont a fotókat néztem vissza)
Kezdetben a pincérek igen gyorsak voltak, legyen szó akár a kiürült pohárnk újratöltéséről, akár a számla kihozásáról (itt az a rendszer, hogy még az all inclusive-osoknak is alá kell írni az aktuális fogyasztásuk számláját, amit a végén levonnak a fizetéskor) Később azonban már belassult a tempó, és nem egyszer bosszankodtunk azon, hogy sokat kellett várnunk a vacsora végével már eleve arra is, hogy kérjük, majd mégegyszer, hogy kihozzák a számlánkat. Hasonló tapasztalatunk volt a tányérok leszedésével is: míg eleinte szinte észrevétlenül tüntek el a kiürült tányérok, addig később még az is előfordult, hogy a desszertnél még az előételek tányérjai is az asztalunk egy üres sarkában voltak (azt viszont rendszeresen megtörtént még ilyenkor is, hogy el akarták vinni előlünk az olyan tányért, amiről még éppen ettünk, csak már kevés volt rajta). Az italok ki- és utántöltése is a személyzet feladata volt, és ebből is társasjáték lett a végére: ha türelmesen, illendően vártunk arra, hogy jöjjön valaki, aki megint telitölti a poharat vízzel, akkor akár 10-15 percig felénk sem nézett senki. De amint valamelyikünk megragadta az üveget, rögtön az asztalnál termett az pincér, szemrehányó tekintettel a szemében.Sőt, egyszer egyikük még el is sziszegte a foga közt, hogy kéri, ne tegyük ezt, mert, ha a főnöke meglátja, hogy a vendége maga tölt, akkor ő elveszíteni az állását. Így aztán általában azt választottuk, hogy inkább szomjaztunk, mint, hogy valakit bajba sodorjunk… ;-)
Az éttermeket végigpróbáltuk: a központi „180°” étteremben van a büfé asztalos vacsora, minden este más nemzet stílusában. Rossz pont, hogy még a legegyszerűbb ételek sem sikerülnek igazán jól, pláne nem autentikusan. Szinte minden nagyon sótlan volt (ugye, nem lehet mindent utólag rendes szintre sózni), de ami még rosszabb volt, hogy az ízek sem jöttek össze igazán. A mediterrán konyhára jellemző zöldfűszereket pedig még a mediterrán vacsoránál sem használtak egy grammot sem, még szárítva sem. A legjobb nemzeti estek (talán nem véletlenül) a kínai és az indiai voltak. A francia, a mediterrán, és meglepő módon a kreol nekünk nem tűnt annyira jónak.
De minden fogásból hatalmas volt a választék, se diétázó, se vegetariánus, se cukorbeteg nem lehet bajban, hogy nincs mit ennie. Saláták, kétféle leves, három-négy féle készétel ugyanennyi körettel, három-négyféle frissen, a látványkonyhában készített főétel, mellé legalább ennyi köret, sütemények, fagyi, gyümölcssaláta.
A főételek nagyrészt csirkéből és halból készültek, de persze volt marha, disznó, bárány, és rengeteg zöldség alapú is, tehát, ha valaki nem eszi pl. a halat v. a tenger gyümölcseit, ő is biztosan talál valami ehetőt.
Az A épület irányába a parton van a „Shells”étterem, itt főleg saláták, tészták, szűk választékban grill kaják vannak az étlapon. A nevéhez méltatlanul meglehetősen kevés a tengeri kaja.
Mi, ha épp a szállodában voltunk, általában itt ebédeltünk. Vacsorakor viszont pár asztalt kiraktak a homokra, a strandra, így tkp közvetlen az óceán szomszédságában lehetett vacsorálni. Nagyon hangulatos!
Itt általában zene is volt vacsoraidőben.
A La Faya tkp a Nirvana étterme, de vacsorára, inkább bejelentkezés alapján itt is igénybe lehet venni akár az all inclusive, akár a félpanzió vacsoráját. Itt napi menük vannak, három féle sorból lehet szabadon válogatni, ebből az egyik mindig vegetariánus.
A kiszolgálás még puccosabb, még szertartásosabb, mint a többi étteremben, sajnálatos, hogy az étel színvonala viszont ugyanaz. Itt is szól a zene, gyertyák az asztalon, szóval, itt is hangulatos tud lenni a vacsora.
Választható még a Croque/Cumin étterem, ami egy és ugyanaz: a 180°alatt található, és Croque napközben, akkor pizzák, hamburgerek, szendvicsek, tészták, saláták vannak az étlapon, (ez is ideális ebéd alternatíva), este pedig Cumin a neve, akkor indiai étterem.
Ebédelni ebédeltünk itt, és az nem volt rossz, de az esti Cumint, egyedül az összes közül, már nem próbáltuk ki (mert nem olvastunk róla jókat még itthon a tripadvisor-on)
Nagyon jó a szálloda strandja. Az egyik helyitől ugyan azt hallottuk, hogy nem egészen természetes, hanem a szálloda építésekor javították fel rengeteg fehér homok idehordásával, de kit érdekel? ;-)
Jól látható, milyen lehetett a strand eredetileg pl. a búvárközpont vízi kunyhója körül (rengeteg vulkáni kő), meg északabbra is a szállótól.
Ez nem Mauritius legszebb partszakasza, de nem is a legcsúnyább, az biztos.
A kijelölt és bójával körbevett fürdőhelyeken viszonylag gyorsan mélyül ugyan a víz, de egészen a bójákig leér a felnőttek lába, a gyerekekre vigyázni kell. Ugyanitt nincsenek tengerisünök (általában), de mivel a szigetet körbevevő korallzátonyról a hullámzás folyamatosan tör le kis darabokat, és mossa ki a partra, azért elkel a fürdőcipő, ha nem akarunk sikongatva lépdelni. (a kijelölt strandoknál egyébként ezeket össze is söprik időnként, de ennek ellenére megoldhatatlan az eltüntetésük)
A medence nem nagy, de soha nem volt zsúfolt. Viszont, nem a legtisztább, mert rengeteg homokot hord be a jónép, és a bár körül is valami fehér hab úszkált rendszeresen.
A végében egy bár, aminek néhány bárszéke a medencében van, így a lábunkat oda lógatva ihatjuk a koktélunkat. De a pincérfiúk egész nap cirkálnak a medence körüli meg a parti ágyaknál is, ételt, italt egyaránt rendelhetünk. A napernyős napágyakat már reggel lefoglalják, ezért, ha fontos a „jó” hely (ami biztos, hogy egész nap árnyékban van), akkor érdemes korábban kelni. A pálmák árnyékában lévő ágyakon ugyanis, még ötvenes naptejet használva is, pecsenyére lehet égni.
A strandon egész nap programok vannak: aquafittness, snorkelling, üvegfenekű csónakkal tenger nézés, vízisí (oktatás is), búvárkodás (oktatás is), strand foci, strand röplabda, petanque. Lehet bérelni kis vitorlást, kajakot, windsurf-öt, és ezekre "mentés" is van, tehát, ha valaki nagyon bénázik, akkor már megy is az úszómester motorcsónakja, és segít.
A legtöbb strand program ingyenes, de egy részükre nem árt előre bejelentkezni (hogy mire, azt jelzik is a minden este megkapott programban és időjárás előrejelzésben)
A szállodának van még wellness és fittness része. A wellnessre mi ugyan nagyon be voltunk indulva, mert itthon is szeretjük, de végül csak megnéztük, mert abban az időjárásban sem forró gőzre, sem szaunára nem vágytunk. De nagyon szép és barátságos a wellness rész. A masszázsok nagyon drágák (100EUR körül egy 50 perces -1 órás szeánsz) A fittness viszont nagyon jó: modern, profi gépek, a trainer kedves, mindig ott van, ha kell, de soha nem zavar, ha érzi, hogy nincs rá szükség. Sőt, a második alkalommal már felismer, tudja, mit használunk, meglepődik, ha nem a „szokott” időpontban érkezünk. Nekünk az egyik kedvenc helyünk volt a 10 napban. Este hat tájban, vacsora előtt kicsit zsúfolt volt, ilyenkor egyedül fordult elő, hogy várni kellett egy-egy gépre. (volt helyette ezer másik, csak én pl. nem nagyon használok csak két-három fajtát) De, hétkor már mindenki inkább vacsorázott, így meg is oldottuk a „problémát”
Nem írtam még az állatokról a szállodában, pedig voltak bőven (a rovarok, bogarak kivételével)
Tehát, ne lepődjünk meg, hogy különösen reggelinél, ebédnél rengeteg a légy. Ez ellen ők maximum füstölővel védekezek, de nem takarnak le semmit.
Kevésbé zavaró talán, bár egyáltalán nem higénikus, hogy a reggelinél, ebédnél rengeteg a veréb és egy sárga "maszkos" madár is. Hiába van pl. a 180°hálóval védve, a madarak megtalálják a kis réseket, és tömegével csipegetnek a tányérokról.
Szóval, ne hagyjunk semmit őrizetlenül az asztalunkon, amiből még enni akarunk!
Estére a madarakat a macskák váltják. Ugyan mindenütt ki van írva, hogy ne etessük őket, de ha mégis, mert megsajnáljuk őket (nagyon girnyók, és folyton éhesen miákolnak), senki nem szól ránk. Azért, érdemes diszkréten csinálni, a nem macskabarát vendégtársak miatt. És felettébb óvatosan, mert, ha nem vagyunk elég gyorsak, könnyen beszerezhető egy-két sürgető karmolás is.
A szálloda butikjairól már írtam: meglepő módon apróságokban nem drágábbak, mint a kinti bolt (bár, azt hiszem, az is direkt a luxus hotel vendégeire hajt, miért is lenne?) Viszont, pl. a szárit, strandinget sem adja olyan drágán: a parti árus árának duplájáért, de minőségben is legalább annyival jobbat. Ha netán vonzanak miket az út közben látott „outlet”-ek, akkor az ő áraikkal (legalábbis alapáraikkal) is versenyképesek: egy Tommy Hilfiger angora pulcsi kicsivel olcsóbb volt itt, mint egy ilyen „kinti" outletben. (más kérdés, hogy még így is sokkal drágább, mint itthon vagy Európában bárhol, és, az outletben kapásból 25%-ot ajánlottak, de, mikor kijöttünk, már az 50%-ról is beszélt volna az eladó csaj) ;-)))
Az elutazásunk már példás rendben zajlott, kb. fél órával kicsekkolás előtt jöttek a csomagjainkért, senkinek nem kellett magának cipekednie (kár, hogy nem szóltak előre, így kicsit kapkodtunk a még kint maradt egy-két dolog betuszkolásával). Jellemzően az egész személyzet az utazók körül sertepertélt, borravalót remélve. Mivel tényleg kedvesek, aranyosak voltak, ezért, akikkel volt kapcsolatunk, azoknak adtunk is, de a többieknek nem..