Xi'an túra

Kína Xian

Ott-tartózkodás ideje: 2006. máj. 26.  - 2006. máj. 29. (3 nap)

0 hozzászólás I 3 271 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. feb. 23. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kinaisarkanykacsa Beszámolója
Xi’an, Senhszi ( Shaanxi) tartomány fővárosa. A Wei (Vej ) folyó medencéje a kínai civilizáció egyik böcsője, ezt a hegyektől körülvett vidéket valamikor a „Szorosok Közének”, a „Bástyák Közének” hívták, s minden idegen hódító ennek kirablására törekedett. A tartomány mai nevének jelentése „A szorostól Nyugatra” ami a medence Tungkuan felőli zártságára utal. A tartomány nevének pontos kiejtése latin betüs átírásban úgy hangozna, mint a szomszédos Shanszi tartományé, ezért az új kínai-pinyin átírásban már Shaanxinak írják. Két magyarországnyi területén harminkilenc millió ember él. Xi’an ( Hszian) az egykor Csangan( Hosszú Nyugalom) néven Kína első jelentős fővárosa volt. Ma is fontos központ, de valamikor itt dobogott a birodalom szíve. Tizenegy dinasztia tizenegy évszázadon át kormányozta innen az országot. Innen indult ki Nyugat-Ázsiába vezető híres „Selyem út”, s az első évezredek második felében milliós lakosságával az akkori világ legnagyobb városának számított. A városban élő közép-ázsiaiak száma több tízezer volt.
Xi’an környékét mindig lakták. 1963-64-ben a várostól mintegy negyven kilométerre délkeletre fekvő Lantienben a pekingi embernél régebbi 650-800.000 évvel ezelőtt élt előember maradványaira bukkantak. 1953-ban a várostól tíz kilométerre keletre fekvő Pampóban egy hatezer évvel ezelőtti neolit települést fedeztek fel.
Csou törzs Ven király vezetése alatt i.e. XI. század derekán ezen a vidéken telepedett meg, központját, Fenget a Feng-suj ( Feng vize) nyugati partján építette fel. Fia a Sang-Jin az uralmat legyőzőVu király pedig keleti partra Haóba helyezte át. Egészen 770-ig, amig csak Lojangba nem költöztették, ez maradt Csou-dinasztia fővárosa.
Csou ház egyik vazallusa, a Csin királyság, amelynek lakói a Vej folyó felső folyásánál éltek, az i.e. IV. században központjukat Hszienjangba helyezték át, a Vej folyó partjára, a mai Xi’antól mintegy húsz kilométerre északnyugatra.
Amikor i.e. 221-ben uralkodójuk Csin Si Huang Ti egyesítette az országot, Hszienjang lett a birodalom fővárosa, amelynek fejlődését csak gyorsította, hogy az uralkodó a fővárosba telepítette a legyőzőtt fejedelemségek arasztokráciáját. Maga a Vej folyótól délre, tehát a mai Xi’anhoz közelebb építette fel „A fang kung”-nak nevezett híres palota rendszerét, amely a birodalmával együtt elpusztult. Napjainkban újjávarázsolva tekinthetjük meg.
Liu-Pang a Han-dinasztia megalapítója a mai várostól keletre építette fel „Hosszú Nyugalom”-nak, Csangannak nevezett fővárosát,amelyre egy ideig valóban béke köszöntött, i.sz.I.század felfordulásában azonban megsemmisült, s a főváros ismét Lojangba helyezték.
Ettől fogva Xi’an, néhány évszázadon át, csupán kisebb kiterjedésű államok központja.
582-ben az országot újra egyesítő, de rővid életünek bizonyult Szung-dinasztia a mai város területén kezdte felépíteni a fővárost, a „Nagy Felvirágzás Városát”, Ta Hszieng Csenget. Jü Ven Kaj ( 555-612) építész tervezte. Olyan jól, hogy három évszazadon át fennmaradt Tang-dinasztia is megtartotta fővárosának, és a szomszédos „Selyem út” menti országoknak is városépítési mintául szolgált.
Korabeli térképek, feljegyzések és gazdag régészeti leletek alapján pontos képett kaphatunk a Tangok által ismét Csangannak nevezett városról.
Csangant négyzetalakúra tervezték és sakktáblaként osztották fel, száznyolc egy négyzetkilométeres városnegyedre. Kapuit a rend megőrzése érdekében éjszaka zárva tartották. Várost körülőlelő faláinak hossza, vagyis a város kerülete közel negyven kilométer.Az északi részének közepén állt a szüntelenül bővített császári palota és a hivatalos épületeknek helyet adó császárváros. A késöbbi Xi’an a Tang főváros mintegy egyhetede, s nagyából az egykori palotával és a császárvárossal esik egybe, amely körübelül a mai vasútállomásnál kezdődhetett. Töle délre nyüsgött a nyugat és keleti piac. Dél keleti csücskében a „Kanyargó –patak” ( Csü Csiang) valójában parkkal körülvett tavat rejtett. Idejártak szórakozni a város szépasszonyai aranyifjai. Ime egy kis vers, ahogyan Tu Fu a költő megörökitette azt:
„A harmadik hó harmadik napján friss az idő.
Csanganban a vízparton sok a gyönyörű nő.
Mind gőgős, tiszta, úri, távolbarévedő.
Csontjuk, húsuk arányos, erük szép kékelő.
Brokát-fátyol ruhájuk napra visszalő...”

Napjainkban a kis tó parti palotákat felújjítva csodálatos Tang-kori mennyországot hoztak létre.
A város két megmaradt Tang-kori építménye a Vadludak kis és nagy pagodája.
Csangan 755. évi An Lu San lázadás idején súlyos károkat szenvedett, de ezeket még kiheverte valahogy. Huang Csao 875. évi felkelése már az egész birodalom bukásást készítette elő. Csangan soha többé nem nyerte vissza régi nagyságát.
Xi’an név a XIV. század végéről származik ( Nyugati Nyugalmat jelent), ebben az időben épültek ki a város jelenlegi falai is. A tizenkét kilométer hosszú fal tizenkét méter magas, a koronájánál 12-14, az aljánál 15-18 méter széles. Négy kapuja fölött erős kapubástyák állnak. Több mint száz kissebb nagyobb bástya és 5894 lőrés van rajta. Li Ce Cseng felkelésének azonban a XVII. században még ezek a falak sem tudtak ellenállni. Jó része –szerencsére- megmaradt, sőt a véros délnyugati része látogatható.
Mi a fürdést követöen a Vadludak Nagy pagodájához ( Da Yan pagoda) mentünk el. Ez a Tang Mennyország kert mellett épült a Tang-korban. A pagoda északi részén létesült, a város lakói álltal közkedvelt, lépcsőzetes, nyári napokon minden este kilenckor induló zenés sokszínű lápákkal megvilágított, szőkőkút ingyenes program. A pagodába a belépő 20 jüenbe került. Ezért felmászhattam a hét színtes csúcsra, ahol csodálatos panoráma fogadott. Jól behatárolhattam a holnapi programjaink helyszínét. Lefelé menet szemügyre vehettem a hatodik szinten Buddha láblenyomatát. Majd minedigy szinten volt valami érdekes buddhizmussal kapcsolatos kiállitott tárgy. Leérve átsétáltunk egy másik szabadtéri parkba. Itt régi kosztümös brony szobrok voltak láthatóak. Melléjük álltunk egy-egy jó fotó kedvéért. Itt kaptam el, és kértem meg egy hórihorgas a tömegből kiemelkedő fiatalembert, hoga a képen álljon mellém. Én mint egy törpe a 186centimmel nézek ki mellette. Ő az elmondása szerint 212centiméter, kosorazik egy délkínai városban. Email cimet cserélve igértem, hogy majd ha visszaérek Tianjinbe elküldöm a fotot. Sajnos rosz cimet adott, fotom sohasem tudom elküldeni neki. Sétánk közben megérkeztünk a Vadludak kis pagodájához. Ide már csak mi mentünk be a barát kint megvárt bennünket. Ennek a pagodának a teteje levolt omolva, ezért nem mehettunk be. A kerjében állt egy hatalmas vas harang, ezt lefotóztuk. Kis sétányán ósdi követ és érdekesen faragott gyökereket láttunk, fotóztunk. Az egyik épületben kis buddhista kiállitást nézhettünk meg. Itt egy képen az ezerkarú síva istennőt ábrázolták. Fotózni csak rejtve, vaku nélkül tudtam. Ezután buszra szállva utaztunk be a város főterére. Hatalmas felhőkarcolók , modern épületek között sétálva értük el a hangszeres Bástyák terét. Itt állt esti fényében a Harang torony és kicsit hátrább a Dob torony. Megtekintettük Xi’an városfalát és a vizesárok feletti esténként felhúzva található hídat, amely egyben a városi múzeum bejárata is. A híd elötti kis téren régi hangszerekkel hatalmas zenés-táncos előadást tartottak a több ezer főt számláló turista tömeg örömére. Egy kicsit mi is csatlakoztunk a táncolók közé. Majd a régi ételek utcájában betértünk egy kis étterembe. A kaja pocsék volt, de mivel nagyon kiéheztünk már mindent megettünk. Az ételek mellé hideg vörösbablét ittam úgy egy litert. Az utolsó busszal mentünk vissza a szállódánkba. Kis húzavona után sikert meleg vízzel lefürődnünk.

16. Nap Szombat 05.27.
Reggel nyolckor keltünk. Busszal utaztunk be a zenebástyákhoz. Itt a közeli Meciben fogyasztottuk el szenvics reggelinket. Először a harangtoronyba indultunk.Ezt egy földalatti folyóson át közelithettük meg. Xin kínaiul átolvasta az ismertetőt amelyben az derült ki, hogy ha itt veszünk jegyett mindkét kiállitásra akkor olcsóbban kapjuk meg 10 jüennel. A jegyek oldalain láthatóak a zenetornyok, illetve azok leírása, programja. Igy derült ki, hogy mindkét zenetoronyban négy óránként bemutató koncertet is tartanak. Pont mikor felértünk a harangtoronyba akkor kezdődőtt. A zenészek Ming-dinasztia beli régiesnek ható kosztümökben játszottak a korabeli hangszereken. Szerencsémre videóra tudtam rögziteni játékukat. Az előadást követően felmásztunk a felső emeletre. A Harang-torony i.sz.1384-ben épült és mai helyétől nyugatra állt, elődjének, a Tang főváros Harang tornyának helyén. Mivel a Ming-kori város tengelye keletre került, 1582-ben a tornyot jelenlegi helyére telepítették át. 36méter magas, és 1370 m² alapterületü. Építése során felhasználtak követ és fát, duplasorban rakva. A fagerendák szépen faragva, festve vannak, a Ming kor stilús jegyeit tükrözik. Én sok festett gerendát le is fotóztam fent. Ezután átsétáltunk a dobbástyához. Itt is pont elkaptuk az előadás kezdetét. Rengetegen voltak kiváncsiak, ezért én előre furakodtam a tömegben a kamerámmal, Xin a háttérből nézte. Ez a műsor hosszabb volt. Sajnos időelőtt elfogyott a film a kazettából és az új pedig csak a Xinnél volt. Előadás után megtekintettük a dobkiállítást, majd kimentünk a dobtorony négy oldalában talalható hatalmas dobokhoz. Kilehetet probálni őket, csak dobütöket nem adtak, igy kézzel vertük őket. Minden oldalon hat dobot helyeztek el. A dobtorony előbb épült mint a harangtorony, i.sz. 1380-ban, viszont alacsonyabb 34méter magas, és nagyobb az alapterülete 1924m². Ezt a tornyot viszont eredeti helyén találjuk. Ezt is kőböl és fából építették, szintén faragva és festve. A második emeleten Ming-kori bútor, és lámpa kiállitást nézhettünk meg. Itt is rengeteget fotoztunk és videóztunk megörökítve ezt a felejthetetlen, csodaszép világot. Innen utunk a Xi’an Nagy Mecsetéhez vezetett. A Nagy Mecsetett i.sz. 742-ben kezdték el építeni a Tang-dinasztia, Tianpao időszakában és a Song,-Yuan-dinasztia idején fejezték be. Kinézete régi kínai templomnak hat, de arab vonásokat is felfedezhetünk rajta, csak mikor közelebb lépünk láthatjuk meg az iszlám feliratokat. Hatalmas 13.000m²területű Nagy Mecsetnek, több belső udvaron keresztül érthetjük el magát az imacsarnokát, melynek épülete délre, oltára nyugatra, Mekka felé néz. A 47 méter széles, 245 méter hosszú épületeggyütes négy belső udvar mentén oszlik meg. A harmadik udvarban egy háromszíntes pagodaszerű pavilon emelkedik. Tőle délre található a rituális mosakodás elvégzésésre szolgáló fürdőpavilon. A negyedik udvarban van a főépület, az 1270m²alapterületű imacsarnok ( 33x38m ), amely egyszerre több mint ezer hívőt tud befogadni. Bepillantva a padlon régi megfakult szőnyegeket és ezen hajlongva, térdepelve imádkózó idős iszlám férfiakat láthattam, mivel Xint óva intették a bepillantástól is. Sajnos ide csak íszlám hívő léphet be a kötelező tisztálkodási rítus után. Nőknek külön épületet emeltek. Én mindig is odavoltam az íszlám építészetért, lenyűgőzve sétáltam az ódon falak között, lefotóztam mindent amit nem tiltottak.
Mecsetből kijöve, de még az íszlám negyedben tértünk be egy kis üzletbe harapni valamit. Beléptemkor illendően köszöntöttem ( Szále ma lejkum! ) a meglepődőtt eladót. Érdeklődve kérdezték honnan tudok én ilyet, netán iszlám vagyokS melyik országból érkeztem? Mikor el kezdtem magyarázni, hogy és mikor kerültek kis hazánkba iszlám törökök egyből ismerték a történelmet, hiszen az Oszmán birodalom híre még Kínába is eljutott, meg gondolom tanulták az iszlám nemzetek történelmét. Hideg gyümölcsrizst ettünk, mellé hideg bablével csillapítottuk szomjunkat. A forróság elviselhetetlen volt, igy úgy határoztunk a Xinnel, hogy visszatérünk a hotelba fürödni, pihenni egy kicsit. Nem pihentünk sokat, mert a Xin barátja telefonált, hogy délután talalkozzunk a Tang Paradise nevű parknál. Odaérve derült ki, hogy még sem érnek rá a barátnőjével, mivel testvére most indul Hainanba nyári munkára dolgozni és ki kell vinnie a repülőtérre. Igy hát ketten léptünk be a csodálatos Tang-kor mintára felújjított parkba. A bejáratnál egy hatalmas betüszobor állt. A park közepén egy tó terült el, ezt kis elektromos busszal jártuk körbe. Olyan volt mintha egy kínai szabású Disney-landben lettünk volna. Négy részre osztották:helyet kapott benne egy ötcsillagos szálloda (Tang Paradise Hotel ), a Nagypavilon, a Márványhajó, és a Tang palota, és még sok apró más. Itt a palota előtt a tónál minden este kilenckor kezdödik a „vizimozi”. Ezt a vízpermetre vetített lézermozi műsort nézhettünk meg. A gigászi szőkőkútak a tóból lövelték sziporkázóan megvilágított vízsugaraikat. Előadás közben bevetettek lézert, tűzijátékot, görögtűzet, hogy minél látványossabbá tegyék az amúgy is felejthetetlen műsort. Én felvideóztam az egészet, igy csak a keresön át élveztem a látványt. Előadás után zárásig sétáltunk a parkban, kiprobálva egy két játékot is. Nem volt sok idönk s már terelték is ki a parkőrök a látogatókat. Csak azt sajnáljuk, hogy nem előbb jutottunk ide, mert a katalogus szerint egésznap szinte óránként vannak ingyenes, kosztümős előadások. A katalogus 09.30-tól 20.30-ig félóránként 33 ingyenes műsort és színhelyet jelől meg. Hát a barát aki itt él ebben a városban szólhatott volna erről. De, hát ilyenek a kínaiak, nem érdekli őket más csak a pénz. Vacsoránkat sétálosan fogyasztottuk el. Sült kínai kovásztalan kenyeret és beletöltött, apróra vágott, sült sertéshúst ettünk. Menetközben a szállodánk felé vettünk még egy üveg kolát is.

17. Nap Vasárnap 05.28.
Reggel korán 6.45-kor keltünk. Gyors készülődés után indultunk. Szerencsénkre a hotelünk előtt pont volt egy buszmegálló, az 530-as számú busz vitt minket a pályaudvarig. Tegnap végignéztük az öszes utazási iroda kínálatát, de Xin mind átvágósnak találta őket, viszont felfedeztük, hogy megy egy turista busz, a pályaudvartól, olcsón 7yüenért oda-vissza a Csin-sírok felé. Ezért buszoztunk mi is a pályaudvarra, mert ezzel utaztunk oda. Útközben a jegyellenőr hölgy kedvesen felhívta figyelmünket egy-két menetközbeni érdekes parkra. Igy korábban szálltunk le mint ahogy terveztük. A Tang-dinasztiában épített, napjainkban rekonstruált, ma is használható termállfürdő-múzeumot és annak parkját tekintettük meg először. A Fekete Ló-hegy (Li-san ),1256 méter magas, amely a Xi’anni-medence és a Saanxitől délre elterülő Sechuáni-medence között húzodó Chinling-hegység ( Qinling san) egyik nyúlványa, a hegy lábánál évezredek óta termállvízű Kilenc Sárkány-forrás fakad. A forrás 43℃-os szénsavas víze táplálja a Hua Csing Cset (Pompás Tisztaság tavát ). Kilenc kősárkány fejéből lövell a víz, a kis tóba, óránként 112.000 literrel telítve azt. Kis barlangokban arómaterápiás nyugágyakon fekhet az idekivánkozó turista, sőt palackokban haza is vihet a forrás vízéből pár yüen ellenében. A közeli fővárosból már háromezer esztendővel ezelőtt is szívesen jártak ide az uralkodók, hogy kipihenjék a kormányzás okozta fáradalmaikat. A VIII. század Hszüang Cung császárának annyira megtetszett ez a hely, hogy ide építette fel a Hua Csing Kung ( Pompás Tisztaság Palotáját ).Ezt a palotát tekinthettük meg mivel a felszabadulás után az erdeti tervek alapján rekonstruálták. A kertben lévő szobor egy Tang-kori hercegnőt ábrázol. A Tang-korban kultiválták, ha egy magasrangú hölgy kövér volt, a császárnő is telt idomú volt akit az akt szobron megcsodálhattunk. A palota több emeletén panoptikum-szerű viaszbábokon bemutatott Tang-kori kosztümöket nézhettünk meg. Xinnel gyanutlanul nézelődtünk mikor az egyik ilyen babaarcú lány megmozdult, ez annyira tetszett nekünk,hogy lefényképeztük furfangos módon, úgy mintha kezemmel simogatnám meg a lány hátát. A másik helységben pedig két mozdulátlan hölgy közé ültem be egy asztalhoz, mintha én lennék az írnok, ecsetet vettem a kezembe és imitáltam az írást. Ezen az emeleten néztünk meg, pár ilyen viaszbábus, jelmezes szobát majd átsétáltunk a másik pavilonba. Útunk kis tavacska mellett vezetett el, amelyben kacsák, libák úsztak, békák brekegtek a partján, ugráltak ide-oda, kis szőkőkút működött a közepén. A pavilon a hely modernebb nevezetességeit mutatta be nekünk. 1932. december 12.-ére virradó éjszaka itt lázadt fel Csang Hszüe Liang és Jang Hu Cseng tábornok a szemleúton éppen itt tartózkodó Csang Kaj Sek ellen, miután hiába követelték tőle a kummonisták elleni polgárháború beszüntetését. Itt kényszerítették ki belőle a japán agresszió elleni nemzeti összefogás program elfogadásást. Csang Kaj Sek annak idején sokszor megfordult erre, szerette a termálvízfürdő adta lehetőségeket. Jelenleg több szobában mutatják be használati tárgyait, legénysége, tisztiszolgája szobáit. A park másik látványossága a kínai operettet bemutató pavilon amelyet mi nem nézhettünk meg mert akkor zárva volt. Pár maszk jelezte a pavilon falán az épület belsőmivoltját. Ezeket fotóztam le. A főbejárattól jobb oldalt nem messze a kerités mentén egy hatalmas, különálló, kőfalon, festményként volt latható a Tang-kori mulatságok színhelye. Fényképre illet e kép. Parkban elkerített részen a beetetett galambok jó pénzért szálltak a túriták vállaira, egy-egy fotó kedvéért. A következő parkig a buszon nem is kellett fizetnünk, csak megmutattuk a 7yüenes jegyünket s el volt intézve a dolog. Ebben a parkban Csin (Qin) -dinasztia jelmezes harci bemutatóját néztük meg. Kosztümős katonák korhű zenére ide-oda masiroztak a Csin császárt megtestesítő színész előtt. Őket követték az udvarhölgyek tánca. A műsor majdnem félórás volt. A park alatt hatalmas temetkezési hely van. Itt nyugszik, Kínát i.e. 221-ben valójában először egyesítő Csin Si Huang Ti sírja. A sír átvészelte az elmúlt két évezred viharait, sőt a környékéről egyedülálló kicsek kerültek elő. A vaskezű császár még mikor a Csin fejedelemség trónjára lépett megkezdte grandiózus síremlékének építését, amit 37 évvel később bekövetkezett halálakor, i.e.210-ben fejeztek be. A feljegyzések szerint 720.000 rab dolgozott az építésén. Az 1250m² kerületű sírhalom hegyként emelkedik ki környezetéből. Oldalát ma gránátalmafák, a döngölt földfalakon pedig jávorfák szalagja húzódik. A sír bejárata délről nyílik. A császár testét rejlő részt nem tárták fel még, mert mint az egyiptomi piramisoknál itt is különböző trükköket, ártalmas gázokat kiendedő szerkezeteket építettek be az esetleges behatoló sírrablók ellen. Feltárást persze nem ez neheziti, hanem, hogy nem könnyű megtalálni ezen a hatalmas területen. Feljegyzésekből tudják, hogy a császár koporsója higanytóban úszott, igy ma a régészek a talaj higanytartalmának vizsgálatával akarnak rábukkanni a pontos helyére. Sok olyan tárgyat találtak már érzékelőik a földben amelyet a császár használt, de ezek többségét nem ásták ki, mert korunk embere még nincs tisztában avval miként örizheti meg felszínre hozatal után eredti színét. Ebből a parkból kilépve szerencsénkre egyből jött a kellemes, hűs, légkondicionált busz, vezetője 2züent kért még tőlünk a Cseréphadsereg múzeumáig. Délre értünk oda. Rekkenő volt a hőség. Éhesek voltunk, igy átmentünk az országút északi oldalára és betértünk egy kisebb családias étterembe. Ahol kedvesen a hűvös különterembe vezettek minket. Xi’ani kenyeret, tésztalevest ettünk forró tésztalét adtak plusz ajándékba. Jól esett az étel és a hűvös helység. Ha csoporttal megy az ember ugy rohannak végig minden tárlaton vele, hogy nincsen idő semmit jól megnézni, lefotózni. Mi három órát voltunk bent Xi’an legnagyobb nevezetességében a Cseréphadsereg múzeumában. 1974-176 között Csin Si Huang Ti sírjától keletre az első kútásás során három hatalmas veremre bukkantak. Ezekben – az egykori eleven eltemetés emlékére – az egész terrakotta szobor-hadsereg kísérte az elhunyt uralkodót a másvilágra. Három hatalmas épületben mutatják be a Csin-dinasztiát és a feltárás nevezetességeit. Az első épületben hatezer életnagyságú figura és közel tízezer fegyver és eszköz található (ezek nem agyagból készültek hanem eredeti kőszobrok ), amelyek felbecsülhetetlen értékűek a korral kapcsolatos ismereteink bővítésében. Először hatszáz figurát ástak ki és ebből háromszázat restauráltak is. 1979-ben nagy fesztávolságú csarnokot emeltek az első verem fölé, amelyben teljes harcirendben bontakozik ki a Csin hadsereg. Érdekes, hogy a harcosok alakja egytől-egyig 1.75m-1.95m között van, különösen magasnak tünnek a mai lakosság között. Lehetséges, hogy a császár a katonái közé csak magas legényeket léptetet be, ezzel is megrémissze ellenségét. A másik érdekesség, hogy a megközelítőleg életnagyságú harcosok és lovak nem öntőformában sokszorosított figurak, hanem egyéni ábrázolások. A keleti irányban menetelő terrakotta hadsereg élén három hetven fős előörs halad. Öket követi a derékhad hoszonnyolc csapata: vértet viselő gyalogosok és négy ló húzta harci kocsik. Minden kocsin három három harcos áll. A két szárnyon és a menet végén kifelé néző oldal-, és hátvédeket látunk. A három veremben összesen 7-8000 festett agyagfigura lehet. Feltehetően a császár helyőrségét, esetleg magát a sírőrséget testesítik meg. Mi pont fordítva mint ahogy azt javasolták indultunk el, de így jobban átláttuk az egészet. Volt egy érdekes kör alakú épület, ahol körben vetítették a filmet. Az egyes számú teremben ahol a Csin hadsereg java-része ki volt állítva szerencsénkre engedtek fotózni is, videózni is. A videó zoomjával jól rátudtam közelíteni a néhol 25 méterre lévő figurákra. Jó pénzért a figurák közelébe engedték az amerikai túristákat. A második számú teremben találtuk meg a kőszobrokat, és egyéb használati tárgyakat. Itt a falon elhelyezett kivetítőn nézhettük meg a feltárás után adódo problémákat miszerint a figurák élénk színű festékei megfakulnak. Lent a veremben sok figura, lótest apró töredezett tárgyai voltak láthatóak. Majd az útolsó harmadik teremben mutatták be az egész feltárását. Itt is kivetítőkön harmincperces film keretében nézhettük meg. Abban a korban 1979-ben a csarnok építése nem kis atrakció volt. Több nemzet is segítségét ajánlotta fel Kínának. Visszautunk a városba is 7 yüen volt. A szállódánkba érve felfrissítettük magunkat és fél órai pihenő után már rohantunk is a felénk közel eső parkhoz. Még a múltkor mikor a baráttal itt sétáltunk jegyezte meg, hogy itt van minden este Ázsia legnagyobb ingyenes, zenés, fényjátékos, szőkőkút programja. Mire odaértünk rengetegen tolongtak már a futbal pálya méretű, lépcsőzetes szőkőkút szélén. Kifogtunk egy aránylag jó helyet középen és onnan néztük meg, videóztuk le az egészet. Sajnos a videon borzasztóan hallatszik ahogy a nem messze álló fényképész űvőltve árúlja szolgáltatásást. A műsor után az előtte lévő parkban maradtunk még egy kicsit fotóztuk annak esti megvilágítását. Hazafelé beugrottunk vásásrolni a tianjini családnak ajándékokat, magunknak másnapra reggelit, uzsonnát. A garniszállónkban nincsen étkezés, ezért ilyen olcsó, de nekün kívállóan megfelelt.

18. Nap Hétfő 05.29.
Reggel nyolckor keltünk. Délelőtt Xi’an, Történelmi múzeumába mentünk el. Odafelé menetközben ettük meg a tegnap este vásárol péksüteményünket, mivel sehol sem találtunk reggeliző helyett. Lehet, hogy ilyenkor már késő van, a mobil reggelit árusítokat sem láttunk. Ez a múzeum 1991. Július 20.-án nyilt, 65.000m² területen, három épület, két színten 55.600m²-én, mutatja be már a kezdetektől fogva Xi’an környékén élő emberek életét. 2006-ban a jegyünk 35 yüenbe került. Itt láthattuk az első emeleten a lantieni, ( 1.15millió ) előember csontvázát, és a Pan Po-cun falucska neolit (i.e. 10.000-4000 ) maradványait, a leszebb egy jádéből készült apró emberfej volt. A kőkori ember már ismerte a kerámia égetés titkát, a műveleteket maketteken nézhettük meg a tárólópultok alatt. Majd áthaladtunk a Zhou ( Csou, i.e.1027-i.e.256 )-dinasztia, és a Qin ( Csin i.e. 221-i.e.209 )-dinasztia termein. Az utóbbiban láttam egy érdekes fém keretett, ebbe töltötték az agyagot és igy égetve ki megfelelő méretű téglát kapva. Volt sarok tégla keret is, sőt ereszhez félcső alakú is. Házaikba már építettek kemencét és kéményt is. A második emeleten először a Sui-( Suj, i.sz. 581-618 ), és Tang-dinasztiát ( 618-907 ) mutatták be. Érdekessége az embert, álatott kővérkésen ábrázoló művészetük. Majd a Song ( Szung, 960-1279)-, Yuan ( Jüan, 1280-1367 ),-Ming ( Ming, 1368-1644 ),-Qing ( Csing, 1644- 1911 ) dinasztia terme. Egy-két tárgyat kiragadva a rengetegből fényképeztem le. A Han-dinasztiának ( i.e. 206-i.sz.220 ) egy egész termet szenteltek. Ezt követően átléphettünk a Wei ( Vej ),-Jin ( Jin ),-déli-, és északi-dinasztiák (i.sz. 220-i.sz.518 )termébe. A kijárathoz érve egy hatalmas kőoroszlán előtt fotot készítettem. Már mind a ketten nagyon éhesek lettünk a hosszú kiállítás nézegetése alatt. A tegnap esti étterembe tértünk vissza, a már jól bevált xi’ani hússal töltött kenyeret ettük hideg üvegtészta salátával. Xin rendelt még egy forró rizslevest is magának. Ebéd után visszamentünk a hotelba fürödni és csomagolni. Xin aludt még egy órát, majd kijelentkeztünk a szállódából a csomagjainkkal a pályaudvar felé buszoztunk. Beültünk egy étterembe és itt vártuk meg mig a Mama, Lope megérkezve nem csatlakozik hozzánk. Ebédre sok zöldséget kevés húst fogyasztottunk. Háromkor indultunk a pályaudvarra, ahol hatalmas tömeg fogadott. Nemhogy leülni, de állni is alig lehetett. Egyszercsak jött egy vonat és szinte kiürült a váróterem, erre mi sem voltunk rest, már rohantunk is helyeket foglalni. Igy vártuk meg a légkondicionált váróteremben mig be nem szállhattunk a vonatunkba. Rengeteg csomagunk volt. Mama semmit sem tudott vinni a nyomorék, béna kezével, sőt még nekünk kellett Őt segítenünk a lépcsőkön. Kínában nem úgy mint nálunk hatalmas tömeg utazik vonattal. Embereknek karámokat állitanak, hogy csak azokon haladva érhetik el a vonatjukat. Sok esetben a pályaudvarok rengeteg lépcső le- és fel mászásával közelíthető meg a peron. Mikor az ágyunkhoz értünk tapasztaltuk meg, hogy nicsenek falak beépítve közéjük. Két alsó, és két felsó ágy volt a miénk. Délután hatkor indult vonatunk. Pont mellettünk volt a kalauz fülkéje. Nagyon idegesített, hogy állandóan hangosan csapkodja annak ajtaját. Szoltam neki, hogy finomabban is becsukhatná mert igen nagyon zavar, meg, hogy gondolhatna másokra is. Erre csak röhögött. Na jó mondtam és megvártam mikor a felettesét és annak is előadtam panaszomat. Kisidővel később hallom, hogy üvöltenek a másik szobába, kérdem Xintől miről van szó, Xin fordítja, hogy a főnök most szúrta le a kis kalauzt. Na este mikor ismét meglátott már csak mosolygott azon az alamuszi képen ahogy a kínaiak szoktak, gondolom belülről szinte ledőfőtt volna. Vacsorára megettük a maradék húsos szendvicseinket. Majd megmutattam a Xi’anban felvett videó felvételeinket a kamera lcd monitorán. Aki elhaladt a folyóson mellettünk mind meg, meg állva belekukkantott, és tetszésüket nyilvánitva beleszólt, hogy egész jók. A kínaiak sokkal közvetlenebb emberek. Éjszaka pocsék volt, ugyanis priccsünk szükebb volt mint eddigi vonatozásainkkor. Egyik fordulásamkor lábamat úgy megránditottam, hogy a fájdalom még a bokámba is kisugárzott. Valahogy lemásztam a legfelső ágyról és bevettem egy cataflánt majd eltántorogtam a wc-re. Fél óra múlva már hatott is Sokkal könnyebben másztam vissza ágyamba aludni. Egészen ébresztőig reggel hat óra harmincig húztam a lóbört.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina