Kolozsvár és környéke(Torda és Torockó)

Románia Kolozsvár

Ott-tartózkodás ideje: 2007. júl. 24.  - 2007. júl. 25. (1 nap)

0 hozzászólás I 10 018 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. márc. 24. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar TundeK62 Beszámolója

Cimkék: falusi_turizmus  Gyerekfili  Kalotaszentkirály  Kolozsvár  Mátyás_király  Medve-tó  Múzeum_szálló  ortodox_  Sóbánya  Székelykő  Szentegyházasfalu  Szováta  templom  Torda  Tordai_hasadék  Torockó 

Kalotaszentkirályi szállásunkról utaztunk Kolozsvárra.
Előző este azt mondták, másnap strandolunk, arra készüljünk. Ehhez képest délelőtt tíz órakor kitett a busz bennünket Kolozsvár főterén, hogy két óra alatt nézzen szét mindenki a városban, szabadon.
Kicsit tanácstalanok voltunk a barátnőmmel, mert én 30 éve voltam utoljára ott, ő meg még sohasem.
Körbejártuk, lefotóztam Fadrusz János Mátyás király szobrát, mely az 1896-os párizsi világkiállításon nagydíjat nyert.Majd bementünk a gótikus stílusban épült Szent-Mihály plébániatemplomba, ami még a 14.században épült.Ezek körbejárása után még rengeteg időnk volt. A távolban láttam egy nagy épületet, mondom, menjünk el, nézzük meg mi az. Útközben észrevettünk egy könyvesboltot, bementünk és vettünk egy pár Erdélyről szóló könyvet.

Nagyon tudom mindenkinek ajánlani az Erdély száz csodája I-II. című könyveket.Itthon érdemes megvenni, mert Kolozsváron másfélszer annyiba került, az amúgy sem az olcsó könyvek közé tartozó album.

A nagy templom a távolban az ortodox székesegyház volt, amit szintén megnéztünk, ha már ott voltunk(1923-33 között épült).
Vele szemben a Bocskai téren a Román Opera és Nemzeti Színház épülete van. A következő utcán visszakanyarodva jutottunk vissza a főtérre. Még mindig volt időnk, eszembe jutott, hogy Mátyás király szülőháza is itt van a közelben. Oda mentünk még el.Sajnos bemenni nem lehet, csak kint elolvasni az emléktáblát.
Mire visszaértünk a térre, már gyülekezett a csoportunk. Ezekben a napokban volt az az irtózatos hőség,itt is osztogatták a vizet az embereknek a város utcáin.

12 órakor indultunk tovább.Torda felé ment a busz, de mi áthajtottunk a városon, és a sóbánya felé mentünk.A busz utánfutójában mindenki melegebb ruhát vett magára a 35 fokos hőségben. Nem tévedés, és nem hülyültünk meg!Lent a sóbányában, ahová készültünk, csak tíz fok volt.A hőmérsékletkülönbségre így felkészültünk, de ami odabent várt bennünket, arra nem.

Tordán és környékén már a rómaiak is bányásztak sót.Ezt a bányát 1690-ben kezdték kialakítani.Itt soha nem alkalmaztak rabokat a kitermeléshez. Szabad emberek dolgoztak fizetésért, éves szerződéssel.1932-ben zárták be a bányát.A második világháborúban óvóhely volt, Torda város lakossága itt talált menedéket a bombázások elől.1950-től 92-ig sajtok érlelésére és tárolására használták, majd akkor nyitották meg a turisták előtt.
A Rudolf bánya 80 m hosszú, 50 m széles, és 40 m mély, trapéz alakú bánya.Mellette a Terézia bánya harang alakú, és 112 m mély.Oda is be lehet nézni.
A hegy gyomrában sétálgatni félelmetes élmény!Nekem volt egy pillanat, amikor eszembe villant, hogy jujjj...
13 emelet mélységbe kellett lemenni a falépcsőkön, majd ismét fel.A hátsó lépcsősor le van zárva rongálások miatt.Így meglehetősen furcsa a közlekedés, mert mindenki egy helyen jár, és miért ne legyen olyan keskeny, hogy csak egy ember férjen el rajta?
Mikor mi felértünk, akkor ért le egy magyar csoport, és elkezdtek magyar népdalokat énekelni.A barátnőm is énekelt velük. De mi már akkor a trapéz tetején voltunk, az alkalmi énekkar feje fölött.Gyönyörűen hangzott a dal!Az utastársaink kérdezték is a buszban, hogy ki énekelt a kórussal együtt.
A barlang után jött a strandolás.Hát, nekem ez volt az egyetlen kihagyott programom a hat nap alatt.Mikor megláttam a kerítésen át, hogy a többiek hová akarnak bemenni fürdőzni, akkor azt mondtam, hogy köszi, de ebből én nem kérek.Iszonyat látvány volt a tordai városi fürdő!Így aztán öten főttünk a buszban, akik nem vállalták a "hűsítő habokat".Jót beszélgettünk addig utazásokról, fotózásról, Erdéyről...
A fürdőből ismét Torda városán át jutottunk a tordai-hasadékhoz.
Életem során harmadjára állt le a busz a hasadékkal szemközti domboknál. Fotózni nemigen lehetett, mert annyira sütött még a nap a sziklák mögött...
Megint nem jutottam le a hasadékba!Szörnyű érzés volt, hogy senki nem is akart lemenni oda a csoportból.
Ez a csoportos utazás átka!

A hasadéktól Torockó felé utaztunk tovább. Este 7 előtt érkeztünk meg. Egy órán belül már a vacsoraasztalnál ültünk.Addig meg nézelődtünk a falu főterén.Egy csoda az a hely, egy valóságos gyöngyszem! Nem hiába kapta meg 1999-ben az Europa Nostra-díjat.A hófehér, hagyományos házsor egy tűzvésznek(1870) köszönhetően épült meg, és lett ilyen egységes.Az egykori bányászvárost ma kb. hatszázan lakják, főleg magyarok.A lakosság ma a falusi turizmusból él.A falu egy medencében fekszik a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatai között.A mondás azt tartja, hogy kétszer kel fel a nap, mert az első napfelkeltét követően ismét elbújik a Székelykő sziklái mögé, és a hegy alakja miatt később ismét van napfelkelte.Másnap reggel úgy be volt borulva, hogy erről sajnos nem tudtunk meggyőződni.
Vacsoránál én a legjobb helyen ültem, szemben velem a Székelykő. Lásd a képen!
Vacsora után még a társaság egyik részét elvitte a busz a szállásra, addig mi figyeltük a főtéren az állatok itatását, majd minket is elvittek egy másik házba.Általában két helyen volt a majd húsz fős társaság szállása. A házak színvonala igen változatos.Ez ott is egy nagy lutri, hogy épp milyen házat fog ki az ember. Ha egyénileg utaztam volna, bizony én két házba be se tettem volna a lábam a három közül, amelyikhez nekünk szerencsénk volt.Állítólag a csoport másik része mindenütt jó helyen lakott.
Azért abban egységesek ezek a házak, hogy mindenhol nagyon kedvesek, és nagyon igyekeznek.A fürdőszoba minden helyen rendben volt, és igazán ez számított ezekben a meleg nyári napokban. Este sokáig fent voltunk, beszélgetni, megnézni hogy ki-mit fotózott. Az a pár óra meg amit alvással töltöttünk, szinte mindegy volt...

A másnap délelőttöt is Torockón töltöttük. Mint kiderült az éjszaka folyamán kicserélődött a buszunk. A fehérből lett egy bordó.
Mi a délelőtt folyamán az utcákon sétáltunk, megnéztük a Néprajzi Múzeumot, meg felkapaszkodtunk a temetőhöz. Ott nem találtuk meg azokat a híres kriptákat, de a kilátás onnan sem volt semmi...Miután a temető egy hegyoldalban volt...

Délben indultunk el Szovátára. Ott egy rövid séta után négyen! váltottunk jegyet a Medve-tóba való fürdőzéshez. Volt két óránk rá. Engem soha nem vonzottak a természetes vizek, a lábujjamat sem nyújtottam bele a tóba, de bementem a többiekkel. Még erősen tűzött a nap, napozni lehetett.
Szovátáról Korondon át mentünk az aznapi szálláshelyünkre, Szentegyházasfaluba. Korondon megálltunk egy órára szétnézni az árusoknál. Vettem a lányomnak egy pár igen szép népművészeti ruhát.

Nyolc óra körül járt az idő, amikor a busz megállt Szentegyházán a Múzeum Szálló előtt. Rögtön beinvitáltak bennünket a Gyermekfilharmónia aznap esti próbájára. Az együttes épp egy magyarországi turné után volt, mégis voltak próbák a nyár során is.
Szerintem mindannyiunknak életreszóló élmény lett ez az este. Gyönyörűen hangzottak a dalok, még így a próbán is. Ezután foglaltuk el a szállásokat, és vacsoráztunk meg a falu lakodalmas házában.Ez a település a környék falusi turizmusának központja, és magyar kulturközpont is egyben.
A következő napokban innen indultunk, és ide érkeztünk meg a kirándulásokról. De ez már a következő útibeszámoló témája.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina