Tunézia - ami egy hétbe belefér, 2. nap, Sousse

Tunézia Sousse

Ott-tartózkodás ideje: 2008. márc. 28.  - 2008. ápr. 04. (7 nap)

0 hozzászólás I 6 593 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. ápr. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: Dar_Essid  medina  nagymecset  ribat  Sousse  világörökség 

Ez a nap rendkívül kiadós és ízletes reggelivel kezdődött, majd részt vettünk a Kartago Tours kötelező szeánszán, amelyet Petra tartott, az egyik telepített idegenvezető. Sok hasznos tanácsot hallottunk tőle, akárcsak előző nap a kolléganőjétől transzfer közben, ez tényleg klassz volt. Aztán meghallgattuk a fakultatív kirándulások részletes ismertetését és dicsőítését, ez már nem annyira érdekelt minket, mert mi egyéni utazgatásokra készültünk fel.

No, de ez a nap a helyi nevezetességek megtanulmányozására szánódott. Alig vártuk, hogy elindulhassunk, a nap sütött, a szél nem volt olyan erős, mint amikor érkeztünk. Persze a hátizsákban azért ott lapult a dzseki is.
Közvetlenül a szálloda mellett van a Magazine General. Ez az a hely, ahol a napi palackos vízadagot be lehet szerezni és az idegenvezetők szerint az egyetlen hely, ahol szeszes italt is árulnak, bár majdnem kétszer annyiba kerül, mint a reptéri duty free shopban. Tehát aki ajándékozni akar, az inkább ott szerezze be hazafelé úton, Monastirban, a repülőtéren.

Nagymecset
Viszont most inkább menjünk be a medinába. Újra gyalogolunk és nézelődünk, miközben megállapodunk, hogy először a nagymecsetet keressük fel, mert az kora délután bezár. Megváltjuk a jegyet (belépő- és egyéb jegyek árait a beszámoló alján tüntetem fel) a bejárattal szemközti bódéban, arabul köszönjük meg, franciául viszlátozunk, aztán beengednek a kapun. Egyedül vagyunk a napsütésben vakító udvar közepén. M. teljes gőzzel videózik, miközben kommentálja a látnivalókat, én meg felolvasást tartok az LP-ből, hogy tudjuk, hol járunk. Körben oszlopsor, a bejárattal szemközti oldalon van az imaterem. Ajtaja nyitva, de belépni nem lehet, ez érthető. Viszont jól körül lehet nézni a bemenést akadályozó kerítés mellől is, a padlót szőnyegek fedik, nagy csillárok a plafonon és szemben a mihrab (az imádkozás irányát jelző falifülke), mely mekka felé néz. Akkor még nem tudjuk, hogy ez az egyetlen mecset, ahol az imatermet is meg tudjuk szemlélni, máshol, legalábbis amerre mi jártunk később, erre sajnos nem volt mód. A nagymecset olyan közel épült a ribathoz (erőd), hogy szándékosan lespórolták a minaretet belőle és a müezzin annak a tornyából (nador) hívja imádságra a népeket. Bár a nagymecsetnek is van egy kisebb tornya, hogy szó ne érje a ház elejit, oda viszont nem engednek felmászni.

Ribat
Átsétálunk hát a ribatba, ott van sréhen szemben. A ribatot már előző nap körbejártuk kívülről, tulajdonképpen nagyon picike. A bejárat kétoldalán korinthoszi oszlopok még a római időkből. A kb. 1200 éves aglabida erődítmény egy központi udvar köré épült, több szintes és őrtornya (nador), mint említettem, egyben minaretként is szolgál. Ide fel lehet mászni és meg lehet csodálni a medinát felülről is, immár élőben (a neten leggyakrabban látható sousse-i medina látképe innen készült). A közeli nagymecset udvarára remek a kilátás. A falakon körben kis cellák, ahova imádkozni vonultak vissza a védők, ha idejük engedte. Az udvaron cicamama a kiscicáival, B. nagy örömére. Fotók a ribatról, a környékről és a macskákról, mehetünk tovább.

Dar Essid múzeum
A ribathoz közel eső fal mentén indulunk el felfelé, hogy megkeressük a Dar Essid múzeumot. Útközben kicsit leragadunk egy szőnyegszövő műhelynél, ahol megnézhetjük, milyen a csomózásos technika. Körbecsodáljuk a falak mentén kirakott szőnyegeket, egyik szebb, mint a másik. Érdekes, senki nem akarja ránk tukmálni egyiket sem, ezen kicsit csodálkozunk, aztán 1 TD borravalóval megköszönjük a bemutatót és megyünk tovább.
Útközben egy kocsiból madonnaszerű anyuka kászálódik ki a kisbabájával, megkérdezem, hogy lefotózhatom-e, olyan szépek, a mama rábólint. Azért igyekszem, mert a papa közelít, hátha neki más a véleménye, mármint a fotózásról. A madonnaszerűséggel valószínűleg egyetért.
A Dar Essid múzeumot nem nehéz megtalálni, hatalmas táblájáról és még hatalmasabb sárga kapujáról messziről megismerszik. Állítólag Tunéziában a kapu méretéből lehet(ett) következtetni a család anyagi helyzetére, itt a tulajdonos családnak valószínűleg volt mit a tejbe aprítania. Ez belülről is látszik. A múzeum tulajdonképpen egy magánház, amelyet korábban valóban laktak is és amelynek berendezése igen eklektikus, a világ minden tájáról származó bútorokkal, mégis nagyon komfortosnak és egységesnek néz ki. És nagyon érdekes. A bejáratnál magyar nyelvű útmutatóval látnak el, amely részletesen leírja a különböző helyiségek funkcionalitását, berendezési tárgyait és utal a családi szokásokra is. Például, hogy a gyerekek 10 éves korukig az anyjukkal aludtak, utána mehettek külön ágyba. Vagy azt, hogy a férj és a (valamelyik) feleség együtt tért nyugovóra a férj hatalmas ágyában, aztán az esti gyakorlatozás után a feleség visszament a saját, sokkal keskenyebb ágyába. A szűk kis nyitott udvarból, ami köré a ház épült, nyílnak a lakóhelyiségek, az első feleség szobája, a másodiké, a gyerekszoba, a férj szobája, közös helyiségek. Ha látogató érkezett, ide már nem jöhetett be, őt a családfő a kapu mögötti kis helyiségben fogadta, ahol mi a jegyeket vettük, mert az asszonnyal nem találkozhatott. Legérdekesebb talán a fürdőszoba, amelyet egy forrás táplál. A kád előtt papucsok sorakoznak. A sarokban piszoár.
A félemelet környékén van egy kisebb konyhai helyiség, de a nagykonyha még feljebb helyezkedik el, tele hatalmas főző- és tárolóedényekkel. Ugyanazon a szinten van a kút is, igen kényelmes megoldás, nem kell a vízzel sokat rohangálni, helyben felhúzható a mélyből.
Sajnos a tetőteraszon lévő kávézó nem üzemel, pedig az tartotta bennünk a lelket. Azért fel lehet mászni oda is, sőt, még egy kis tornyocska is van fölötte, ahonnan megint más perspektívából szemlélhetjük a medinát. De milyen jó lenne most egy kávé mellett elücsörögni itt!

Nosza, akkor keressük meg a N. által javasolt kávézót a medina közepén, amelyet a térkép szerint tudtunk, hogy hol található, de a medina kis utcáiban bóklászva nem is annyira könnyű tájékozódni, főleg, hogy a kávézó nevét sem tudtuk akkor még. Azt láttuk, hogy a Sofra-ciszternát kell keresni, mert annak a közelében kell lennie a kávézónak is. De honnan fogunk ráismerni, mikor a LP bevallása szerint is általában zárva van? N. szerint a szuknak azt a részét keressük középtájon, ahol lépcsős az utca, de mi akkor még a szukot sem ismertük. Na, elég az hozzá, kis tekergés után egész szépen megtaláltuk a ciszternát, innen a kávézó meg már csak egy köpésre volt.

Sofra-ciszterna
Sajnos nincsen kitáblázva, de a furcsa alakjáról azért sejtettük, hogy az lehet az. Persze zárva volt. Viszont van mellette egy süllyesztett járdaszerűség és néhány ablak, amiken keresztül ha a szemünk nem is, de az objektív lencséje rögzíteni tudta, mi lehet odabent, így némi halovány képet mégis alkothattunk az LP szerint igen félelmetes látványról.

Cafe El Kasba és a szuk
Nem említettem eddig, de a medinában nem lehet úgy mászkálni, hogy ne tévedjen be az ember itt-ott a bazárba (szuk). Ez volt az egyetlen dolog, amitől előre tartottam egy kicsit, mert féltem, hogy túl erőszakosak lesznek az árusok és én nem vagyok az a fajta, aki jó képet tud vágni az ilyesmihez. De itt semmi problémám nem volt. Az igaz, hogy már jó előre kiabáltak nekünk mindenféléket magyarul, egyszer még a "szeretlek Zsuzsi" mellett azt is, hogy "szeretlek Gábor", de ez nem volt bántó, hiszen jóformán nem is tudják, mit jelent pontosan, vagy ha tudják is nagyjából, ez inkább csak arra való, hogy felhívják magukra és a portékájukra a figyelmet. Elég volt, ha intettünk, hogy nem, esetleg rájuk mosolyogtunk, vagy szó nélkül elmentünk mellettük, egyáltalán nem erőszakoskodtak. Egyszer az egyik árus közölte velünk, hogy "Valamilyen Pálné Szolnokról, jön minden évben" - ezen szabályosan nevetőgörcsöt kaptunk, de nem vette zokon, ő is vigyorgott.
Arra azért kíváncsi lennék, ki volt az a t. honfitársunk, aki abban lelte örömét, hogy hülyeségekre tanította meg ezeket az embereket.
Megtaláltuk hát a N. által emlegetett kávézót, Cafe El Kasba a neve. Több emeletes, tetőterasza is van, mi ott telepedünk le. A tetőterasz csupa-csupa virág, a földön tenyérnyi teknősök mászkálnak, páncéljuk sorszámozva, gondolom, este létszámellenőrzést tartanak. Örökké a talpad alá kell nézni, nehogy agyontaposd valamelyiket. A szabad székeken gyönyörű kék szemű sziámi cicák szunyókálnak.
Cappuccinót és mentateát rendelünk. A teában friss mentalevelek és rengeteg fenyő-, pisztácia és mandulamag úszkál, laktató egy tea. És miközben szürcsöljük az italunkat, mindenfelől rákezdik a müezzinek. Nem élő hang, tudom, de ez az élvezeti értékéből nem von le semmit. Amikor ott ülsz és zúg a fejedben a müezzin-kánon, az felejthetetlen élmény.

Sousse, Nagymecset: 3 TD
Sousse, Ribat: 4 TD + 1 TD fotójegy
Sousse, Dar Essid múzeum: 3 TD + 1 TD fotójegy

Sousse, Cafe El Kasba
menta tea, capuccino: 3 TD körül
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina