Tunézia - ami egy hétbe belefér, 4. nap, Monastir

Tunézia Monastir

Ott-tartózkodás ideje: 2008. márc. 28.  - 2008. ápr. 04. (7 nap)

2 hozzászólás I 5 538 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. máj. 05. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: Bourguiba  Brian  mauzólem  mecset  Monastir  ribat 

A Sousse-tól 20 km-re levő Monastirba ketten megyünk B-vel. Az út, mint már korábban említettem, egy óra hosszat tart vonattal (amit ők metrónak hívnak). M-ék Sousse-ban maradnak szabadnapozni (lásd marimama: Tunézia- ami egy hétbe belefér - kiegészítés 1.).
Szerencsénk van, éppen indul a szerelvény. Most sem csak helyiek ülnek a vonaton, hanem mindig felbukkan egy-két külföldi túrista is. Az egy óra vonatozás hamar eltelik és már meg is érkezünk. Tiszta, csinos kis vasútállomás a monastiri is.
A medinába éppen egy cukrászdánál lépünk be, megvizslatjuk az óriási, gusztusos választékot és azon morfondírozunk, hogy kellene venni 10-20 dekát ízelítőnek. Végül nem veszünk és ezt alaposan meg is bánjuk hazaútban, mert akkor már a közeli vacsora miatt kár lenne eltelni egy csomó édességgel.
A monastiri medina nem a legjobb képét mutatja. Egy része áldozatul esett a városi modernizálásnak és felelőtlenül lebontották. Éppen ezen a részen vághatunk át, mert egy kis kerek térre érkezünk, amely idegen a medinák szokásos stílusától, majd továbbmenve még egy hasonló terecskét keresztezünk. Tulajdonképpen még hangulatos is lehetne, de zavaró a másféle stílus.
A Habib Bourguiba mecsetet érjük el, ami a medinának már a tenger felőli végénél van. Sajnos zárva.
Ámde szemben vele máris ott magasodik az az építmény, ami legjobban érdekelt minket Monastirban, a ribat. Tőle jobbra a nagymecset, ami nem is olyan nagy, sőt, inkább elég kicsi és szintén zárva. Az LP nem említ belépődíjat, lehet, hogy a nagymecset egyáltalán nem látogatható.

Úgy döntünk, hogy először kívülről sétáljuk körbe a ribatot. Hatalmas erődítmény, sokkal nagyobb, mint a sousse-i. Oldalán a jelenlegi elnök, Ben Ali monumentális képe mosolyog megnyerően. A kép ismerős, ilyet elég sok helyen láttunk már.
Akárcsak belépve a ribat udvarán azt a két fikuszféle fát, ami látszólag egy egész fasort alkot a szögletesre nyesett egybefüggő lombozatával. Olyan sűrű a levélzet, hogy napsugár legyen a talpán, ami ezen áthatol. Itt is megcsodáljuk, mint Sousse-ban és mindenhol máshol is. A nyári nagy melegekben biztos enyhet ad az árnyéka.
Először a nadort célozzuk meg. Ez a ribatnak a tenger felőli oldalán magasodik. Ha a tenger felé nézünk, szemben egy kis világítótorony látható, balra fordulva először a kikötő, majd még arrébb egy hatalmas temető. A temető közepébe nyúlik be az a széles sétány, amely Tunézia első elnökének, Habib Bourguibának mauzóleumához vezet. Bourguiba monastiri születésű volt és nagy reformer a maga idejében. Úgy hallottam, hogy szívügyének tekintette a tunéziai nők sorsát és többek között a többnejűséget is eltörölte. Megpróbálta a Ramadant is eltörölni, de ebben a kérdésben nem volt sikeres. A nagy népszerűségnek örvendő elnök 2000-ben halt meg.
Ha jobbra fordulunk a nadorban, akkor a ribat közvetlen közelében rálátunk a nagymecsetre, majd arrébb, ha a tengerpart vonalát követi a szemünk, arra a közeli néhány apró sziklaszirtre látunk rá, amelyet majd mi is meglátogatunk.
Maga a ribat két részből áll. A nagy udvar mellett, a nador aljában van egy kisebb udvar is, ez volt a női ribat.
Bejárjuk az egész ribatot, ki-be bújkálunk a helyiségekben, lépcsőkön. Próbáljuk beazonosítani emlékeinkből, hogy a Brian élete c. film részleteit hol vehették fel, mert ugye, ez is érdekes. Alig van látogató, áhítatunkat semmi nem zavarja, amikor rákezdik a müezzinek. Gyorsan videóra állítom a fotóapparátot.
Nehéz otthagyni a monastiri ribatot, annyira lenyűgöző. De azért sikerül.

Elhatározzuk, hogy lemegyünk a tengerpartra. Szemben van a világítótorony, távolabb a sziklaszirt, amit fentről is láttunk, El-Kebira a neve. Kis tanakodás után az utóbbit választjuk. Az azúrkék vízben a sziget és a part között mozdulatlan valamire leszünk figyelmesek, csak jó idő múlva jövünk rá, hogy egy búvár az, aki bizonyára valami nagyon érdekeset lát a vízben, mert alig mozdul vagy 20 percen keresztül. Többen is mászkálnak a parton, főleg helyiek. Egy arab fiatalember peckesen futkorászik a partszakaszon, vagy ötször is elfut mellettünk. Elég rövid távot választott, biztos szereti a nézőközönséget sportolás közben.
A szirtre száraz lábbal kelünk át, erre a célra egy kis beton-töltés van rendszeresítve. Felmászunk a szirt tetejére, kicsit élvezzük a város látványát a víz felől és ünnepélyesen elfogyasztjuk a magunkkal hozott Balaton-szeleteket.

Visszatérvén a szárazföldre a Bourguiba mauzóleum felé igyekszünk. A hozzá vezető széles, díszes sétány elején komoly, sötét öltönyös emberekre és katonatisztekre figyelünk fel, vannak vagy harmincan. Először azt hiszem, hoyg valamilyen küldöttség, de aztán mégis inkább úgy gondolom, hogy valami ünnepséget készíthetnek elő, mert nagyon szervezkednek, papírokat tanulmányoznak, megbeszélnek. Ezt támasztja az is alá, hogy a sétányt mások éppen lila-fehér drapériákkal díszítik, nocsak, Dózsa meccsre készülődnek, ja, nem hiszem, pedig hirtelen az ugrott be a lila-fehérről. Végigsétálunk a fellobogózott sétányon a mauzóleumhoz, ott is lázas készülődés, rács-festegetés, márvány-csiszatolás. Itt valami készülődik, ebben maradunk.
B. leül kicsit napfürdőzni, én meg körbejárom a mauzóleum épületét. A bejáratnál két hatalmas minaret, körben oszlopcsarnok. Befényképezek az egyik nyitott ablakon, síremlékeket örökít meg a kamera.

Visszatérünk a medinába és az egyik kerekded téren leülünk egy kávézó teraszára, az árnyékba. Kicsit megsértődöm, mert a kért török kávé helyett sima feketekávét hoznak. Figyeljük a teraszon üldögélő helyieket, kivétel nélkül mind férfiak. Később jön egy pár és leül, de ők is külföldiek, franciák. Hoznak egy tolókocsis idős arab embert, a fiatalember, aki fogadja, szemmel láthatólag nagy tisztelettel viselkedik vele. Megitatja, mert az öreg valószínűleg maga nem tudja mozgatni a kezét. Mások vizipipáznak és beszélgetnek. Mindezt gond nélkül megfigyelhetjük, mert bölcsen egy hátsó asztalnál foglaltunk helyet és így rálátunk a többi vendégre, de ők ránk nem, mert az összes szék egy irányba, a tér felé néz, ahogy az minden déli országban szokásos.

Kicsit mászkálunk még a medinában, benézünk a fixáras üzletbe, de ugyanazt lehet itt is kapni, mint a sousse-i Soulában. Visszaindulunk az állomáshoz, újra bekukkantunk a cukiba, ekkor jövünk rá, hogy most már nem kéne édességet venni. Van még időnk, ezért kicsit körbenézünk az állomás melletti főutcán is, ahol nagy a forgalom, alighanem munkaidő utáni csúcs van. Egymást érik a cukrászdák, azokat mind végigtanulmányozzuk és egyöntetűen megállapítjuk, hogy szép tiszták és gusztusosak.

Lassan indulni kell hazafelé, ezért besétálunk az állomás területére. Megérdeklődjük, melyik vágányra érkezik a vonatunk, biztos, ami biztos. Aztán csak várunk és várunk és várunk. Közben beborul az ég és abnormálisan esti sötétség lesz. Még szerencse, hogy a vágányok közti részen esőtető van, így csak kicsit ázunk meg, amikor nekiered az eső. A helyiek már visszavonultak a váróterembe majdnem mind. A vonatnak már rég meg kellett volna érkeznie és tovább kellett volna indulnia. Mi is rászánjuk magunkat, hogy visszavonuljunk az eső elől, de nem telik el öt perc, megérkezik a vonat. Igaz, az eggyel későbbi, tehát a kiszemelt járat kimaradt és így körülbelül fél órás késésben vagyunk. Ami nem lenne baj, de kicsit aggódunk, hogy nem fogunk ülőhelyet kapni. Arra már nem is merek gondolni, miket olvastam a helyi vonalak túlzsúfoltságáról. Szerencsére minden megoldódik, lesz ülőhelyünk is és most már a vonatból szemléljük a vihar következményeit. Néhol nem látszik a mellettünk futó sínpár a víztől.
Aztán szép kényelmesen befutunk a sousse-i végállomásra.
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
zebrina - 2008.04.27. 10:39

Köszi szépen, örülök, hogy segíthettem. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan tedd fel, szívesen válaszolok, ha tudok.

tom112 - 2008.04.27. 08:39

Szia Zebrina!Nagyon köszönöm a részletes beszámolódat, úgy érzem sok hasznát fogom venni, mert én most júniusban utazom először Tunéziába, és rengeteg olyan dolgot leírtál amit eddig máshol nem találtam!U.i A képek nagyon szépek!:)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina