Tunézia - ami egy hétbe belefér, 6. nap, Tunisz

Tunézia Tunis

Ott-tartózkodás ideje: 2008. márc. 28.  - 2008. ápr. 04. (7 nap)

0 hozzászólás I 5 530 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. máj. 05. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója

Cimkék: Bardo  medina  múzeum  nagymecset  Tunisz  világörökség  Zitúna 

Ébresztő 6:30-kor, gyors reggeli, mert a tuniszi vonat 8:35-kor indul. A jegyet első osztályra már előző nap megvettük és azt is tisztáztuk az állomáson, hogy El Jemmel ellentétben most figyeljünk, mert Tuniszban le kell pecsételtetnünk a jegyet visszafelé. (Ez biztosítja, hogy legyen helyünk.)
Nagyon szép idő van, a vonaton nem utaznak sokan, szép kényelmesen terpeszkedünk a plüsshuzatú üléseken. Tuniszba ketten kirándulunk B-vel, M-ék Sousse-ban maradnak (lásd marimama: Tunézia- ami egy hétbe belefér - kiegészítés 2.). Az úton kiolvassuk az LP-t és M. útikönyvének idevágó fejezeteit is. Tuniszban elsősorban a medinára, mely a világörökség része és a Bardo múzeumra vagyunk kíváncsiak. Ez kb. elég is egy napra programnak.
Az LP javasol egy útvonalat a medinában, mely nagyjából érinti a legfontosabb látnivalókat. Úgy tervezzük, hogy ezen megyünk majd végig.
Tunisz egészen más, mint az eddig látott városok. Mintha nem is Afrikában lennénk, amikor kiszállunk a vonatból. A pályaudvar környéke inkább egy délfrancia városra emlékeztet, nem csoda, hiszen Tunézia francia gyarmat volt.
Elindulunk a medina irányába és valami óriási szerencsére pont belefutunk a helyi vásárcsarnokba. Persze, hogy bemegyünk. Odabent eláll a lélegzetünk az ámulattól, olyan szines, gazdag és tiszta minden. A legtöbb zöldséget-gyümölcsöt be tudjuk azonosítani, de vannak olyanok is, amit még sosem láttunk. Például egy olyan zöldséghalom, ami leginkább apró uborkakezdeményekre emlékeztet. Áttévedünk a halas részlegbe, enyhe friss halszag van, az sem zavaró. Óriási választék. A tejtermékes részlegen az egyik fickó lekanyarít egy darab sajtot és felém nyújtogatja, majdnem elcsábulok, de aztán győz a józan ész. Amikor integetek, hogy nagyon köszi, de nem-nem, akkor bekapja a falatot, semmi gond. Csinálok néhány felvételt, szigorúan megkérdezem előtte, hogy ugye, szabad. Azt már nem árulom el, hogy az árus is rákerül a képre, nehogy zokon vegyék.
Otthagyjuk a csábos-csarnokot és hamarosan a Francia kapuhoz érünk. A tuniszi medina nincs falakkal körülvéve, mert lerombolták, de néhány kapu még áll.
A Francia kaputól indul az LP által javasolt útvonal, amely rögtön bevezet a szukba. Végre elérkezünk a nagymecsethez (Zituna mecset), most valahogy nehezen viselem a szukot, annyira szűk, hogy az a nem túl sok túrista is alig fér el benne. B. más véleményen van, ő élvezi, hogy végre olyan szukban lehet, amilyennek eredetileg elképzelt egy arab bazárt.
Szóval megérkezünk a Zitunához, leperkáljuk a 3 TD-t, majd belépünk a nagymecset udvarára. Azaz arra a kerítéssel elválasztott járdányi területre, ahova gyaurok is beléphetnek. Az udvar közepén valamilyen küldöttség, hagyományos öltözetű arab nő vezeti őket. Próbálom lefotózni, de nyomatékosan figyelmeztet egy biztonsági őrnek kinéző ember, hogy ne tegyem. OK, azonnal megígérem, de valószínűleg nem hisz nekem, mert ettől a pillanattól egyfolytában engem figyel. Elég kellemetlen, meg is unom és megyek kifelé.
Itt az ideje egy kávénak. Beülünk a Café M'Rabet-ba. Kellemes hangulat, a magas teremben csíkos oszlopok és a falak mentén széles padka, rajta puffok, a földön cizellált fémasztalkák. Mindenki a padkán üldögél, a puffokat könyöktámasznak használják, mi is így teszünk. Megkapjuk a legfinomabb török kávét, amit valaha ittunk. Jóval később jövünk rá, hogy a kávét rózsavízzel ízesítették.
Innen már csak kisebb szakaszokban vezet a szukon keresztül az út, inkább lakóházak között haladunk. Elhagyjuk a Ruhafestők mecsetjét, utána már az El-Bej-türbét keressük, a kisebb látnivalókat meghagyjuk legközelebbre. A türbe kupoláit zöld halpikkely mintázat fedi. Maga a türbe XVIII. századi temetkezőhelye volt a Huszein dinasztiába tartozó bejeknek, hercegnőknek, nagyuraknak. Érdekessége, hogy a férfiak fejfáját márvány fejfedőkkel (turbánnal, fezzel) díszítették. A türbe udvarán gyümölcsöktől roskadozó narancsfa áll.
Innen már csak egy ugrás a kovácsok utcája aprócska kovácsműhelyekkel. Ez közvetlenül a Bab Jedid kapunál van, amely az egyetlen eredetiben fennmaradt hafszida kapu a tuniszi medinában.
Habár a követett útvonal itt nem ér véget, mi elhagyjuk a medinát és fogunk egy taxit. Kisebb alkudozás után beszzállunk és 3 TD-ért kivisz minket a Bardo múzeumhoz, ami jócskán arrébb van a városban.
A Bardo múzeum csodálatos élmény, mindenképpen fel kell keresni, ha valaki Tuniszban jár. A kapunál le kell adni a táskát, viszont a fotóapparát maradhat. Aztán rajta, lehet tekeregni a múzeum emeletein és lehet egyik ámulatból a másikba esni, annyira érdekesek és szépek a kiállított mozaikok. Istenábrázolások, uralkodók, mondabeli hősök, emberek, állatok, de a mindennapi élet kellékei és környezete is ábrázolásra került, mindez apró mozaikdarabkákkal ábrázolva, hihetetlen. Kisebb mennyiségben vannak szobrok, plasztikák, egyebek, de azért a Bardo mégis inkább a mozaikjai miatt emlékezetes.
Visszafelé megint taxit fogunk, de délutáni csúcs van, a taxi a medina közelében már csak lépésben halad, ezért fizetünk és kiszállunk. Nemsokára megint a Francia kapunál járunk, a kör bezárult. Van annyi időnk, hogy a vonat indulása előtt még kicsit körülnézzünk. Elindulunk a Habib Bourguiba sugárúton (megint Franciaországban érezzük magunkat, ahol szintén együtt jártunk B-vel). Elhaladunk a Nemzeti Színház előtt, a túloldalon egy keresztény templom, a Páli Szent Vince székesegyház látható.
Veszek egy halas sütit, mert már mardossa az éhség a gyomromat, nagyon finom! B. nem éhes még, de mire a Barcelona térre érünk, meggondolja magát, ezért beülünk egy pizzázóba és kérünk egy pizzát. Üljünk le nyugodtan a galérián, mondja kedvesen a pénztáros. Úgy is teszünk, lerogyunk és figyeljük magunk körül a sok helyi fiatalt. Kezd nagyon meleg lenni, kicsit fel is füstölődünk, mert az üzletben egyéb meleg ételt is árulnak, de a pizza még mindig nem készül el. Mondom B-nek, hogy kezdek elájulni a melegtől, kiderül, hogy ő is. Mire a pizza elkészül, már minden étvágyunk elmegy, ennek ellenére a pizza isteni finom, nagyon ízlik és majdnem mind el is fogy. Veszek még egy kólát, úgy érzem, ez most életet ment, az ásványvizem már rég elfogyott. Bedobok néhány széntablettát, jobb a békesség, a dezinficiálós italunk a szállodában van Sousse-ban, hol máshol lenne. A kis kajálda neve: The Best.
A Barcelona téren nem csak a vasúti pályaudvar van, hanem buszvégállomás és ha jól láttam, villamos is jár erre. Óriási a forgalom.
Éppen idejében érünk a vonathoz, szépen elhelyezkedünk és irány haza, Sousse-ba!
Értékeld az élménybeszámolót!
8 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina