Ködbeveszõ álmok VIDEÓ

Szlovákia

Ott-tartózkodás ideje: 2008. ápr. 20.  - 2008. ápr. 20. (1 nap)

0 hozzászólás I 3 941 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. szept. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar tantras Beszámolója

Cimkék: Stratena  Szalóki-csúcs  Tarajka 

Egykor, mikor a Kárpát-medencét féltve őrző hatalmas sziklaszirtek ezen fertálya elnyerte végleges formáját (jelen állítás téves és összeegyeztethetetlen az örök változás megmásíthatatlan tényével) ki gondolta volna, hogy mi –kicsiny porszemek- majd felderítő körútra indulunk megcsodálni e Szentélyt, melynek létrejötte éppoly lélegzetelállító, mint amilyen lenyűgöző látványa?!
Mennyi hatalmas kőtömböt zúzott azóta ezernyi apró homokszemmé az idő vasfoga?! Mennyi nyár és mennyi tél követte egymást szüntelen?! Mennyi örömtől és kacagástól zengett az echo a meredély falakról visszaverve?! És mennyi lábnyom szelte a kopár sziklaszirtek százait…?!

Szerencsére nyugodt szívvel állíthatom, hogy a Magas-Tátra szinte minden egyes szegletét bejártuk már barátaimmal együtt. Ennek ellenére repdeső örömmel vágunk újra bele minden évben a már feltérképezett különböző nehézségű és látványgazdag útvonalaknak télen és nyáron egyaránt. Mostani túraútvonalunk az egyik legnehezebb ami ebben a régióban teljesíthető. Abban rejlik izzasztó mivolta, hogy 1300 méterről (Tarajka) 1100 méteres szintet kell leküzdeni a 2-3 km alatt, mire felér a 2400 méteres Szalóki nyergen végig haladva a csúcsra a szerencsés emberpalánta. Télen leányos túrának és odatévedt turistáknak nem igazán ajánlanám, mert nem tudom elképzelni a mosolygós szájakat abban a helyzetben, amikor minden lépésnél térdig, vagy combig süllyedve araszol a hóban a szegény pára.
Sajnos most mi sem jártunk sikerrel. Mondhatnám hogy gyengék vagyunk, vagy hogy idetévedt turisták, de ha megengeded Kedves Olvasó, én inkább az időjárásra fognám szorult helyzetünk…Tudniillik hiába napoltuk el két héttel túránkat és hiába halasztottuk szombatról vasárnapra a csúcstámadás idejét, mégis –itt- a köd volt az úr. Néhol nemhogy az útjelzést nem láttuk, de egymást sem…Persze bíztunk mi hosszú órákig csodában, biztattuk egymást hogy mindjárt feloszlik és ahogy haladtunk felfelé, az egyre szaporodó pihenőkben elképzeltük a csodát, a mesés panorámát a ködfelhő fölött…szikrázó napsütésben a havas, égbeszökő, mesés ormok, csúcsok mindenütt…Óh, be szép! Bármily mesés, végtelen kék Óceánnál többet ér, úgy hiszem! …De nem…nem történt meg a csoda. Még ha oly közel is kerültünk, szinte karnyújtásunk súrolta a határt, mégsem tört százegyszer a százszortört varázs…
De nem bánkódtunk cseppet sem. A mérhetetlen csend, a tömény fenyőillat, a kellemes fáradtság és már hazafelé –egyik kedvenc törzshelyünkön- a forró káposztaleves kolbászkákkal és a juhtúrós sztapacska feledtette minden bánatunk…
Feltöltve: 2008. szept. 27.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina 
Kedves Látogatónk!

Az ongo.hu oldal jelen formájában már nem frissül, ezért az oldalon megjelenő információk elavultak lehetnek.
Jelenleg azon dolgozunk a háttérben, hogy megújult formában és új funkciókkal ismét a felhasználók rendelkezésére álljon az ongo.hu.
Hamarosan jelentkezünk!

Az ongo.hu csapata
ongo