Tunézia- ami egy hétbe belefér - kiegészítés 1.

Tunézia

Ott-tartózkodás ideje: 2008. márc. 28.  - 2008. ápr. 04. (7 nap)

0 hozzászólás I 1 664 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. máj. 05. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar marimama Beszámolója

Cimkék: -  1  ami  belefér  egy  hétbe  kiegészítés  Tunézia- 

Mi voltunk Zebrina utastársai.
Az általa részletesen ismertetett kirándulások közé, sajnálatunkra - a korunk, és részben az egészségügyi állapotunk miatt - kénytelenek voltunk „szabadnapokat” is beiktatni. Így, sikerült néhány olyan élménnyel gazdagodnunk, amelyek a pihenést is érdekessé tették, egyben további tapasztalatokkal bővítették az arab népekről szerzett – eddig teljesen hiányos - ismereteinket. A hosszú bevezető után rátérhetek a lényegre.
Mindegyik nap úgy terveztük, hogy a szép napos időre tekintettel csak sétálgatunk a tengerparton, kipróbáljuk a Hotel fedett uszodáját, és a napozóteraszokon összeszedünk egy kis afrikai barnaságot. Igen kellemes volt, de április ellenére egy óránál tovább nem bírtuk a tűző napot. Csodálkozva szemléltem a többi szállóvendéget, akik képesek voltak napokon keresztül süttetni magukat. Gondolom, hogy legyen mivel iriggyé tenni az otthon maradottakat.
A sok gyaloglástól dagadozó lábaimat pihentetve élvezhettük a sokak által eléggé lesajnált dolgokat is:
1./ Némi alkudozás után, taxiztunk ki a kikötőbe, hogy megtaláljuk azt a fiút, akinél a kalózhajózásról érdeklődtünk. Sajnos a közben feltámadt szél okozta hatalmas hullámok miatt aznap a hajók a kikötőben maradtak. Én sem szívesen kockáztattam volna a hajón egy kiadós tengeri betegséget./ Egyik barátnőm pár éve kikötőtől – kikötőig küszködött e kellemetlen kórral / Helyette, irány a halpiac, ami a Medina Bab El Jedid kapujához közel található. Itt nemcsak halakat, de minden más élelmiszerpiaci árút, zöldségféléket, gyümölcsöket, babot, csicseriborsót / sok helyen már konyhakészre beáztatva/, és számomra ismeretlen magokat kapni. Hihetetlen, hogy ekkora, és ilyen mélypiros eper terem valahol. Az itthoni tengeri halas-standok környékén tapasztaltak alapján felkészültem a szagokra. És láss csodát: a halak nem kellemetlen szagúak, tisztaság és rend van mindenhol. Micsoda halak! Egy csomóban polipok, mellette a tintahalak vakító fehéren. Érdekes volt a ráják, és a kis cápák tisztítása, darabolása, ízléses kipakolása. A kijáratnál egy hatalmas, fekete szarvasmarha feje lógott a falon. Igen félelmetesnek találtam, miután rájöttem, hogy ez reggel még egy élő állat lehetett.
2./ Hiába terveztük, hogy a pihenőnapon elkerüljük a Medinát, az embereket, a tarkaságot, az izgalmas épületeket, a kékre / itthon vízmű kéknek mondanám/ festett ablakrácsokat, kapukat nézegetve ismét a sűrűjében találtuk magunkat. Figyelgettük, hogy egy magyar család alkudozik az egyik üzletnél. No, és milyen kicsi a világ! Kiderült, hogy az asszony a mi kis falunkban született. Sétánk közben az árusok, akik rögtön tudták, hogy magyarok vagyunk, pedig egy szót sem szóltunk, „csá csumi csá”, „szervusz vízi busz”kiáltották kedvesen, mosolyogva. Engem mégis elszomorít, hogy a szép magyar nyelvünkből pont ezt tudta megtanítani az araboknak néhány őrült honfitársunk. A Café El Kasba menta teájától felfrissülve, meglátogattuk az El Kobba múzeumot, amit egy régi fogadóból alakítottak ki. Feltűnő, hogy ebben a városban minden műemlék, – lehet az akár 1500 éves – múzeum mennyire tiszta, és rendben tartott, a személyzet milyen segítőkész, udvarias. Az épület földszintjén és emeletén kis helyiségekben életnagyságú figurák a korabeli öltözékekben korabeli bútorok, és felszerelések között mutatják be milyen volt az életük a múltban. Látható itt a fodrásztól az utcai írnokig, a parfüm árustól a pénzváltóig minden foglalkozás. Megismerhető a férfiak, és a nők, a gazdagok, és a cselédek ruházata. A maga nemében érdekes a kiállítás.
Hazafelé a tengerparti sétányon pihengettünk. Nem volt sok külföldi turista. Egy arab családot / voltak vagy kilencen fiatalok, gyerekek, öregek/ lestünk meg. Messziről utazhattak ők is a tenger mellé. Önfeledt játszadozásuk a ki-kicsapó hullámokkal, az én érdeklődésemet is felkeltette. Nosza, le a cipőt, zoknit, fel a nadrágszárat és be a vízbe. Brrr.. Szörnyű hideg, de a homok selymes. Vissza kell ide jönni, de nyáron.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina