Tunézia-ami egy hétbe belefér - kiegészítés 2.

Tunézia

Ott-tartózkodás ideje: 2008. márc. 28.  - 2008. ápr. 04. (7 nap)

0 hozzászólás I 1 381 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. máj. 05. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar marimama Beszámolója

Cimkék: -  2  ami  belefér  egy  hétbe  kiegészítés  Tunézia- 

1./ Ismeretlen soussei utcákon poroszkáltunk egy igencsak kicsicsázott konflissal. Fehérre festették, de volt azon minden, mi kell: piros bőr ülőhuzat, tarka-barka művirág, jellegzetes állat szag, és a ló farán a farka alatt egy kifeszített anyag a lócitromok felfogására. A kocsisunk ismertségét a városban, az jelezte, hogy jobbra-balra integetett, kiabált a többi fogatosnak és a boltok előtt ücsörgő embereknek. Rólunk sem feledkezve keverék angol-francia-arab nyelven magyarázva mutogatta az érdekesebb épületeket, parkokat. Teljes biztonságban éreztem magam, még akkor is, amikor a két sávos útra a gépkocsik közé negyediknek mi is besoroltunk.
2./ Reggeli után irány a kikötő, hátha indul a kalózhajó. Mindjárt az első helynél elkapott egy fickó, aki 40 TD-ért kínálta a hajót, ebéddel, műsorral. 25 TD-nél többet nem voltam hajlandó adni, így az alkudozás után szabotőrből / tegnap a kasmírkendő alkudozásánál szabotázsról beszélt az árus/ banditává léptetett elő, ezzel érzékeltetve, hogy ő mennyit engedett az árból. Ám, egy pillanat múlva már mosolygott, cikkant a szeme, látszott rajta mit gondol: „én is jól jártam, de ugye te is jól szórakoztál?” Lassan gyülekezett a nép, közöttük egy anyuka a csecsemőjével, akiket udvariasan, de határozottan letessékeltek a partra. Vajh miért? A kikötőben szép csendes a víz, bezzeg amikor kijjebb értünk a mély vízre, ingott az egész tákolmány velünk együtt. Szép nagy kört írtunk le Sousse előtt. Csak innen látszott a Kasba monumentalitása. A szárazföldön nem érezhető, mennyire rátelepszik a dombtetőn az egész Medinára. Gyönyörű innen a város, érdemes volt ezt is megtapasztalni. Lassan haladtunk, sok szép sirály, és kevésbé kellemes arab zene kíséretében. Egyébként a hajó tökéletes mása a filmekben látható kalózhajóknak, csak a tuniszi zászló lengett felettünk. A kapitány csendesebb vizekre, a hullámtörő mögé vitt bennünket / áldom az eszét/, ahol damillal pecázhattunk. Az egyik apuka – a gyermekei nagy örömére - sikerrel kikapott egy kis halacskát. Hamarosan tálalták az ebédet. Férjuram, aki korábban a konyharészlegen is kíváncsiskodott nem kívánt enni, én viszont éheztem. 2 sült hal / ezek kilóját adják a piacon 2 TD-ért / roston sült csirkehús, vegyes saláta, kenyér, üdítő a menü. Kiadós, és ízre is kellemes, bár a salátát a szokásos félelmek miatt mellőztem. Bezzeg a ráadásként kínált epernek nem tudtam ellenállni, szerencsére semmi bajom nem lett. Közben megkezdte műsorát egy fakír. Felváltva, hol a hasán, hol a hátán feküdt 200-as szögekkel kivert lapokon, súlyozva több emberrel. Ezt követte 6 kardlapra fekvés, majd egy vastag kardba dőlt a torkával. A saját testsúlyát néhány vendéggel növelve. Reméltem: a balesetet elkerüljük! Egy ládából kb. 2- méteres kobrát húzott elő. Kicsit játszadozott vele, majd mindenkinek - én irtózom minden csúszómászótól, ezért nekünk nem – a nyaka köré tekerte, lehetett fényképeszkedni. Hasonló sorsra jutott egy jó fél méteres szalamandra is. Ügyes a fiú, de ennyi elég volt a mutatványból. A tűznyelő mutatott egy-két trükköt. A hastáncos kislány – mert az is volt – a hidegre tekintettel farmerban lejtett egyet-kettőt, majd táncba hívott mindenkit. A hangzavarra a parton is felfigyeltek. Jó reklámfogás. Egyébként is élelmes népek: még az út elején felkötöttek minden utasra egy selymes anyagból készített kalózkendőt. Csak később derült ki, hogy 5 TD-t fizetni kell érte. Német hölgy utastársaink, mivel már vidám fényképeket készítettek egymásról, azonnal visszaadták, és egész úton – rontva a saját hangulatukat – morgolódtak, hangosan háborogtak. A három órás út végén vegyes érzelmekkel, egy kicsit megkönnyebbülve, visszaintegetve a sokáig utánunk kurjongató matrózoknak, befejeztük a kalóz kalandot.
Amikor készülődtünk az útra, minden beszámolót elolvastam a neten. Utólag sajnálom azokat, akik csak negatív élményekről tudtak beszámolni. Lehet, hogy szerencsénk volt, de mi nagyon jól éreztük magunkat. Az árusok nem voltak erőszakosak, a szállóval elégedettek lehettünk, az étel változatos volt, az utcán az emberek kedvesek és segítőkészek voltak baksis nélkül is, a mi jövedelmünkhöz képest olcsóság van. Csak az ott töltött hét nap volt kevés, ezért ha a jövőben lehetséges, ismét meglátogatjuk ezt a kedves és szép országot.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina