Kígyók és a világ legnagyobb könyve - Mandalay templomai

Mianmar Mandalay

Ott-tartózkodás ideje: 2006. márc. 25.  - 2006. márc. 29. (4 nap)

1 hozzászólás I 10 072 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. jan. 30. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar rider71 Beszámolója

Cimkék: Mandalay  Mianmár 

Amikor délkelet-ázsiai barangolásunk állomásait soroltuk barátainknak, Mianmárt csak kevesen tudták Burmával beazonosítani. Csak néhányan citálták lelkesen a népszerű tévképzetet, miszerint az országot az uralkodó katonai junta nevezte át, holott ez csak az ősi név visszaadását jelentette, az országot Marco Polo óta Mianmárként „ismerte” a világ. (A Burma nevet az angol gyarmatosítók ragasztották rá, az ország középső részén többségben élő bamar törzs után.) Sokan kihagyják ezt az izgalmas és elszigetelt országot útitervükből, mert nem akarják lassan 50 éve uralkodó diktatúrát támogatni. Erre szólítja fel a világot a helyi ellenállás ikonikus vezetője is, az 1991-ben Nobel békedíjat kapott Aung San Suu Kyi. A karizmatikus hölgy egyébként az utóbbi négy évet háziőrizetben töltötte yangon-i otthonában, ezt legutóbb idén májusban hosszabbították meg egy évvel. Mi mégis úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk misztikus Mianmárt, tudván, hogy dollárjainkat okosan elköltve csak minden ötödik vándorol a kormány zsebébe.

A országban tett utazgatásaink során legjobban Mandalay-t vártam. Szinte semmit nem tudtam erről a mágikus hangzású városról azonkívűl, hogy emlékeztetett a mandalára és tudtam, hogy Kipling a rajongásig oda volt érte. A brit gyarmatosítóknak is tetszhetett a név, Mandalay volt az egyetlen város az országban, amit nem neveztek át. Amikor Bagan-ban hajóra szálltunk, alig vártam, hogy megtudjam, mi van a név mögött, ami ennyire odavonz.
A méltóságteljes Irrawaddy folyón megtett 14 órás hajóút alatt a szokásos, ám megunhatatlan délkelet-ázsiai folyóparti életképekben gyönyörködhettünk: a falvak közelében asszonyok mostak ruhákat és utódaikat, gyerekek hancúroztak a vízben vízibivalyokkal, míg férfiak keskeny és hosszú hajóikon halásztak és algát gyűjöttek. A naplemente a száraz évszak vége felé általános pára miatt kicsit tompított volt, de még így is lélegzetelállító.
Ahogy közeledtünk Mandalay felé, a folyó két oldalán egyre gyakrabban tűntek fel aranyozott sztupák (buddhista templomok kupolái) és a parton a világi emberek helyét sáfrányszínű köntösüket mosó szerzetesek vették át. Nem csoda, ez a város Mianmár spirituális központja, az ország szerzeteseinek majd kétharmada a városban vagy környékén él, a 800 ezres lélekszámú város több, mint 1000 kolostorral büszkélkedhet.
A városba már sötétben érkeztünk, a gyéren megvilágított külkerületeken át riksa gördített minket a „városközpont” felé. Olcsó szállodai szobánkat elfoglalva hamar szembesültünk azzal, hogy itt még az ország mércéjével mérve is igen gyakoriak az áramszünetek.
Másnap a rekkenő hőség ellenére gyalog közelítettük meg a Mandalay domb tövében fekvő templomokat. Elsőként a Kyauktawgyi Paya volt soron. (Paya általában olyan buddhista szentélyt jelöl, melynek központjában Buddha relikviák – hajszálak, fogak – fölé emelt, legtöbbször aranyozott tömör kupola, sztupa áll.) Párom a bejáratnál igénybe vette a számos jövendőmondó egyikének szolgáltatását (hol máshol jósoltasson az ember, mint Mandalay-ban?), míg én angol barátunkkal körbesétáltam a templomban. A fő látványosság egy 900 tonnás, egy márványtömbből kifaragott Buddha szobor volt, nem csoda, hogy annak idején 10000 embernek csaknem két hetébe telt, míg a helyére illesztette.
A következő templom, Sandamani Paya szerencsére az út túloldalán volt, így is több liter vizet veszítettünk a könyörtelen hőségben a rövid átkelés alatt. A gyilkos klímának is megvoltak az előnyei, a templomban szinte egyedül voltunk. A fehér márványemelvényen álló központi aranyozott sztupa körül sűrű sorban fehére meszelt kisebb sztupák sorakoztak (számszerint 1774), melyek mindegyike egy könyv lapját, egy márványlapra felvésett Tripitaka magyarázatot rejtett (Tripitaka a buddhisták szent könyve, Buddha tanításainak összefoglalása). A sztupák mindegyikének tetejét hti díszítette, ez egy fémből készült, esernyőszerű csúcsdísz, kis harangokkal. A vibráló, mozdulatlan hőségben hirtelen szellő támadt, az egyszerre megszólaló harangocskák a néptelen templomban mindhármunkat kellemesen megborzongatott, mintha Buddha üdvözölte volna a messziről jött látogatókat.
A szomszédos Kuthodaw Paya nagyobb és jóval népesebb volt. Az enyhet adó dús lombú fákkal díszített udvaron körbefutó fehér sztupák sora itt is egy könyv márványlapjait rejtette, a 730 „oldal”-ra magát a Tripitakát vésték fel szorgos szerzetesek. Valamiért a Guinness ezt aposztrofálja a világ legnagyobb könyveként, habár a 730 valamivel kevesebbnek tűnik, mint a Sandamani Paya 1774 márványlapja, de ez már nem a mi dolgunk.
A délután és a naplemente már a Mandalay domb tetején ért minket, ide egy hosszú fedett lépcsősorokon és buddhista szentélyeken keresztül vezetett az út. Rögtönzött angol nyelvórát tartottunk egy iskolás csoportnak tanáraik kérésére, miközben félszemmel a lemenő nap fényében és sűrű párában fürdő várost tartottuk szemmel.
Másnap hajnalban keltünk, hogy szemtanúi lehessünk a rituális Buddha-mosdatásnak a burmai buddhisták egyik legszentebb templomában, a Mahamuni Payában. A 4 méter magas, bronzból öntött Buddha szobor állítólag több, mint 2000 éves és mára már aranyszínben tündököl, az évszázadok során ugyanis a hívők arasznyi vastagon aranyozott levelekkel borították be. Reggel 4 órára a templom már tömve volt, amikor három szerzetes átszellemült arccal és nagy aprólékossággal mosdatni kezdte a Buddha szobrot. A végén még egy óriási fogkefe is előkerül, amivel a szobor nemlétező fogaitt is megmosták. A tömeg közben rózsafüzérrel imádkozott, vagy csak vallási révületben bámult maga elé, de sokan beszélgettek is; a légkör távolról sem volt olyan túlfűtött, mint például egy siíta vallási szertartáson.
Délelőtt már egy másik rituális mosdatásnál volt randevúnk. Mandalay mellett, Paleik-ben található a Hmwe Paya, vagy közismertebb nevén a Kígyó pagoda. A többszáz éves templom jó harminc évvel ezelőtt vált híressé, amikor a közeli erdőből három óriási piton kúszott be a szentélybe. A hüllők azóta is ott élnek, a helyiek szerzetesek reinkarnációinak tartják őket. A pagoda udvara zsúfolásig volt kígyó-oltárokon trónoló Buddha szobrokkal, a névadó pitonok egyelőre a központi Buddha szobornál szenderegtek. Pontban 11-kor néhány szerzetes egy közeli medencébe vitte a kígyókat, a vízfelszínt hamarosan virágszirmok és bankjegyek borították be. A segítők időnként gyengéden súrolták a pikkelyes testeket, máskor meg félig kiemelték őket, hogy a tömegből kiválasztottak (beleértve kisgyermekeket és engem is) pózoljanak velük egy fénykép erejéig. Már ez sem lehetett túl kellemes szegény kígyóknak, pedig az etetés még hátravolt. Szájukat a segítők pecekkel szétfeszítették, majd a hívők egy ezüstkupából pudingszerű folyadékot csurgattak le torkukon. Bő húsz perc múlva véget ért az előadás és a szerzetesek visszakísérték a kígyókat rezidenciájukba. Látszólag teljesen tudatosan foglalták el a ceremónia előtti pozíciójukat, ketten a szobor mellett tekeredtek össze, míg harmadik társuk Buddha fejét koronázta meg. Nemigen tudtunk szóhoz jutni, amikor elhagytuk a templomot.
Ez csak néhány Mandalay templomai, illetve nevezetességei közül. A város és az ország lépten-nyomon elkápráztatja az utazót természeti szépségeivel, templomaival, az emberek közvetlen kedvességével; legtöbben nem is érnek az ország végére 28 napos vízumuk lejártával. Mianmárban maradt fent legérintetlenebb formájában a théravada buddhizmus, talán ez segíti az embereket abban, hogy elviseljék az embertelent. Könyörtelen diktatúra alatt nyögve küszködnek a napi megélhetésért, a mosoly mégsem hervad le az arcukról, sokan jókedvükben énekelnek az utcákon. Ez a hozzáállás és lelki beállítottság nagyon becsülendő és irigylésre méltó, ez olyasvalami, amit mi, a (túl)fejlett országok lakói már régen elvesztettünk.

www.hatizsak.com
Értékeld az élménybeszámolót!
7.3 (11 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
robitcar - 2009.08.08. 09:38

Nagyon tetszett a leírás, erősödik az érzés bennem: el kellene utazni Mianmarba, de mielőbb!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina