Belfast és Észak-Írország

Ott-tartózkodás ideje: 2008. júl. 04.  - 2008. júl. 05. (1 nap)

1 hozzászólás I 8 499 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. júl. 11. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar daci Beszámolója

Cimkék: Belfast  Bushmill  Derry  Dunluce  Észak-Írország  Londonderry  Óriások  ösvénye 

Belfastról gyakorlatilag annyit tudtunk, hogy Boney M sláger, innen indult útjára a Titanic, és hogy a helyi katolikusok és protestánsok rendszeresen robbantgatták és verték egymást még pár évtizeddel ezelőtt is. A város a brit dominium bármely pontján állhatna Észak-Amerikától a déli féltekéig, túl sok nagy és látványos épület, természeti csoda, vagy más attrakció nincsen, ám magán viseli egy angolszász város minden jellegzetességét és külső jegyét. Korrekt, rendezett belváros, modern épületek, pár utcával arrébb viszont már gyarmati patina lep mindent. Az egyik legnagyobb látnivaló a városháza és a mellette pörgő Belfast Wheel óriáskerék, ezt, mondjuk kihagytuk, a hat fonton inkább sörrel pörögtünk, a csapat kerekező tagja szerint viszont fentről a kilátás, idézem „fasza”. A sör is az volt egyébként. A másik különlegesség a pubban a mellettünk ülő hölgy volt, személyében megismertük a Brit-szigetek legrondább nőjét ever, s bár a többi helyi nő sem szép, ő vitt mindent.

Belfastban még a 90-es években is bőszen robbantgatott az IRA, a viszonyok azóta jobbra fordultak, az egykor vérkomolyan gondolt utcai falfirkák, falfestmények mára már csak inkább érdekességként, látnivalóként maradtak fenn a katolikus és a protestáns negyedben, bár nyilván továbbra sem szeretik egymást az érintett felek. A protestáns negyed fő útja a Shankill road, itt kb olyan szinten testesül meg a brit sovinizmus a zászlók és a nemzeti színek formájában, mint Kolozsváron a román idiotizmus. Az utcán a lámpák között keresztül-kasul kifeszített lobogók, a falakon az anyakirálynőt éltető festmények, angol fegyveresek, utcai fegyveresek, fegyveres nők, szóval fegyveresek minden mennyiségben. A másik fajta festmény az ír terroristákat szapulja, felsorolva a robbantások dátumait és áldozatait. Igazat adni nehezen lehet itt bárkinek is, pár sarokkal arrébb a Falls roadon ugyanez a stílus, csak katolikus szemszögből. Bobby Sands és kivégzett társai minden mennyiségben, emlékművek a brittek által kivégzett politikai foglyokról, tényleg nagyon súlyos hely mindkettő, de mindenképpen érdemes felkeresni ezeket az utcákat, ha itt jár az ember.

Ugyan bejártuk az egész Ír-szigetet, az Észak-Ír részt külön veszem, már csak közigazgatási szempontok miatt is. Az említett vallási különállás több településen is megfigyelhető útközben, jellemző módon az angol lakosú, illetve protestáns vallású részeken teszik ki a brit zászlót, a katolikus kisebbség nem villogtatja sem nemzeti, sem világnézeti hovatartozását. Érdekes még, hogy az írek által Derrynek, az angolok szerint pedig Londonderrynek nevezett település temploma eredeti bigbenes csengőhanggal operál, egyértelműen utalva a hovatartozásra, a taxik pedig természetesen a Londonban futók hű replikái. Szállásunk extra meglepetése a szekrényben talált három üveg cider, azaz gyümölcsből erjesztett sör. Könnyen jött, könnyen lement:)

Az Egyesült Királyság területén 2 napot, s egy éjszakát töltöttünk, Belfast mellett főleg a sziget északi, part menti részére koncentráltunk. Az Óriások ösvénye néven ismert természeti csoda adta az alapötletet az északi rész bejárásához, ez nem más mint egy jó nagy, tengerbe futó földnyelv, amit kb egy 40.000 darabos, bazaltorgona ad ki. Természetesen a környező partszakasz is bejárható, ottlétünk alatt erősen esett az eső, ez azonban csak dobott a hangulaton, a zord természet így még inkább megmutatkozott.

Innen nem messze Dunluce várának maradványait érdemes még megnézni, tengerre néző sziklaszirt, rajta évszázadokkal ezelőtt kiégett vár maradványai, a szirt alatt pedig kis barlangon a tengerre is kijutni. És persze a vakítóan méregzöld ír pázsit.

Kellemesen átázva a záró program Bushmill falucska whiskey főző üzeme volt, 1608-as alapításával az sziget legöregebb lepárlója. Idegenvezetés az üzemben, előttünk főtt a nedü; durva, hogy 72 óra alatt elkészül, a többi, csak érlelés. Bushmillék itala esetében ez 5, illetve 10 év is lehet, a bemutató után a program részeként persze mindkettő megkóstolható, beépítve a belépőjegybe. Érdekes, hogy hivatalosan az Egyesül Királyság területén van az üzem, a csomagoláson azonban Made in Ireland szerepel, sejtésünk szerint marketinges megfontolásból. Bár igazságot és békét osztani nem lehet, Írországba látogatva nagyon is megéri átruccani az északi oldalra, és nem csak a whiskey miatt.
Értékeld az élménybeszámolót!
8.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
zebrina - 2008.07.11. 21:45

Szia daci!
Ha jól értem, lesz Ír Köztársaság beszámolód is. Már nagyon várom! :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina