Karpathos 2008

Görögország Karpathos -Pigadia Roi studios

Ott-tartózkodás ideje: 2008. máj. 31.  - 2008. jún. 14. (14 nap)

0 hozzászólás I 6 511 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. júl. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Kristi Beszámolója

Cimkék: Görögország  Karpathos  sziget 

Roi studios értékelése
Kristi értékelése:

4.5

Az értékelések összesen:

4.5

Eddig 1 utazó értékelte.

2008.05.28. 0. nap

Utolsó nap a munkában. Lélekben már régen nem vagyok itt. Hetek óta görög zenét hallgatok munka közben, és arról gondolkodom milyen is lesz majd "A szigeten". Természetesen nem bírok magammal, amilyen korán csak lehet, lelépek. Elköszönök a kollégáktól, akik nem kicsit irigykednek. Még elszaladok a gyógyszertárba aztán irány haza pakolni, mosni. Először kutyusom cuccait pakolom össze, mert míg mi pihenünk ő anyósomnál, tengeti majd napjait nagy sétákkal és velős csontokkal. Fáj a szívem, hogy nem vihetjük magunkkal.
Kutyacucc összepakolva, amikor csörög a telefonom. Az irodából hívnak és a frász jön rám, hogy mi lehet? Talán lefújják az utunkat? Az irodás csaj kedves hangon közli velem, hogy mivel a görög kompok nem közlekednek a sztrájk miatt így más megoldást találtak, hogy Athénig lemegyünk busszal majd onnan belföldi repülővel Karpathos-ra. Ez nekünk mindössze 25 € plusz kiadást jelent, mivel a repülőjegy 60 € és abból az iroda 35 €-t kifizet, hiszen ennyi lett volna a kompjegy ára. Kérdezi, hogy ez megfelelne nekünk? Naná feleltem és majd kiugrottam a bőrömből, hogy megússzuk a 20 órás komp utat és nyerünk 1 napot a szigeten. (Egyébként is nyertünk 2 napot a kompok menetrendjének köszönhetően, ami ugye most meg nem is jár.) Kérdezem az irodás csajt, hogy a holnapi 12:40-es találkozó az változatlan? Azt mondja igen. Szuper akkor van időnk összepakolni. Elújságolom a hírt páromnak, aki természetesen oda van a hírtől.
Felhívom A-t, akivel a Hellasz-on "ismerkedtünk" meg és együtt örülünk a jó hírnek. Ők is most jönnek Karpathosra.
Pakolunk és kb egy óra múlva, ismét csörög a telefon. Ismét az irodából hívnak. Kicsit félek, hogy mi van már megint? Mivel a repülőnk 12: 30-kor indul a buszunk indulását is előbbre kellett hozni. Reggel 6: 40-kor lesz a találkozó Tatabányán. Tudomásul veszem és elköszönök abban bízva, hogy ma már nem hívnak. Ebben az esetben igyekeznünk kell, mivel reggel sehol nincs még ilyen korán (5 óra) nyitva bolt így lerohanunk kiflit vásárolni. Szerencsénk van, épp kisül a friss kifli és jól be is vásárolunk belőle. Elvisszük a kutyust, és hazafelé beugrunk szüleimhez egyeztetni még pár dolgot, hogy mit kell csinálniuk, míg mi nem leszünk itthon. Este 8-ra hazaérünk és folytatjuk a pakolást, elkészítjük a szendvicseket. Éjfélre mindennel végzünk.

2008. 05. 29-30. Az utazás napja

Reggel fél 5-kor kelünk. Kávé, fürdés és az utolsó nélkülözhetetlen dolgok kerülnek a bőröndbe. A súlyra is figyelünk, mert az iroda által elküldött felhívják a figyelmünket, hogy max 20 kg lehet egy csomag és személyenként 1 bőrönd az engedélyezett. (Mondjuk, nem hiszem, hogy mérlegelnének bármit is, de azért próbálunk figyelni a súlyra. Nem sikerül, mert az egyik bőrönd 24 másik 25 kg lett :-)). 6: 20-ra ott vagyunk a találkozó helyén és reméljük, hogy idén nem kell várnunk 2 órát a buszra.
Míg várakozunk, azt találgatjuk mennyi szlovák lesz majd a buszon? A válaszra nem kell sokat várnunk, mert szinte percre pontosan megérkezik a busz, és mondhatni tele van szlovákkal. Na ennek nem örülünk annyira. Nem sok jót hallottunk az ilyen közös utakról. Az előre lefoglalt (+ 1500 Ft) üléseket kapjuk így ez is rendben, van. A szlovákok magukénak érzik a buszt és minden ülés fölé, bepakolnak, amikor megkérem, hogy pakoljon el a kalaptartóról, nem nagyon tetszik nekik. 8 órára ott vagyunk a budapesti találkozó helyén, ahová A-ék is ideértek és még 3 ember vár ránk. Szerencsére a mellettünk lévő üléseket kapják, így legalább tudunk beszélgetni. Felszállás után irány Szeged, ahol még egy ember száll fel. A szegedi TESCO-nál van egy félórás pihenőnk így a virágpiacnál nem állunk meg. (Valaki egyszer elmagyarázhatná, miért megyünk be Szegedre. Szerintem gond nélkül kijöhetnének a virágpiacra, pl.)
A határátkelés sima ügy. Semmi különbség nincs a tavalyi szerbiai átutazásunk és a mostani közt. Kb. 4 óránként megállunk pihenni.


A Macedón határon várnunk kell másfél órát kb. Görög idő szerint éjjel egykor léptük át a határt. Athénba fél 9 körül értünk oda. Kisebb riadalmat keltett, hogy a belföldi repülőre csak 15 kg a felvihető súly. Szerencsénkre nem mérnek, így nem kell fizetnünk. A reptérről írok az ingyenesen használható, ellenben rettentő lassú internetes terminálról a Hellasz fórumba egy pár sort majd körbenézünk, de csak a szokásos üzletek vannak elég borsos áron kínálva mindent. Végre elérkezik a 12: 30 és becsekkolunk. Beszállunk a reptéri buszba, ami kivisz Bennünket a belföldi propelleres géphez. Első látásra kicsit elbizonytalanodom, hogy ezzel megyünk? A propeller körül füstnyomok, ami nem túl bíztató. Beszállunk. 2-2 ülés van mindkét oldalon. Szerencsére az ablak mellé kaptam helyet így tudok fényképezni. A felszállás nem olyan borzasztó, mint vártam. Maga a gép talán hangosabb, de semmi más különbséget nem érzek. 50 perces utazás után végre feltűnik Karpathos!! A reptér környéki strandokat mindjárt kiszúrom. Csodaszép a tenger fentről. Ide mindenképpen el kell jönnünk! Mivel a Lefkos felöli oldalról érkezünk, rá kell fordulnunk a leszállópályára, ami viszont nem is olyan egyszerű. Akkora szél van, hogy dobálja a gépet és a ráfordulás is igen nehézkes. Mivel a sztyuvi arca rezzenéstelen így én sem idegeskedem annyira. Földet érünk egy kisebb döccenéssel. Kiszállunk a repülőből és a szél elég rendesen, fúj, ami most még jól is esik. Nem hideg szél fúj, hanem kellemesen langyos. A reptér nem nagy. Mondhatnám azt is, hogy kicsi, nagyon kicsi:-)
Jön egy traktoros emberke, aki gyorsan feldobálja bőröndjeinket a 2 kis kocsijára, és már megy is be az épületbe vele. A futószalagon pillanatok alatt megjelennek bőröndjeink. Nekem szimpi a reptér. A zakynthosi sokkal csúnyább, igénytelenebb volt. És épp most van fejlesztés alatt. Kb. 3x ekkora lesz, ha elkészül. Bőröndünkkel elindulunk a parkolóba, ahol már vár Bennünket egy busz. A reptér egyetlen üzletében veszünk gyorsan egy nagyon jónak tűnő Karpathos térképet (5,50€). Ezen rajta vannak a nem aszfaltos, de még autóval, motorral járható utak is. Mivel tervezünk bérelni valamilyen járművet erre nekünk nagy szükségünk lesz. A buszba bepakoljuk a csomagokat, és már indulunk is. Elsőre meglepődöm, mert a reptér és környéke kissé dimbes-dombos és fa csak elvétve van. Inkább bozót és kőtörmelék van mindenfelé. Nem erre számítottam. Hol vannak az imádott fenyőim? Fenyő az nincsen, de van 6-8 hatalmas szélkerék. Fogalmunk sincs éppen hova tartunk, mert ugye magyaroknak nem mondanak semmit, de gondolom mindenki szállása Lefkosban lesz. Kicsit pipa vagyok, mert az irodában azt mondták többszöri megkérdezésünkre is, hogy nem tudják melyik apartmanban, leszünk, mert azt majd a szigeten lévő idegenvezető osztja el. Ehhez képest nekünk már a buszon mutogatja az egyik szlovák nő, hogy mi nyolcan magyarok melyik apartmanban leszünk. A reptéren, pedig már sorolta is a velünk utazó!! Idegenvezető csajszi a többi szlovák utasnak ki melyikben lesz. Valami véletlen folytán pont az az apartman, amibe mi magyarok kerülünk még a katalógusban, sincsen benne. Ami végül is nem baj, de reménykedem, hogy tiszta rendes szállásunk lesz lehetőleg nagy erkéllyel.. Szóval nem nagyon értem én ezt az irodát, mert össze-vissza beszélnek indulási időpontról, voucher kipostázásáról, szobák apartmanok elosztásáról, sőt még arról is lesz-e idegenvezető a szigeten. Ha lesz, akkor tud-e magyarul és egyáltalán mikor utazik???? Na szóval útnak indulunk. Szemem röpköd a tájon, és nem nagyon tudom eldönteni tetszik-e így elsőre a sziget? Mindenképpen másra számítottam. A repteret elhagyva kb 8-10 km és látom lesz azért itt hegy. A tenger a reptérnél látottakon kívül nem nyűgöz le. Elhagyjuk Arkassa-t és feltűnnek az első komolyabb hegyek oldalukon az én kedvenc fenyőimmel. Na innentől tetszik a táj. Jobban látni a tengert is. Néhol feltűnik egy-két ígéretesebb partrész is. Kanyar kanyar után és egyszer csak feltűnik Lefkos a hegyről. Nem az a kifejezett üdülőfalu. Fentről 25-30 házat látok mind elszórva az út mentén és néhány közel a parthoz. Elsőre elég kiábrándító. Lefkos még kisebbnek tűnik, mint tavaly Zakynthos-on Vassilikos, pedig az sem volt nagy. Leérünk a faluba a Blue Horizonnál állunk meg. 8-12 szlovák száll le a buszról. Kicsit irigykedem, mert mi ide szerettünk volna kerülni. Az apartman jól néz ki, de leginkább a földszinten vannak szobák, az emeletiek gondolom a többszemélyesek. Rögtön az út mellett van kék-fehér és virágos kert. A part kb. 300 méterre van. Tovább indulunk a Smal Paradise tavernánál megáll a sofőr, és valamit nagyon beszél a vendéglős nénivel. Kiderül túljöttünk a második apartmanon. Az idegenvezető csaj elmakogja az összes magyar nevét. Leszállunk és kipakolunk majd a görög néni, elmutogatja nekünk, hogy pakoljunk a teherautója platójára minden csomagot ő, majd elviszi nekünk a szállásra. Szerintem itt látjuk az idegenvezető csajszit utoljára (kivéve hazautazás), aki oda sem jön hozzánk elmondani, hogy mi a helyzet ezért elindulunk visszafelé az úton. Kiderül, hogy a Blue Horizonnal majdnem szembeni apartmanban leszünk. Mire felérünk a néni, már ott van. A fiúk leszedik a bőröndöket addig én, felmegyek az emeletre, hátha kiderül ki melyik szobát, kapja. Fent egy fiatal görög lányt találok, akinél egy kis papíron ott az áhított szobabeosztás. Mi az 5-ös legelső szobát kapjuk. Azonnal látnom kell, benyitok és a kép, ami elém tárul elég pozitív. Világos, tiszta apartman. 3 ágy van benne az egyik egy kis kőpulttal elválasztva a másik kettőtől. Kis konyharész (mini konyhaként ismeri mindenki) asztal 3 székkel. Fésülködő asztalka a dupla ágyhoz éjjeliszekrények. Benyitok a fürdőbe. Ez is szép tiszta és nagy! Irány az erkély. Kilépve el sem akarom hinni olyan látvány fogad. Szemben előttünk magasan egy hegy van, jobbra, pedig gyönyörű kilátás a sziklás tengerre. Repdesek a boldogságtól, hogy, hogy bő 2 hétig ilyen gyönyörű panorámánk lesz. Reggelente ezek a csodás hegyek fognak köszönteni. Felcipeljük a bőröndöket, lefürdünk és kiülünk az erkélyre egy köszöntő italt inni. Majd mivel kissé tartunk attól, hogy nem lesz bérelhető autó A-ékkal elindulunk a faluba megérdeklődni a kocsibérlést. Kanyargós úton megyünk. Az első kisbolt kb. 1 km-re van az apartmantól. Bemegyünk körbenézni és megállapítjuk, hogy elég kicsi és a választék sem túl nagy. Viszont van még a reggeli kifliből még délután 4-kor is. Reménykedünk, hogy a „központban” találunk komolyabb boltot is. Továbbmegyünk a parton, mely nagyon szép homokos strand napernyőkkel. 200 méterre elérjük az autókölcsönzőt. A-ékkal megbeszéltük először 10 napra kérdezzük meg az autót és aztán rátérünk a 13 napos árra, hogy legyen miből alkudni.2 autó van bent. Az egyik egy Fiat seicento ez 10 napra 260€ a másik egy 4x4-es Fiat Panda 10 napra 320€!! Na mi nem ennyire gondoltunk….Elindul az alkudozás, de a pasi nem enged az árból. Így A-ék letesznek az autóról. Megkérdezzük a motor árát. Ez 10 napra 130€ (125 cm3). A-éknak ez megfelel. Telefonszámot cserélnek a tulajjal, mert csak holnap délelőtt derül ki, hogy szabad-e a motor? Fogalmunk sincs miért csak holnap? Mi megpróbálunk még alkudni, de a Fiat Pandát 13 napra 360 €-ért akarja adni. Az nekünk nagyon sok, akkor inkább bérelünk Pigadia-ban autót. Megbeszéljük, hogy holnap délelőtt valahogy bemegyünk városba. Tovább sétálunk a főutcán megnézni, mi van még itt? 1-2 taverna és egy ajándékbolt. Séta közben osztunk-szorzunk, mi van, ha a városban sem olcsóbb az autó? Majd eldöntjük, kivesszük 360€-ért az autót és megpróbáljuk máshol behozni az árát, mert itt ebben a faluban nem bírnánk ki a 2 hetet. Nem is azért jöttünk, hogy itt ücsörögjünk. Elindulunk vissza az autóshoz, ám ekkor észrevesszünk egy autókölcsönző táblát, melynek irodáját éppen most újítják fel. A mellette lévő ajándékboltba (minimarket) betérünk megkérdezni, hogy lehet-e autót kölcsönözni? A tulaj máris hívja a kölcsönzőst, és A-ék kezébe nyomja a mobilját:-) Autó van napi 20 €-ért teljes biztosítással. Naná, hogy kérjük! Este hétre odahozzák az apartmanhoz. Egyből jobb kedvre derülünk. Hazafelé vesszük az irányt. Menetközben megállunk az egyik parti étteremnél, mert látjuk, hogy lehet kapni gyrost. Beülünk, kérek egy csapolt Mythos-t és gyrost. A tulaj a mi kedvünkért készít, de csak souvlakiból, mert még nincs gyroshús. Nem baj jó lesz csak együnk már. A gyros 2,80€ így elég drága, de nem baj. Hazasietünk, és amíg várjuk a kölcsönzőst én, elalszom. Arra ébredek, hogy nagy beszélgetés folyik az udvaron. Kinézek, és látom, meghozták a kocsinkat egy ezüst Citroen C3-at. Jó lesz!!!!!
Gyorsan átvesszük az autót és megbeszéljük A-ékkal, hogy elmegyünk a fővárosba, megkeressük a Vojandi által ajánlott szupermarketet bevásárolni majd a gyrosost is. Vesztünkre pont a lehető legrosszabb útvonalat választjuk a főváros felé. Útközben rendőrök állítanak meg minket!!!!! Ilyen élményünk még nem volt Görögországban. Elkérik a kölcsönzős papírt, és a jogsit (mivel páromnak van nemzetközi, azt adja oda). Egyezteti az adatokat majd jó utat, kíván, és már mehetünk is. A hegyeken át, ami csak a térképen tűnik gyorsabb útvonalnak, ám valójában rettentő kanyargós és 3 hegyi falun is keresztül megy, ahol jó görög szokás szerint rettentő keskeny a főút. Végül közel 40 perc kanyargás után megérkezünk a fővárosba. Sietnünk kell, mert 8 óra elmúlt és nem tudjuk, meddig van nyitva a bolt. Egy kisebb eltévedés után simán rálelünk az ajánlott supermarket-re. A bolt nagyon jó, a választéka is bőséges. Veszünk vizet, tejet, felvágottat, sajtot, bort és még sok dolgot. Az árak közel a vannak az országban másutt megszokottakkal. Viszont feltűnik, hogy egy-egy termékcsoport szinte teljesen ki van fosztva: majonézek, lekvárok, chipsek és ez nem csak ebben a boltban jellemző, mert később másutt is ezt tapasztaljuk, hogy más-más termékek teljesen kifogytak. Ezt eddig nem nagyon vettem észre sehol Görögországban és gondolom a kompos utánpótlás, akadozik kicsit a sztrájk miatt. Bevásárlás után rögtön rálelünk a gyrososra és eszünk is gyorsan 2€-ért nagyon finom gyrost, de érdekes módon itt nem tesznek bele sült krumplit, helyette is gyroshusi van. Kicsit körbesétálunk a kikötő körül, nézelődünk az üzletekben, majd elindulunk haza, de nem a hegyeken át amerre jöttünk, hanem Menetes felé. Távolságban szinte ugyanannyi, de sokkal jobban autózható errefelé az út. Megbeszéljük, hogy máskor is errefelé jövünk haza. Éjfélre haza is érünk a szállásra. Még kicsit beszélgetünk az erkélyen, majd lefekszünk.


2008. 05. 31
Reggel kilenc körül kelek. Kávé a teraszon és megbeszéljük párommal merre is, induljunk ma. Majd reggelizünk a helyi boltban csak tegnapi kenyeret, adnak (a friss reggeli pékárut elteszik délutánra).
Messohori alatti partokat néztük ki magunknak. Mivel A-ék motorkölcsönzése nem jött össze megkérdezzük velünk tartanak-e? Igent mondanak és elindulunk majd egy-két kilométerrel később a nemrég elégett fenyves látványa tárul elénk. Nem szép látvány. Sok időbe telik, majd míg újra szép fenyők borítják. Megtaláljuk a leágazást, ami jó kis murvás út és elsőre járhatónak tűnik. Araszolunk lefelé és egy jó félóra után eléri azt a szintet az út, amikor már nem merünk továbbmenni. Kiszállok és sétálok egy darabon, ahonnan látom már a partot, ami sajnos elég sziklás így nem megyünk tovább, és inkább visszafordulunk. Megyünk tovább a főúton. Spoa-nál elkanyarodunk és lemegyünk Ag. Nicholaos beachre. A tenger nagyon szép, de a part nagyon köves és a vízben is kövek vannak. Mi elmegyünk a strand legvégébe ott a sziklák után, van egy kis lebetonozott járdaszerű út azon átsétálva a következő partrészre, jutunk. Itt is nagy kövek vannak a parton és a vízben még nagyobbak, vannak, de nem érdekel Bennünket, mert fürdeni akarunk végre. A vízben semmi különleges látnivaló nincsen kár volt a búvárszemüveget felvenni. Fürdés után iszunk 1-2 sört a parton és beszélgetünk, majd továbbindulunk. Következő állomás az Apella strand. Az odavezető út szerintem meseszép. Keskeny, néhol egy sávosra leszűkülő hegyi út, két oldalról benyúló fenyőkkel, csodálatos hegyek és sziklák. Annyira tetszik, hogy végigkamerázom, és remélem, sokszor jövünk még erre. Apella strandja nagyon szép. Jó pár napernyő van kirakva, de mire mi ideértünk már alig vannak a parton. Lepakolunk, és az elején megyünk fürdeni, de a víz itt is nagyon hideg így csak ácsorgok a vízben egy jó darabig, majd kint elfoglalok egy napágyat és élvezem a délutáni nap erejét. 8 óra előtt összepakolunk és megbeszéljük, hogy ismét bemegyünk a fővárosba. Most egy másik boltnál állunk meg veszünk kiflit, felvágottat, tzatzikit és vizet. Ma valahová be szeretnénk ülni, de rengeteg az étterem így nehéz a választás. Tegnap láttunk egy helyet, ahol cserépedényben hozzák mousakat, stifadot. Thassoson isteni mousakát kaptunk cserépedényben így megpróbáljuk ezt a helyet, hátha nem csalódunk. Étlapot nézegetve látom, hogy van napi ajánlat, ami tintahal, kagyló valamilyen zöld növénnyel, krumplival. Én ezt kérem a párom mousakát. Jó 20 percet várunk a vacsira. A mousaka teljes átlagos. Kevés benne a padlizsán és a fűszer. Az én vacsim viszont nagyon finom a zöld valami az petrezselyem:-) Nem bántam meg, hogy ezt kértem. Fizetünk és meglepetésünkre kapunk négyféle süteményt ajándékba. Mind nagyon finom. A tésztája kicsit emlékeztet a szalagosfánk tésztájára.(később kiderült ez a Karpathos-i baklava) Jóllakottan indulunk hazafelé. Kb. 1 óra az út hazáig. Ismét éjfél után érünk haza.



2008. 06. 01
Reggel én ébredek korábban. Kiülök az erkélyre és csodálom a hegyeket és a tengert. Reggeli után a reptér melletti strandokat vesszük célba. Útközben megállunk a hegytetőn és lefotózzuk Lefkost, ami innen fentről nézve ma csodaszép. A tenger kristálytiszta és többszínű kékben pompázik. Mindenképpen érdemes ide eljönni, fürdeni, de itt lakni nagyon nem szerencsés szerintem. Útközben többször megállunk fotózni. Látunk pár jó fürdésre alkalmas helyet, de mind nagyon kavicsos. A reptér sarkánál letérünk egy földútra kb. 100 métert, jövünk. Megállunk és lesétálok a partfal szélére és látom az alattam elterülő csodaszép tengert. Tetszik a hely és így itt is maradunk. Motyónkkal megpakolva sétálunk a part legvégéig, ahol egy sziklafal nyúlik be a vízbe. A szél fúj, de nem olyan erősen viszont a napernyőt csak szélvédett helyen tudjuk felállítani. Párom a sziklafalak által adott árnyékos részre teszi le a hűtőtáskát, fényképezőt. Aztán gondol egyet és ő is, ide fekszik le. Vigyázni kell a nappal, mert nagyon fúj a szél és észre, sem vesszük máris rommá is, égtünk!! Egy jó órát fekszünk és fürdünk, amikor mások is rálelnek a strandra, ami nem volna igazán baj, de látogatóink görögök abból a jó hangos fajtából, ráadásul 2 kiabáló gyermekkel jönnek. Na ennek nem nagyon örülök, mert nem így képzeltem el az első magányos strandolást. Jó fél óra kiabálás után kicsit kezd telítődni az ingerküszöböm. Ekkor örömmel veszem észre, hogy a görög pasi az egyik gyerekkel elmegy, ekkor csend borul a strandra ismét. Úgy döntünk mégis maradunk. Közel másfél óráig élvezhetjük a csendet, majd megjön a görög és hoz magával 3 gyermeket!! Na ezt nem várjuk, meg míg belelendül a 4 gyerek, és inkább összepakolunk és így tesz a parton szintén csendre vágyó magányos nő is. Elindultunk a reptéri kerítéssel párhuzamos úton. Jó egy kilométert megyünk és tanakodunk tovább menjünk-e? Győzködöm a párom, hogy menjünk tovább, hisz kell még 2 strandnak lennie a térkép szerint. Zötyögünk még 1 km-t és megpillantjuk a partot. Csodaszép! A szavam is eláll! Gyönyörű türkizkék a tenger, homokos a part és csak 2-3 ember van itt. A parton van egy üvegtigris bódé is. Először átsétálunk az öböl másik oldalára, ahol hasonlóan gyönyörű a part, annyi különbséggel, hogy itt gyorsabban mélyül a víz. Megnézzük az üvegtigris kínálatát. Nem rossz! Van gyros, görögsali, bifteki, de most csak egy frappét kérünk, ami 2 €-ba kerül itt a sziget legvégén ez nem is sok szerintem. Úgy tűnik ide a helyiek, járnak leginkább. Most is érkezik egy 6-8 fős fiatalokból álló társaság. Az üvegtigrisben is görögök ülnek, és ebédjüket fogyasztják. Hatalmas adag görög salit, sült halat és krumplit. Megbeszéljük párommal ide még biztosan, visszajövünk és eszünk is valamit. Lesétálunk a frappéval a partra és lepakolunk. Leülök, és csak bámulok milyen szép itt a part. Sokáig sajnos nem tudunk maradni, mert ma viszonylag korán szeretnénk hazaérni és még a fővárosba is, bemegyünk, hogy megkeressük az Internetkávézót és vacsizzunk valamit. Egy órát töltünk el a parton fürdéssel, majd elindulunk. A szokásos boltnál parkolunk. Korán van, még hiszen sok üzlet nyitva sincsen, vagy éppen most nyit ki. Sajnos a kávézóban nem működik a net így várnunk, kell, de nem tudjuk meddig. Sétával ütjük el az időt, de korán van, még hiszen még sok üzlet zárva és később derül ki, hogy sok ki sem nyit vasárnap. A parton sétálva a lenti sétányon is találunk Internetkávézót. Itt működik is a net és még olcsóbb is, ezért beülünk ide. 1€ 20 perc, 2€ 40 perc. Bejelentkezem a Hellasz-ra. Szeretnék sokat írni Vojandinak az élményeimről, de nagyon nem megy ez a görög billentyűzeten. Kb. 1 órát netezünk majd hazafelé, indulnánk, de látom a "színháznál" nagy készülődés van. De jó gondolom magamban, remélem valami helyi élőzene lesz. De még ennél is jobb, mert valamilyen évzáróféleség van. Gyerekek népviseletben élőzenés kísérettel lépnek fel. A hátuk mögött megterített asztalokon sütemények vannak. A szülők szép lassan megérkeznek. Mi leülünk a felső sorok egyikébe, és magamban mérgelődöm, mert pont most nincs itt a kamera!!! Elkezdődik a műsor, és a fényképezővel veszek fel egy kis ízelítőt. Nekem nagyon tetszik. A népviseletbe öltözött gyerekek énekelnek és táncolnak kisebb-nagyobb sikerrel. Majdnem egy órát hallgatjuk, de nem várjuk, meg a végét hazaindulunk. Jó egy óra, míg hazaérünk. Kint a teraszon még beszélgetünk, és mazsolabort iszogatunk. Holnap nagy nap lesz, mert Olymbos-ba megyünk!


2008. 06. 02.

Reggel fél 8 körül ébredünk a szokásos készülődés után, elindulunk Olymbosba. Reméljük, hogy a két nappal ezelőtt megkérdezett görög jól mondta és átjutunk az úton gond nélkül. (az Olymbosba vezető utat aszfaltozzák, ezért időszakosan le van zárva) Spoa-t elhagyva térünk rá az olymbosi útra. Apró zúzott köves az út, viszonylag jól járható. Kb másfél km után látjuk az első munkagépet, de ahogy meglát minket vezetője, félreáll, hogy el tudjunk menni. Reméljük a többi is ilyen rendes lesz. Kb. 3-4 km után újabb munkagépeket látunk. Itt sajnos nincs szerencsénk, várni kell. 10 körül érünk ide. Azt mondja a földmérő srác, ha látják, hogy többen vagyunk (most kb 5-6 kocsi várakozik) akkor elengednek, de nem biztos. Így hát várunk. Kicsit pipa vagyok az elvesztegetett idő miatt, meg a helybéli görögre, mert azt mondta bármikor, jöhetünk nem lesz gond, elengednek. Nincs kedvünk visszamenni Spoa-ba, mert mi van, ha pont, akkor engedik el az autósokat, míg odavagyunk. Szerintem a mai napot inkább strandolással kellene folytatnunk, mert kevés időnk lesz Olymbosban, de a többiek szerint várjunk. Várunk, de közben azért megpróbáljuk a markológépes görögöt megkérdezni, mégis mikor engednek el. Azt mondja, hogy most csinálja az utat nekünk, mert a hegyoldalból lebontott kövek miatt nem tudunk elmenni az úton. Kb egy órát kell várnunk. Nem tehetünk mást várunk és hátrébb állunk a kocsival, mert hatalmas a porfelhő. Dél körül végre int az öreg, mehetünk!! Előre engedjük a jeep-el közlekesőket, hogy ne tartsuk fel őket, és végre továbbmegyünk mi is. Az út zúzottköves, viszonylag széles egy-két helyet kivéve és jól járható személyautóval is. Bár nem haladunk csak kb 30-al, mert azért elég rázós. Az út kb 40-50 perc, persze akkor, ha nem kell várakozni. Elérjük az első strandra a leágazást Agnontia beach-hez. Majd sorba a többi hegyi faluba vezető kereszteződést is (Achamandia, Argoni, Pei). Szívem szerint mindegyiket megnézném, de erre most nincsen időnk. Egy kanyar után két hegy közt végre megpillantjuk Olymbost. Hihetetlen látvány. Tényleg olyan, mint egy kis makettváros. Megállunk fotózni majd irány a falu. A parkolóban pár kölcsönzős autó. Busz sehol és remélem nem lesz mindenhol túristaáradat. Az első kisboltnál megállunk és a népviseletbe öltözött néni, kínálgatja nekünk portékáját. Mikor látja, hogy a cserépben nevelt növényei érdekelnek nagyon aranyosan, leszakít egy-egy ágat és az orrom alá, dugja és mondja a nevüket. Bazsalikom, oregano, menta, levendula stb... Kezemben hat-hét ágacskával elköszönünk, és tovább indulunk. Rögtön a főutca elején van egy étterem nagy terasszal, ahol csak a helyiek ülnek bent a nénik népviseletben. Jó lenne ide beülni enni, de még senki nem éhes így továbbmegyünk. A főutcán sok bolt van helyileg készített szőtteseket, cipőket, kerámiákat és egyéb ajándékokat lehet venni. Érdekes a helyi kerámiák rettentő színesek, ilyet tunéziában láttam utoljára, és ami nagyon meglepő, hogy olcsók a portékák. Szinte minden ugyanannyi vagy még olcsóbb, mint bent Pigádiaban. Próbélok letérni a főutcáról felfelé a szétesőfélben lévő szélmalmok felé. Nem olyan könnyű, mert ezen a környéken épp csatornát fektetnek, sok helyen fel van túrva az amúgy is keskeny utcácska. Azért megtalálom az utat. Elhaladunk a szélmalmok mögött (az egyikben tyúkokat tartanak). Felérünk a hegytetőre pazar a kilátás. Előttünk terül el Olymbos tengerre néző oldala. Sok helyen építkeznek és nagy a jövés-menés a falu ezen oldalán. Kifotózzuk magunkat, majd visszatérünk a főutcára és beülünk arra a helyre, amit kinéztünk magunknak. Vojandi leírásában olvastunk a mixtálról és mivel szerintünk ugyanoda ültünk így mi is azt kértük. Népviseletes néni magyarázza nekünk, hogy készít olyan tálat, amire mindenből tesz, ami éppen most van a konyhában. 8-9 féle étel van rajta (töltött padlizsán, articsóka, sült zöldség, a nokedlihoz hasonló valami, krumplis köret és a fasírthoz hasonló pogácsa) és kapunk hozzá helyben sült kenyeret. Nekem nagyon ízlik igaz nem lakom jól tőle, de örülök, hogy megkóstolhattam. 8€-t fizetünk érte. Továbbsétálva találunk egy másik tavernát, ahol a tábla szerint van gyros 2€-ért. Tulaj mondja, hogy souvlakit tud csak adni pitában. Nem baj kérünk négyet és beülünk a teraszra és kb 5 perc és hozza is a frissen készített souvlakis pitát. Nagyon finom és a többiek dupláznak is belőle, de én jól lakom egytől is. Bátran üljetek be bármelyik vendéglőbe, mert nagyon aranyosak voltak mindegyikben velünk és finomakat is ettünk (én kicsit tartok az ilyen turista látványosságoknál enni, mert tapasztalat szerint drága és rossz a kaja, de itt ez nem így van). Továbbmegyünk a kis utcákon, ahol eljutunk a főtérig majd a templom jobb oldalán, elindulunk a falu másik oldalát megnézni. Nagyon sok szép ház van, de rengeteg a romos ledőlt ház is. Olyan házat is látunk, ami nagyon szép állapotban van, de látszik rajta, hogy évek óta nem lakja senki. A hátsó úton elérjük a Mylos tavernát. Mindenkinek ajánlom, üljön le ide egy frappéra (2€) és csak gyönyörködjön a csodás panorámában. Órákig tudnék itt ülni, de sajnos nincsen annyi időnk. Amíg a többiek pihennek én, elsétálok a legutolsó szélmalomig. Ettől jobbra még látszik 2-3 szélmalom romja aztán már csak a hegyek. Visszafelé felmászom egy nagyon szép kőházhoz is, ami elég jó állapotban van, de már az út sincs, meg hozzá úgy kell a bozótoson átvágnom. Szívesen elfogadnám ezt a házat. Visszasétálok a többiekhez, lefotózzuk a szélmalom belsejét (ha minden igaz ez működőképes). A malom mellett itt is látunk kemencét, mint sok helyen a faluban. Lassan el kell indulnunk a parkolóba, mert más este fél 7 van. Nem akarunk sötétben visszadöcögni az olymbosi úton. Végigsétálunk a főutcán, még veszünk ajándékokat. Szerintem az egész faluban már csak mi vagyunk túristák. Több bolt és étterem is bezárt már. Visszaérünk a kocsihoz, és úgy döntünk, hogy lemegyünk Diafaniba gyorsan körülnézni. Kb 10 perc az út a faluba. Itt tényleg nem sok minden van. Pár taverna, egy-két bolt és egy hajós, aki elvisz Saria-ra mindennap. Megkérdezzük mennyibe, kerül a hajóút, ha ebéddel kérjük 25€, ha csak utazunk, akkor 15€. Megnézzük a szökőkutat, ami nagyon szép. Innen indul fel egy kis ösvény a hegyoldalba, ahol két szélmalom is áll. A tengerpartja nem túl szép a falunak, de gondolom nem is a fürdés miatt, jönnek ide az emberek. Indulunk hazafelé. Sajnos Avlona-ba már nem megyünk, mert nincs rá időnk. Hazafelé még fotózzuk Olymbost az útról, majd nekivágunk a zötyögős útnak. Kb 45 perc, míg Spoa-hoz érünk. Nehéz szívvel hagyom ott Olymbost, mert nekem nagyon tetszett és még órákig tudtam volna sétálgatni a faluban. Mindenki nagyon kedves volt és egyáltalán nem lenyúlós a hely. Aki jeep-et bérel, ajánlom a strandok megnézését is: Frokli Beach, Agnontia Beach, Ag. Minos Beach fentről mind csodaszépnek tűntek, és a bátrabbak nézzék meg a többi kis falut is.

2008. 06. 03

Ma a reptér környéki strandokat indulunk felfedezni. Lefkosból indulva a strandokat nézzük meg. Az első, ahol érdemes megállni Arkasa-nál az Ag. Nikolaou beach. Itt homokos a part, napernyőkkel és tavernával. Következik Tichiasmenaki beach és Traxanamos beach, mindkettő ronda szemetes, a part köves és így gyorsan tovább is állunk. Nem térünk vissza a főútra. Ezen a kis mellékúton haladunk tovább. Az út végén kis kápolna majd egy kis földútra letérve meglátjuk a következő strandokat. Ezekhez gyalog lehet lesétálni, ami kb 10 perc. Az egyiken lehet napernyőt is bérelni. Itt fent az úton nagyon fúj a szél, de a napernyők meg sem rezdülnek lent a parton. A víz kristálytiszta és bár tetszik a hely, továbbmegyünk, de megjegyezzük ezt a helyet. A betonútról letérve zötyögünk Merta beach és Potamos beach felé. Mindkettő gyalogosan közelíthető meg. Elég köves a part viszont szélcsendesnek tűnik. A szél egyre idegesítőbb már én is nehezen viselem. Eddig szerencsénk volt, mert nem is volt erős szelünk, de a mai az ízelítőt ad abból milyen is, ha itt nagyon fúj a szél. Továbbmegyünk sajnos nem, térünk vissza a betonútra, a múrváson zötyögünk tovább. Egy jó darabig járható, de aztán elfogy az út. Nincs kedvünk visszazötyögni 20 percet így keressük, merre mehetnénk, hisz tőlünk alig 300-400 méterre látjuk a másik aszfaltutat. Találok egy útszerű valamit, ahol talán el tudunk menni. Kiszállok a kocsiból, előremegyek és a nagyobb köveket, eldobálom az útról. Így sikerül elérnünk az aszfaltutat. Erre sem jövünk többet az biztos. Rátérünk a járható utra és elmegyünk a végére, itt találunk egy üvegtigrisszerű bódét is. Leülünk és iszunk egy frappét 1, 50-ért. A szél nagyon fúj, de itt legalább védve vagyunk. A part nagyon szép homokos. A nagy hullámok miatt nem látom mennyire, mélyül gyorsan. Itt is van jónéhány kis öböl. Mind homokos, aprókavicsos. Nem tudunk sehol lepakolni a szél miatt. Továbbmegyünk, hátha a már ismert partokon nincsen senki. Ott van szélvédett rész. De persze minden öbölben vannak már a szélvédettebb helyeken. Nincs más, továbbmegyünk Amopi felé. Itt is viszonylag szélcsend van, de mindenhol napernyőhegyek és rengeteg ember. Nincs kedvünk ilyen helyen lepakolni ezért innen is, továbbmegyünk. A szél nagyon erősen fúj, már-már üti a toleranciaszintemet. Kezdek kicsit hisztis lenni. Fürdeni akarok végre valami szélcsendesebb helyen. Lemegyünk Fokia beachre. Itt éppen csak fúj a szél, pont annyira, hogy a napernyőt nem tudjuk felállítani. A nélkül meg kb egy óra és rommá égünk. Úgy döntünk, itt legalább megmártózunk. A part elhanyagolt a tavalyi napernyőtalpak szanaszét hevernek mindenhol. Nagy kavicsos a parti rész. Bent még nagyobb kövek vannak. Fürdünk, kb egy órát maradunk majd továbbmegyünk Damatria beachre. Ez homokos part. Nagyon szép a víz, igaz a szél itt is fúj, de a part végén van pár napernyő, és itt pakolunk le. Mivel késő délután van már nem, jönnek pénzt szedni az ernyőért. Este 7 körül pakolunk össze és bemegyünk Pigadiába. Szokásos gyrososnál eszem egy karpathosi és egy csirkés baconos gyrost. Nagyon finom mindkettő. Vacsi után egy kis levezető sétát teszünk a sétálóutcában és a kikötőben, majd beülünk internetezni egy kicsit. Természetesen ismét írok a Hellaszra egy pár sort. Itt Karpathoson meglepően gyors a net, Sartin sokszor szitkozódtunk a lassú net miatt, de itt gyors az Internet csak a gépek vannak nagyon oda. Szinte minden percben jön valami hibaüzenet. Hazafelé betérünk a kedvenc cukrászdánkba és a néni, már mosolyog ránk. Persze baklavát veszünk és egy csokis sütit a páromnak. A baklava 1,50 és 2 € vagy van kilóra is az 12€. Elég sokféle van ezért minden alkalommal másfélét, kérek. Hazafelé úgy döntünk Spoa felé, megyünk igaz a tájból semmit nem, látunk, mert ismét 10 óra felé indulunk haza. Spoa felé rövidebb az út (32 km) és 40-45 perc, de éjjel sötétben eléggé félelmetes az út tudván alattunk milyen mélységek és felettünk micsoda sziklák vannak. Mivel sötét van a csodaszép látvány, elmarad csak a frász, marad ezen a keskeny hegyi úton Meg is, beszéljük, hogy erre többet csak világosban jövünk. Hazaérve kiülünk az erkélyre a szokásos esti mazsolaborozgatásunkra.

2008. 06. 04.

A tegnapi szeles és idegesítő nap után ma pihenni vágyunk. Reggeli után irány a reptér környéke. Ott is az első nap felfedezett part, ahol árnyékot adó sziklák vannak sok-sok kagylóval. Kb 50 perc az út. Szerencsénkre senki sincs még itt. Elsétálunk a part legvégébe, és itt töltjük az egész napot. Végre jókat fürdünk és napozunk. Este 7 körül indulunk haza Argasi-ban megállunk a supermarketnél bavásárolunk, veszünk tojást (6 db 1,40€), sonkát (fél kilo 3,90€). An még mai zsemle azt is veszünk darabját 30 centért. Ma otthon vacsizunk utána pedig a szokásos borozás.

2008. 06. 05.

Ma is szélmentesebb napra ébredünk. Ismét a reptér mögötti strandokhoz megyünk és Diakofti a cél, ahol áll egy üvegtigris bódé is. Megbeszéltük ma eszünk ott valamit délután. A parton szinte senki sincs, viszont itt jobban fúj a szél, mint Lefkosban, de mivel a tenger felől fúj, nem okoz gondot még a napernyőnket is fel, tudjuk állítani. Ma nem olyan szép a víz a nagy hullámok miatt viszont jót lehet fürcsizni. Kis pihenés után jöhet a jól megérdemelt kaja. „Beülünk” a tigrisbe. 2 frappét kérünk (2€) , 2 gyrost (2€) és egy görögsalit (3€). A frappé fincsi a gyros előre lesütött húsból van, de ettől még finom. A görögsali hatalmas adag, a fetasajt rajta van vagy 20 dkg. Én nekiállok a salátának és mondom a páromnak, hogy nyugodtan egye meg a gyrost, mert én simán jóllakom ekkora adaggal. Nagyon jó ez a tigris ajánlom bátran mindenkinek. Ebéd után szép nyugisan (görögösen) isszuk meg a frappét és gyönyörködünk a tájban. Majd ismét fürcsi és megbeszéljük, hogy hazafelé beülünk Finiki-be halat enni. Vojandi elmondása szerint próbáljuk megtalálni a tavernát, de elbénázzuk, és máshová ülünk be. Nagy fatáblákra van kiírva, hogy a haltál 18€/2 fő.. A görög felszolgáló, aki szerintem a tulaj is nem nagyon foglalkozik velünk, ugyanis a tavernában jópár görög család ül, és őket kíséri nagyobb figyelemmel. Ettől függetlenül viszonylag gyorsan megkapjuk a haltálat, amin van kb 4-5 egész hal (nem nagyok) 4 db kerek rákféle és egy nagyobb szelet hal. Köretet nagyon keveset kapunk ezért rendelünk még egy adag krumplit. A haltál finom csak kevés . Ebben az étteremben nagyon furán érzem magam. A sok görög mind ismeri egymást, és hiába ül bent más vendég is rajtunk kívül teljesen olyan érzésem, van, mint aki rosszkor van rossz helyen. Megsszük a vacsit és már fizetünk is. Nincs kedvünk maradni és csalódottak is, vagyunk. Otthon a szokásos erkélyen borozgatás után fekszünk le ismét jó későn.

2008. 06. 06.

Reggel korán ébredünk. Kávé és reggeli után mivel kicsit felhős volt az ég visszafekszünk, és persze el is alszunk Dél körül ébredünk és mivel még mindig hol felhős, hol napos az ég megbeszéljük elmegyünk megnézzük Messochorit aztán majd az időtől függően alakítjuk napunkat. Messochoriban is van egy parkoló, ahol le kell tenni az autót, és gyalog lehet bejárni a falut. Mivel délután érünk ide szinte nem is, találkozunk senkivel, mindenki otthon pihen. A falu nagyon hasonlít Olymboshoz, de persze nem olyan szép. Szűk kis utcák, fehér házak néhol nyitva van ablak és ajtó és láthatjuk a hagyományos karpathosi berendezéseket. Egy-két helyen az ajtóban ül egy néni és horgol. Mindenki kedvesen visszaköszön nekünk. Lemegyünk a falu legvégéig, ahol a szűk utca végén már rothadó növénykupacok vannak. Mivel fogalmunk sincs, merre menjünk többször is zsákutcába, sétálunk be. Végre látunk citrom és gyümölcsfát. Messochoriban látunk egyedül kertészkedést. Itt sok gyümölcsféle is van. Próbáljuk megtalálni a főútfélét és elmenni a főtérre. Sokadik eltévedés után sikerül is. Megtaláljuk a falu végén lévő kápolnákat és a tavernát. Itt a kápolna előtt kövekből kirakott szép mozaik van. A fau túlsó végén meglátjuk a templomot. Mellette egy-két tavernát. Elindulunk abba az irányba. Sok szép felújított ház van itt, de találunk pl olyat is, ami félig romos állapotban van. Az ablakon belátni, bent még ott a vaságy, konyhaszekrény, amiben még a tányérok is ott vannak. A földön eldobva ételhordó és pár személyes dolog. Nem szép látvány és nagyon érdekelne, hogy hogyan kerülhet egy ház ilyen állapotba. Gondolom kihaltak a lakók, na de sehol egy rokon, aki rendbeteszi? Jó 10 perces gyaloglás után látjuk meg a főutcát, persze időközben kisütött a nap. Rettentő meleg van és itt még a szelet sem érezzük így már annyira nem is, érdekel minket a templom. Kocsinál lennénk legszívesebben, ahol jó hideg víz vár ránk, de a kocsi jó 15 perces dombon felfelé sétálás után lesz számunkra elérhető. Megmásszuk a falut felfelé, sehol senki mindenki pihen a du.-i melegben csak mi vagyunk ilyen lököttek 30 fokban, itt mászkálunk,Végre elérjük a kocsit, iszunk, majd elindulunk Spoa felé. Itt megállunk a falu szélén levő tavernánál egy jó frappét innánk, mert sajnos abból még kevés jutott nekünk a szigeten. (Hiányoljuk is az egész szigeten, hogy az igazán szép helyeknél nem nagyon van ilyen kilátós taverna, ahol meg van, az zárva van még.)
Természetesen, csak görögök ülnek bent jól meg is, néznek minket Ezért kiülünk a „teraszra” ahonnan a kilátás nagyon szép lenne, ha nem lógna bele a szomszéd ház vízmelegítője, és napelemes fűtője, meg az antenna. De mi így is örülünk a hűs szellőnek és a finom frappénak, amihez, kapunk ajándékba gyümölcsöt!! A frappé finom, majdnem egy órát ücsörgünk itt a nap elől elbújva. Jól el is ment a délutánunk. A szép úton elindulunk Kyra Panagia felé ezt az utat, akár minden nap végigjárnám szívem szerint olyan szép!! Nagy hegyek, mély szakadékok, kis kanyonok, sok-sok fenyő és leander az út mentén, gyönyörű kilátással a tengerre, ezt ne hagyjátok ki mindenképp, járjátok végig legalább egyszer. Majdnem öt óra mire leérünk a fotózáshoz nem a legjobb időpont a fél strand árnyékban, van. Minden napernyő foglalt, jó sokan vannak. Felmegyünk a panzióhoz, onnan próbálunk fényképezni, de a tulaj néni lezavar minket az emeleti részről, monván ott privát apartmanok vannak. Nem baj majd még jövünk, akkor fotózunk fentről isAz apartman alsó részéről, indul egy kis ösvény a parttal párhuzamosan, elsétálunk egy jó darabig, de mivel sejtésünk sincs hova vezethet, így egy idő után visszafordulunk. Szerintem egy kis öböl van innen nem messze, de csak én vagyok lelkes a párom nem, így nem fedezzük fel.(engem igazol, hogy visszafelé megelőznek minket hátizsákos strandolók: D)
Mivel a térkép jelöl még egy part részt, elmegyünk azt megnézni, eleinte csak kicsit zötyögős az út, de jó 1 km után megállunk, mert nagyon kimosta az utat az eső, jó nagy árkok vannak ezt nem vállaljuk, be. Fentről megnézzük magunknak Kato Lakkos beachet, nagyon szép és itt senki sincs, talán másokat is elriasztott, hogy gyalog kellene lemenni a partra, ami még jó 2km erős lejtéssel. De én ajánlom ne legyetek ilyen lusták, mint mi, mert megéri lemenni!
Visszatérünk a főútra már este 7-körül, jár az idő, éhesek vagyunk, irány a főváros, ismét a szokásos gyros-os (köszi Andi nagyon bejött a hely) Mivel többféle gyros van, mindig másmilyet kérünk, vagy karpathosi-t, vagy csirkés baconost, vagy biftekit pitában, nem tudjuk megunni
Vacsi után séta beülünk netezni, kíváncsi vagyok mi hír, van otthon, és a Hellaszon?
Kb. egy órát netezünk, majd irány haza, így ismét jó későn vagyunk otthon (sajnos az út nagyon hosszú a fővárosból Lefkosba).

2008. 06. 07

Ma időben kelünk, mivel tegnap kimaradt a fürdés (ami nem baj, mert kicsit megpirultunk)
Mindenképp strandolni vágyunk. Nem kell sokat egyezkednünk mindketten Diakofti beacra szavazunk.:-)
Ismét egy óra autózás, míg odaérünk, egy –két ember van a parton, letelepszünk a végébe, és ma csak fürdünk és pihenünk. Napközben néha jönnek, de soha nincsenek sokan a parton, és a víz eszméletlen szép türkizes kék! Ezt a semmittevést simán tudnánk még űzni jó pár hétig
Du. –megjegyzem a páromnak milyen érdekes az ég alja olyan fekete csík, van végig a reptér másik oldalánál, máshol meg semmi felhő. Nem kell sokat várnunk, mire rájövünk baj, van, megjelennek az oltó repülők!(egyből eszembe jut a pár évvel ezelőtti nagy tűz! Jaj csak nehogy erdős rész égjen!) a gépek folyamatosan jönnek, veszik fel a vizet, reméljük nincs nagy tűz. 7-körül kezdünk készülődni hazafelé. Ma nem megyünk be a fővárosba, majd otthon eszünk valamit, teli a hűtő éhen nem halunk
A repteret elhagyva Arkasa felé indulunk, és meglátjuk a füstölgő domboldalt, ahol szerencsére csak bozótos van, fenyő nincs. A katonaság is kint van, oltják a még parázsló hegyoldalt. Nagyon nem szeretnék egyszer egy olyan nyaralást, ahol nagy tűz tör ki.
Hazaérvén jól bevacsizunk, majd a teraszon beszélgetünk természetesen mazsibor kíséretében, és hallgatjuk a tenger morajlását. Az égen ismét rengeteg a csillag, és hihetetlen, hogy milyen tiszta az égbolt!! Ennek ellenére éjjel hatalmas eső esik, aminek reggelre szinte alig van nyoma.

2008.06.08

A mai nap is fürdeni fogunk, a kiszemelt strand Apella (én ennek azért is örülök, mert ismét a szép úton megyünk )
Még nem sokan vannak a parton, azok is inkább napernyőt bérelnek, mi egy fenyő alatti árnyékos részt szemelünk ki magunknak kicsit távolabb a tömegtől, ahol viszonylag magunk lehetünk. Jó nagy területen ad árnyékot a fa, csak remélhetjük nem telepszik ide más is. A szél ma szinte nem is fúj a tenger, alig hullámzik, bemegyünk fürdeni, a víz kristály tiszta itt is, viszünk pipát és szemüveget is. A part közelében nem sok minden van, pár apróbb hal, kicsit beljebb azért találunk egy-két hal rajt, de semmi komoly.
Fürdés közben megérkezik a másik kirándulós hajó is, jó sok hangoskodót hozva magával.
A fenyő alatt viszont elszigetelve érezzük magunkat nagyon jó itt feküdni a félig árnyékban
Felváltva fürdünk, és alszunk, nagyon jó itt. A sok ember nem olyan zavaró, a háttérből figyeljük az eseményeket.
A nap már lemenőben lassan mindenki elmegy, nekünk nincs kedvünk menni, későig maradunk 7-óra után indulunk haza. Ez egy igazán pihentető nap volt a kedvenc fenyőm árnyékában
Hazaérve fürdés után, egy helyi éttermet veszünk célba, valami finomat ennénk. Abba az étterembe térünk be, ahol első nap megállt a busz, mivel nagyon kedves volt a tulaj néni.
Sokan vannak az étteremben ez jó hír, leülünk és megpróbálok elhelyezkedni ezen a rettenetesen kicsi görög széken (ez most a szokásosnál is kisebb) Lehet, nem akarják, hogy sokáig maradjon a vendég: D
A néni férje jön oda hozzánk, megkérdi, mit ennénk, innánk, mondjuk, hogy szeretnénk egy étlapot, mert azt még nem kaptunk, hoz nekünk egyet, majd közli velünk a néni, hogy ebből csak az árakat nézzük ki, a napi ételkínálat fel van írva a konyhánál egy táblára. Na akkor, odasétálok és elolvasom a menüt. Van hal, természetesen grillezett mindenféle, egy-két előétel és van tintahal is, amit még nem ettünk itt, úgyhogy ezt kérünk mindketten, + görög salit.
Jó tíz perc és meg is kapjuk a hatalmas! Adag tintahalat + a salátát (elég furcsa, hogy egyszerre hozzák ki) Mivel krumpli elég kevés kérünk egy + adagot.(a nagymami pucolja a krumplit, hagymát stb. a konyhában a rendelések függvényében, a fiúk, süti a grillezett husikat, szóval teljesen családi a vállalkozás! Nagyon jó tapasztalatom itt a szigeten, hogy szinte sehol nem ettünk fagyaszott krumplit, mint sok más helyen, ahol eddig jártunk, és minden alapanyagot szinte az orrunk előtt pucolnak, készítenek elő friss hozzávalókból)
Megkapjuk a krumplinkat, is nekiállunk a vacsinak, itt másképp készítik a görög salit mint máshol, vannak benne ilyen kis zöld petrezselyemszerű valamik, aminek savanyú az íze, és kapunk bele karpathos-i olajbogyót, ami kicsi és alig van húsa, nekem nem ízlik.
Nagyon finom a tintahal, és az étterem is nagyon hangulatos, jó kis görög zene szól, és amikor nincs rendelés a család, leül egy asztalhoz és tökmagoznak, meg beszélgetnek 
Alig bírjuk megenni a sok kaját , de azért lenyomjuk Mivel a szék nem nagyon vendégmarasztaló (nekünk) vacsi után nem sokat várunk fizetünk 23€ az egész vacsi teli pocakkal, sétálunk haza, és természetesen lenyomunk egy két pohár borocskát a teraszon, úgy alszom, mint a bunda, késő reggelig.


2008.06.09

Jó sokáig alszunk, de nem baj felhős az ég, de nagyon meleg van. Ma megnézzük a hegyi falvakat. Először Piles-ben sétálunk ez az első falú a hegyeken, átvezető úton. Itt is van egy jó kis taverna jó nagy terasszal, szép kilátással de ez is zárva van
A falu nekem nagyon tetszik, kicsi kanyargós utcákkal. Megnézzük a templomot belülről, gyújtunk gyertyát, kifelé egy idős néni görögül elkezdi nekünk mesélni a templom történetét? Mi mondjuk, hogy nem értjük de Ő csak mondja, mondja  Majd köszön és eltotyog a 2 számmal nagyobb cipőjében
Körbesétálni a falut nem sok idő, épp indulunk, mikor beesik egy busznyi német turista, jókor jövünk el! Tovább haladunk Volada felé, itt nem állunk, meg mert nem fog meg semmi a faluban így elsőre. Következik Othos, itt leparkolunk egy helyi kisbolt előtt, kíváncsiságból bemegyünk nem sok minden, van és az is legalább 20-30 % drágább, mint a fővárosban. Kifelé menet mutatja a néni a szomszéd ajtón, menjünk, be ott van a galéria. Bemegyünk egy idős bácsi valami csempefélére, festeget, elég gyerekes kézügyességgel és ezt próbálja rásózni a kirándulókra nem is annyira olcsón (a legkisebb 6€). Tovább sétálva látunk egy másik galériát, felsétálunk, na ez egy jó kis kézműves műhely! Az egyik felén egy szövőműhely van, a másikban, pedig olívafából faragott mindenféle. Nagyon szép dolgok vannak itt, de rettentő drágán adják.(pl. Egy toll 15-40, egy tál olyan 30-120€ közt) csak a szememet legeltetem, van sok nyenyere is, készen, félkészen. Nagyon tetszik a hely, jó sokat fotózom.
Kinézelődjük magunkat, majd irány Kyra Panagia. Nagyon sokan vannak a parton nincs szabad napernyő, így nem megyünk le a partra, mert rommá égnénk a napon. Felmegyünk a kis kápolna feletti apartmanhoz, leülünk enni, de kiderül főétel csak este 6 után, van így kérünk két frappét 2 € és görög salit 4€.Lassan eszem nagyon jólesik a saláta, közben gyönyörködöm a strandban és a csodaszép türkiz víz színében. Jó másfél órát ücsörgünk, majd továbbmegyünk Achata felé. Meglepetésünkre a térkép szerinti köves út már le van aszfaltozva. A parton napernyő sokaság persze mindegyik foglalt, még jó, hogy a part jobb oldalán vannak csak (most telepítik a másikra is). A sziklafal tövében pakolunk, le itt van árnyék is, majd irány a víz pipával, szemüveggel. Itt nagyon sok hal van a part elején rengeteg fekete halacska, van, beljebb pedig egész rajok úszkálnak. Jó sokáig a vízben vagyunk még a fényképezőt is, beviszem, de nem nagyon bízom benne, hogy jó képek lesznek.
Jól összefagyva jövök ki a vízből, az árnyékban nagyon fázom, kiácsorgok a napra felmelegedni
Jó sokáig szárítkozunk, már nem megyünk vissza a vízbe, megyünk a fővárosba vacsizni.
Bevásárolunk a szokásos boltban, majd irány a gyros-os ahol már messziről köszönnek nekünk  A szokásos finomságok után ,betérünk a szemközti cukrászdába a szintén szokásos baklavát becsomagoltatjuk majd este a teraszon, megeszem.
Mivel még nem vettünk ajándékokat, most ez ügyben nézelődünk, de sehol nem találok kedvemre valót. (érdekes, hogy itt alig kapni valami Karpathos-os feliratú repinek való ajándékot, pl. toll, öngyújtó, ilyesmi. Tavaly Zakynthoson rogyásig volt minden ilyenekkel)
Hazafelé botlunk bele egy ilyen boltba, jól be is vásárolunk, apróságokból.
Természetesen ma is jó későn érünk haza, majdnem éjfél mire az apartmanhoz érünk.
Még egy kicsit kiülünk az erkélyre, de az álmosság hamar legyőz



2008.06.10

Reggel arra kelek, hogy nincs elég fény a szobában, kinézek az erkélyen, és jól be van borulva, de persze nincs hideg, de erős a szél nagyon. Nem nagyon örülünk neki, tanakodunk hova menjünk, megbeszéljük, hogy a reptéri strandok közül próbálunk valahol letelepedni.
Ismét egy óra kocsikázás, útközben mindenhol hatalmas hullámok vannak, félek, nem találunk nyugodt partot. A reptérnél a kagylós strandokat nézzük, meg és ahol az üregek vannak, szerencsére van még szélvédett helyen üres part. Rajtunk kívül csak egy nudis pár van itt! Lepakolunk, mennék fürdeni, de most nagyon hidegnek tűnik a víz, csak álldogálok benne, majd kifekszem és süttetem magam, de itt, ahol nem fúj a szél nagyon erős a nap, behúzódom félig az árnyékba. Estig maradunk, a szél is akkor hagy alább mikor megyünk 7-óra körül  Összepakolunk, és megbeszéljük, hogy bent vacsizunk Pigadaban. Van ott egy taverna, ami szinte mindig dugig van, megnézzük mi jót, lehet ott enni.
Innen egy jó 20 perc, míg beérünk a szokásos bolt előtt, parkolunk, hazafelé úgyis kell még venünk egy-két dolgot. Lesétálunk a parti részhez és beülünk a Sofia Tavernába. Most csak félig van a hely nem is értjük, miért akarnak oda ültetni, ahol jobról balról kb 1-1 méterre is ülnének melletünk.(később megértjük) Leülünk, mikor kihozzák az étlapot nekem már gyanús, hogy az ételek le vannak fotózva,de nem halgatok a jobbik énemre:D
Rendelünk én Kleftikót kérek a párom Muszakát. Kihozzák az előételként szánt pirított kenyeret, majd rögtön utána a főételt is, ami nem akarok hinni a szememnek olyan kicsi fóliába, van csomagolva, rosszat sejve bontom ki. Háááááát messze nem az, amire számítottam Sültkrumpli!!!! Van benne meg rengeteg hús és egy kis paradicsomos szósz.
Sehol a főtt krumpli, paradicsom, paprika, feta sajt stb…..
Kész vagyok, ezt adják 8€-ért pofátlanság, a párom muszakája is a világ legkisebb cseréptáljában érkezett, de legalább az ővé úgy néz ki, ahogy kell.
Na Andi most eszembe jutsz,eddig elkerültük az átvágós helyeket,de most beletrafáltunk.Ráadásul az asztalunk meletti asztalokhoz is leültetnek embereket, így nagyjából úgy érzem magam, mint az iskolai menzán,szinte a vállamat súrolja jobbról egy Német motoros csajszi,balról egy Dán,vagy Holland pasi.Kis vigasz a sok bosszúság közt,hogy legalább ízre nem rosz amit eszünk. Mit ne mondjak gyorsan, belapátoljuk a vacsit, rögtön fizetünk és menekülünk a heringes étteremből.(ezt a helyet kerűljétek nagyívben el!!)
Csalódottak vagyunk, kidobtunk 20€ erre a kajára  Valamivel jókedvre, kell derítenünk magunkat,elmegyünk palacsintázni. Egy csokis palacsintát veszünk, bőven elég kettőnknek én csak a szélét szoktam megenni a többi túl édes számomra. A palacsinta legalább fínom,de mikor fizetünk, majd leesek a székről a múltheti 2€ palacsinta ma már 3.5€ na jó kis vigasztalódás Úgy érzem mára elég az átvágós éttermekből,haza indulunk,otthon megeszem a jók kis baklavámat,ami szintén borzasztó édes ,de ezt bírom nem számít Minden este eszembe jut lassan vége a pihenésnek,de nem akarok még menni,jó itt nekem. Igaz, hogy láttam már szebb tengerparokat, jártam már csodásabb öblökben, máshol éreztem már jobban a természet illatát, de itt mégis kaptam valami újjat, olyat, amit eddigi nyaralásaim alatt még nem. Itt közelebb éreztem magamhoz Görögországot, mint bárhol másutt, és itt ámultam a sok csodás zegzugos utcán, csodás hegyi utakon, gyönyörű hegyeken, furcsa házakon, a régi szokásokon, az embereken, akik itt maradnak és úgy élnek, mintha nem törtetne fejük felett a XXI. század. Szívem szerint minden nap elmennék Olymbosba(vagy Pilesbe,Othosba….) beülnék a főutcán lévő tavernába, és csak ülnék, nézném a helyi lakosokat, akiknek ez nem pár órás látnivaló. Ők itt próbálnak fennmaradni, megőrizni a régi szokásokat, élni az életüket elfogadva, hogy sajnos egyre több a folyamatosan érkező túrista, akik megpróbálnak pár óra alatt mindent látni (remélem sokukat, megérint ez a sziget). Sajnálom, hogy nem járhattam előbb itt, mikor még alig volt turista a szigeten.
Jó lenne itt élni egy kicsit, hogy ne két hétben keljen megpróbálnom átélni és megélni az itteni mentalitást, életfelfogást.(tudom, hogy keveset láttam, és tapasztaltam itt, többet szeretnék, de sajnos napjaink fogyatkoznak, úgy megyek el innen, hogy nem élhettem át e sziget sajátos varázsát igazán.)

2008. 06. 11

Ma ismét szeles napra ébredünk, kicsit bosszankodom, mert már csak két napunk van, szerettem volna ebből egyet mindenképp Diakoftin tölteni, de ilyen szélben nem lehet. Ezért a reptér felé vesszük az irányt ott is az Agh. Theodoros kápolnánál lévő partra megyünk, itt erős szélben is lehet fürdeni, napozni, mert a magas partfal felfogja a szelet. Senki sincs a parton, ennek nagyon örülünk, és a nyaralás alatt most először bérlünk ki napernyőt 6€-ért.A tulaj épp akkor megy, el mikor mi jövünk így a pénzt is csak késő du., szedi be tőlünk, mikor visszajön.
Egész délelőtt és a fél délután is csak a miénk a part, a víz elég hideg, de kristálytiszta sajnos nincs sok élővilág itt sem, ezért nem is búvárkodunk túl sokáig.(lehet, beljebb lenne mit nézni, de az erős szél és áramlat miatt nem merünk kiúszni a védett részről) Du. 4 után kezdenek szállingózni a partra, jön két pár, akik szintén búvárkodnak, és egy görög család 5! Gyerekkel
Nem akarunk későn hazamenni, így 6 után összepakolunk és hazaautózunk. Ma Lefkosban eszünk a „falu” legvégén lévő étteremben van gyros, csomagoltatunk magunknak és otthon a teraszon eszük meg.

2008. 06. 12

Az utolsó napunk, amikor van autónk. Nincs szerencsénk ma is erős szél, fúj
Nem baj akkor is Diakoftira megyünk! A tenger gyönyörű türkizes, rajtunk kívül még egy pár van itt. Nagyon erősen fúj a szél, szinte fáj, ahogy a parti homokot nekivágja a bőrünknek. Megpróbálunk egy szikla mögé elbújni, ahol nem annyira ér a szél Ez majdnem sikerül is, néha azért kapunk egy kis homokot, de kibírható. Napközben sokan jönnek de mindenkit elrettent a szél, többnyire csak fotóznak, szednek egy pár apróbb kagylót, és már mennek is.
A víz ma is nagyon hideg, de nem baj többször is fürdünk, mert a víz gyönyörű!
Este 6-ig áljuk a szél rohamát aztán besokallunk, sajnálom, hogy így telt el az utolsó napunk jó lett volna egy szélmentes nap, de ez most nem jött nekünk össze.
Hazafelé Pigiadia felé megyünk természetesen a kedvenc helyünkön eszünk ismét többféle gyrost ,utána bemegyünk a cukiba bakláváértA kocsiért este 9-re, jön a kölcsönzős srác, mivel van még időnk a Spoa-i szép úton, megyünk utoljára hazafelé. A táj, mint mindig most is lenyűgöz. Szerintem ezt nem lehet megunni naponta többször is, végigautókáznám szívem szerint. Nem kapkodjuk el a hazamenetelt, mivel nincs nagy forgalom ráérősen, kocsikázunk, egyszer csak dudálás a hátunk mögött, na gondoljuk ki ez a türelmetlen, inkább elengedjük. Mellénk érve a kölcsönzős srác integet át nekünk, kicsi ez a sziget
Pont 9-re érünk haza, persze a sráckésőbb jön, kifizetjük utólag!! az autót, ami 13 napra 240€.

2008. 06. 13

Utolsó napunk. Nem jó kedvel kelek, nem akarok hazamenni. Nem is értem miért nem ide születtem Görögföldre??? Mivel ma már gyalogosan vagyunk a szálláshoz közeli partot, nézzük meg elsőre. Kb. 10 perc sétával, és nagy csalódás. Tiszta kavicsos mindenütt, bent pedig nagy sziklák szerte szét, némelyik rettentően csúszik, esünk kelünk a kijövetelnél. Fürdés után inkább hazasétálunk és pakolászunk egy kicsit, majd a nagy meleg után elsétálunk Lefkos főstrandjára. Jó kis séta legalább 20 per és dög meleg van. Itt a parton mindig sokan vannak (már amikor mi erre jártunk autóval akkor sokan voltak).
Lehet napernyőt bérelni, van zuhany és WC-is a parton. Nagyon nem nekünk való de mára sajnos már csak ez van. Persze sétálhatnánk még egy kicsit, hisz van még legalább 2-3 öböl de ott is napernyős a part és erre a kis időre valahogy elviseljük.
A szlovák buszos társak csak lesnek, mikor felbukkanunk a parton, mivel 2 hét alatt nem is találkoztunk velük  Azért remélem, nem itt töltötték a 2 hetet, hanem kicsit körül is néztek a szigeten.
Estig maradunk szinte üres a part mikor hazafelé indulunk. Vár még ránk az összepakolás második fele, ami egy jó órát vesz igénybe. Remélem a reptéren, nem nézik a súlyokat, mert kicsit túlsúlyosak vagyunk:D
Vacsorázni oda megyünk, ahol már voltunk. Szinte teli az étterem nagy a sürgésforgás, itt az egész család megint munka megosztva sütnek, főznek, előkészítenek
Ismét kalamárit kérünk, ami most is hatalmas adag és nagyon finom!!
Teli gyomorral sétálunk haza, útközben megállít az idegenvezető csajszi! (akit két héten keresztül nem is láttunk) angolul megkérdi, hogy mi magyarok vagyunk? Mondom neki, hogy igen erre megkérdi, hogy tudjuk, mikor megy a busz reggel?? Kész vagyok tőle! Mintha nem az Ő dolga lenne közölni velünk.(bicós szomszédaink elmondták az indulási időpontot, ezért nem idegeskedtünk).
Hazaérve kiülünk az erkélyre és gyönyörködünk utoljára a csodálatosan tiszta égbolton, és a millió csillagon, hallgatom a tenger zúgását. Jaj, hogy fog ez nekem hiányozni!
Imádott Görögországom!


2008. 06. 14

Reggel 5-kor kelünk összepakolom a még kinnlevő dolgainkat, kiülünk kávézni az erkélyre. Ma bezzeg szélcsendes nap van!Lassan ébredeznek a többi apartmanban is, eljön az idő menni, kell.A busz időben itt van, bepakolunk irány a reptér. A bőröndöket, mérik ugyan, de nem foglakoznak a súlyával. Becsekkolás után a szabad ég alatt várjuk, hogy beszálhassunk a repülőbe. Itt megismerkedünk személyesen is a Hellaszról már ismert Joszával,és Cillával
Gyors élménybeszámolóba és faggatózásba kezdtünk, volt miről beszélni
Jó 20 perc múlva beszálltunk a gépbe, elhelyezkedtünk megvolt a szokásos bemutató, de csak nem akartunk indulni. Persze a gépben rettentő meleg volt, jó 15 percvárakozás után végre kaptunk inni. Természetesen szlovákul bemondták, hogy valami gond van a géppel és ezért várunk. Majd egyszercsak megjelentek a lépcsők és leszállítottak minket a repcsiről. Jó 2 órás várakozásba kezdtünk, mint kiderült nem tudják beindítani a gépet, mert elromlott az agregátor, van még egy, de az meg egy éve rossz:-)Így várnunk kellett, hogy akatonaságtól szerezzenek egyet. Nem baj adig jól kibeszélgettük magunkat. Az Olympic Airlines megajándékozott minket egy szendviccsel és üdítővel az okozott kellemetlenség miatt.
Sikerült elindítani a repülőt, gyors beszállás és már indultunk is hazafelé. Fentről még megcsodáltam a kedvenc reptéri strandjainkat, aztán fentről Mykonost és a többi szigetet, majd Chalkidiki felett is elrepültünk és láttuk a sok kedvenc öblünket is. Nagy élmény volt a hazafelé út. 2. 20 perc volt a menetidő. Pozsonyban várt egy kisbusz és kb egy óra alatt haza is értünk.


Mindenkiek ajánlom Karpathost,gyönyörű helyeken jártunk,kedves embereket ismertünk meg,és nem csalódtunk a szigetben.Akár egyénileg is eljutthattok ide Athénból a helyi repülő mindösszesen 60€-ba kerül!!

Képek:
www.kristi.fotoalbum.hu
Feltöltve: 2008. júl. 17.
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina