A csodás, mesés Salzkammergut

Ausztria Strobl

Ott-tartózkodás ideje: 2008. máj. 23.  - 2008. máj. 27. (4 nap)

2 hozzászólás I 18 768 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. szept. 08. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar kissevi81 Beszámolója

Cimkék: Hallstatt  Ischl  Salzkammergut  Strobl  Wolfgangsee 

Nem is tudom, hogy kezdődött a vágyódás, de minden esetre tantras beszámolója – na meg a képei – végleg meggyőztek, hogy meg kell néznem a vidéket. A február végi budapesti utazás kiállításon hál’ Istennek Ausztria nagy erőkkel vonult fel, így összeszedhettünk egy csomó térképet, prospektust, otthon átlapozva őket meg csak álmodoztunk, és egyik ámulatból estünk a másikba. Ezután tervezgetés, szálláskeresés következett. Egy apartmant béreltünk ki Strobl-ban, úgy 1 km-re a Wolfgangsee partjától és a központtól. Szállásadónk egy nagyon kedves hölgy, aki elmondása szerint általános iskola óta nem használta különösebben az angolját, de készségesen felelt minden kérdésünkre.
Magáról az utazásról nem írnék – autópálya, majd autópálya, na meg még egy kicsi… Aztán végre Gmunden előtt lejöttünk róla. Megálltunk a városkában – gondoltuk, csak egy fél órácskára, persze hogy nem így lett… Három óra elteltével is fájt otthagyni. Központja meseszép: felújított, mézeskalács házak, kikötő, kávézó, majd parti sétány, egészen a kastélyig. Merthogy Gmunden leginkább erről híres: az épület a víz tetején „áll”, és egy osztrák sorozatot is itt forgatnak. Éppen esküvő volt, így bemenni nagyon nem tudtunk, bár a násznép önmagában is látnivaló volt: az ifjú pár haladt elől – a fiúnak punk-szerű frizuja és temetést idéző öltönye volt, míg a lány szép mennyasszonyi ruhája alól hol itt, hol ott bújt elő egy-egy (inkább sok-sok) tetoválás. A hasonlóképpen kinéző vendégekről úgy tippeltük, hogy a baráti társaság volt… És valami hihetetlen gyászmenet-szerűen haladtak – kezdtem gondolkozni, hogy nem egy temetési menetet látunk-e… Gmunden kerámiáiról is híres, kiállítás, műterem és sok bolt is megtalálható itt.
Na de muszáj tovább indulni. Következik Traunkirchen. Ha azt mondom a pici településre, hogy bájos, az a legkisebb jelző, amivel illethetem. A tó partján, magaslatra épült jellegzetes osztrák házak, szemben a Traunstein ködbe burkolózó irdatlan csúcsa, és ez még nem minden. A tó fölé, egy magaslatra építve egy pici plébániatemplom. Ettől északra egy jóval nagyobb templom, olyan szép temetővel, amit még életemben nem láttam – lehet, hogy a temetőre nem túl jó jelző a szép, de tényleg az volt. Sőt, gyönyörű…
Most már tényleg el kell foglalni a szállást, mert este lett. Vacsoránkat az apartmanban költöttük el, korán feküdtünk, hogy kipihentek és kisimultak legyünk a további csodákra. Másnap kocsival átmentünk St. Wolfgang-ba. Innen indul a fogaskerekű a Schafberg-re, mellőle meg a turistaút. Az utóbbit választottuk, leírás alapján kb. 4 óra a csúcsig eljutni. Először sétagalopp a terep, majd alattomosan emelkedni kezd. Majd tovább emelkedik, egyre nedvesebb a talaj – hiába a jó kis túrabakancs, mégis csúszkálunk. Tény, hogy önmagunkhoz képest lassan haladtunk, 3 óra elteltével kijutottunk az erdőből. Megpillantottuk a csúcsot, és… még alig láttuk a tetejét!!! Kicsit elkenődtünk, megálltunk enni, sétáltunk a virágos réten a menedékházak között. Aztán új erőre kaptunk, olyan nincs, hogy egy hegycsúcs kifogjon rajtunk!!! Még akkor sem, ha 1786 m magasan található a teteje. Megindultunk felfelé. A terep sziklás, kavicsos, meredeken tűz a nap, sehol egy kis árnyék – az akkor keletkezett „pólóvonalat” egész nyáron nem sikerült „eltűntetnem” a karomról… Jó óra alatt felértünk, és megnyertem a fogadást (én 1 órára tippeltem, párom többre, és nyertem egy esti masszázst:-))). Már nem emlékszem, hány tavat láttunk pontosan, talán 11-et. Meseszép, a megérdemelt jutalom, minden fáradtságot megért, nem is akartunk lejönni… Visszafelé a fogaskerekűt választottuk. Elindultunk jegyet venni: kettőnknek nem volt gond, de a csapat másik két tagja eggyel lentebbi állomáson várakozott, nekik csak onnan akartunk jegyet venni. Beindult a magyarázás hiányos német tudásunkkal, volt egy kis Activity, majd kaptunk még két jegyet. Utána megpróbáltuk értelmezni, de mintha a következő állomásig szólna, és nem onnan St. Wolfgangba. Következett az Activity a kalauzzal. 5 perc után feladta, betépte a jegyet, és legyintett. A két plusz utas meg felszállhatott. :-)))
Délután elmentünk Mondsee-be, ami az azonos nevű tó partján fekszik. Leghíresebb látnivalója a bazilika, melyben a Muzsika hangja c. film esküvői jelenetét forgatták. Barokk templom, belül hatalmas, faragott, díszített… Éppen egy gyerekkórus próbált, leültünk egy padra, és csak hallgattunk szótlanul percekig… A bazilikával szemben csodaszép színes házak vannak, tele vendéglővel, kávézóval és még több nyüzsgéssel. Mondsee-i sétánk után visszatértünk Strobl-be vacsorázni. Kinéztünk egy vendéglőt, mosolyogva köszöntöttek, rendeltünk innivalót és étlapot. Egy szőke, fiatal lány termett az asztalunknál, és széles mosollyal felajánlotta, hogy segít választani – mindezt magyarul. Az étlapon kívül mindenről igyekeztünk kikérdezni, és ha a főnöke nem látta, nagyon készséges volt velünk. :-)
A következő nap reggel jött a meglepi: nincs izomlázunk! Meg anyukám telefonja, hogy boldog gyereknapot kívánjon. :-))) Nekiestünk az aznapi programnak: Bad Aussee következett, merthogy éppen Nárcisz fesztivált tartottak. 11-kor kezdődött a felvonulás: nárcisszal beborított autók, hatalmas méhecskék, Frédi meg Béni és még megannyi figura csupa-csupa virágból. És mindenki népviseletben, még a nézelődők is, csak a turisták nem – még én is igazán kedvet kaptam egy virágos szoknyához és egy bő ujjú ingecskéhez :-). A felvonulás után megnéztük a kirakodó vásárt, megvettük az elmaradhatatlan hűtő mágnest, és bolyongtunk a városkában.
Kora délután Bad Ischl következett. A leghíresebb látnivaló persze a császári villa (vagy inkább kastély) és hatalmas parkja. A város még gyógyvizéről is híres – állítólag Zsófia főhercegnő itt kezeltette többéves meddőségét, és csodák-csodájára 9 hónap múlva megszületett a későbbi I. Ferenc József császár :-)). A kastélyba én nem mentem be – rengeteg kitömött állat és főleg agancs van, amiket én nem szerettem volna látni (a vadakat még a császár ejtette el). A parkjában viszont jól esett bolyongani a 30 (!!!) fokos melegben. A különböző épületekben van fotókiállítás, Sissi császárné teaháza stb. Bementünk a városba is: megnéztük a hatalmas templomot, a fürdőcsarnokot, sétálgattunk az Ischl folyó partján, felmásztunk a Kálvária-dombra. A Strobl-i vacsora után még andalogtunk a tó partján, megnéztük a napnyugtát, és nagyon elégedetten tértünk nyugovóra.
Utolsó egész napunk: ma bevesszük a Dachsteint! Pontosabban a Krippensteint, de ezt már felvonóval – a „cable car” egyébként is be lett ígérve. Mivel nem tudok és nem járok síelni, még sosem utaztam ilyesmivel, most nem lehetett kihagyni. Először csak 1300 méterig mentünk – itt található a jégbarlang és a mamut barlang. Az előbbiben csodaszép és hatalmas jégképződmények vannak (átlaghőmérséklet 1-2 fok, kabátot, pulóvert tessék vinni!!), a túra kb. 1 órás, magyar nyelvű tájékoztatót adnak. A másik nem azért mamut, mert a nagy emlős élt bennük, hanem mert hatalmas. Akkora üregek, barlangok, szakadékok találhatóak benne, és persze olyan akusztikával, hogy az Operaház megirigyelhetné. :-) Idegenvezetés kb. 45 perc. Miután kibarlangoztuk magunkat, irány a csúcs! A felvonó kabinjában úgy éreztem, hogy a világ teteje felé igyekszem. Kiléptem a „kocsiból”, majd az épületből, és… Minden fehér volt!!! És legalább egy méteresen! Melegünk volt pulóverben, muszáj volt a napszemüveget feltenni, és hógolyóztunk! A hó elég kásás, a belőle gyúrt golyóval meg nem illik a másikat teljes erőből eltalálni. :-) Letértem a kitaposott „ösvényről”, és combközépig a hóba süllyedtem. Elsétáltunk egy kis fogadóhoz. Én mentem elől, majd én találok utat. Pár perc hótaposás után leugrottam a hóval nem borított földre. Kb. 12 szánhúzó kutya nézett rám érdeklődve. Én meglepetésemre elnézést kértem tőlük, és visszamásztam a hóba. :-))) Ők meg unottan tovább folytatták a sziesztát… Nem, nem akartam eljönni, de muszáj volt, mert várt minket Hallstatt.
Eddig sem tudtam megfelelően jellemezni egy-egy helyet, itt végleg elfogyott szókincsem. Álomszép városka. A főút egy emeletes alagútban halad, végig a városka fölött. Az egyik alagútparkolóban hagytuk a kocsit, pont a vízesés előtt. Merthogy még az is van, több méteres! Lesétáltunk a városkába, végig a tó partján, meg még egyszer, meg még egyszer… Megnéztük a templomot és a csontkápolnát is. Ellentétben a csehországi Kutna Horával a csontok itt nem díszítésként szolgálnak – a koponyák polcokra vannak pakolva, és ki vannak festve. Nekem ez is hátborzongató volt, nem csak a Kutna Hora-i. Kezdett sötétedni, de még mindig csak sétálgattunk, nem akartunk elmenni. A Rudolf-toronyra és a Sóbányára már nem maradt idő, de majd ha visszajöttünk. :-)
Fájó szívvel indultunk este vissza, a szállásra. Egy út menti fogadóban vacsoráztunk – ez azért maradt számomra emlékezetes, mert itt kóstoltam először Zirbenschnapsot. Ez borókafenyő pálinka, először olyan, mintha a fenyőillatú légfrissítőt gurítanám le a torkomon, de az édes utóíz már jobb. :-)
Elérkezett a hazaindulás. A kulcsokat nem kellett átadni, otthagyhattuk az apartman asztalán, hogy ne kelljen a szállásadónkkal kergetni egymást. Nagyon kedves gesztus, igazán értékeltem. :-)) Még beugrottunk Strobl-be, ittunk egy capuccinot a kis vendéglőben, és elbúcsúztunk a magyar pincérlánytól.
Még utoljára tettünk egy sétát a környező utcákban, a tóparton, és igyekeztünk mélyen magunkban raktározni mindent, ami e helyhez köthető. Igen, még visszajövünk. Biztos vagyok benne.

Amikor feltettem a beszámolót, kimaradtak a piszkos anyagiak. Ezt most egy pár sorban pótolnám:
Szállás: Ausztria egyik legfelkapottabb régiója, az árakon persze némileg ez is tükröződik. Ha megfelel az apartman, és nem ragaszkodunk a nagyon felkapott, központi helyekhez, olcsón lehet szállást találni.
Kaja: ebben nem igazán éreztünk különbséget, pl Karintiához képest (max.1-2 euró).
Belépők: na igen. Ezek azért kicsit húzósabbak voltak:
- Schafbergbahn: csak oda 15, oda-vissza 27 euró. Salzkammergut kártyára kb. 1,5-2,5 euró kedvezmény jár.
- Krippenstein, Mammuthöhle, Eishöhle: ha jól emlékszem, 32 euró volt a kombinált jegy (két barlang idegenvezetéssel + felvonózás egészen 2113 méterig). A kártya erre nem volt érvényes.
- Nárcisz Fesztivál: 11 euró volt a felnőtt jegy.
- Hallstatt-i csontkápolna a 3 eurós belépőjegyével szinte meghökkentő volt :-)
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Eszteranyu - 2008.09.08. 20:30

Jó hogy ilyen csodálatosan megfogalmaztad! Jártam arra, de ilyen "jóízűen" nem tudtam volna elmesélni, megelevenedtek az emlékek! Köszönöm!

Persepolis - 2008.09.08. 16:36

Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőre gondoltál, ha jól gyanítom... Csak mert ha Zsófia főhercegnőt írsz, akkor Ferenc József és Erzsébet királyné elsőszülött leánya ugrik be először... amúgy csodálatosan gyönyörű helyeken jártál, nekem is régóta fáj a fogam Hallstattra...


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina