Santiago de Cubai karnevál

Kuba Santiago de Cuba

Ott-tartózkodás ideje: 2007. júl. 20.  - 2007. júl. 30. (10 nap)

0 hozzászólás I 4 341 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. okt. 04. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar KubaFiesta Beszámolója

Cimkék: buli  csajozás  cuba  de  egyéni  éjszakai  fakultatív  fiesta  karnevál  kirándulás  koncert  körutazás  kuba  kubába  kubában  kubai  kubáról  nyaralás  pihenés  programok  santiago  szórakozás  sztorik  történetek  túra  utazás  üdülés  vakáció 

Santiago de Cubában, minden év július utolsó hetében kerül megrendezésre, Kuba leghíresebb és legforróbb fiesztája, a Carnaval de Santiago de Cuba. Ez a több napig tartó mulatság jelzi a cukorválság végét immáron évtizedek óta, na és nem szabad elfelejteni a Commandante és társai hőstettét 1953-ban, ami ezekben a napokban történt anno.


A Santiago-i karnevál előtt nők és férfiak, kisiskolások és aggastyánok, buszvezetők és pártvezetők, mint egy nagy család, karöltve készülődnek a nagy eseményre. Szorgosan készítik a karnevál díszleteit, lázasan varrják a táncosok ruháit, fáradhatatlanul gyakorolják a koreográfiát, gondosan szervezik a csoportok sorrendjét, hogy minden tökéletes legyen, ha eljön a nagy nap. A hónap derekától szinte tapintható a bizsergés, ami Santiago de Cuba tipikus karibi levegőjében van. Fiatalok trécselnek a parkokban esténként, jövőbeli terveiket szövögetve, a 100 évesek klubjában ősz halántékok kacsintanak össze, szemük sarkában az örök fiatalság tüzével, felidézve a régmúlt pillanatait. Mindenki ugyanazzal a mondattal hunyja be a szemét esténként: nemsokára kezdődik a KARNEVÁL!


Eljön a nagy nap!

Dobban a szív, remeg a kéz, a hangszórókból salsa, merengue, reggaetón fokozza a hangulatot, nem kell tovább várakozni. Aki él és mozog magára ölti a legszebb ruháját, sokadjára is belepillant a tükörbe, az utolsó cseppeket facsarja ki a parfümös üvegből, majd összekaparja féltve őrzött pesójait. Táncolva tolja be sarkával a nappali ajtót, átfüttyent a szomszédnak és csatlakozik a mulatságra indulók egy vidám csoportjához. Kezdetét veszi a Santiago-i Karnevál!


-------------------------------------------------------

A karneválra igyekvők maroknyi csoportjai percek alatt összeforrnak és mint egy hatalmas óriáskígyó, tekergőzik a tömeg, a “hős város” szűk utcáin. Az útpadkán és a járdákon alkalmi kereskedők kínálják portékáikat, melyet kurjongatások közepette kívánnak mihamarabb pénzzé tenni. Kínálnak itt, lufit, szalmakalapot, lekváros fánkot, sültmalac-nyesedékkel tömött zsemlét, frissen sült tepertőt, piros cukros löttyöt, neonzöld anyósnyelvet, püspöklila játéktraktort és még ki tudja mi mindent, amire nagy szüksége lehet az embernek élete során.

A giccsparádé kiemelkedő darabja: a műanyag korsó! Fa alakú, saját anyagából kialakított oszlopról árusítják és a legjobb profitot biztosítja a karnevál zajos napjai alatt. Az eladó és segédje, 4 kézzel kasszírozza a Camilo Cienfuegos arcképével díszített 20-as bankókat és még így is alig győzik csillapítani, a türelmetlen tolakodók vásárlói éhségét. Mihamarabb igyekszik mindenki hozzájutni, mintha csak az élete múlna rajta, hiszen a következő traktor pótkocsi ponyvája alatt már szert tehet a csodaszerre, friss csapolt sör formájában.


--------------------------------------------------------


Az életelixírek hörpintése után, méregerős Popular-ra gyújtanak rá nők és férfiak egyaránt. A mezítlábas 5 perces, jófajta fekete kubai dohánnyal van töltve, aminek a Munkás cigaretta is “kezitcsókolomot” köszönhet. Aztán a ”bemelegítők” után, lassan-lassan a karnevál valódi helyszínére ballag a nép egyszerű gyermeke, az elégedettség tagadhatatlan mosolyával arcán.

A kétsávos úttest mindkét oldalán dísztribün pöffeszkedik, amit tetőlécekből, deszkákból és furnérlemezekből ácsoltak össze ügyes kubai kezek. A lelátók mögött irka-firkának tűnő hatalmas színes dekoráció népszerűsíti a karnevált. Itt zajlik az események színe-java, amit az átlag honpolgár alig-alig vehet igénybe, hisz’ a “díszpáholy” 10 konvertibilis pesóért kínál egy ülőhelyet. Az emelvénytől viszont 20 méterre már fizetség nélkül élvezheti a műsort mindenki.

A zenészek halkan hangolják imádott hangszereiket, a rendezők izgatottan intézkednek, a táncosok igazgatják ruháikat, a kiskatonák 10 méterenként vigyáznak a rendre. A tömeg zajosan várakozik, hogy a felkonffal elkezdődjön a mulatság, amire egy éve várnak.




A várakozás pillanatai egyre nehezebben telnek, még jó, hogy időnként cukorka- és mogyoróárusok sétálnak végig a karneválózók között és alkalmi feszültégoldó csipegetnivalót kínálnak. Már lassan elfogy a mogyoró, elkopik az utolsó cukorkarúd, egyik lábáról a másikra támaszkodva bámészkodik az izgatott tömeg.

A várakozás nem volt hiábavaló. A hangszórókból felharsan a Himnusz! Felcsillan a szeme kivétel nélkül minden honpolgárnak és kendőzhetetlen büszkeséggel énekli a szövegét. Nem kétséges, a kubaiak teljes szívükből érzik, hogy népük egységes. Aprócska koruktól, egy mondat égett bele gonolataikba: “El pueblo unido, jamás será vencido!” /Fidel Castro/ azaz, “Az egyesített nép, sohasem lesz legyőzött!”

A hazafias jóleső borzongás után, csinos hölgy lép a mikrofonhoz. Mindenkit szerettel köszönt és nagyon boldog szórakozást kíván az elkövetkezendő 3 napra. Mondatai még be sem fejeződnek és máris láttványos tűzijáték veszi kezdetét, elkápráztatva ezzel kicsiket és nagyokat.


-------------------------------------------------------


Miközben mindenki az eget bámulja és lila-zöld-piros-kék “robbanó égi virágokat” csodálja, a zenészek kihasználják a reflektor nélküli pillanatokat és zenekarrá szerveződnek. A dobként funkcionáló lemezhordók és a ki tudja mire való lada-felnik is rajtra készen állnak, a nagy menetre.

Lehullik az utolsó “csillag” is az égről és máris rendőrmotorok robognak el a lelátók előtt. Néhány perces csillogó-villogó-szirénázó műsorukkal egyik ámulatból a másikba ejtve ezzel, a bámészkodó tömeget. Alig hogy elkarikáznak, a csinos hölgy ismét a mikrofonhoz lép.

Hangjában tisztelettel és leplezetlen csodálattal felkéri a következő csoportot, hogy táncolják el az első táncot, mely kétség kívül a legnagyobb megtiszteltetés, a kubai karneválok hagyományaiban. Idős, aranykorú aggastyánok vezetik kecsesen az őszes, ugyanakkor filigrán hölgytársaikat a Nagyérdemű elé. A közönség tapsolva, az emelvényeken is állva fogadja őket. A zenekar Danzón-t játszik, az alkalmi táncteret átjárja a magasztos tiszteletadás. A 70-80 éves “örök ifjak” mosolygós könnyedséggel és tagadhatatlan büszkeséggel mutatnak példát huszonéves követőiknek.

A külföldi ember fia, aki most lát ilyet életében először, eufórikus állapotban, hidegrázást érezve áll a lelátó előkelő helyén. Ehhez hasonlót még csak filmekben sem látott, erre még Hollywood sem képes.


A tánc végén állva éljenez és tapsol a tömeg, a 8 évestől a 80 évesig kivétel nélkül. Az elismerést megköszönve, a sikert learatva, lassan tovább andalognak a város rangidősei és egyben a kubai nép példaképei.

Mögöttük néhány méterrel már készülődnek a következő tánckarok, hogy Kuba 1492 óta ismert történelmét bemutassák, ezzel szimbolizálva, hogy Kuba erősen kötődik a gyökereihez és alapjában véve, belőle táplálkozik.

Királyok és királynék, leigázók és leigázottak korabeli ruháit felidéző színes ruhakölteményekben pompáznak a táncosok, és koreográfiájukkal megelevenedik a múlt. Valóságos időutazás ez, hisz’ egy pillanat alatt a XVI. században érezzük magunkat.


--------------------------------------------------------


Történelmi időutazásunkból az állami tánckarok, balettegyletek és kulturális körök bemutatói ráznak vissza a jelenbe. Minden csoport koreográfiája, ruhája, kiegészítő kelléke, feltűnően különbözik a másikétól, nehogy az unalmas egyhangúság okozta feledés homályába merüljenek az elkövetkezendő egy év során, az apait-anyait beleadó művészpalánták.

Van itt minden, mit földi halandó elképzelhet: hivalkodó színekbe öltözött csoport az afro-kubai Yoruba vallás képviselőitől, a lada felnit és lemezhordót a génekben hordozott ritmusérzékkel megszólaltató conga társulaton keresztül, a diszkrét női rafinériával varrott szoknyákba öltözött kamaszlányok táncegyletéig minden stílus, korosztály és zenei műfaj képviselteti magát.

A lüktető zenei- és stíluskavalkád után, mintegy a “remekművet” megkoronázva, a karnevál nyitónapjának záróakkordja következik, vagyis a Budapest Parádé puritán kubai másolata, latin-amerikai hangulattal megfűszerezve. Igen. Ez az a pillanat amiért érdemes élni!

Aki volt már a Copacabana-n, vagy Trinidad és Tobago karneválján, az ismeri az érzést. Nehéz szavakkal leírni, milyen az amikor a kamionok végeláthatatlan hosszú során, karibi szépségek, csillogó-sokat sejtető miniruhákban, az erősebbik nemet elbűvölve táncolnak. Az áhítozó férfi szemek az “Eddig nem hittem, hogy létezik ilyen!” kategóriába sorolják a látványt, és a kamionokról “ledobott” néhány csábító kacsintás után -örökhűségüket kissé elfeledve- képzeletükben már másfelé kalandoznak.

-------------------------------------------------------

A mulatság zenés napjai után, fáradtan vonul vissza otthonába a karneválozók hada. Jókedvűen sztorizgatnak szomszédaikkal, sörtestvéreikkel, úgymond a fiesta utózöngéjét élvezik még egy kicsit.

Néhányan betelefonálnak munkahelyükre, hogy kilátásba helyezzék hiányzásukat az elkövetkezendő pár napra, melyet általában indokoltnak ítél meg az empatikus vezetői gárda. Akadnak olyanok is, akik nem akarják tudomásul venni, hogy legkorábban egy év múlva ölthetik magukra ismét a báli ruhát, és nap-nap után alkalmi ivócimborákkal folytatják a “rózsaszín napokat”. Mások, kitűnő munkájukat elismerő okleveleket kapnak és szerény büszkeséggel indulnak munkába reggelente.

Mindenkinek más jut eszébe róla, mindenki máshogy veszi ki a részét belőle, mindenki másként tekint rá, de egyet biztosan állíthatunk: MINDENKI VÁRJA A KÖVETKEZŐ SANTIAGOI KARNEVÁLT!

Szerkesztő: A Santiago de Cubai karneválra a legritkábban szerveznek turista csoportokat a kubai utazási irodák. Fő célja inkább a kubaiak szórakoztatása és a hagyományok ápolása. Ennek ellenére nagyon sokan és egyre többen vannak olyan Kuba imádó külföldiek, akik külön emiatt az esemény miatt repülnek a szigetre, hogy a helyiekkel együtt szórakozzák át a csodás napokat. Ők azt vallják: “én az igazi Kubát akarom megismerni, nem a tengerparton lazítani 2 hétig”

vége
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
1 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina