A legmeredekebb sziget

ElChe Beszámolója

Cimkék: búvár  kanári-szigetek  lapalma 

A Kanári-szigetekről hallva mindenkinek beugrik Tenerife vagy Gran Canaria, jóval kevesebb magyar jut el Fuerteventurára vagy Lanzarotéra, de a legnyugatibb sziget, La Palma szinte teljesen ismeretlen nálunk. Amikor mi már megfutottuk a "kötelező köröket", elkezdtem nézelődni, milyen lehetőségek vannak a többi szigeten. La Palmára lehet menni úgy is, hogy repülővel Teneriféig vagy Gran Canariáig megy a turista, ahonnan szigetközi repülő- vagy kompjárattal mehet a kevésbé látogatott helyekre. A másik lehetőség a bécsi vagy németországi kiindulású szervezett út, és nem is rossz lehetőség: a szemem elé került egy olyan last minute ajánlat, ami gyakorlatilag nem volt drágább, mint a tipikus úticélok.

Az ember úgy hiszi, hogy egyik sziget olyan, mint a másik ilyen közel egymáshoz. Nos, La Palma nem igazán hasonlít a korábban megismertekhez a szigetcsoportban, például a turizmus nagyságrenddel kisebb volumenű. A több turistát vonzó nyaralóhelyeken se nagyon van több 15-20 szállodánál, és jellemzően német utazókra várnak. Az autókölcsönzőben is németek voltak, a búvárbázisokat is németek üzemeltették. Los Cancajosban szálltunk meg egy kis apartmanhotelben, ahol a többi utazó is elsősorban germán barátaink közül került ki. Szokás szerint egy egyszerű, de önellátásra alkalmas apartmanban kötöttünk ki, ahol igazán sok időt nem töltöttünk.

Adtunk két nap esélyt a búvárkodásnak, de a bázis nagyon nem jött be, így az amúgy is inkább közepes merülések a legkevésbé voltak kedvünkre valóak a Kanári-szigeteken. A víz alatt nem igazán nagy volt a látótávolság, de ennél kellemetlenebb volt, hogy nagyon hosszan kellett gyalogolni a vízbe, majd a merülés végén a vízből. Elmondhatom, hogy itt is voltunk víz alatt, és ennyi ebből elég is volt.

Mondjuk sétára máshol is volt lehetőség, a többi szigethez képest La Palma sokkal inkább felkészült a gyalogos túrázókra. Csak nem árt az edzettség errefelé, mert a különféle statisztikák szerint ez a világ legmeredekebb szigete (tehát az alapterületéhez képest a legmagasabb sziget), csúcsa 2426 méter magasan van. La Palmán lépten-nyomon észrevehető a vulkanikus tevékenység, ha valaki felautózik a sziget csúcsára, majd onnan szétnéz, szédítő mélység tárul elé. Az óriási katlan, a Caldera egy ősi vulkán krátere, ez állítólag szintén a legnagyobb a világon. Az autózás a nagy magasságkülönbségek miatt ezért aztán szinte folyamatos szerpentinezésből áll.

Vannak teljesen elhagyatott részei a szigetnek, amit a félelmetesen dús növényzet ural. Akad pár kisebb falu, nagyobb város viszont csak néhány. Még a sziget fővárosa is csak akkora, hogy simán végig lehet rajta sétálni egy órácska alatt. A tengerparti sétányán van néhány étterem és kávézó, de egyébként maga a visszafogottság. Történelmi emlékekben nem gazdag a sziget, kötelező programok nincsenek. A strandolás szerelmeseinek nem igazán ajánlható, mert a víz nyáron sem nagyon melegebb 23-24 foknál, a part legnagyobb részén meredeken a tengerbe zuhanó sziklafalak vannak, a pár strandon pedig apró fekete kavicsos vulkanikus homok van, nem csábít heverészésre, napfürdőzésre. A sok helyen még érintetlen természetért, a vad szépségű sziklákért rajongók viszont többre értékelnék.

La Palma fura élmény volt, jól éreztük magunkat, kicsit fellélegezhettünk a nagy turistaforgalom híján, viszont a sok szerpentinezéssel, a fizikailag is megerőltető búvárkodással nem nevezném láblógatós hétnek. Jó volt, érdemes volt elutazni ide, igazán különleges szigetet ismertünk meg, és hát a magamfajta turistának ez már több, mint elég.

La palmai búvárkalandok