Skopje - mecset, bazár, sportélmény

Macedónia Skopje

Ott-tartózkodás ideje: 2008. okt. 30.  - 2008. okt. 31. (1 nap)

3 hozzászólás I 5 773 látogató olvasta. Rögzítve: 2008. nov. 02. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar daci Beszámolója

Cimkék: Macedónia  Skopje 

Győrtől alig tizenhárom óra buszon, háromóránként cigi/pisi szünet és két, meglepően laza határátkelés. Ennyiből áll eljutni Skopjébe, az exjugó tagállam, Macedónia fővárosába. A fő ok az esti meccs, van azonban félnapnyi szabadprogram, tapadjon hát kultúra is az izzadt mezhez, körülnézünk a városban, és milyen jól tesszük.

Bár a városnézés rendőri kísérettel kezdődött, gyorsan nyugtázták, hogy nem gyújtogatni megyünk ki, így indulhatott az önálló felfedezés. Érdekes, hogy az 1963-as földrengés a város túlnyomó részét ledöntötte, az albán többségű negyed viszont egyben maradt, konzerválva az évszázadokkal ezelőtti török kori hangulatot. Rózsametszés, török fürdő, mecsetek karcsú tornyai, ha nem is iskolapéldája a kornak, de egy kellemes sétára pont jó. A boltok fele aranyat és esküvői ruhát árul, a maradék fodrász, hentes, kávézó, vagy cipész. Szuvenír boltot nem nagyon találtunk, a globális turizmus korában ez azért furcsa, valahol mélyen viszont kellemes meglepetés. A földrengés utáni újjá épített város jóval sekélyesebb, így jóval könnyebben letudható. Átballagva a Vardar felett ívelő kőhídon, az egykori Tito térből indul ki minden. A város talán leghíresebb szülöttjére egy alig méterszer méteres tábla emlékezik meg a tér egy eldugott sarkán - a Teréz anya kultusz itt még csak szolidan pezseg.

Vagy valami nagyon súlyos művészfilmet forgattak rejtett kamerával, vagy aznap olcsón árulták a leselejtezett monitorokat és gépházakat, a téren haladók zöme ugyanis ilyeneket cipelt, mérettől függően akár kiskocsin tolva, vagy kézben. Absztrakt élmény volt.

Körbe-körbe cementből és vízből öntött épületek állnak, annyi dicséret megilleti tervezőjüket, hogy a szűkre szabott kereteken belül azért próbáltak némi stílust is vinni a betonozásba. A város fölé emelkedő hegycsúcson dögnagy kereszt fest kvázi riói hangulatot a balkáni tájra. Éjjeli fényekben a sötét hegytetőn a klipforgatás, kokain, boa, szőrmekabát, hangerő kifejezések villantak be, a helyi muszlimok azonban elsőre nagy eséllyel nem erre asszociálnak a keresztény jelképtől.

A bazár – keleti hangulat tisztasággal vegyítve. HCCCP light, a félbe vágott birkák üvegfal mögött lógnak, a hűtőpult azonban még itt is kimarad. Hatalmas, szebbnél szebb zöldségek döbbentően olcsón, fűszerek, ételek, a Bit Pazar nevű piac önálló programként is megáll a lábán.

Enni mindenképpen érdemes, több okból is. Elsődlegesen azért, mert jó a koszt, másrészt pedig még nekünk is nagyon olcsón adják. Feltekert lángos sonkadarabkákkal töltve ötven euro centért ajándék, de étteremben sem kell sokat fukarkodni. Étellel, itallal, árfolyamveszteséggel, beépített átveréssel két fő részére nyolc euróért enni magáért beszél. Autentikusnak mondott macedón kaja; kerámiatálban főtt bab, kebab, sült paprika, lepény, Szkopszkó sör, rakija, meg Alexandrija bor.
Utóbbi is erősen a görögök által favorizált Nagy Sándorra hajaz, szítva ezzel nem kevés feszültséget a Macedón állam és a görög macedón tartomány közt, azon izmozva, hogy akkor kit is illet a történelmi név. Persze a fő gond nem a bor, sokkal inkább az államnév és a szimbólumok jelentik a vörös posztót. Affér az albánokkal is lehetne, a 35%-os jelenlét már szinte kiemeli őket a kisebbség kategóriából, még sincs veszély egyelőre; Albániával a területi szuverenitás kérdését előrelátóan lezsírozták.

Az eltúlzott rendőri jelenlét a Kale csarnokban is érezhető, több mint 100 kommandóst számoltunk össze a kézilabdameccsen a nézők között ülve. Nem sikerült azonban eldönteni, hogy minket védenek, vagy tőlünk, a busznyi vendégtől a stadionnyi hazai szurkolót. Javukra írható, hogy a gumibot mellett plexi pajzsot használtak, így a takarásukból is látszott a pálya. Hasznos trükk dohányosoknak: ha nem akarnak kiengedni a biztonságiak, elő kell kapni a fényképezőgépet a közös fotóhoz, s az email csere után már akár tüzet is adnak
24:21-re nyert a vendég győri ETO, így ezzel teljesedett ki a kellemes, október végi napsütésben lezavart macedón út. Több napra nem érdemes Skopjét betervezni, egy bőven elég rá, de egy transzbalkáni túra, vagy meccs keretében feltétlenül érdemes próbálkozni vele.
Kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
6.6 (5 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Koga - 2008.11.05. 15:49

Hagyományosan pörgős, jó írás dacitól, mint mindig. Képanyaggal ismét bőségesen el vagyunk látva, és szerencsére nem kellett vesződnöm a cirill betűk elolvasásával sem (a sörösüvegen). :)

vix - 2008.11.03. 03:16

Szia Daci!Jajj de jó is volt olvasni a soraidat. Örömmel tapasztalom hogy semmi sem változott szeretett Skopjémben:-)Klassz hogy élvezted!!Igaz, Skopjére valóban nem érdemes több időt fordítani, ha kevés időd van, de az országra IGEN! Javaslom tedd/tegyétek meg a későbbiekben;-)Üdv.: Viki

daci - 2008.11.02. 12:56

Akkor még ezt is: ajánlom figyelembe a Sutkai bajnokok című filmet. ASkopje határában fekvő Sutka nevű cigánytelep mindennapjait tárja fel vígjáték formában. A Macska-jajos Severdzam Bajram vezetésével, csodálatos nagylátószögű kamerával felvett képekkel visz végig a városon, a helyi cigányközösségen. Anno a Duna Tv nyomta éjjel, mésnap már meg is rendeltem, 1000 forint körül most is kapható. Élettel, humorral teli társadalomvizsgálat.


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina