Végül hazataláltunk

Magyarország Budapest

Ott-tartózkodás ideje: 2009. feb. 06.  - 2009. feb. 10. (4 nap)

0 hozzászólás I 2 000 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. feb. 12. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar BKFOngoBamako Beszámolója

Cimkék: bamako  bkf  csapat  futam  verseny 

Az éjszakánkat Gibraltár egy autentikus brit szállodájában töltöttük. Kicsit zűrzavaros érzés volt, mikor ott vagyunk Spanyolországtól egy köpésre, közben pedig angol felségterületen tartózkodunk.

A hely gyönyörű, a terület felé egy hatalmas szikla emelkedik, mely nem csak a lélegzetelállító kilátásáról híres, hanem a majmairól is. Bamakoba menet sajnos csak sötétedés idején tudtunk felmenni a sziklára, így csupán egyetlen egy majmot láttunk.

Most, a visszaúton viszont több órát szenteltünk indulás előtt, hogy világos nappal is megnézzük a hely érdekességeit. Bencével és Tiborral, a Kovács családdal karöltve befizettünk egy túrát, mely úgy 1.5 óra alatt végigvisz azokon a helyeken, melyeket mindenképpen érdemes meglátogatnia az embernek, ha Gibraltárban jár.
John, a túravezetőnk először egy cseppkőbarlangba vitt minket, mely igen rejtelmesnek, érdekesnek bizonyult. Egyikőnk sem nagy barlangász, azonban eme sziklabelső hatalmas terei, hosszúra nyúlt cseppkői minket is elámítottak.

A cseppkőbarlang után egy már mesterséges alagútba mentünk, melyet egykor az ottani rabokkal az angol hadsereg építetett, hogy stratégiailag roppant fontos ágyúállásokat alakítsanak ki a sziklafalban. Elképzelni is nehéz, hogy ez az alagútrendszer mennyi verejték árán készült el.

Még felmentünk a szikla legmagasabb pontjára, ahol szerencsénkre találkoztunk néhány ott élő makákóval. Ezeket a majmokat még Winston Churchill hozatta a sziklákra, négy családot helyeztek el a terület négy különböző pontján anno. Jelenleg is ezen családok leszármazottjai vannak a sziklán.

Az állatok egy része, akik az emberek közé merészkednek, hihetetlen barátságosak. Bárkire és bármire felmásznak, legyen az mozgó autó, vagy egy turista ember válla.
Miután készítettünk jó néhány fotót a helyről, ezúttal így nappal, nekiindultunk a hátralevő útnak. Tervünk ekkor az volt, hogy két nap alatt eljussunk Budapestre.
Út közben újra előjött a hűtővíz probléma, azonban ezt sikerült egy bevett trükkel megoldanunk, így nyugodtan folytattuk utunkat. Érdekes volt, hogy míg az egyik pillanatban túlmelegedett a motor, addig a következőben már jégeső esett az autópályára. Fura látvány volt, mikor időnként napsütés közepette szakadt a jég a szélvédőre.

Estére Barcelonába érkeztünk meg, pontosabban egy elővárosába, sajnos a belvárosba nem volt időnk bemenni, így újfent kimaradt ez a gyönyörű város. Kerestünk egy szállodát, s nyugovóra tértünk, hogy másnap minél hamarabb folytathassuk utunkat.

Sikerült időben indulnunk, tudtuk, hogy hosszú és unalmas út vár ránk, de nem bántuk, hiszen a lehető leghamarabb haza akartunk már érni, hiszen közel egy hónapja nem voltunk Magyarhonban.

Hamar átléptük a spanyol-francia határt, többször tréfálkoztunk azon, hogy míg ezen a határszakaszon csak lassítanunk kellett, addig egy marokkói határátkelésnél mennyi időt eltöltöttünk, milyen procedúrákat kellett végigcsinálnunk.

Franciaországba lépve észleltük először, hogy egy új probléma lépett fel az autóban. Hirtelen a fordulatszámmérő megadta magát, egyszerűen meg sem mozdult. Gondoltuk belefér, hiszen már 12.000 km körül járt a túra, azonban valamivel később a töltés hiányát jelző lámpa is kigyulladt. Tudtuk, valami gond van az áramellátással, ezért fapados üzemmódra kapcsoltunk, se fűtés, se telefontöltés, az ablakok le-felhúzogatását is megfontoltan tettük.

Valamivel Nizza előtt tartósan szembesültünk ezzel az üzemzavarral, ezért megálltunk, hogy a mögöttünk kicsit lemaradó Kovácsékat megvárjuk, és az ő tartalék akkumlátorukat igénybe vegyük.

Míg Gergő Tibiéket várta, Zolival elnéztünk Nizza belvárosába, hiszen egy gyönyörű tengerparti településről volt szó. Éppen a rakparton sétálva beszélgettünk, mikor egy srác ismerős nyelven szólított meg minket. Honfitársunk alig két hete érkezett párjával a városba, hogy ott folytassák egyetemi tanulmányaikat, illetve világot lássanak. Hosszan beszélgettünk az ottani életről, és természetesen egy-egy B2-s sztorit is elejtettünk időnként.

Nizzából már tényleg úgy indultunk el, hogy már csak egy nap, és otthon vagyunk. Reggeli után gyorsan kigurultunk a parkolóból, izgulva, hogy az autó kibírja. Sajnos azonban elhagyott minket a szerencsénk. Bár tankolásnál még sikerült „bebikázni” az időközben lemerült aksit, mely a borzalmasan zörgő-kattogó –kerepelő generátor elromlása miatt nem kapott energia utánpótlást.
Még haladtunk egy ideig az olasz autópályán, viszont Velence és Udine között megállt az autó. A tény lesokkolt minket, nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk, hiszen 30 km-es távolságra volt a legközelebbi benzinkút is. Több vészforgatókönyv létrejött, először még reménykedtünk, hogy a mögöttünk négy óra múlva érkező Bamakos konvoj életet tud lehelni az autóba, de ez sajnos több próbálkozás után sem sikerült.
Kilátástalannak tűnt a helyzet, folyamatosan érkeztek az autópálya munkatársai, illetve a rendőrök, hogy meddig óhajtunk a vészmegállóban maradni, ekkor még megértették, hogy ez nem rajtunk múlik.

Estére fél napja voltunk már a lassan mínuszokba szökő időben, amikor Gyuri apukája által egy halvány reménysugár jelent meg szemünk előtt a hazajutásra. Akkor még feltételesen, de lehetőség adódott arra, hogy másnap egy hazafelé tartó autó-tréler fel tud majd venni minket.

Az estét tehát mindenképpen az autópálya szélén kellett töltenünk. Gergő az autóban, én pedig egy sátorban aludtam. Félelmetes élmény volt a tőlünk alig pár méterre elszáguldó, több tonnás teherautók mellett aludni. Nem elég a zaj, és a halálfélelem, a rettenetes hideg is „növelte” komfortérzetünket. Hosszú éjszaka volt, de sikerült túlélnünk.

Reggel érkezett a jó hír, a tréler fel tud venni minket, igaz csak dél körül. No sebaj gondoltunk, legalább van időnk lepakolni mindent a tetőről, hiszen csak így fér fel a kamionra az autó. Időközben más dolgunk is akadt. El kellett hessegetnünk a hozzánk érkező autópálya-szakit, ki túlbuzgó bolhaként keserítette meg életünket.

Közös nyelvet nem beszéltünk, ami nem könnyítette meg a kommunikációt, de addig eljutottunk, hogy szerinte nem maradhatunk tovább ott, el kell vontatni a kocsit. Nem meglepő, hogy a saját társasága vontatója tenné ezt, a 8 km-es távot röpke 175 euróért. Bár mi tiltakoztunk, mondtuk, sőt meg is értettettük vele, hogy nemsokára jön a saját trélerünk, és ott sem vagyunk, sajnálatunkra nem volt apelláta.

Elszállítottak minket, még le sem rakták az autót, már feltűnt a látómezőn a mi kamionunk. „Bubba” trélere vett fel minket, a roppant szimpatikus, életvidám fickóval hamar megtaláltuk a közös nevezőt, így a Szlovénián keresztül vezető út hamar eltelt (pláne, hogy a felét átaludtam).

Este tizenegy felé érkeztünk meg Patajra, ahol Gyuri anyukája látott minket vendégül. Nagyon jó volt végre egy családi viskóban aludni és ébredni, hasonló majdnem egy hónapja „történt” velünk, bár nem sokat aludtunk, mégis relatíve kipihenten keltünk az otthonos körülményeknek köszönhetően.

Érkezett a helyi autószerelő, ki szintén az általunk sejtett generátorproblémát diagnosztizálta, azonban alkatrész nem volt a városban, így az autót otthagyva, elindultunk Budapestre.

Kora délután meg is érkeztünk, végre hazaértünk. Hosszú út volt, majdnem egy teljes hónap, közel 16000 km-es távot tettünk meg, elfáradtunk, de rögtön éreztük, hogy legyünk bármennyire is fásultak és kimerültek ekkor, az biztos, hogy egy örökké emlékezetes élménnyel gazdagodtunk.

Budapest-Bamako Rally 2009? „Megcsináltuk” – BKF Bamako Team - Szonja, Béla, Gergő, Gyuri.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Az itthon.blog.hu ajánlásával
étterem Vegetáriánus ebéd egy steakhouse-ban
A KNRDY az Október 6. utcában az óriás steakek hazája ? most azonban a húsmentes vagy kímélő...
gasztronómia HelloHal - tiszai halbisztró Budapesten
 Amit a magyar konyha képes előállítani csirkéből vagy sertésből, az halból is elkészíthető.  ...

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina