Olaszországi körutazás

Olaszország

Ott-tartózkodás ideje: 2005. jún. 16.  - 2005. jún. 30. (14 nap)

0 hozzászólás I 17 176 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. feb. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar ruba Beszámolója

Cimkék: Assisi  Calabria  Crotone  Nápoly  Olaszország  Perugia  Pompei  Tropea  Velence 

2005 nyarán töltöttünk el 2 hetet Olaszországban. Első nap hajnalban indultunk Pestről, és meg sem álltunk Assisiig. Az útvonal a következő volt: M7-es Székesfehérvárig onnan 8-as, majd Ausztriában A2-es, Olaszországban A23-as majd A4-es Velencéig, ahonnan a tengerparti úton tovább Ravennáig. Ravennától pedig a Perugia felé menő autópályának csúfolt úton haladtunk, ami olyan rossz állapotban volt, hogy több helyen csak 50-60-al lehetett rajta haladni. Egyébként ennek megfelelően rengeteg helyen végeztek felújításokat, így valószínűleg azóta javult a helyzet. Perugia után pedig Foligno felé vettük az utat, ám itt már nem kellett sokat menni, és meg is érkeztünk a kempingbe, ahol szállást foglaltunk. Egy előre felállított sátrat béreltünk ki, 3 éjszakára. Mire megérkeztünk már esteledett, így nem csináltunk semmit. Következő nap felmentünk Assisibe. A város egy hegy tetején található, nem túl nagy, viszont tele van templomokkal. A legrégebbi ezek közül még a római korban épült, persze nem katolikus templomnak. A városból szép kilátás nyílik a szomszédos hegyekre, valamint a Perugia felé elterülő síkságra. Itteni nagyobb sétánk után visszatértünk a kempingbe. Másnap Perugiába mentünk. Az óváros itt is egy hegy tetején terül el(ez egyébként szinte egész Olaszországra jellemző, gondolom a városállamok idején, amikor egymással háborúztak ez volt a legjobb hely, ahova költözhettek). Perugia igazi egyetemi város, így rengeteg a fiatal az utcákon. Az óváros stílusban eléggé hasonlít Assisire, de mivel a két település csak 15km-re van egymástól ez nem is csoda. Azért jó volt megnézni ezt a várost is. Következő nap tovább indultunk Dél-Olaszország felé. Foligno felé indultunk az autópályán, ami rövidesen főúttá változott, ahogy beértünk az Appenninekbe . Nagy erdős részen áthaladva rövidesen Terni mellett értünk ki a síkságra, ahol hamarosan felértünk az A1-es autópályára, amin Róma mellett elhaladva majdnem Nápolyig mentünk. Itt az A30-as autópályára kanyarodtunk rá, mely a Vezúvot hátulról kerüli meg, így elkerüli a sűrűn lakott övezeteket. A Vezúv gyönyörű és impozáns látványt nyújtott. Salerno mellett csatlakozott be az A30-as az A3-as autópályába. Innen végig ezen haladtunk Regio Di Calabria irányába. 150km-rel az út vége előtt jöttünk le, Sibarinál. Itt a város külterületén a tengerparton szálltunk meg egy kempingben. Több kemping is volt itt, de egyikben sem tolongtak nagyon az emberek, köszönhetően annak, hogy még nem volt főszezon, így volt helyünk bőven. Miután felvertük a sátrat le is feküdtünk aludni. Másnap pihentünk, és fürödtünk a tengerben, pont kellemesen meleg volt a víz, és a látvány is gyönyörű volt. Következő napon a környék városkáit néztük meg, elsőnek a hozzánk legközelebb lévőt, Corigliano Calabro-t. A város két részből állt, volt az új része, ami a tengerparti síkságon terült el, és a régi része, ami egy hegy tetején volt. Igazából az újváros nem túl izgalmas, teli van a 60-70-es években épült mediterrán stílusú társasházakkal, és családi házakkal. A hegytetőn lévő óváros annál érdekesebb, szűk sikátorok, két régi templom, és egy római korból maradt vízvezeték található itt, melyet ma gyaloghídnak használnak. Itt igazi dél-olaszos hangulat van, látszik a szegénység, az egész hely nagyon zsúfolt, és koszos. Amikor délután 4-kor felértünk a férfiak mind az utcán voltak, és beszélgettek, nőt gyakorlatilag nem lehetett látni. A férfiak először szúrós szemekkel végigmértek minket, majd tudomást sem véve rólunk folytatták a beszélgetést 2-5fős csoportokban. Ennek én is örültem, ugyanis kezdtem kicsit félni. Nem vagyok egy előítéletes fajta, és tudom, hogy dél-Olaszország nem egyenlő a maffiával, de azért volt ott pár ember, akiből simán kinéztem volna, hogy a maffiának dolgozik. Ezek miatt is, a város nagyon érdekes volt, teljesen más, mint az észak-olasz nagyvárosok. Azóta is gondolom úgy, hogy aki volt Velencében, vagy Rómában az látta Velencét vagy Rómát, de nem látta Olaszországot(persze ettől még az is jó dolog), mert Olaszország az ilyen helyeken van, mint ez, vagy közép-Olaszországban Foligno, ami egy istenháta mögötti kisváros. Miután itt körülnéztünk, elmentünk a tengerparti Cassano al Iono-ba. Ez igazi üdülőváros, sokkal nyitottabb hely, sok észak-olaszországi turistával(Itt már nem nagyon vannak külföldiek, az egy hét alatt, amit itt töltöttünk két német rendszámú autót láttam összesen), de azért a szegénység itt is látszik még elég sok helyen. Mivel besötétedett hazamentünk, és a kemping pizzériájában ettünk egy-egy igazi olasz pizzát, nagyon jó volt, és olcsó(3-5Eur). Következő nap megint csak pihengettünk, másnap viszont nagyobb útra indultunk. Reggel korán(helyi mércével mérve, kb. 9-kor) útra keltünk, és a tengerparti főúton haladtunk délre Crotone felé. Ez majdnem 80km-re volt, az út során több városon is kersztül haladtunk, illetve több fele láttunk narancs-ültetvényeket, ahol már érett a narancs . Crotone a görög gyarmatosítás idején a térség legfontosabb városa volt, ma is a nagyobb városok közé tartozik nagyjából 50,000 lakosával. Itt sétáltunk egyet, találtunk pár görög romot, megnéztünk egy-két templomot, és végigsétáltunk a piacon, ahol hangosan üvöltözve kínálják az áruikat az árusok. Érdekes volt, vettünk pár déligyümölcsöt, és egy kis sajtot. Innen tovább haladtunk még egy kicsit délre, majd a félsziget egyik legkeskenyebb pontjánál átmentünk a túloldalra, a Tirrén-tenger partjára. Az út elvezetett egy másik nagyobb, kb. 100,000-es város, Catanzaro mellett. Eredetileg itt is meg akartunk állni, de nem volt időnk így csak a kocsiból néztük meg valamennyire. Ez a város is egy hegy tetejére épült. A város után újabb meglepetés-autópálya következett, ez vitt minket LaMezia-ig, ahol ráfordultunk az A3-asra dél felé, de nem sokat mentünk, Vibo Valentinánál lejöttünk, és Tropea-ig meg se álltunk. Útközben megálltunk egyszer a tengerparton, ahol egy bunker állt, valószínűleg a második világháború idejéről. Tropea a nevének megfelelően csodás hely. Hatalmas sziklafal tetején állnak a házak, alul pedig gyönyörű homokos strand. A víz is meleg volt. Késődélután indultunk haza, ekkor végig az autópályán mentünk, viszont lejöttünk Cosenza előtt, hogy a városba bemenjünk, vásárolni, és körülnézni, ugyanis környékünkön ez volt a legnagyobb város, ez volt a provincia( a régiónál eggyel kisebb egység) székhelye 90,000 lakossal. Meglepetésemre egy modern, nyüzsgő nagyvárost találtunk, ahol a házak fel voltak újítva, szép rendezett volt az egész. Persze a mentalitás itt is meg volt, a 3 sávos úton 4 sávon haladt a forgalom, de balesetet nem láttunk. Egész dél-Olaszországra jellemző, hogy az utakat úgy építik, hogy 3 autó kényelmesen elférjen egymás mellett, így habár csak egy-egy sáv van, nyugodtan lehet előzni, akkor is, ha jönnek szembe. Az ember csak dudál egyet, majd nyomja neki, biztos lehet benne, hogy mind a szembe jövő, mind az akit előz szépen lehúzódik az út szélére. És nem számít, hogy kinek milyen autója van, nem arcoskodnak, ha dudálsz, mehetsz. Nálunk egy ilyen rendszert lehetetlen lenne bevezetni, mert ugye ha nálunk valaki meg akarna előzni egy fekete BMW-st, akkor az még direkt középre húzódna, hogy nehogy már megelőzzék. Következő nap is délelőtt fürödtünk, délután még egyszer felmentünk Corigliano-ba. Megnéztük a várat, mert a városnak az a fele múltkor kimaradt. Innen a hegy tetejéről szép kilátás nyílt a tengerre is. Másnap már csak pihentünk, fürödtünk, ugyanis rákövetkező nap útnak indultunk most már észak felé. Az A3-ason mentünk Pompeibe. Az autópálya Salerno-nál olyan szűk helyeken haladt a városban(mivel a város tengerparti hegyoldalba épült máshol nem volt hely), hogy volt olyan, hogy a ház sarka kicsit belógott a leállósávba! Pompeiben egy kempingben szálltunk meg, ami mindössze 5 perc sétára volt az ókori romok bejáratától. Azonban mivel ide kicsit korán érkeztünk, még nem lehetett elfoglalni a szállást(szieszta volt), ezért elmentünk kocsival végig a parton haladva Sorrento-hoz. A Nápolyi-öböl végig nagyon szép volt, jó rálátás kínálkozott a Vezúvra. Sorrento-ba végül nem mentünk be az idő miatt, mert a tengerparti út nagyon kanyargós és lassú volt, ezért vissza kellett mennünk. Miután a kempingben felállítottuk a sátrat elmentünk megnézni a romokat. Az első meglepetés az volt, hogy a 18 éven aluli EU-s állampolgárok ingyen nézhetik meg. A romváros hatalmas volt, és lenyűgöző. Első nap, mivel csak egy délutánunk volt nem is tudtuk rendesen megnézni. Ehhez képest Aquincum semmi. Az utakon látszik a szekerek kerekének nyoma, a falakon firkák láthatóak, melyet a rómaiak írtak, és több épület falán látszik az eredeti 2000 éves festés. Emellett rengeteg szobor, agyagedény, és egyéb használati tárgy látható. A legérdekesebbek mégis a gipszből lévő „holttestek”. Ezek nem valódi holttestek, hanem csak a lenyomataik, ugyanis ahogy az embereket betemette a forró hamu, testük elégett, viszont a helye megmaradt a kialakuló kőzetben, így amikor feltárták a romokat, ezeket az üregeket kiöntötték gipsszel, és megkapták az emberek alakját. Ezek nagyon jól adják vissza az adott emberek utolsó pillanatát, némelyik elég szomorú látvány. Este egy pizzériában vacsoráztunk, nagyon jó volt. Egyébként a pizza innen Nápoly környékéről származik, tehát ennél autentikusabb helyen nem is ehettünk volna pizzát, persze ettől még ugyanolyan volt mint bárhol máshol Olaszországban. Másnap délelőtt pihengettünk, majd délután bementünk Nápolyba. A helyi elővárosi vasúttal a Circumvesuviana-val mentünk. Pompei kb. 20km-re van Nápolytól. Egy retúrjegyet kértünk, ami fejenként 4 Eur volt, de mondta a pénztáros, hogy akkor ezzel már Nápolyon belül is korlátlanul utazhatunk egész nap. Tehát 1000Ft-ért kaptunk egy napijegyet, ami még 40 km vonatozásra is jó volt!! Akkoriban ha jól emlékszem a BKV napijegye 1300Ft volt. No comment… Nápolyban metróval elmentünk a belváros átellenben lévő szélére, és onnan sétáltunk visszafele. A tengerparton haladtunk egy ideig, itt volt egy régi vár, majd nem sokkal odébb egy újabb is, ami nagyon jó állapotban volt. Ezután beljebb mentünk, és a város főútján mentünk végig a Garibaldi térig. Ez az út teljesen olyan volt mint nálunk az Andrássy út, leszámítva a pálmafákat. De az épületek stílusa az teljesen olyan volt. Még a Kodály körönd is megvoltJ. A Garibaldi tér a város főtere, itt van a pályaudvar, és egy hatalmas buszvégállomás. Innen nem messze van a Circumvesuviana pályaudvara, kicsit a tenger felé kellett sétálni. Ahogy elhagytuk a „turistaövezetet”, nagyot változott a táj, az utca tiszta szemét volt, a házak omladoztak, és bizarr alakok árultak az utcán mindenféle dolgokat. Szerencsére nem kellett sokat mennünk ezen az úton. Következő napunkat egészében Pompei felfedezésével töltöttük. Délelőtt bementünk, és szisztematikusan végigjártuk az egész várost. Voltunk amfiteátrumban, színházban, katonai gyakorlópályán, fürdőben, villában, templomban, kispolgári házban, nagypolgári házban, pékségben, mosodában, a fórumon és még temetőt is láttunk. Fantasztikus volt, ha valaki egyszer erre jár mindenképpen szánjon rá egy teljes napot! Másnap indultunk tovább, Velencébe. A Velencéhez tartozó Campalto nevű falucskában volt egy kemping, töltöttünk két éjszakát. Innen a kemping előtt megálló 19-es busszal mentünk be már megérkezésünk estéjén a Piazzale Roma-ra. Ekkor nem néztünk meg túl sok minden, csak a minimumot, amit azért muszáj, a Rialto-t és a Szent Márk teret. Másnap reggel jöttünk be, és már napijegyet is vettünk, így jóval több mindent megnéztünk, aminek részletes leírásába nem megyek bele, akit érdekel, az olvassa el a beszámolómat egy későbbi velencei útról, abban szinte minden benne van. Este beültünk egy pizzériába, itt ettem először Calzonét , ami egy félbehajtott sonkás-gombás pizza. Nagyon ízlett, itthon sajnos nem tudok róla, hogy lehetne kapni, bár nem sok pizzériában jártam Magyarországon, így simán elképzelhető, hogy lehet. Másnap reggel indultunk haza, az úton már semmi érdekes nem volt.
Összességében ezen az úton nagyon jól megismertem Olaszországot, nagyon jó volt.
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Magyar  Română  Slovenčina