Dél-Franciaország és Olaszország

Franciaország

Ott-tartózkodás ideje: 2007. júl. 01.  - 2007. júl. 15. (14 nap)

0 hozzászólás I 7 950 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. feb. 17. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar ruba Beszámolója

Cimkék: Adriatica  Alba  Ausztria  Béziers  Bregenz  Cannes  Carcassone  Figueres  Firenze  Franciaország  Genova  Lausanne  Lyon  Monaco  Nice  Olaszország  Perpignan  Spanyolország  Svájc  Velence 

2007 Nyarán töltöttünk el két hetet Franciaországban és Olaszországban. Julius 1-én indultunk dél körül kocsival. Az út eleje eseménytelenül telt el, viszont nem az A1-esen mentünk nyugat felé, hanem lementünk Ausztria középső részére, mert volt egy rövid elintézni valónk arra fele, így a hegyek között vezető főúton mentünk nyugatra az A10-es autópályáig, ahol északra fordultunk Salzburg felé. A táj errefelé gyönyörű, hegyek-völgyek, és régi várak mindenfelé. Az A10-es autópálya Salzburg előtt közvetlenül elhalad a németországi Berchtesgaden mellett. Régen itt állt valamelyik hegyen Adolf Hitler villája. Furcsa volt belegondolni, persze nem biztos, hogy az a hegy is pont látszott az autópályáról. Nagyjából ekkora kezdet rendesen besötétedni, a hegyek sziluettje még látszott egy rövid ideig, aztán miután Salzburg után átértünk Németországba már teljesen sötét volt. Még mentünk egy darabig, München felé, aztán megálltunk aludni, egy pihenőnél. A kocsiban aludtunk. Mi egy ideig a Mc’Donaldsban voltunk, nem ettünk túl sok mindent, épp csak egy kicsit, itt találkoztunk egy magyar csajjal, aki itt dolgozott. Épp ideje volt, mert már vagy fél napja egy magyart se láttunkJ. Hajnali 4-kor indultunk tovább. Felmentünk egész Münchenig, onnan egy másik autópályán mentünk tovább amely Landsberg am Lech és a Boden-tó fele haladt. Itt már világosodott, igaz elég lassan, így láttam valamennyit a tájból, nem volt túl izgalmas, dombok, mezők, semmi érdekes. Az autópálya Ausztriába vezetett, itt rögtön a határ után egy több mint 6km-es alagút következett, ami rögtön Bregenzbe(Vorarlberg tartomány székhelye, ez Ausztria legnyugatibb vége) vitt minket. A városnak csak a külső részein mentünk keresztül, így nem sokat láttam belőle. Ezután Dornbirn következett, ami teljesen egybeépült Bregenzel, és végül meg is érkeztünk a Svájci határra. Itt útlevél ellenőrzés után megvettük a kötelező autópálya-matricát, és tovább is indultunk. Pár perc után el is értük az autópályát, ami St. Gallen-Zürich-Bern-Lausanne-Genf útvonalon Franciaországig vitt minket. Mi azonban nem mentünk végig autópályán, Bern után nem sokkal, ahol átértünk Svájc francia részére lejöttünk, és megnéztünk egy kisvárost, Avenché-t. Pihenésnek jó volt, egy kicsit sétálni, és a város is nagyon szép volt. Ezután folytattuk utunkat, de Lausanne-nál megint lejöttünk az autópályáról, egy autós városnézés erejéig. Lausanne is gyönyörű volt, és itt ki is értünk a Genfi-tó partjára, ami szintén szép volt, mögötte meg az Alpok hatalmas hegyei emelkedtek. Lausanne után még egy kis ideig a tóparton haladtunk, ám rövidesen visszamentünk az autópályára, mert még aznap oda kellett érni a szállásra, és ezért nem volt sok időnk, így sajnos Genfbe nem mentünk be. Svájcban kicsit csalódtam, ugyanis én hatalmas hegyekre számítottam, de ehhez képest amerre mi mentünk, nem sok hegy volt, azok sem tűntek magasabbnak mint a Mátra, sőt volt olyan hely, ahol síkság közepén mentünk(Bern után). Ezt leszámítva azonban nagyon szép ország, mindenképpen érdemes ide egyszer ellátogatni az embernek. Franciaországban Lyon felé vettük az irányt, majd Lyonnál délre fordultunk Marseille felé, azonban nem mentünk el addig, mert a Perpignan és Barcelona felé vezető autópályára kanyarodtunk rá, és ezen haladtunk Béziers-ig. Itt volt a szállásunk, egy apartman. Ez egy üdülőközpont volt, sok-sok apartman házzal, és egy golfklubbal, a várostól kb. 5km-re, egy mellékút mellet. Már lemenőben volt a nap, mire ideértünk, így aznap már nem csináltunk semmit. Béziers egy 60,000-es város a tengerparttól 20km-re nagyjából Perpignan és Montpellier között félúton. Első napunkat a kétnapos út fáradalmainak kipihenésével töltöttük, nem csináltunk semmit, csak délután mentünk le a strandra. A víz elég hideg volt, így sokat nem fürödtünk benne, de azért jó volt. Következő nap Carcassone-ba mentünk. Útközben megnéztük a Canal du Midi-t ,ami egy dél-franciaországi csatornarendszer, és egy kis falu régi(nagyjából 800-1000 éves lehetett) templomát. Dél fele értünk Carcassone-ba, ami a nagyon jó állapotban lévő hatalmas középkori váráról híres. Egyszerűen fantasztikus volt, mint a mesében sok-sok torony, és hatalmas falak. A képeket mindenképpen nézzétek meg! A vár belsejében szűk sikátorok, és régi faszerkezetes házak voltak. Itt jó sok időt eltöltöttünk, de volt is miért. Hazafelé még az autóból megnéztük Narbonne városát, mely nem messze van Béziers-től, és éppen útba esett. Következő nap vásároltunk a helyi Auchanban (ahol hallottunk két magyart egymással beszélgetni) jó kis sajtokat, camembert egy kilósat feleannyiért mint itthon, és Danette pudingot darabját 25Ft-ért!! Ha jól emlékszem akkor nálunk 59Ft volt! És még egy csomó mindent tudtunk olcsóbban venni mint itthon, egyedül a pékárú volt drágább. Délután pedig ismét strandra mentünk, de a víz továbbra sem volt valami meleg. Másnap Spanyolország felé vettük az irányt, most nem autópályán haladtunk, hanem végig főúton, így többet láttunk a városokból. Perpignan után már a Pireneusok előterében voltunk, és hamarosan egykanyargós hegyi úton találtuk magunkat,nagyon szép volt a táj. A határon lévő francia faluban óriási élet volt, végig az út mentén boltok voltak, és a járdákon hömpölygött a tömeg, nagyobb volt a tömeg, mint Budapesten a nagykörúton! Később kiderült, hogy ennek az az oka, hogy Spanyolország jóval drágább mint Franciaország, de ezt akkor még nem tudtuk, ezért nagyon csodálkoztunk. Spanyolországban csak 30km-t haladtunk, és megérkeztünk Figueresbe, ide jöttünk. Barcelona még 250km lett volna(oda-vissza) és úgy már nem maradt volna annyi időnk, hogy egy akkora várost rendesen megnézzünk. Figueres arról híres, hogy itt élt salvador Dalí, így minden róla szól, a körforgalmak közepén hatalmas szürreális szobrok állnak, és van egy Dalí-múzeum is. Sajnos ide a nagy sor miatt nem tudtunk bemenni, de azért megérte eljönni, mert a város teljesen más volt, mint a közeli francia városok. Itt rengeteg olyan régi ház volt a belvárosban, amelyek, csak egy „ablak” szélességűek voltak, tehát olyan 3-5 méter szélesek, és ezek egymás mellett egy színes mozaikot alkottak, nekem először nagyon furcsa volt, de tetszett, bár nem tudom mekkora lehet benne egy lakás. A város maga nem túl nagy, 20,000-en laknak itt. Miután megnéztük, még lementünk a tengerparton fekvő Roses nevű városkába, ami 15 km-re van Figuerestől. Ide inkább csak azért jöttünk le, hogy elmondhassuk, hogy voltunk a spanyol tengerparton, mert időnk nem volt fürdeni. Következő napon csak Béziers-be mentünk be. A város központja egy kisebb dombon állt, régi középkori épületek voltak itt is, némelyik elég romos állapotban volt már. Ennek ellenére összességében szép volt. Bementünk egy templomba, ahol odajött hozzánk a pap, hogy meséljen nekünk a templomról. Ő semmilyen nyelven nem beszélt, mi meg nem beszéltünk franciául, így először mondott nekünk valamit, akkor nem tudtam mit akar. Mondtam neki angolul, hogy sajnálom, de nem értem. Erre ő annyit mondott nagyon rossz angolsággal, hogy honnan jöttünk, erre mondtam neki, hogy Hungary, ő meg nézett értetlenül. Erre mondtam neki, hogy Hongrie(Magyarország franciául, remélem jól írtam le), erre felcsillant a szeme, mondta, hogy mint Sárközy? Erre mondtam, hogy igen szintén franciául, így már nem úsztam meg a 20 perces francia nyelvű előadást a templomról, amiből annyit értettem meg, hogy egyszer leégett. De végig kedvesen mosolyogtam, és bólogattam, nem akartam szegény öreg lelkesedését elvenni. Ezután lementünk a Canal Du Midihez. Itt a csatorna egy hídon keresztezi a helyi folyót! Nagyon vicces, hogy hajók hídon kelnek át a folyón. Közvetlenül a híd után pedig egy szép nagy zsilip van, majd a kikötő, ugyanis a kikötő vagy 4m-rel lejjebb van, mint a híd. Ezután elmentünk a városi arénába, ahol a bikaviadalokat szokták tartani. Bizony itt dél-Franciaországban is szoktak bikaviadalokat tartani! Mivel épp semmilyen rendezvény nem volt, szabadon bemehettünk az arénába, a küzdőtérre, nem mindennapi élmény volt, mondhatom! A város megnézése után ebéd, majd lementünk a strandra. Este összekészülődtünk, ugyanis másnap délelőtt indultunk Olaszországba, egész pontosan Alba Adriaticába. 10kor indultunk, ám még megálltunk a szállástól mindössze egy kilométerre található kis erdőben, melyben egy 2km-es túraösvény volt kiépítve. Ezen kényelmesen végigsétáltunk, aztán végre tényleg elindultunk. Montpellier felé mentünk, végig főutakon, majd Montpellier után tovább egyenesen az A7-es autópálya (Lyon-Marseille) felé. Itt a főút utolsó 20km meglepetés-autópályának volt kiépítve(ez azt jelenti, hogy a térképen főútnak van jelölve, és nem is kell érte fizetni). Egyébként egész Franciaországról elmondható, hogy nagyon jó az úthálózata, fényévekkel jobb a magyarnál! Sok körforgalom van, de nem olyan kicsik mint nálunk, hanem jó nagyok, ami széthúzza a forgalmat, így szinte folyamatosan lehet bele haladni, rengeteg főút van megcsinálva 4 vagy 3 sávosnak. A 3 sávos út olyan, hogy párkilométerig az egyik oldalnak van 2 sáv, utána a másiknak, nálunk már ez is sokat segítene szerintem. A szintbeli kereszteződések is jóval ritkábbak, csomó felül- vagy aluljáró van. Nem sokkal azután, hogy ráértünk az A7-es autópályára, lekanyarodtunk az A8-asra, Olaszország felé. Elhaladtunk Aix-En Provence mellett, nagyjából ekkor sötétedett be. Ezután Cannes-nál lejöttünk az autópályáról, és bementünk a városba, ekkor volt este 11. Megálltunk, és sétáltunk egy kicsit, többek közt megnéztük azt a helyet, ahol a filmsztárok bemennek a moziba. Itt a földön a járólapokon sztárok kéz-lenyomatai vannak, jópofa volt. Éjfél körül indultunk tovább, végig a tengerparton, előbb Nizzába, majd Monacóba mentünk be. Végigmentünk a Forma-1-ből ismert helyek egy részén(Kaszinó kanyar, Loews, alagút, célegyenes). Bár mivel éjjel 2 volt, emiatt a város nagyon kihalt volt. Viszont a fényűzés látható volt, az biztos, hogy abban a pillanatban a mienk volt a legrosszabb autó a országban. BMW,Porsche,Ferrari,Lamborghini,Aston Martin, Rolls-Royce stb.. Ezek mind tucatszám parkoltak az utcákon. Innen felmentünk az autópályához, és ahogy mentünk fel, a hegyek oldalán fantasztikus kilátás nyílt a Francia-Riviérára, és nappal valószínűleg még szebb az egész, mi csak a fényeket láttuk, de az is nagyon szép volt. Mentonnál értünk vissza az autópályára, ez még Franciaország, ám a következő város már az olaszországi Ventimiglia volt, majd San Remo következett, ezeket mind felülről láttuk, az autópályáról. A hegyek miatt itt az autópálya úgy halad, hogy vagy viadukton, vagy alagútban megy, egy darab sík rész nincsen. Mire Genovához értünk, már kivilágosodott, így már láttam is belőle valamennyit. Persze nem túl sokat, hiszen az autópálya végig a külvárosokban haladt, ráadásul félig ugye alagútban. Innen La Spezia felé folytattuk utunkat, hamarosan kiértünk a hegyekből, és egy síkságon haladtunk, majd La Spezia előtt nem sokkal a szárazföld belseje felé vettük az irányt Firenze felé. Firenzébe bementünk egy rövid egyórás sétára. Ekkor volt reggel 9óra. Továbbindulás után rövid ideig az A1-esen mentünk Róma felé, majd lefordultunk róla, Perugia felé, ahol továbbmentünk Assisi és Foligno felé. Assisiben és Perugiában már voltunk, így itt nem álltunk meg. Folignónál kanyarodtunk rá az SS77-es útra, ami átvitt minket az Appennineken. Igazi kis hegyi falvakon haladtunk át, ez itt egészen a világvége volt. Aztán egyszer csak megint egy meglepetés autópályán találtuk magunkat, kb. 30km-rel az A14-es autópálya előtt. Ez viszont néha elég rossz állapotban volt. Civitanova Marchénál értük el az A14-es autópályát, innen már nem volt messze Alba Adriattica. Az autópályán ki volt írva ezeken az elektronikus kijelzőkön, hogy vezess óvatosan, mert ez Olaszország legveszélyesebb autópályája, és hogy ebben a hónapban eddig 14-en haltak meg rajta mondhatom bíztató volt. A szállásunk Alba Adriatticában is egy apartman volt, kb. 300m-re a tengertől. Itt jóval kevésbé voltunk aktívak, mint Franciaországban, egyrészt nem is volt annyi látnivaló a környéken, másrészt már eléggé fáradtak is voltunk. Így itt a napi program főleg fürdésből állt. A tenger nagyon jó volt, itt sokkal melegebb volt, mint Franciaországban. Egész héten csak egyszer mozdultunk ki, akkor a szomszédos várost, néztük meg, San Benedetto-t. Ez sem volt igazán érdekes, olyan volt, mint a többi üdülőhely, egy-két apróságot leszámítva. Utolsó nap viszont miután reggel 7kor kijelentkeztünk a szállásról, elmentünk egy buszos kirándulásra a Gran Sassohoz, ez az Appenninek legmagasabb csúcsa. Erre a kirándulásra a helyi turisztikai hivatalnál lehetett befizetni, és mindössze 3 Euro volt fejenként. Az út nagyobbik részén a Rómába vezető régi főúton haladtunk, mely már az ókorban is használt volt, akkor Via Salaria volt a neve. A busz végül 1500m-en tett le minket, így itt jó 10 fokkal hidegebb volt, mint a tengerparton(ott 35 fokok voltak, itt kb. 23-25lehetett). A hegyek nagyon szépek voltak, és az itt lévő üdülőknek is olyan igazi alpesi hangulata volt. Itt sétálgattunk kicsit az erdőben, meg kicsit a hegyen, majd délután indult vissza a busz. Késő délután érkeztünk meg Alba Adriaticába. Az A14-esen mentünk észak fele, Ravennáig, onnan pedig a tengerparton vezető úton haladtunk Velencéig. Itt bementünk, és megálltunk egy parkolóban, éjszakázni. Nagyon érdekes volt, hogy éjjel fél2-kor rengetegen jöttek kifelé a városból, a kétsávos úton végig állt a sor, az egyik sávban szinte csak buszok voltak, mindegyik tömve volt utasokkal, mint nálunk a piros hetes reggel fél 8-kor. Mikor beértünk a Piazzale Romára, akkor is egymás után indultak a tömött buszok kifelé, a parkolókból pedig folyamatosan jöttek ki a kocsik. Mi megálltunk, és elindultunk be a városba, persze gyalog. Még egy negyed óráig özönlöttek velünk szembe az emberek, aztán elfogytak. Velencében éjjel szinte semmi élet nincs, a Szent Márk téren jó ha 10 ember volt rajtunk kívül, abból 3 takarító munkás. Ahogy sétáltunk az egyik sikátorban egyszer hirtelen szembe jött velünk 20 rohamrendőr, rendesen sisak, gumibot, meg az a plexi, amit maguk elé tartanak. Rendesen megijedtünk egy pillanatra, de elmentek mellettünk. Nem tudom mi lehetett, sehol sem láttam randalírozókat. Reggel 6 kor indultunk tovább hazafelé, és innen az út már eseménytelenül telt. Összességében nagyon jó volt ez az út is, rengeteg érdekes helyre sikerült eljutnom.
Értékeld az élménybeszámolót!
5.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina