hátizsákkal indiában 4. - agra

India Agra

Ott-tartózkodás ideje: 2007. aug. 01.  (1 nap)

0 hozzászólás I 5 328 látogató olvasta. Rögzítve: 2010. szept. 20. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar l3h0c2k1 Beszámolója
agrába érve is bepróbálkozott azért a sofőrünk azzal, hogy itthoni-viszonylatban-is-drága, de itthoni-viszonylatban-nem-hívnád-szállodának szállásra vigyen minket, pedig már jaipurban rájöhetett volna, hogy nem fog menni! most az volt a mese, hogy nincs sehol máshol szálláshely a városban, és ilyen későn már nem is fogunk találni, és náluk is csak a legdrágább kategóriában van egyetlen szabad szoba! persze-persze! :)

ismét kb. öt perc alatt találtunk egy szimpatikus helyet, ahol olyannyira volt szabad szoba, hogy még választhattunk is, melyik tetszik a legjobban! így lett olyan szobánk (a sofőr által "javasolt" helyett és annak töredékéért), ahol az ablakunkból ráláttunk a taj mahal tetejére. keskeny ablakon. pipiskedve. de akkor is! :)

vacsorázni ismét egy teljesen átlagos, helyi étterembe mentünk. aki a keleti fűszereket rosszul tűri, egy aranyháromszög-túrán még könnyen megoldja az étkezést, mert delhiben és agrában amerikai/európai gyorsétteremláncok is jelen vannak, de az átlagos éttermek is jobban fel vannak készülve a turistákra. és ez igaz a húsos ételek kapcsán is. delhi környékén még van bőven kínálat, de turisták által kevésbé látogatott helyeken már nem nagyon találni húsételt a menün. nekem húskerülőként maga volt a mennyország, mert biztosan nem lehetett hibázni a rendelésnél! de annyira nem, hogy bármit rendeltem, minden ízlett. pedig az is csoda, hogy ettem egyáltalán... merthogy általában belátni a konyhába... és a higiénés standardok már látványra is kétségbeejtőek az európai szemnek. de ha ezen túl tudsz lépni, akkor fantasztikus kulináris élményekben lehet részed! már csak azért is, mert tényleg friss alapanyagokból főznek, és a zöldségeknek ott még van íze. olyasmi, mint itthon volt, mielőtt a feltuningolt szabványzöldségek megjelentek: csúnyácskák és az átlagosnál kisebbek a zöldségek, gyümölcsök, viszont szokatlanul intenzív ízélményt nyújtanak.

a gyomrommal egyébként semmi baj sem volt a két hét alatt. pedig a két üveg pálinkánk már itt, agrában elfogyott! 0:) hallottam rémtörténeteket arról, hogy milyen emésztőrendszeri problémákkal kell indiában megküzdenie az utazónak, de én ebből semmit sem tapasztaltam. természetesen vízből csak palackozottat ittam, és alaposan kezet mostam minden étkezés előtt (is). azt gondolom, ez a minimum. a többi óvintézkedést már mindenkinek egyéni érzékenysége alapján kell kitalálnia. például a következő sztorit, ha csak hallom valakitől, biztos' nem hiszem el! : indiai kollégám, aki élete első harminc évét indiában töltötte, és csak kevesebb mint két éve élt magyarországon, tavaly hazalátogatott (az eredeti tervek szerint) három hétre, de három nappal az elutazása után már az íróasztalánál találtam. persze, hogy elkezdtem faggatni. mire nagy nehezen elárulta, pontosabban körülírta, hogy az történt vele, ami a külföldiekkel szokott... úgy tudom, azóta sem járt otthon! mindez a saját édesanyja főztjétől... őőő, hogy is mondjam?! ... kellemetlen... :)

még a turisták által látogatottabb helyeken sem mindig van angol nyelvű étlap. (persze továbbra is érvényes, hogy mi nem az x csillagos szállodák éttermeibe jártunk enni, hanem mindig kiválasztottunk egy teljesen átlagos, helyi éttermet, ahol főleg indiaiak ettek.) néhány étel hindi nevével nem árt tisztában lenni (vagy nagyon kell szeretni a meglepetéseket). alu = krumpli, gobi = karfiol, chole = csicseriborsó, panir = házisajt. az én legnagyobb kedvencem a chole masala; csicseriborsó csípős-fűszeres paradicsomszószban. két vajas-fokhagymás naan-nal órákra jól lehet lakni vele.

ha viszont jól esne a vacsorát leöblíteni egy jó sörrel, na, ott kezdődik a kihívás!!! főleg két nőnek, férfi kísérő nélkül! pf! így delhi után először badamiban tudtunk sörhöz jutni. de ott liberális alkohol szabályozás van egyébként is. ami össz. annyit jelent, hogy vannak liqueur shop-ok, és az étlapokon is van sör! azt viszont már nem jelenti, hogy ne néznének rád nagyon csúnyán, ha nő létedre rendelni is mersz! éééédesek! :)

azt mondják, a taj mahal hajnalban a legszebb, így ismét korai kelés várt ránk. járműveket nem engednek közel hozzá. így próbálják óvni az állagát az iszonyatos szmogtól, ami egyébként mindennapos agrában is. hajnalban még az árusok is csak kipakolnak épp, így egészen zavartalanul közelítettük meg a pénztárat. belépő forintra átszámítva kb. 3000 ft. ebben van egy üveg víz is ajándékba. és a jeggyel együtt jár két cipővédő is. (mert egyébként le kellene venni a cipőket. nem vagyok benne biztos, hogy kulturális/vallási szempontból ez a megoldás "ér", de lényege sincs sok, mert itt speciel takarítanak: nincs szemét, vagy gyanús tócsák sehol az épület körül, tehát nyugodtan levenném a cipőmet.)

ahogy megváltottuk a jegyünket, odalépett egy idegenvezető. mutatta az igazolványát, amin jelölve volt a "hivatalos" ár. persze, hogy különösebb alkudozás nélkül is a felében állt meg végül. mennyi lett volna, ha már ott dübörög egy kávé a vérkeringésünkben?! ;)

tényleg felkészült idegenvezetőt fogtunk ki. szépen beszélt angolul, és érdekeseket is! jó volt hallgatni, nem untatott száraz történelmi részlettel, épp csak annyival, ami feltétlenül szükséges, hogy megértsük egy kicsit a kort. de ha kérdeztünk valamit, arra tudta a választ. ahogy végeztünk, rögtön javasoltuk is őt egy épp befelé jövő amerikai párnak.

a taj mahal egyébként síremlék. shah jahan, mughal uralkodó építtette kedvenc (kettes vagy hármas számú?) feleségének, aki szülésbe halt bele, mikor tizenakárhanyadik gyerekükkel volt terhes. a taj mahalhoz nagyon közel, a belépőket árusító hellyel közvetlenül szemben van egy jelentéktelen épület: a "főfeleség" síremléke. valószínűleg még mindig forog a sírjában emiatt! :)

korábban a kertben gyümölcsfák voltak, de néhány éve mindet kicserélték, mert a termése miatt rengeteg majom szokott oda, és amikor a gyümölcsöket már mind "leszüretelték", következtek a turisták táskái! emiatt egyébként a fémdetektoros beléptetésnél nem csak arra figyelnek, hogy becsipogsz-e, hanem a táskádat is áttúrják, és ha étel van nálad, akkor meg kell enned ott helyben, vagy ki kell dobnod. érthető, mert senkinek sem hiányzik, hogy összeverekedj egy makival az utolsó pilóta kekszeden, aztán rohanhass tetanuszért. (ami meg nem egyetlen oltás, hanem oltássorozat! - ezt sem árt észben tartani.)

a taj mahal, bár a 17. században épült, állítólag földrengésbiztos! nehéz elképzelni, de állítólag a kertjében a víz (és a mögötte futó jamuna folyó) valahogy úgy vezetné le a földrengést, hogy a négy torony venné csak fel a rezgést, és dőlne össze, a taj mahal maga pedig érintetlenül megúszná.

mikor idegenvezetőnkkel végeztünk, barátnőm elment felfedezni a kertben található többi épületet. én pedig kifeküdtem a márványra a folyó felőli oldalon. még kora reggel volt, de már nagyon erősen sütött a nap. néha kinyitottam a szememet, és néztem, hogy hogy kerültem ide?! :) aztán ahogy sokasodtak a turisták, és egyre több volt köztük az indiai, inkább továbbhaladtam. ugyanis az indiaiak képesek több tekercs filmet (igen, ők még zömében filmet) elkattogtatni fehér bőrű turistákra!!! a normálisabbja kérdez, hogy szabad-e, a zöme pedig kummantgat. ha pedig már az összes filmjét telefényképezte, akkor csak áll és néz... és néz.... és még mindig néz... később, mikor már vonatoztunk, képesek voltak órákon keresztül ülni kicsavarodott pózban, és nézni minket. ha csak olvastunk, vagy bámultunk bambán, azt is képesek voltak érdeklődéssel nézni. de ha valami "történt is", pl. ettünk valamit, vagy beszélgettünk, akkor már pislogás nélkül figyeltek, nehogy elszalasszanak valamit. pont ilyen lehet a celebek élete. ha valaki szeretné megtapasztalni, elég ha fehér a bőre, és vonatozik egyet indiában! ;)

és ha már vonat, agrától véget ért a luxus élet, nem vitte tovább taxi a hátsónkat. innen vonatok következtek: sok és hosszan... és általában pontatlanul. pl. agrában legalább két órát késett a vonatunk. de később az út során volt, hogy pont lekéstünk egy vonatot, pedig tíz perccel a (menetrend szerinti) indulás előtt értünk az állomásra. kérdésünkre annyival "nyugtattak", hogy ó, ez még a tegnapi vonat volt! de hogy az aznapi mikor ér majd oda, azt nem tudták megmondani. - és nem, ez nem vicc!
További kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
6.7 (6 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina