Tengeri horgászat Bird Island partjainál

Seychelle-szigetek Bird Island

Ott-tartózkodás ideje: 2002. júl. 10.  - 2002. júl. 12. (2 nap)

2 hozzászólás I 7 326 látogató olvasta. Rögzítve: 2012. okt. 05. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar joogy Beszámolója

Cimkék: BirdIsland  bonító  Esmeralda  millionersalat  teknős 

A tengerpart vakítóan fehér, nagy szemű homokja egyedi volt és különleges. Az óceán hihetetlenül kék volt és hullámos. Voltak helyek, ahol nagyon veszélyesek a hullámok és áramlatok, beúszni messzire, mint nálunk egy tóba nem szabad. A második napon figyelmetlenül sétáltam és felborított egy hullám, odavágott a homokpadhoz, lábaim az égben, én meg a combomon csúsztam tovább. Képzelheted, hogy fájt utána a horzsolás… hát ennyivel megúsztam.

Egyik délután jobb felől, másik délután bal felől sétáltunk körbe a szigetet, korallt és kagylót gyűjtögettünk a parton és sok minden félét. Másnap reggeli után indultunk tengeri horgászatra (1200 SR) kb. 200-210 dollár volt öt óra, melyből a hullámok miatt 1,5 óra múlva hárman tengeri betegséget kaptunk és megfutamodtunk, így kitettek bennünket a partra és a férfiak mentek tovább…nők nélkül halászni.
Később már nélkülünk megfogtak összesen 8-9 bonítót és egy nagyobb tonhalat, melyet vacsorára feltálalták a vendégeknek, akik megtapsolták a horgászunkat.

A sziget nagy része egy botanikus kert volt, amit gondoztak is természetesen. A parttól 50 méterre ott voltak a bungalók, a másik felében a füves reptér és egy természetes őserdő burjánzott. A szigeten egyszerre max. 50 fő lehet. Ez limitálva van, hogy ne zavarjak a madarakat a költésben. A kiszolgáló személyzet igazi vityillókban laknak az arborétum és az őserdő között. Látni őket csak akkor lehet közöttünk, ha dolguk van, tehát éppen kertészkednek, vagy kiszolgálnak. Nekem úgy tűnt, mintha meg lenne tiltva nekik, hogy a gyerekeik a parton fürödjenek az óceánban, így szegény kis kreol gyermekek a világ legszebb szigetén élnek fél éven át…egy kunyhóban.

A kreol kiszolgálás olyan, mint máshol is a szigeteken. Unottan kérdeznek, vagy teszi ill. dobják a tányért le eléd, rettenetesen unott képpel, sajnos ez általános volt még ezen a luxus szigeten is. Van egy háziasszony, aki esténként körbe jár az asztaloknál, nagyon kedvesen társalog a vendégekkel és érdeklődik, hogy is érzik magukat valójában.

Szombaton délután az egyik pincérnő meglepően kedvesen beszélt 8-10 főnek a sziget növény és állatvilágáról. Ez az önkéntes munka jól állt neki és élvezte is látható módon. Rengeteg információt tudtunk meg tőle - már amit értettem belőle - a kreolok elég furcsán beszelnek angolul, ráadásul a kreol nyelvük francia alapú. Megmutatta nekünk Jeremy-t, egy 20 éves kis (lavórnyi) sárga páncélú teknőst, akit egy másik szigetre nemrég kölcsön adtak párosodni egy lány teknőshöz, de nem megy ez a dolog olyan egyszerűen a teknősöknél sem, mondta nevetve kreol idegenvezetőnk. Tőle tudtuk meg, hogy három project megy a szigeten, amit ők ingyen és szabadidejükben végeznek, a madarak, a tortois -ok és a tengerből jövő turtle-k tojásrakásának védelme. A szigetre évente egyetlen ornitológus jár Angliából, aki éppen bungaló szomszédunk volt. Három hétre érkezik gyűrűzni és kukkolni a madarakat a világ egyik legszebb szigetén. Eddig 34 éves madár volt a legidősebb, amit találtak. Sok madár beszármazott, de itt megmaradt madárka is van. Van, amelyik 5 m mélyre lebukik a halért és felhozza, van, amelyik ezt kilesi és elveszi erővel. Van egy Indiából származó tűzpiros tollú kis testű madár, amelyiknek csodálatos hangja van….mindenesetre rengetegen vannak. November táján azonban elrepülnek…senki sem tudja hová…mondta kedvesen a kreol nő.

A kreol konyha nagyon finom, kedvencünk a párolt sárgarépa mézzel és korianderrel, vagy a karamellás banán vanília pudinggal, persze tengeri hal minden mennyiségben (job, bozsuá, kardhal, marlin, tonhal és sailfish) és persze az indiai konyhából rizs sokféleképpen elkészítve és a finom kuszkusz.

Enni egy sor különlegességet ettünk itt is, pl. madártojást, amit a személyzet szedegetett össze reggelire a földről, arról a területről ahová nekünk nem szabad volt bemenni a költés miatt, mert a turista összetaposná a tojásokat. A földön fészkelő ’sooty tern’-nek furcsa alakú tojásai vannak, ludáj és fehér színűek, de fekete pöttyösek, mint nálunk a fürjtojás. Ha megfőzöd kissé bizarr, mert belül rózsaszínes narancssárga színű a sárgája. Először azt hittem, meg van festve ételfestékkel, de meglehetősen jellegzetes íze van. Tömény tojás, nem lehet belőle sokat enni.

Ettünk milliomosok salátáját (millioner salat). Ez valami rostos fehér dolog és a kókuszpálma szívének mondják a helyiek, rettenetesen drága. Olyan kinézetű és állagú, mint nálunk a jégcsap retek, a főváros piacán félméteres tömbökben árulták. Csak később tudtuk meg, hogy ahhoz, hogy ehhez hozzáférjenek, le kell fejezni a pálmát – ezért olyan rettenetesen drága dolog – de nagyon finom.

Be kell valljam, az első éjjel nem sokat sikerült aludnom, a madarak egyszerűen nem ültek el, mint nálunk, a csivitelés állandó volt. Két millió madár azért már tud csicseregni rendesen! Megtudtuk sokakra nyugtatólag hat, ezért jönnek vissza évről évre. A második éjszakán már sikerült valamicskét aludnom, családom többi tagját nem zavarta az egész éjjel tartó hangzavar. A végső megállapításunk az volt, hogy szép volt, jó volt, ennyi elég is volt…

Visszarepülni vasárnap csak az érkező géppel lehetett mikor jött a következő 15 turista, így cserélődtünk… kivéve az angol ornitológusunkat, aki már helyinek számított és még maradt.
Az élmény, amit átéltünk ezen a szigeten velünk maradt, csak Esmeralda-t, Jeremy-t és a mi Zsigánkat hagytuk ott… és lábnyomunkat a hófehér homokban az óceán partján.
Értékeld az élménybeszámolót!
6.6 (19 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
joogy - 2010.01.07. 15:07

Kedves Mormota!Mi akkoriban mindig dollárban számoltunk, de scheyllesi rúpiában fizettünk. Egy másik élménybeszámolómban talán említettem is, hogy akinek ID card-ja van az mar helyinek számít és mindennek a töredékét fizeti. Igaz, hogy így az óceán parton, ha szomjas az ember lánya és venni akar egy kis folyadékot egy elegáns szálló medencéje mellett, akkor azt hiszik turista és a bőrünk színe miatt dollárban kérik az árat. Igy ezen a helyen a bőrszínünk hátrány... Rúpiát hivatalból nem fogadhatnak el. Így azután nem egy olcsó sziget...Áthidaló megoldás, legyen kéznél mindig a férj, kérje Ő és mutassa fel a kártyáját...:))

Mormota - 2009.12.15. 21:58

Gratulálok! Olcsón megúsztátok, én 400 eurót fizettem egy kb. ötórás horgászatért :) De így járnak a birka túristák :))))


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!
Magyar  Română  Slovenčina