Vonattal Velencébe - 2. nap

Olaszország Velence Hotel Antico Panada

Ott-tartózkodás ideje: 2009. márc. 09.  - 2009. márc. 11. (2 nap)

0 hozzászólás I 5 675 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. márc. 21. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar zebrina Beszámolója
Hotel Antico Panada értékelése
zebrina értékelése:

5

Az értékelések összesen:

5

Eddig 2 utazó értékelte.

Másnap örömmel konstatáltuk, hogy már kora reggel hétágra süt a nap. Reggeli után elvaporettóztunk ismét a Rialtóhoz, mert a halpiacra voltunk kíváncsiak. Mondanom sem kell, milyen öröm volt a napsütésben kószálni. Átvágtunk a zöldségpiacon a Pescheria (halcsarnok) épületéhez. Nagy piros sötétítőfüggönyeiről lehet megismerni. Tengeri herkentyűs standok nem csak itt, hanem mögötte egy másik, nagyobb, szintén nyitott épületben is vannak.
A következő úticélunk San Giorgio szigete volt. Úgy döntöttünk, hogy nem a Canal Grandé-n közelítjük meg, hanem körbemegyünk a kikötő felé. Nem bántuk meg. Első, amit felfedeztünk, hogy a szép időnek köszönhetően egészen a Dolomitokig el lehet látni. A vaporetto elején ültünk, nagyon jó helyről élveztük a látnivalókat. Egy ilyen körutat, főleg jóidőben, feltétlen javaslok mindenkinek. Szép nagy tengerjáró hajókat lehet kifogni. A vaporetto hol Dorsodurón, hol Giudeccán áll meg, nagyon szép és élvezetes az út.
Egyik kiemelkedő élményünk volt Velencében a San Giorgio. Valahogy olyan kedves, nem tudok rá más szót. Pedig a templom maga nem annyira nagy szám, legalábbis a többi templom műkincsdömpingjéhez képest. Mégis, olyan nyugalom volt, olyan szépen sütött a nap, olyan szép volt a kilátás már a kikötőből is... és van és olyan olcsó a WC (ez csak vicc, bár fontos dolog!). Itt is főleg a Campanile érdekelt, ezért aztán módjával forgattuk a könyvet, a magyar emléktábláról pedig úgy, ahogy van, megfeledkeztünk. A Campanilébe lift visz fel. Alig volt néhány túrista, kedvünkre bámulhattunk körbe és volt is mit nézni. Valóban nagyon szép a kilátás a Szent Márk térre, de nem csak arra, hanem szinte egész Velencét be lehet látni. Szemben, a San Marcótól jobbra feltűnt egy templom (San Giorgio dei Greci), mondtam, nem létezik, hogy ennyire ferdén tartom a fotóapparátot. Kiderült, hogy a templom campaniléja valóban ferde, állítólag a pisai ferdetoronynál is jobban megdől. Közvetlenül a San Giorgio mellett ráláttunk a kolostor kerengőjére és szépen karbantartott kertjére, valamint vitorláskikötőjére, távolban még mindig látszottak a Dolomitok vonulatai, a kettő között Velence városrészei és a nagyobb csatornák. Találgattuk, melyik lehet a Holtak szigete és Muráno. Egyszóval csodálatos volt a látvány, nem szabad kihagyni.

Úgy terveztük, hogy dél körül érünk a San Marcóhoz, mert állítólag délben ki van belül világítva. Hát erről lemaradtunk, ezért ahogy beléptünk a bazilikába, rögtön jobbra fel a fizetős részbe (4 €). Annál is inkább, mert azt írja a könyv, hogy innen az aranymozaikokat jó közelről lehet tanulmányozni. Itt van a főhomlokzaton kívülről látható bronzlovak eredetije is. A belső körerkélyről nagyon impozáns látvány nyílik a bazilika belső terére. A homlokzaton körbefutó külső erkélyről pedig jól belátható a Piazzetta és a Szent Márk tér. Én a homlokzatot is próbáltam megtanulmányozni, de az erkély nem elég széles ahhoz, az ember csak a nyakát nyújtogatja, de alulról nem sok látszik. Ezért inkább a környékben gyönyörködtem. Itt egy kicsit elveszítettük egymást, mire mindenki meglett, már nem sok kedvünk maradt könyv szerint végigtanulmányozni az épület belsejét, így ez legközelebbre maradt. Ráadásul a múzeumból lefelé kis kellemetlenség is ért a meredek lépcsőkön, amennyiben a derekam felmondta a szolgálatot, így kínomban vihogva, csigalassúsággal kecmeregtem le a földszintre. A kötelező kacskaringót azért megtettem a bazilikában, mert vízszintesen járva már nem volt bajom. :)

A délutáni program nyitott kérdés volt. Eredetileg a szigetekre szándékoztunk kihajókázni. Abban maradtunk, hogy elmegyünk vaporettóval a Fondamente Nuovéra és majd ott eldöntjük, hogy szigetek, vagy visszaséta. Mire rájöttünk, melyik állomásról indul a mi hajónk, beszürkült az idő. Ráadásul én azt hittem, rátaláltunk arra a járatra, amelyik átmegy az Arsenalénál, ehelyett a fél világot bejárta. Lehet, hogy tavasszal még nincs ilyen járat. Vagy mittomén. Mindenesetre a Fondamentéhez már teljes szürkeségben értünk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatjuk a szigeteket (ezalatt Buranót és Torcellót értem, mert Murano közel van, viszont csak oda nem volt kedvünk menni). Így hát a szigetek is legközelebbre maradtak, mi pedig beültünk az első kisvendéglőbe, ami az utunkba került és megettük ott-tartózkodásunk legfinomabb ebédjét. Nem emlékszem a nevére, amit én ettem, az a pennéhez hasonló tészta volt jócskán csípős paradicsommártással, isteni finom! M tengeri herkentyűs rizottót, IM pedig lasagnét falatozott bolognai módra.

A délutánunk a Cannareggio városrészben való tekergéssel telt. Nem is tudom még a képek alapján sem pontosan elmesélni, merre voltunk, de azt tudom, hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor valóban kicsit eltévedtünk. Na, nem volt az súlyos eltévedés, de az biztos, hogy egyszer már egészen közel kerültünk a San Marcóhoz (azért tudom, mert éppen azon a csatornán keltünk át akkor, ahol a ferdetornyos templom áll), de végül mégis újra a Fondamentén lyukadtunk ki. Nem számított, mert a látnivalókat kerestük, nem az utat hazafelé. Volt, ahol egyáltalán nem láttunk túristákat, máshol sem túl sokat. A házak nem voltak annyira díszesek, a száradó ruha megsokasodott az ablakokban. Nagyon élveztük a nyugalmat, a kószálást, az igazi Velencét. Ezen persze lehetne vitatkozni, hiszen a műkincsdömpinges Velence éppúgy Velence, én mégis úgy gondolom, az az igazi, ahol az emberek, a bennszülöttek élik mindennapjaikat. Egy cukrászda mellett nem bírtunk elmenni, muszáj volt megkóstolni egyet-egyet a kirakott sütikből.
Aztán egyszercsak, különösebb keresgélés nélkül, a Miracolinál találtuk magunkat. Bementünk és csak ámultunk, olyan szép az a kis templom.
Megtaláltuk Colleoni lovasszobrát és a Zanipolot is, ahova csak bekukkantottunk, de nem volt kedvünk sok-sok ismeretlen dózse síremlékét nézegetni. Jobban érdekelt a templom melletti gyönyörű palota (Scuola di San Marco), amiről kiderült, hogy kórház rejlik a homlokzat mögött. Oda viszont nem lehetett bemenni.
De legjobban a hangulat érdekelt, ami ebből a kedves városrészből áradt.
Visszafelé aztán a vaporettón megint lehetett pihenni, mert újból megkerülte a fél világot.
További kapcsolódó élménybeszámolók:
Értékeld az élménybeszámolót!
10 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Az itthon.blog.hu ajánlásával
somló Somlói borvarázs
 ?A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett.? ?...
mór Borozzunk Móron!
Ha MÓR, akkor BOR! Ha október, akkor Móri Bornapok! Nem is lehet ez másképp, mint sok éve már. Az...

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina