Buddha, térgörbület és a drogcsempész Lumbiniben

Nepál Lumbini

Ott-tartózkodás ideje: 2008. nov. 29.  - 2008. nov. 30. (1 nap)

2 hozzászólás I 11 596 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. ápr. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar hobgadling Beszámolója

Cimkék: biciklizés  buddha  buddhizmus  busz  egynapos  érkezés  kolostor  legenda  lumbini  műemlék  nepál  rom  sztupa  templom    vallás  világörökség  zarándokhely 

A nepáli Lumbini egyike a buddhizmus négy legszentebb zarándokhelyének. Itt látta meg a napvilágot időszámításunk előtt 563-ban Sziddharta Gautama, akit a világ azóta Buddhaként ismer. A harcos kasztba született híres vallásalapító állítólag világra jövetele után 8 lépést tett meg a saját erejéből. Kb. én is így botladozhattam, amikor a hosszú és kényelmetlen utazástól elgémberedett lábakkal, seggemet fogva kászálódtam le a buszról. Első ránézésre a város egy porfészek benyomását kelti, másodikra és harmadikra is. De igazából nem is a város, hanem a hozzá tartozó terület a fontos, amit csak 1997 óta jegyzett be az UNESCO a Világörökség részének. Ennek megfelelően a hatalmas területen főleg félkész épületek állnak, de ezekről majd később.

A szálláskeresés nehézségekbe ütközött, mert mint kiderült, pont akkor kezdődött a Mönlam szertartás ami a tibeti buddhizmus egyik legfontosabb ünnepe (amin Bodhgayaban később én is részt vettem). Szóval minden lehetséges szálloda meg vendégház csordultig volt zarándokokkal meg turistákkal. Találkoztam egy 13 éve amerikában élő nepálival, Jamphallal, aki szörnyen beszélt angolul. Ő javasolta, hogy menjünk a koreai kolostorba, ahol szívesen látják az utazókat. Az ilyen fontos zarándokhelyeken ugyanis sok buddhista ország építtet templomot és kolostort, a saját kultúrájának megfelelőt, üdítő sokszínűséget hozva ezzel a hely építészetbe. Szóval olyan az egész, mintha a térben ugrálnánk a japán zen kertek, a mianmari aranykupolák és az egzotikus thai templomok között. Aki kedvet érez rá, még bele is kóstolhat a különböző országok vallásgyakorlatába, például a japánoknál minden hajnalban zen meditáció zajlik. A koreai kolostorban kedvesen fogadtak, adtak vacsorát és egy spártai, de tiszta és lakható szobát, mindezt becsületkasszás alapon. A harmadik lakótárs, a szerencsétlen orosz Arkagyij az egész éjszakát végigrókázta a migrénje miatt.

Lumbini jókora területét biciklivel érdemes felfedezni, mert nagyok a távolságok. A sok félkész távol-keleti templom és kolostor között vannak európaiak is: az osztrák meg a német mellett egy klasszicista stílusú francia is épül. A terület közepén lévő szent tóban fürdött meg Szidharta anyja Maha Maya királynő aki a legenda szerint a teljesen fájdalommentes szülést követő egy héten belül meghalt, fia nevelését húgára hagyva. A Mayadevi templom romjai jelzik a Buddha pontos születési helyét, ez egy fedett régészeti területen van. Picit arrébb Ashoka császár egy oszlopa jelzi a nagy buddhista uralkodó kétezer-kétszáz ével ezelőtti látogatását. A templom kertjében ősrégi fák közé kifeszített imazászló-füzérek repkednek a szélben, békés hangulatot árasztva.

Sajnos, nem sok időt töltöttem itt, indultam vissza India felé. A délutáni busszal Sunauliba, a határvárosba szerettem volna utazni néhány turista sorstársammal együtt. A busz telis-tele volt, így végül csak a tetején volt helyünk, de micsoda klassz utazás volt! Egyszer megállított minket a rendőr, hogy ezt így nem lehet, mert veszélyes. De a buszsofőr harsányan röhögve beletaposott gázba, állva hagyva a fakabátot a kioktatásul felemelt mutatóujjával. Szép idő volt, az utat mangófák szegélyezték a nap éppen lemenni készülődött. Jót beszélgettem egy furcsa új-zélandi fazonnal, Paullal, meg néhány koreai sráccal. Amikor megérkeztünk a határhoz, feltűnt, hogy a koreaiak elmenekültek a közelből. Kérdeztem az új-zélandit, hogy miért? Azt mondta, hogy "Lehet hogy azért, mert nem akarnak velem együtt átmenni a határon". "És ez vajon miért lehet?" – kíváncsiskodtam tovább. "Másfél kiló hasis van nálam"- jött a meglepő felelet. Egy hirtelen ötlettől vezérelve én is inkább külön akartam átkelni a határon. Nem mintha a határőrök túl kötekedőek lettek volna, valószínűleg egy húsztonnás atombomba is átcsusszant volna azon az ellenőrzésen.

Aztán Gorakpurba mentem busszal – miután a sunauli-i „maffia” lehúzós buszjegy ajánlatát (a normál jegy 8x-osa) visszautasítottam, és éppenhogy nem kerültem emiatt bunyóba. Gorakpurból meg életem legszarabb éjszakai vonatozását kezdtem meg Varanasi felé.

Lumbinihez hasonló hely még Kushinagar, Bodhgaya és Sarnath, ez utóbbi kivételével mindenhol jártam, majd írok róluk is.

A teljes Isztanbul-Katmandu (és tovább) beszámoló a vrsp.blog.hu -n extra tartalmakkal!
Értékeld az élménybeszámolót!
4.7 (6 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
'moksa' - 2009.05.01. 16:39

A képek nagyon tetszenek, szinte úgy érzem, ott vagyok én is. Az útibeszámoló alapján meglehetősen kalandos lehetett a túra...irigykedve olvastam... :)

'moksa' - 2009.05.01. 16:38

A képek nagyon tetszenek, szinte úgy érzem, ott vagyok én is. Az útibeszámoló alapján meglehetősen kalandos lehetett a túra...irigykedve olvastam... :)


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina