Michael Jackson hátán a Thar-sivatagban (Jaisalmer)

India Jaisalmer

Ott-tartózkodás ideje: 2008. nov. 06.  - 2008. nov. 09. (3 nap)

0 hozzászólás I 2 427 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. máj. 05. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar hobgadling Beszámolója

Cimkék: erőd  india  jain  jaisalmer  kirándulás  legenda  múzeum  naplemente  rajastan  tánc  templom  teve    vallás  zene 

A Nagy Thar-sivatag közepén áll az Arany Város, a radzsasztániak büszkesége, a tevehajcsárok Mekkája, a dzsáin menekültek Medinája és összességében pedig India leghangulatosabb sivatagi települése, egyszóval Jaisalmer.

A város eszményi adottságaiból adódóan, és abból, hogy sokaknak Radzsasztán jelenti "Indiát", Jaisalmer nagyon frekventált turista célpont, így nincs hiány szállodákban. Én a Swastika Hotelt választottam szálláshelyül, ami leginkább a nagymama sufnijára emlékeztetett a '80-as évekből, tele megsárgult katalógusokkal, tehát baromi jól éreztem magam :).
A város legnagyobb nevezetessége a homokkő sziklára épült vár, ami 99 tornyával elég impozáns látványt nyújt naplementekor és napkeltekor, amikor a fényviszonyok miatt tényleg aranyszínűnek látszik. Kár, hogy az erőd szörnyű veszélyben van a százszorosra nőtt vízhasználat miatt (a sivatagban csak 30-40 éve vezették be a folyóvizet), így elkezdtek leomlani a falai és a tornyai, ami néhány évtized alatt a vár teljes pusztulását okozhatja. Az erőd épületében a mai napig sok ember és persze tehén él.
A várban találhatóak az izgalmas dzsáin templomok is, amikre mindenképpen érdemes vetni egy pillantást. A dzsáinizmus India legkisebb államvallása. Alapelve, hogy az élőények egymás utáni életeiken át tökéletesedve végül maguk is isteni lényekké válnak. A vallás alapítója, Mahavira, Buddha kortársaként az i.e. VI. században élt, és a két vallás között egyébként is sok a hasonlóság. Mahavira szerint a világ nem teremtett, hanem örökkön létező. Hirdette minden élőlény egyenjogúságát, ezért elvetette a kasztrendszert. A Gandhi által is felhasznált nem-ártás elvét néhány hívő olyan kényszeres buzgalommal igyekeszik betartani, hogy szájuk elé kendőt kötnek, és lépteik előtt seprűvel tisztítják meg a talajt, nehogy véletlenül lenyeljenek vagy eltiporjanak egy élőlényt. Ebből következik, hogy a dzsáinok szigorúan vegetáriánusok, sőt, még a növények azon részét sem eszik meg, aminek begyűjtése a növény pusztulását okozza (pl. gyökér, hagyma, stb.). Úgyhogy ha legközelebb meghívunk egy dzsáint ebédre, ne készítsünk neki brassói aprópecsenyét! :)
A hat-nyolcszáz éves dzsáin templomok hihetetlenül gazdagon faragottak. A belépéshez a szokásos cipőlevételen kívül a bőröveket és a vizet (?) is kívül kell hagyni, és nagyon kiismerhetetlen időpontokban szabad csak a látogatás. Belül a thirtankarok (megvilágosultakak akik az emberiségnek mutatják az utat) szobrai állnak illetve ülnek.
A maharadzsa palotáját is érdemes megnézni az erődön belül, amit múzeumnak rendeztek be. Vannak itt fegyverek, régi berendezési tárgyak, horszékek, stb.
Az óvárosban lévő haweli-k (régi lakóvillák) főleg kívülről szépek, mert az udaipuriakkal ellentétben keveset rendeztek be közülük korabeli stílusban, így azok belül üresek illetve szuvenír boltok vagy galambok költöztek beléjük.
A város szélén a vidékre nem túl jellemző, mesterséges Gadisar tó van, ami mellé a kaput egy kupleráj mádámja építtette a maharadzsa engedélye nélkül. A bosszankodó uraság azonban nem romboltathatta le az épületet, mert az élelmes vállalkozóasszony egy Shiva szentélyt állított a tetejére. Azóta a tó és a kapu a város jelképeivé váltak.
A látogatók egész vekni kenyereket dobálnak szeletenként a tó halainak, amit a külön-külön is méteres fenevadak hatalmas küzdelem árán kaparintanak tűhegyes fogaik közé. Ilyenkor úgy néznek ki, mint egyetlen irdatlan sikamlós viziszörny. Órákig is el tudtam nézni ezt a förtelmes masszát.
Nem messze van egy felejthető néprajzi múzeum, ahol esténként hagyományos radzsasztáni bábelőadásokat tartanak. Érdemes megnézni a népnevelő plakátokat is, amik a "mai fiatalokról" meg a radzsa jógáról szólnak :).
A negyven kilométerre lévő homokdűnék legkönnyebben dzsippel, vagy ahogy a helyiek mondják, gypsy-vel érhetőek el. Naplementekor itt olyen tömeg gyűlik össze főleg indiai turistákból, hogy az már kissé nehezen élvezhetővé teszi a sivatagi idillt. A találékony helyiek radzsasztáni táncokkal, és fülbemászó muzsikával szórakoztatják az úri közönséget, ha kell, ha nem. A radzsasztáni zenében fontos a dob, a morchang (doromb) meg a ravanhatta nevű vonós, kissé nyekergő hangszer. Kicsit arrébb sok büszke tevetulajdonos ajánlgatja feldíszített jószágait pár perc tevegelésre. Én is kapva kaptam az alkalmon, és felpattantam a kétpúpú Michael Jackson hátára, hogy stílusosan beletevegeljek a sivatagi naplementébe.

A teljes Isztanbul-Katmandu beszámoló extra tartalmakkal a vrsp.blog.hu -n!
Értékeld az élménybeszámolót!
9 (1 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina