2004 Horvátország,Bosznia,Montenegró

Horvátország Dubrovnik

Ott-tartózkodás ideje: 2004. júl. 17.  - 2004. júl. 24. (7 nap)

0 hozzászólás I 4 732 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. máj. 27. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar ruba Beszámolója

Cimkék: Bosznia  Dubrovnik  Hercegovina  Horvátország  Kotor  Montenegró  Mostar  Peljesac  Sarajevo 

2004 nyarán töltöttünk el egy hetet Horvátország déli részén, egy Dubrovniktól 20km-re lévő kis falu(Slano) kis kempingjében. Autóval mentünk le végig a hatos úton a határig, onnan tovább Eszéken át Slavonski Samac-ig. Itt átértünk Bosznia-Hercegovinába, és tovább folytattuk utunkat Doboj, Zenica, Tuzla, Sarajevo és Mostar érintésével. Az út ezen része nagyon érdekes volt, egyrészt gyönyörű volt a táj is, Sarajevo előtt a Bosna-folyó völgyében haladtunk, majd utána a Neretva-völgyébe értünk át, ez különösen szép volt. Másrészt mindenfele látszottak a háború nyomai: kiégett, szétlőtt házak, sírok az utak mentén, fiatal férfiak képével, és szögesdróttal körbekerített területek, melyeknél aknaveszélyre figyelmeztető táblák is ki voltak rakva. Néha egy-egy SFOR egységgel is találkoztunk. Ezen kívül rengeteg rendőr volt mindenfele az országban. Nagyon lassan lehetett haladni, ugyanis az egész út Doboj és Sarajevo között településen haladt, autópálya pedig egy rövid 10km-es szakaszt leszámítva(Sarajevo előtt) nem volt, és a sok rendőr miatt inkább nem próbálkoztunk a gyorshajtással. Bosznián látszott, hogy nem igazán egy egységes ország. Az északi részeken(a Boszniai Szerb Köztársaság területén) mindenhol szerb zászlók voltak kirakva, cirill írást használtak, míg az ország többi részén latin betűs írást. Mostartól délre pedig mindenfele horvát zászlók voltak. Metkovicinél értünk át Horvátországba, majd a tengerparti úton délkelet felé fordulva hamarosan visszaértünk Boszniába. Itt ugyanis egy város(Neum) Boszniához tartozik, ezzel kettévágva Horvátországot. A bosnyák tengerpart kb. 10km hosszú, a határ után nemsokára meg is érkeztünk Slanoba. Ekkor már kezdet sötétedni, ezért gyorsan felállítottuk a sátrunkat, majd nyugovóra tértünk. Következő két napon pihentünk, nem mentünk sehova, csak a faluban strandoltunk. Harmadik napon bementünk Dubrovnikba, ahol először elmentünk a piacra, majd megnéztük az óvárost, ami nagyon szép volt. Sok kis szűk sikátor volt itt, ezek nagyon hangulatosak voltak. Ezen kívül nagyjából a város többi részét is megnéztük kocsiból. Másnap a Peljesac-félsziget felé indultunk, ahol először megálltunk Stonban, ahol egy középkori vár található, amiben fel lehet menni az egyik bástyára, innen szép kilátás nyílik a tengerre. A vár másik érdekessége, hogy a félsziget másik oldalán is van egy vár, a kettő között pedig két fal húzódik, ezzel szinte az egész félszigetet lezárva. Miután ezt megnéztük továbbindultunk Orebic felé, útközben megálltunk egy pihenőnél, ami az egyik hegy tetején volt, innen is szép kilátás nyílt, ezúttal nem a szárazföld, hanem a szigetek felé. Orebicben sétáltunk egyet a városban, majd beültünk egy pizzériába, és ott ebédeltünk. Ezután visszamentünk a kempingbe, és a délután hátralévő részében pihentünk, fürödtünk. A következő napon Montenegróba(akkor még Szerbia és Montenegró) mentünk. Egész pontosan a Kotori-öbölt mentünk megnézni. A határellenőrzés itt kész rémálom volt(persze csak nekem, aki nem éltem az előző rendszerben), gépfegyveres katonák elvették az útlevelünket, elvitték egy bódéba, majd visszahozták és átengedtek, de azért közben végig csúnyán néztekJ . Hercegnovinál vettünk egy hentesnél kis kolbászkákat, meg Cevapcicit, amit ott helyben meg is lehetett süttetni, mi természetesen éltünk a lehetőséggel. Nagyon finomak voltak. Ezután továbbhaladtunk Kotor felé. Hamarosan beértünk az öbölbe, ami a legszebb tengeröböl amit valaha láttam életemben. Nagyjából a partvonalának 2/3-án végig kellett mennünk. Az öböl közepén két apró szigetecske van, mindkettő csak akkora, hogy egy-egy templom van rajtuk. Egyébként mivel a kijárat igen szűk, szinte teljesen körülölelik a több mint 1000m magas hegyek, az egésznek olyan hangulata van mint egy alpesi tónak. Kotor egy nagyon aranyos kisváros, itt két vár is van, az egyik a tengerparton, lent a városban, a másik pedig fönt a város fölötti hegy tetején. A kettőt szintén két várfal köti össze, azon a meredek leejtőn ezt megépíteni, nem kis munka lehetett, ráadásul nagyjából félúton egy-egy templom is van. Sajnos arra nem volt időnk, hogy a felső várba is felmenjünk. Az alsó viszont nagyon tetszett, ez is tele volt kis sikátorokkal, régi templomokkal. Miután megnéztük a várost visszaindultunk. Egyébként Montenegróban már akkor is Euroval lehetett fizetni, szóval nem volt túl egységes Szerbia-Montenegró sem, nem csoda, hogy különváltak. Hazafele bevásároltunk Dubrovnikban. Következő napon is Dubrovnikba mentünk, piacra, és egy rövidebb sétára. Délután már csak pihentünk, fürödtünk. Másnap reggel indultunk vissza ugyanazon az útvonalon, ahol jöttünk. Most megálltunk Mostarban és sétálgattunk egy kicsit. Sajnos az újjáépített öreghidat másnap adták át, így mi még nem tudtunk átmenni rajta. A város nagyon szép volt, de azért nagyon látszott rajta, hogy megviselte a háború, kb minden második ház még mindig szétlőtt állapotban volt. Látszott egy kicsit a bosnyák-horvát(muszlim-keresztény) rivalizálás is, a város horvát felében abnormálisan magas templomtorony magasodott ki a házak körül, a másik felében pedig jó magas minaretek törtek az ég felé. Visszafelé kicsit eltévedtünk a szerb részén Boszniának, valahol elfelejtettünk elkanyarodni, ezért Samac helyett Brodnál keltünk át a határon, majd Beremendnél értünk vissza Magyarországra.
Értékeld az élménybeszámolót!
0 (0 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:

Még senki sem szólt hozzá a témához!

Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina