Rododendron helyett bauxit és remeteség 2.

zebrina Beszámolója

Cimkék: Esterházy  kamalduli  kastély  kolostor  Majkpuszta  szerzetes 

A gánti kiadós ebédet követően Majkpuszta felé vettük az irányt. Majkpuszta közigazgatásilag Oroszlányhoz tartozik. M már sokat mesélt az itteni remeteségről, de én még sosem jártam errefelé.
A Majki-tó partján parkoltunk le (már ez is megér egy kis kirándulást) és innen gyalog 10-15 perc alatt lehet szépen, kényelmesen felsétálni az erdőben a fallal körülvett műemlékegyütteshez. A területre csak vezető kíséretében lehet belépni, ha jól értettem, minden egész órakor indulnak a csoportok. Addig a külső fal által határolt árnyas parkban lehet várakozni, vagy a levendulaillatú gyógynövény- és ajándékboltban nézelődni. A bolt mennyezetéről nem csak levendulacsokrok, hanem rózsa és egyéb szárított növények lógnak lefelé.
A vezetőnk hamarosan megérkezett s először néhány mondatban elmesélte az épületegyüttes történetét, majd a kamalduli rendről beszélt.
Az együttes egyik része 17 remetelakból áll, melyet a rend a XVIII. században kapott a birtok urától és alakított ki magának. Itt a rend tagjai egyedül elvonultak a házaikba és teljes elzártságban éltek. Némasági fogadalmukat csak egy évben kétszer szeghették meg, karácsonykor és húsvétkor, amikor a családtagjaikkal találkoztak. Olyannyira el voltak zárva a külvilágtól, hogy még egymással és a rend főnökével sem találkozhattak. Az ételt egy arra rendszeresített ablakon keresztül vették magukhoz és betegség esetén is csak súlyos esetben, kivételesen mehetett be hozzájuk a rendfőnök egy másik remete kíséretében. Mindezt az egyik remetelakban mesélte el a vezetőnk. A puritán ház egy szobából, dolgozóból, kamrából és a többi helyiséghez képest sokkal díszesebb kápolnából állt. Minden házhoz kis kert tartozott, ahol a növényeiket ápolgatták. A rend tagjai vegetáriánusok voltak.
A 17 hófehér remetelak 3 sorban áll. Egyetlen díszük a homlokzaton annak a családnak a címere, amelynek adományából a lak felépülhetett. A telep közepén magányos templomtorony árválkodik, a templom többi része összeomlott egy villámcsapás következtében. Pár évvel ezelőtt fel lehetett mászni a tornyába, de sajnos ezt ma már nem engedélyezik, pedig M szerint felejthetetlen kilátás nyílik belőle a környékre. Maga a kamalduli rend mindössze 1782-ig volt jelen Majkon, amikor is a rendet II. József rendeletére feloszlatták.
Az épületegyüttes másik része maga a kolostor épülete, melyet a rend megszűnése után vadászkastélynak használt az Esterházy család. A kastély (úgy láttam), felújítás alatt áll. Jelenleg egy jelentős vaskályha-gyűjtemény látható benne, valamint egy fotókiállítás igen szép képekkel a most is működő lengyelországi kamalduli rendház életéről. (Azon filóztam, hogy mikor és hogyan történt, hogy ezeket a puritán, néma, világtól elzárt szerzeteseket valaki lefotózhatta, de aztán úgy gondoltam - a sok téli kép láttán -, hogy bizonyára a karácsonyi időszakban lehetett, hogy magukhoz engedtek olyan világi lényeket, mint egy fotós...)
És aztán jött a hab a tortán. Kiderült, hogy a kolostor/kastély még további látnivalókkal szolgál. A fotókiállítás után, ami a folyosón látható és nagyon szép egyházi énekeket játszanak be közben, hirtelen egy díszes teremben találtuk magunkat. Ez volt a kolostor refektóriuma. A falakat és a mennyezetet gyönyörű freskók és cirádák díszítik. Az egész megjelenése eléggé kopott, de épp ezért autentikus. Nekem így tetszett legjobban, de belátom, hogy ráférne némi felújítás. A mellette levő helyiség pedig a vadászterem. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a falakat itt szénrajzszerű fotók díszítik. A vezetőnk elárulta, ez azért van, mert az eredeti szénrajzokat ellopták és csak néhány került meg közülük Ezeknek a fotói láthatók eredeti méretben a falakon, a többi keret üres. A további helyiségekben népi gyógyászattal, gyógynövényekkel kapcsolatos kiállítás látható.
Az ablakon kitekintve esküvői készülődésre lettünk figyelmesek. Éppen a székeket pakolták ki-be a fűre és a násznép is gyülekezett már. Tekintettel a tegnapi igen változékony és hűvös időjárásra, nagyon sajnáltam az ifjú párt, bizonyára agyonizgulták magukat a fekete fellegek láttán. Amikor kifelé mentünk az épületből, a násznép éppen a refektórium felé tartott, lehet, hogy végül ott tartották meg a szertartást. Jó választás, bárhol is mondták ki a boldogító igent. :)