Skócia - részletes beszámoló élményekrõl és tapasztalatokró

Egyesült Királyság

Ott-tartózkodás ideje: 2009. máj. 20.  - 2009. máj. 26. (6 nap)

1 hozzászólás I 19 122 látogató olvasta. Rögzítve: 2009. nov. 19. küldd el ismerősödnek
Oszd meg ezt az oldalt!
avatar Ivanhou Beszámolója

Cimkék: aberdeen  edinburgh  loch  ness  skócia  vonat 

Hat napot töltöttem az Albionon, ebből 5-öt Skóciában és egyet Luton–ban (Anglia). Ryanair-el repültem Bp-ről Prestwick-be, maga a repülés teljesen jó volt, leszámítva, hogy a fapadoson kis helyre sokan voltunk begyömöszölve. Prestwick Dél-Skócia nyugati partján van, a vasútállomás a reptér mellett található, kb. mint Ferihegy1-en. Első meglepetésemre a vonatok is fordított irányban közlekednek pont mint a jól ismert autóforgalom. A vonatok többségében 2 vagy 3 kocsiból állnak, tiszták, színesek, belülről egy légtérben mindenki. Az egyik kocsit mindig fenntartják azon utasok részére akik előre lefoglalták az utazást. Prestwick reptéri megállójában nincs jegypénztár, így a vonaton vettem jegyet, méghozzá fél áron felmutatva a repjegyemet.

Glasgow-ig utaztam, a vonatozás gyors, kényelmes volt, elektronikus kijelzőkkel és hangosbemondókkal jelzték mikor hova érkezünk. Glasgow-ban 3 órát voltam, ami épp elég volt, hogy körbejárjam a Glasgow Central és Queen Street pályaudvarok közötti térséget – Merchant City, Golden Z, George Square. Nagyon szép, rengeteg ember hömpölyög, legjobban a pesti váci utcához hasonlít a környék. Az emberek nagyon segítőkészek, nem aposztrofálják az akcentust, bár olykor nekem kellett visszakérdezni, mivel egyesek erős tájszólással beszéltek. A sok műemlék mellett láttam panelházakat , Tesco-t (ami jellemzően pici mint egy CBA), néhány koldust. Átkelő zebra sehol sincs, kereszteződésnél a járókelőknek külön gomb van, amit ha nem nyomnak meg nem kapnak zöldet, még akkor sem ha az autósforgalom pirosban van. Ha meg végre zöld van, akkor a kereszteződésnél az összes kocsi áll s minden gyalogos minden irányban átkelhet (átlósan is). Glasgow-ból tovább utaztam Aberdeen-be. Queen Street pályaudvaron, megkerestem a jegykiadó automatákat és némi ügyel bajjal sikerült kikérnem az interneten 3 hónappal előre megvett jegyemet. Maga az elővételi jegy 3 részből áll – a jegy, a helyfoglaló és a blokk. A UK-ben nagyon drága a vonat, viszont ha néhány héttel előre megvesszük a jegyet akkor olcsóbb mint idehaza. A peronon automatikus kisajtók vannak amik csak akkor engednek a vonathoz ha a jegyedet lecsekkoltad (leszálláskor ugyanez történik csak lenyelik a jegyet). Az utazás Aberdeen-ig jó volt, csupán egy kicsit hosszúnak tűnt – több mint 2 óra. A vonaton „büfé” szolgáltatások vannak – tolókocsiban hozzák az enni-innivalót és az emberek többsége nem habozik, hogy igénybe vegye a „helyhez szállítást”. A táj szép, Dundee után a vonat végig halad az Északi tenger partján, a másik oldalról meg rengeteg golf pálya látható, sokszor több kilométerre a legközelebbi településtől.

Aberdeen-ben 3 napot voltam. A város területre, lakosságra egy picit nagyobb mint Debrecen, viszont merőben más. A 300 évig tartó helyi gránit bányászatnak köszönhetően az épületek túlnyomó része gránitból készült, jellegzetes ezüstős színt varázsolva az egész településnek. Minden „kőből” van, a házak nincsenek kifestve, piciny sziklakertekkel nyílnak az utcák felé. Ez viszont nagyon praktikus mivel a gránitból emelt épületek sokkal jobban bírják a szeszélyes tengeri éghajlatot. Eső nem esik minden nap, viszont huzat-szél mindig van. Érdekes, hogy a függöny nem egy népszerű kellék, utcán sétálva simán belátni a nappalikba, konyhákba, hálókba, mivel a hatalmas ablakokra szinte senki semmit nem rögzít. Az emberek nem zavartatják magukat, hogy kintről belátnak, nézik tovább a tévét. A tömegközlekedés buszokkal van megoldva, elég lendületesen mennek, kapaszkodni kell. Jegyet csak a sofőrnél lehet kapni, 1,5 font a vonaljegy és 3 az egésznapos. Ajtó csak elől van és a sofőr nem enged fel ha nem mutatod fel a jegyet vagy nem veszel.

Üzletek, boltok nagyszámban vannak, színesek, mindenki megtalálhatja azt amit keres. A kaja nagyon drága – tipikusan 2-3-szór magasabbak az árak mint itthon, a ruha kb. annyi mint Bp-en, az ingatlan árak viszont rettenetesek. Összesen egy üzletlánc van, ahol olcsón lehet ezt-azt vásárolni – Poundland, ahol minden 1 fontba kerül. Élelmiszert ott nem lehet kapni, csak néhány háztartási cikket. Élelmiszerboltban a legtöbb dolog kapható, de pl. a szalámi ismeretlen fogalom, a zöldségkínálat nagyon szerény, gyümölcsből is inkább az egzotikusak fordulnak elő. Felvágott alig van, cserébe panírozott, félkész termékekben dúskálnak. A lopás úgy látszik ismeretlen, mivel nincsenek biztonságiak, kamerák és a pénztárnál megszokott sípoló berendezések. A pénztárak a kijárattól külön helyen találhatók (az emberek becsületessége tényleg feltűnő), elektronikus tablóval és bemondóval jelzik melyik a következő szabad kassza. Skóciában hivatalosan 4 külön fajta pénznemmel fizethetünk – az angol font és 3 különböző skót fonttal (Skócia 3 nagy bankja különböző címleteket bocsát forgalomba). Az egyes fontok között az átváltási ráta 1:1-hez, de nem mindenütt fogadják el mindegyiket. Egyes kis falvakban némely skót font még elégé ismeretlen, így olykor ódzkodnak tőle.

Aberdeen-ben nagyon sok látnivaló van, igazából 4-5 nap kell, hogy az ember rendesen bejárja a várost. A kulturális objektumokat (2 egyetem, számtalan emlékmű, vár, piac, templomok, architektúra, kikötők, óváros, stb.) nem sorolom. A tengerparti strand szép, hosszú, homokos, néhány sziklával és mellette található a vidámpark is. A víz nagyon hideg, a helyiek szerint az év csupán egy-két hetében lehet strandolni (akkor is a hidegkedvelők kerülnek előnybe). Sétálni, nézelődni viszont kiváló program a part. A skótok egyébként jól alkalmazkodtak a helyi nyirkos, szeles, hideg időjáráshoz. Ritkán visznek magukkal esernyőt, 10 fok alatt is rövid ujjúban, sortokban mászkálnak, és a zuhogó esőben is kijárnak futni, sétálni. Május második felében voltam Aberdeen-ben - éjszaka 1-2 foktól nappal 13-14 fokig terjedt az hőmérséklet. A nap nagyon hosszú – reggel 4:30 előtt már teljesen világos van és este 22:30 után kezd sötétedni. Néhány furcsaság a következetesség igénye nélkül: gyakorlatilag minden vízcsap két ömlőből áll – forró és hideg, meleg vizet csak úgy lehet keverni ha kézben előbb hideg vizet veszünk s vegyítjük a forróval. Buszon illik megköszönni a fuvart a sofőrnek leszálláskor. A hajléktalan tipikusan jól öltözött, ápolt, sokszor mobiltelefonja, fülhallgatója, hátizsákja van. Olyat is láttam, akinek labrador kutyája volt és etette. Az emberek csak egy része skót, sok az angol és az ázsiai. Kedvesek, figyelmesek, viszont nem igazán törekednek arra, hogy irodalmi angolt beszéljenek, ha nem érted, ugyanazzal a tájszólással és hadarással megismétlik a mondanivalójukat. Az utcákat sokszor nem csak „street”-nek nevezik, hanem „place”, „terrace” – így lesz pl. a Nelson Mandela utcából Nelson Mandela place. Sok lokál és bár van, viszont este 11 után bezárnak. A skót whisky nagyon finom, főleg a 20 évnél régebbiek, az Irn Bru (hagyományos, alkoholmentes ital) szénsavas, ízben átmenet a kóla és a limonádé között. Haggis-t nem mertem rendelni, de mindenki azt mondta, hogy érdemes kipróbálni. Élelmiszerboltokban is kapható, májasként becsomagolva, színe fekete, tapintása puha. Édességekből, ami nekem tetszett – Rocky csoki szeletek, shortbread.

Haverommal tettünk egy napos kirándulást a Loch Ness-i tóhoz. Vonattal Inverness-ig utaztunk, az utazás kényelmes, látványos, de a kb. 130 km-t több mint 2 óra alatt teszi meg a vonat. Busszal nem érdemes menni mivel több mint 4 óra az út. Inverness festőien szép, színes városka a Ness folyón. Szép házak, épületek, sétányok vannak, a várból meg belátni az egész környéket. Onnan indul a Great Glen-hez vezető turistaút, végig haladva a Loch Ness partján. A tó egyébként turista paradicsom, szervezet kirándulások vezetnek hozzá. Mi a Jacobite céggel mentünk, a kis buszon mindenki bemutatkozott, hogy honnan érkezett – voltak Texasból, Ausztráliából, a világ minden tájáról emberek. Pár kilométerrel nyugatabbra átszálltunk egy kis jachtra, amivel tovább haladtunk a tavat összekötő Kaledóniai csatornán. A hajócskán a szervezők whisky partit rendeztek, nagyon hangulatos volt és sok érdekességet meséltek. Loch Ness – igen látványos – keskeny, szélessége csupán 1,5-2 km, hossza viszont a láthatáron túlra terül. Persze szörnyeket nem igazán láttunk, de a szép, napsütéses idő nagyon kedvezet a kirándulásnak. 1 órás hajókázás után kikötöttünk a Urquhart várnál, amit ezt követően bejártunk. Ideális kilátó a tóra. Ezek után a szervezők busszal vittek vissza Inverness-be.

Következő napon Edinburgh-ba ruccantunk ki – a 200 km-es utat szokás szerint vonattal tettük meg. A Dundee- és az Edinburgh-i öböl felett hatalmas (1-2 km-es) vasúti viaduktok ívelnek át, nagyon látványos az átkelés. Edinburgh nem csak Skócia fővárosa, de amennyire láttam a skót lélek és hagyományok szíve is. Ha hagyományos skót dolgokat szeretnénk látni – skót szoknya, duda, konyha, stb. akkor itt biztos, hogy megtaláljuk (a többi városban nem láttam hasonlót). A dimbes-dombos óváros tele van emlékművekkel, szobrokkal, régi épületekkel, ott van a skót parlament, a whisky világörökség központja, a klónozott Dolly birka szülőintézménye, nagyon sok más látnivaló és természetesen az abszolút központ – az edinburgh-i vár. Érkezésünk után beültünk egy izéig-vérig skót vendéglőbe és kipróbáltuk a hagyományos nemzeti reggelit. Finom, látványos, aránylag elfogadható áron és mennyiségben. A skót drukkerek (aznap rögbi rangadó volt a városban) már reggel 8-tól tankoltak. Ez után csatlakoztunk a menetrendszerinti Free Tours-hoz. A városbemutatót lelkes diákok ingyen szervezik és rendszerint nagyon hangulatos és érdekes szokott lenni. Csoportunkat egy harsányhangú, vidám, egyetemista lány vezette – sok érdekes sztorit mondott el az egyes helyekről, nagyon sok olyan dolog is szóba jött, ami nem igazán található meg se az interneten, se az útikönyvekben. A bemutató 3 óráig tartott, gyakorlatilag a várat leszámítva az egész óvárost bejártuk, még a helyi temetőt se hagytuk ki. A várba 12 font a belépő, érdemes befizetni, viszont legalább egy 4 óra kell, hogy bejárjuk. A rengeteg kiállítás mellett itt ilyen különlegességeket is láttunk, mint katonai kutyatemető, napi használatban lévő golyómentes ágyú (csak durranása van) és persze a skót nemzeti kincstár. Itt őrzik a skót koronát, a jogart és a sorskövét. A sorsköve egyébként külsőre nem annyira látványos mint amilyen természetesen a története, viszont tisztán látszik a heg, ahol el volt törve és ezt követően összeillesztve.

Utolsó napon korán reggel Aberdeen-ből Luton-ba repültem. A viharos időben az EasyJet járata elégé turbulensre sikerült, szerencsére problémamentesen földet értünk. Luton belvárosába utaztam, a 2 kilométeres vonatozás oda-vissza majdnem 5 font volt – kicsit drágának találtam. A néhány angol vonat, amit közbe láttam nagyon piszkos volt. Lutonba érve, a szemetes vasútállomás egyből feltűnt a tiszta skót megállókhoz képest. Átsétálva a közeli „plázába”, egyből úgy éreztem magam mint valamelyik indiai külvárosi negyedben. Rengeteg színes bőrű ember volt, emellett nagyon sokan turbánt meg csadort viseltek, egyes asszonyoknak még a szeme is alig látszódott ki. A plázában hatalmas embertömeg kóvályogott, köztük sok „gyanúsalak” is. Kilépve az utcára a helyzet nem változott sokat, a környék elégé szemetes, piszkos volt, az emberek meg minthogyha a Föld összes kontinenséről ide érkeztek volna. Rövid séta után, úgy döntöttem, hogy visszautazok a reptérre, ahol sokkal biztonságosabbnak láttam a „terepet”. A reptéren az egyetlen fura dolog az volt, hogy mindent két nyelven mondtak be – angol és lengyel (valószínűleg a nagy lengyel kolónia miatt).

A menetrendszerinti Wizzair járata kicsit késet az indulással, Ausztriában erős viharok tomboltak. Útközben behoztuk a lemaradást, északra kikerülve a problémás területeket. Még így is végig becsatolt övekkel kellett utazni, rendesen rázkódtunk, de a magyar pilóták magabiztosan vezettek és leszállás után megérdemelt tapsvihar díjazta a munkájukat.
Értékeld az élménybeszámolót!
9.5 (2 szavazat)
Lépj be az értékeléshez!
Hozzászólások:
Rozsika - 2009.06.17. 03:58

Kedves Ivanhou!Nagyon jo es pontos a beszamolod,evek ota itt elokent is elvezettel olvastam.Skocia gyonyoru orszag,az emberek baratsagosabbak mint otthon.Segitokeszek de a skot akcentus szornyu! Edinburghban beszelnek a legszebben,Glasgow rosszabb es a Highlandra menve a legnehezebb megerteni.De szerintuk a magyarnal nincs nehezebb nyelv.Ugy latszik minden csak nezopont kerdese,attol fugg magyarok vagyunk-e vagy skotok.Ami nekem nagyon tetszik par ev utan is hogy a buszmegalloban sorbanallnak az emberek.Senki nem tolakszik,viszont jut ulohely mindenkinek.Aki nem a sorban all az kulfoldi vagy betelepult de nem itteni.A buszok szepek,kenyelmesek,tisztak.Ezt lehetetlen otthon,mondjuk a Blahan elkepzelni.Marmint a sorbanallast es a nem tolakodast.Mas tema:A Princes Streeten van egy keregeto,muzsikalni szokott,a penzt a vele levo kutyus szajaban tartott sapkaba lehet tenni.Tettem bele aprot,megsimogattam,mire az eb letette a sapkat.A gazdi rogton raportra hivta,megbeszelte vele,a melo az melo nincs baratkozas,sapkaletetel.Szoval nagyon klasz az irasod,koszonet erte foleg azok neveben akik nem jonnek el mert nem telik utazasra.Otthon szervezett korutazas Skociaba eleg draga.Aki viszont megteheti annak szivbol ajanlom,nem fog csalodni es biztos hogy maskor is vissza akar terni.A Felfoldrol meg annyit meg hogy igazad van,tenyleg nagyon szep.Meg sok ilyen jo elmenybeszamolot kivanok neked!


Ahhoz, hogy hozzászólhass válaszd a belépést vagy regisztrálj, ha még nem vagy tagjanik közt!

Az élménybeszámolóhoz tartozó

album

Ajánljuk

még figyelmedbe

Magyar  Română  Slovenčina